Netidők Blogtársaság

Az interaktív telekommunikációt lehetővé tevő eszközök és műfajok környezetében óriási szerepet kap meggyőzés és a rábeszélés, tekintsük akár a blogokat, a fórumokat, vagy a csetszobákat, azonnali üzenetküldőket (instant messengereket), illetve a mindezeket a funkciókat egyesítő igen népszerű Facebook közösségi hálót. Ezeken a helyeken vita, véleménycsere, interakció, azaz párbeszéd zajlik, és ehhez elengedhetetlenül szükséges a retorikai műveltség. A retorika jelentősége tehát emelkedik. Retorikai műveltség és vitakultúra nélkül nem lehet igazán hatékony a virtuális környezet szereplőinek a kommunikációja.

Az interaktív online felületen kemény véleményütközések alakulnak ki, és a vitakultúra mellett a véleményvezérek szerepe is igen erős. A véleményvezérek meghatározó jelentőségű hozzászólók, akik az egész közösség nézetét formálják. Jelentős vitakultúra és nyelvi, retorikai műveltség kell ahhoz, hogy valakiből igazi véleményvezér válhasson egy diskurzusközösségben. A trollok viszont úgy próbálnak a teljes közösségre hatni, hogy agresszívan, rombolóan kommunikálnak, nem adnak hozzá semmit a közös tudáshoz, csak indulatokat váltanak ki. Ebben az esetben a retorikai műveltség teljes hiányát tapasztalhatjuk.

Az egyéni meglátás korlátlanul szabad megjelenésének ad terepet a blog a posztjaival vagy más néven bejegyzéseivel és a kommentjeivel, más néven hozzászólásaival. A szerkesztett online tartalomban (pl. online hírportálokon) is egyre nagyobb szerepet kapnak a webes naplók, pedig ezek alapvetően szerkesztetlen, ellenőrizetlen szövegek, és informáló-meggyőző retorikai szándékúak. A szerkesztett online tartalomszolgáltatás modellje tehát lassan megváltozik, és egyre jelentősebb szerepet kap benne a felhasználói tartalommegosztás is.

A közös, összeadódó tudás szerepe tehát emelkedik, ennek a kommunikációs környezete a web 2.0-nak nevezett webes környezet. Itt a blogok, a wikik, a közösségi és megosztó webhelyek kommunikációs műfajaiban mindenhol diskurzusos szövegek keletkeznek, pontosabban kiemelkedik a szövegek alapvetően párbeszédes jellege.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Különös problémával kellett szembesülniük az igazságügyi szerveknek az Egyesült Államokban. A Kaliforniai Büntetési és Rehabilitációs Hivatal egy tavalyi incidens nyomán figyelt fel a problémára, hogy az elítéltek a közösségi online médiumon keresztül újabb bűncselekményeket követhetnek el, illetve zaklathatják korábbi áldozataikat. Tavaly egy gyermekek zaklatásáért elítélt férfi felkutatta korábbi áldozatát a Myspace-en és a Facebookon. Az áldozat édesanyja olyan rajzokat kapott, amelyek 17 éves lányát ábrázolták, és pontosan tükrözték a lány hajviseletét és kedvenc ruhamárkáit. A nyomozás során kiderült, hogy az elítélt mobillal fért hozzá a lány online fotóihoz.

Bár a raboknál nem lehet mobiltelefon, 2006 óta élesen megugrott a börtönbe becsempészett mobilok száma. A börtönőrök csak az utóbbi fél évben több mint hétezer telefont koboztak el az elítéltektől.

Nem facebookozhatnak többé a kaliforniai elítéltek. Az állam büntetés-végrehajtási hivatala a közösségi hálóval szövetkezett a rabok letiltására. A CDCR felvette a kapcsolatot a Facebook biztonsági szakembereivel annak megoldására, hogy börtönbüntetése letöltése alatt egyetlen elítélt se használhassa a Facebookot. A törvények ugyanis nem tiltják, hogy egy elítélt megtarthassa Facebook-profilját, amelyet még börtönbüntetése előtt készített. A Facebook a CDCR kérésére törli az érintett profilokat.

A probléma nem egyedi. Szintén a múlt évben a brit igazságügyi minisztérium kérésére a Facebook eltávolította harminc börtönben ülő rab profilját a közösségi oldalról. A bűncselekmények áldozatai panaszkodtak, hogy a rabok az interneten fenyegetik őket, vagy a facebookon. "Leütöttek, de még nem ütöttek ki" - írta a Facebookon egy férfi, aki egy 16 éves fiú meggyilkolásáért ül börtönben. Hozzátette, hogy szeretne egy távirányítót, amellyel elhallgattathatna vagy kitörölhetne embereket, ha kell. Egy másik rab állítólag azzal hencegett, hogy alig várja, hogy szabadulása után belenézhessen bizonyos emberek szemébe és lássa a félelmet.

Kérdéses, hogy ez megoldást jelent-e a problémára, hiszen ezek a bűnözők újra regisztrálhatnak, akár saját, akár álnév alatt is. De ezeket az identitásokat is fel lehet fedezni, ha újra zaklatják áldozataikat. Ráadásul nem fogja megérni számukra, hogy ily módon leplezzék le magukat, hiszen csak arra hívják fel a figyelmet, hogy mobilt rejtegetnek a börtönben.

Toochee, a Galaktikus

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Miért (nem) szeretnénk okostelefont?

Akik okostelefont szeretnének, azok az Ipsos kutatása szerint elsősorban azzal indokolják döntésüket, hogy ezekben a készülékekben több a funkció (25%), magasabb a technikai szintje (23%), de meghatározó az egyszerű emberi kíváncsiság is (16%), végül sokan pusztán a nagyobb kijelzőt részesítik előnyben (15%).

Érdekes, hogy azok, akik elutasítják az eszközt, részben ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, ami mások számára előnyként jelenik meg: 20% szerint azért nincs szüksége okostelefonra, mert az tele van felesleges funkciókkal. Ugyanennyien állították, hogy csak azért, mert most annyira divatos az okostelefon, még nem fognak ilyet vásárolni – vagyis a divatosságnak van visszatartó ereje is. 16% szerint viszont drága dologról van szó – őket valószínűleg meggyőzhetné, ha esne az eszközök ára. Végül ismét 16% megszokta a hagyományos mobiltelefóniát, emiatt nem szívesen térne át az új eszközre.

Mindebből úgy tűnik, hogy az idehaza leginkább jellemző 1,5-3 éves átlagos készülék lecserélési időt figyelembe véve nem várható, hogy gyorsan többségbe kerülnének (a mobillal rendelkezők 50%-a fölé) Magyarországon az okostelefon használók.

Mobil operációs rendszerek terjedése: jön az Android

Az okostelefonok terjedésének az egyik legfontosabb kutatási területét az egyes mobil operációs rendszerek jelentik. Az Ipsos 2010-es és 2011-es felmérése alapján is elmondható, hogy a kutatókkal szemben az emberek többségét hidegen hagyja, milyen operációs rendszer van a mobilján (67% állította 2011-ben, hogy nem tudja, milyen rendszer található a készülékén), bár 2010-hez képest némileg javult a helyzet (akkor 75% mondta ugyanezt). A mobil operációs rendszerek kommunikálása azonban nem múlt el nyomtalanul Magyarországon, 2011 tavaszára az Android vált a legismertebb mobil operációs rendszerré: az Ipsos felmérésében résztvevők 38%-a mondta, hogy ismeri a rendszert és ezzel a relatív alacsony értékkel tudott az Android az első helyen végezni. Annak ellenére az Android a legismertebb idehaza, hogy az eladási statisztikákból tudható, a Symbian a legelterjedtebb rendszer – csakhogy az emberek ennek nincsenek tudatában.

Az okostelefon tulajdonosok egyébként sokkal tudatosabbak a mobil rendszereket tekintve, körükben már „csak” 36% nincs tisztában azzal, hogy milyen a készüléke ebből a szempontból, 25,4% a Symbian részesedése, 20,7% az Androidé, 6,6% a Windows (még a régi operációs rendszerrel) és 5,1% az iOS-é (Apple).

Ez a megoszlás arányaiban és sorrendjében is némiképpen eltér az USA-beli vagy a világtrendektől. Az Egyesült Államokban például egyáltalán nem olyan fontos a Symbian, ugyanakkor 2011-ben már az android az első, miközben fontos eltérés a magyar helyzethez képest, hogy továbbra is meghatározó a sokáig piacvezető Blackberry részesedése (RIM), és természetesen az iOS (Apple) is jóval nagyobb részesedéssel bír, mint Magyarországon. Az USA-n kívülre tekintve elmondható, hogy bár a Symbian (ma már csak a Nokia gyárt ilyen készülékeket a nagy cégek közül) „hadállásai” gyengültek az utóbbi időben, de a világ számos részén a Symbian az első, csak erről sokan hajlamosak elfelejtkezni, mert nem tartják igazán okostelefon platformnak.

A 2010-2011-es adatokból az látható, hogy az Android 12 hónap alatt szorosan felzárkózott a Symbian mögé idehaza, és ha ez a lendület nem törik meg, akkor várható, hogy a nemzetközi trendekhez hasonlóan 2011-et Magyarországon is az Android térnyerésének éveként tartjuk majd számon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

A táblagépek szó szerint adnak új életet sok embernek, olyan kaput nyit meg, amire azelőtt soha semmi más nem volt képes.

Egyik kedvenc szerzőm Marcel Gagné blogbejegyzése hívta fel figyelmemet a témára. A 60 perc című műsorban mutatták be, hogy az iPad hogyan segít autisztikus gyerekeknek és felnőtteknek kapcsolatot teremteni a külvilággal:

Engem sokkolt a videó, de egyben hihetetlen jó érzés kerített hatalmába, mert a technológia a szemünk láttára változtatja át emberek eddigi életét. Fantasztikus emberekét akiknek az egyedüli problémájuk az volt, hogy valami fal volt a saját gondolataik és a külvilág között. Képtelenek voltak közölni a gondolataikat, érzéseiket. Erre a táblagépek segítségével ez a fal leomlik és megnyílik az átjáró.

Marcel említi a műsor kapcsán, hogy nem az iPad-ról van szó, hanem arról, hogy a táblagépeken nem válik szét a kép és az interakcióra használt billentyűzet és egér. Ami a képernyőn van, azt tapogatjuk, azzal lépünk kapcsolatba. Amit megérintünk, azzal fog valami történni.

Én is tovább gondolkodtam, hogy még mi mindenre lesz jó ez a technológia. Nem csak autistáknak nyújthat segítséget, de olyanoknak is, akik valami miatt nem tudják rendesen használni a kezüket, nem tudnak írni, nem tudnak egeret és billentyűzetet használni. Valamiért úgy érzem, hogy az augmented reality alkalmazások is fontosak lesznek, nem csak a navigációban és a marketingben.

Egész iparágakat is megváltoztathat majd, például eltudok képzelni egy olyan grafikus munkaállomást, aminek a beviteli eszköze valamiféle táblagép lenne, amit a grafikus vagy tervező úgy használ, mint egy darab papírt. Egyből megjelenik minden ecset vagy ceruzavonás a táblagépen és a számítógép képernyőjén is.

Ha jobban belegondolunk, ezeknek az eszközöknek a felhasználásában még csak a felszínt kapargatjuk (scratching the surface - bocs).

Ami elromolhat, az el is romlik – Murphy közhelyszerű „törvényét” korunk marketingszakemberei is ismerik, sőt mi több, ma már a konzumer árucikkek gyártásánál is ebből indulnak ki. Három év után az eszközeink jelentős része elhasználódik és cserére szorul, így újat kell vennünk. Természetesen vannak kivételek (hűtőgép, tűzhely, bútorok), de egyre többen ismerjük már például a mobiltelefonok világából, hogy 2-3 évente cseréljük a telefont. Elkopott, mármint fizikailag, vagy idejétmúlttá válik technológiailag, netán ténylegesen elromlik, vagy esetleg csak megunjuk.

Saját példámat hadd idézzem: 2004-ben (szinte tegnap volt!) sikerült szert tennem egy multifunkciós nyomtatóra (márkáját és típusát most itt nem citálom, már csak azért sem, mert más gyártóknál is hasonló lehet a tapasztalat), ami ugyebár szkennerként is, meg fénymásolóként is használható. Nem a legolcsóbb eszköz volt, de talán nem is a legdrágább, mindenesetre a vételénél mindenképpen megvolt még az a szempont, hogy egy jó masszív darab ez az eszköz, középtávon (mondjuk 5-7 évre) biztosan jó megoldás lesz. Ezért aztán hajlandó voltam kicsit mélyebbre nyúlni a pénztárcámba.

Először a masina nyomtató része adta meg magát, nagyjából 2008 végén, de úgy, hogy a cég szervizközpontjában azt mondták, hogy olyan drága a javítás, hogy ezért az összegért már simán vehetek egy új készüléket. Nem sokkal később vettem egy olcsó lézerprintert (tényleg az akkor elérhető legolcsóbbat vettem: a viszonylag drága multifunkciós gép mellett már nem akartam sok pénzt kiadni), a multifunkcióst meg legalább szkennerként használtam tovább. De aztán mostanában eljött a végítélet ideje a kiszolgált multifunkciós masina számára is: a szkenner immár csíkokat húz a képen. Na jó, de legalább azt elmondhatom, hogy hét éven át működött – úgy ahogy.

Az igény azonban megmaradt: kell a szkenner és időnként a színes nyomtatás funkciójára is szükségem van, hát kimentem egy közeli áruházba, ahol a kedvenc eufemizáló kifejezésemmel élve „belépő szintű” multifunkciós nyomtatót vettem, a korábbi eszköz hét évvel előtti árának ötödéért. (Persze, akciós volt. Ha az eredeti árát nézem, akkor már nem jön ki a jól hangzó „ötöde”, hanem csak kb. 40%, de még így is 60%-kal lenne olcsóbb. És még egyszer perszer: a gép akciós ára annyi, mint a fekete és színes tintapatron árának összege.) Nézzünk, mire megyünk egy mai olcsó eszközzel! Természetesen a technikai adatait megnéztem előzetesen, és elfogadhatónak találtam.

Megleptek az eszköz használatának első tapasztalatai. Ezek a szakik dolgoztak az elmúlt hét évben! A berendezés halkabban és gyorsabban szkennel, halkabban és gyorsabban nyomtat és ezzel még nincs vége! A szkennelést segítő szoftver sokkal kezesebb, mint a 2004-es: például egy színes fotó beolvasásakor nem kell vesződni a kép körvonalainak precíz kézi beállításával (bár tegyük hozzá, hogy egy kezdetleges automatika már volt a korábbi gépben, ami a kép körvonalait felismerte és nagyjából ki is jelölte), hanem teljesen magától egy gombnyomással is képes jó minőségben beszkennelni a képet. És ez egy olcsó gép!

Hát érdemes továbbra is ragaszkodni a régi géphez? És érdemes sok évre venni eszközt? Jelenleg úgy tűnik, hogy legalábbis az elektronikus eszközök esetén több előnye van a sűrű, 2-3 évenkénti lecserélésnek. Egyrészt növeljük a saját esélyünket arra, hogy hamarabb hozzáférjünk az újabb, kényelmesebb technológiákhoz, másrészt egy olcsó eszközzel igazodhatunk ahhoz a gyártói trendhez, ami a 2007. október 29-i műsorunkban megbeszéltünk: a konzumer (vagyis nagyközönségnek szánt) eszközöket 2000 üzemórára tervezik (lásd az Infoszótárban az MTBF, vagyis mean time between failures kifejezést), ami átlagos használattal kb. három évre jön ki.

Vagyis új berendezéseink megvásárlásakor az árra már ne úgy tekintsünk, hogy ennyiért „örök időkre”, de még csak ne is úgy, hogy sokáig használható megoldást kapunk, hanem csak három évre. Számoljuk ki, hogy egy napra hány forint jön ki, azaz az árat osszuk el 3 x 365 = 1095-tel, és gondoljuk át, hogy megér-e ennyit nekünk naponta az új berendezés. A három év elteltével bizony számíthatunk arra, hogy gondoskodni kell az újabb berendezésről.

Szilágyi Árpád

ps: Hadd emlékezzek meg a CD-játszómról, a Technics SL-PG300-asról, amelyet 1992-ben vásároltam, azaz jövőre lesz a kütyü 20 éves, és mind a mai napig tökéletesen működik. Jó példa a korábbi tervezési gyakorlatra, amikor még hosszabb távra tervezték az eszközöket. Ma már ilyen márkájú hifi berendezéseket sajnos nem lehet kapni… Talán a Technics nem jól tervezte meg az MTBF értékeket?