Netidők Blogtársaság

Egy új, minden platformot (Linux, Mac, Windows) megfertőző trójai terjed, ami a Boonana/Koobface névre hallgat.

Persze ennél a vírusnál is szükség van a gyanútlan felhasználó aktív közreműködésére. Na de ki tudna ellenállni egy olyan üzenetnek, amit egy közösségi oldalon az ismerősétől kap azzal a kérdéssel, hogy "te vagy ezen a videón"? Aztán ha a kíváncsiság rávesz arra, hogy a mellékelt linkre rákattintsunk, akkor egy újabb kérdést kapunk, hogy engedélyezzük a videólejátszó program telepítését.

Ez azért már több mint gyanús, hiszen manapság már nem telepítgetünk programokat ahhoz, hogy egy videót megnézzünk. Sok felhasználó viszont azt sem tudja, hogy a videólejátszás flash-sel vagy ethanol-lal megy. Csak nyomja a gombot, és ezzel saját maga telepíti a rosszindulatú károkozót. Esetünkben a baci azért tud minden rendszert megfertőzni, mert Java-ban íródott, amelyet minden rendszer lefuttat.

Védekezés

Ne telepítsünk videólejátszót ilyen linkre kattintva! A mai modern operációs rendszereken erre nincs szükség. Ha van a gépünkre telepített és megfelelően frissített vírusvédelmi rendszer, akkor azzal megfékezhetjük a terjedést és a károkozót sikeresen kiirthatjuk.

Mindannyian tudjuk, hogy huzamosabb ideig a számítógép előtt ülni és monitort bámulni egészségtelen, mégsem állunk fel és tartunk szünetet. Ha csak az odafigyelés vagy az akaraterő hiányzik, a Workrave megoldja a problémát: egyszerűen kirántja kezünk alól a billentyűzetet és az egeret.

Hiába vagyunk tisztában a tartós számítógépezés veszélyeivel, hajlamosak vagyunk akár órákra belerévedni a munkába vagy a játékba.  Végül, mikor felállunk a gép elől, általában pokoli rosszul érezzük magunkat. Pedig lehet a számítógépet használni egészségesebben is, csak egy kis akaraterő kell hozzá. Vagy ha az nincs, akkor egy jó program, ami majd kordában tart bennünket.

Épp ilyen a Workrave, amely szigorúan számon tartja, hogy mennyi ideje ülünk már a gép előtt, és amikor eljön az idő, pihenőidőt ír elő. Ez lehet rövid vagy hosszabb, illetve ha kimerítjük a napi keretünket, akkor teljes egér- és billentyűzetzár. Természetesen beállítható, hogy milyen időközönként szóljon, mennyi ideig tartson a kétféle szünet, illetve hány órát engedélyezünk magunknak összesen egy nap a monitor előtt.

Ha eljött a pihenés ideje, rövid előzetes figyelmeztetést követően előugrik a tálca sarkából, letiltja a hozzáférést a háttérben futó alkalmazásokhoz (valamint a billentyűzethez és az egérhez), majd jöhet a címben említett egy kicsi mozgás, azaz a torna! Levezényel néhány egyszerűbb, székben is elvégezhető gyakorlatot (szemkörzés, fejfordítás, vállnyújtás, ujjak nyújtása stb.), aztán elküld a gép elől, mondván, itt az ideje, hogy sétáljunk kicsit, és addig akár vissza se jöjjünk, amíg le nem telt a pihenőidő.  Természetesen kérhetünk halasztást, ha épp valami nagyon fontosat csinálunk, de az is korlátozható, hogy ezt hányszor tehetjük meg.

A Workrave teljesen ingyenes, nyílt forráskódú, Linux és Windows platformra egyaránt letölthető, magyarul is tökéletesen tudó alkalmazás. Érdemes kipróbálni, azonban rögtön állítsuk is át a különböző időértékeket, ellenkező esetben többet fogunk pihenni, mint dolgozni.

http://www.workrave.com

Egy igazi drágakövet leltem. Egy nagyon dekoratív megjelenésű natív Twitter klienst Linuxra és Windowsra, ami a Hotot névre hallgat. Annak ellenére, hogy a fejlesztők szerint a program még nem stabil verzió vagy végleges, szerintem teljesen jól használható. A felhasználói felület nagyon kényelmesre sikeredett. A használata teljesen magától értetődő, minden kézre - akarom mondani egérre áll.

Mivel én Ubuntu-t használok ezért a telepítést ehhez az operációs rendszerhez írom le (más rendszerekhez a telepítési útmutatót lásd a Hotot honlapján). Először is engedélyezni kell a megfelelő PPA tárhelyet ahonnan a rendszer telepíteni tudja a programot. Majd pedig a telepítést a jól ismert apt-get install... paranccsal tudjuk elvégezni a terminál ablakból:

sudo add-apt-repository ppa:hotot-team
sudo apt-get update && sudo apt-get install hotot

Windows 7 felhaszálók is örülhetnek mert innen letölthető erre az operációs rendszerre is a program.

A telepítést követően be kell állítani a felhasználói fiókunkat amivel a Twitter-t használjuk. Ó! Említettem, hogy nem csak egy fiókot tud kezelni és azt, hogy az identi.ca szolgáltatáshoz is használható? A mezítlábas Twitter üzenetek mellett kezeli az ahhoz kapcsolódó képmegosztást is a pic.ly valamint a twitpic szolgáltatásokon keresztül. A gyönyörű és könnyen kezelhető alkalmazásról használat közben nagyon hamar kiderül, hogy igazából ez egy nyolc danos fekete öves versenyző a mikroblog alkalmazások között.

Figyelmeztetés! Ha kipróbálod nehéz lesz róla leszokni!

Szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az első posztom itt a Magyar Elektronikus Könyvtár elindításának 15. évfordulója kapcsán íródik, hiszen a MEK az egyik direkt megjelenése az új írásbeliségnek, amelyet az Internet hozott el a hétköznapjainkba. S mivel Moldován István könyvtáros – aki számomra az évek során a MEK-nek afféle szóvivőjévé is vált – már a 15 évvel ezelőtti első műsoraink egyikében is szerepelt és igyekezett az akkori fogalmainkkal érthetővé tenni, mi is az e-könyvtár, ezért nem volt vitás, hogy most is vele beszélgessek a MEK első 15 évéről. (Ez az az időszak, aminek az elején még csak 15-20 ezer internet felhasználó volt Magyarországon, tehát a jóval nagyobb hallgatottságú rádióban el kellett magyarázni, hogyan működik az elektronikus könyvtár és mi értelme van. Az online archívumunkban – könyvtárunkban? – mind a mai napig meghallgatható a beszélgetés.) A MEK ötlete egyébként már 1993 májusában felmerült Drótos László részéről egy szakmai levelezőlistán, itt vannak a főbb mérföldkövek. Tény, hogy ma már 8000-nél is több dokumentum található a MEK állományában és a hagyományos (könyv-)szolgáltatáson túl az évek során elindult az EPA (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) valamint a DKA (Digitális Képarchívum).

Az elektronikus könyvtár előnyeit valószínűleg ma már mindenki tudja: 24 órás „nyitvatartás”, a könyveket feltölthetjük egy e-book olvasóra, a könyvek szövegében villámgyorsan lehet keresni, akár kutatni is lehet a szövegeket a számítógépes elemzés módszereivel, gyors keresés a könyvek között a digitális katalógusban. És nincs kölcsönzési idő, vagyis az egyik legismertebb mozzanat, ami a hagyományos könyvtárhoz kötődik, bizony elmarad, hiszen a könyvet nem kell visszavinni, ha már egyszer letöltöttük.

A különutas bécsi elektronikus könyvtár

Vagy mégis? Nem kell nagyon messzire menni, hogy másfajta gyakorlatot találjunk, hiszen Bécsben bizony van kölcsönzési idő az ottani elektronikus könyvtár gyakorlatában. (Egyébként ott még csak 2300 dokumentum található az állományban.) Csak itt persze nem visszatölteni kell a könyv tartalmát a kölcsönzési idő lejártakor, hanem a szöveget tartalmazó dokumentum automatikusan megsemmisíti a tartalmat. Nem meglepő a magyar elektronikus könyvtáros, Moldován István reakciója: „Ilyenről már hallottam amerikai könyvtárakban, sőt, az Országos Széchényi Könyvtárban is volt ilyen terv, de végül nem valósult meg. Én kicsit tamáskodom az ilyen vállalkozással szemben, a digitális szövegek alapvető természete a szabad másolhatóság, ez az önmegsemmisítés pedig ennek az alaptermészetnek a megerőszakolása. Nem lennék meglepve, ha egy ügyes fiú szépen otthon rájönne, hogyan lehet kikapcsolni a dokumentumok önmegsemmisítését :-)

Szerintem ez kicsit olyan, mint amikor az autóval a a XIX. század végén a lovaskocsit utánozták, mert akkor az volt az elterjedt. De a digitális könyv (az autó) már alapvetően más, mint a nyomtatott könyv (a lovas kocsi). Nemigen lehet ráhúzni a régi modelleket, ideig-óráig rákényszeríteni ugyancsak technikával igen.”

15 év – 15 könyv

A MEK a születésnapja alkalmából tizenöt új könyvet tett elérhetővé az olvasói számára, mégpedig úgy, hogy felkértek tizenöt hazai és határon túli írót (köztük például Csányi Vilmost, Heller Ágnest, Lőrincz L. Lászlót, Nemeskürty Istvánt, Nyíri Kristófot és Szilágyi Szabolcsot), hogy ajánljanak fel egy-egy művet a gyűjteménybe. Mint írják a MEK-en: „A felhívás olyan sikeres volt, hogy néhányan több könyvet is adományoztak a MEK-nek, így szaporítva a világhálón szabadon elérhető kortárs magyar szak- és szépirodalom mennyiségét.”

Az október 25-i műsorunkban Képes Gábor muzeológus a témához kapcsolódva elmesélte, hogy 2008-ban szerveztek egy kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban a Reneszánsz év tiszteletére, amelynek ő az „Ősnyomtatványtól az e-book-ig” munkacímű részét gondozta, s ott kiállítottak néhány érdekes tárgyat, köztük Horváth Ivántól kölcsönkapott tárgyakat (például egy keletnémet peremlyukkártyás válogató eszközt, amellyel versadatbázist készített) és Papp Tibor versgenerátorát is.

A számítógép kétségtelenül a műveltségterjesztés egyik eszköze lett.

"Pontos időjelzést adunk. Az internetes időszámítás szerint..."

Itt a Netidők!

Már régóta terveztük egy saját blog indítását. Persze a suszternek is lukas a cipője - és az évek során mi magunk is készítettünk pár "cipőt", amelyek megvannak a képzeletbeli szekrényben -  de hát azért mégsem állapot, hogy a digitális kultúrával, az informatikával és az információs társadalommal foglalkozó megszállottaknak "lukas" legyen a webkettes cipője!

Most végre elhatároztuk magunkat és igyekszünk kiírni magunkból mindazt, ami a műsorban elhangzik, meg azt is, ami nem. Persze ha már lúd, legyen! Nem igaz? Teljes gőzzel irány a webkettő!

Az -en pedig keresd a Netidők Blogtársaság klubját!

Hétfőn esténként az MR2-Petőfi Rádióban hallhatóak vagyunk - ezentúl pedig olvashatóak is, minden nap a Netidők c. rádióműsor új Postr blogján.

Az egész asztaltársaság itt lesz és posztol, mint Netidők Blogtársaság.