Netidők Blogtársaság

Az internetes felületeken, műfajokban való írásstratégiák egyes elemeiről már sokszor esett szó az Infoszótárban, és hagyományosan igen alaposan feldolgozott terület ez a szakirodalomban is. Már régóta tudjuk, hogy a webes környezetben való írás más stratégiákat követ, mint a hagyományos, tárgyi valóságban. Ez a másság szembetűnő, és sokakból sztereotip, előítéletes véleményt vált ki, például azt, hogy az interneten hevenyészve, szabálytalanul, hibás helyesírással írunk, ami tönkreteszi az íráskultúránkat.

Tény, hogy az írott szöveg jó megformálása iránti igény csökken az interneten, és ennek több oka is van. Az infokommunikációs környezetben születő szövegek könnyen szerkeszthetőek, ezért az alkotásuk is kevésbé fegyelmezett, mint a hagyományos írott szövegeké. Ez feltűnő, hisz az évszázadok során az írott szöveg, különösen a nyomtatott szöveg a tudás, a szabályosság szimbólumává vált. Ám a nyelvi változások tényével érdemes szembesülnünk.

Gyakran követünk el hibákat az informatikai szövegalkotó eszközök használata során, hisz nagyon kevesen tanulják a billentyűzetek kezelését. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy még az is heves ellenérzéseket vált ki a közvéleményben, ha valahol a közoktatás alsó osztályaiban kötelező tananyagnak nyilvánítják a billentyűzettel való szövegalkotást.) Az aktív használók jellemzően elnézőbbek is ebben a környezetben megjelenő szövegek megformálásával szemben.

Azt azonban nem kell elfelejteni, hogy a stílus, a norma- és hagyománykövetés természetes igény az arra érzékenyek számára. Az interaktív és multimédiás eszközöknek köszönhetően írásos környezetben is elvárhatjuk – a megfelelő műfajok esetében – a szövegek komplex, multimédiás felépítését, és az azonnali interakció igényét, ám a jól formáltság is lehet műfaji, stílusbeli igény.
A weben tehát másként írunk, más stratégiákat követünk az írás során, és az írásbeliségünkkel kapcsolatos attitűdünk is lassan változik.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Steve Jobs halála után először mindenki az egekbe emelte a zsenit, a látnokot, a mágust. Azután hamarosan megjelentek azok a visszaemlékezések, amelyek leleplezik az Apple vezérének emberi gyengeségeit.  Bár az Apple évek óta magasan szárnyal, termékei iránt nagy a kereslet, az Apple diadalútját is kísérte jó néhány kudarc. A gépek em voltak feltétlenül rosszak, több esetben is csak megelőzték korukat. Nem érdemes rangsorba helyezni ezeket, de egy felsorolás érdekes lehet.

QuickTake fényképezőgép (1994): túl korán jött, drága volt, nem volt rá igény.

ROKR (2005):az első telefon amelyet szinkronizálni lehetett az iTunes-szal. Drága, elavult, lassú, csekély képességű.

Jubileumi, 20. évfordulós MAC (1997): szép és jó, de 1997-ben 8000 dollárt kérni egy gépért? Senkinek sem kellett. Később kétezerért sem.

 A „Pippin” 1996-ban került az üzletekbe, Ekkor már ott volt a Playstation, a Sega Saturn, és a Nintendo 64 is. Alig 42 000 darabot sikerült belőle eladni.

Newton: egy igazi PDA, de megelőzte a korát. Remekmű volt, de 1998-ban senkinek sem kellett.

Apple Display Donnector: jött, látott, eltűnt.

A hokikorog-egér: dizájnos, de kényelmetlen, és még a kábel is rövid. Bukta.

Apple LISA: Óriási technikai ugrás, de bitang drága volt.

Apple tv: képtelen volt elterjedni,

Apple Cube: pici, gyönyörű, csendes, de túlárazott, és bővíthetetlen.

iSight kamera (2003): Ki emlékszik rá?

Toochee, a Galaktikus

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Annak ellenére, hogy a mobiltelefon immár több mint két évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon, mégis mondhatni, hogy ismét valami újnak a kezdetén állunk – ezt a véleményt részben osztják a mobiltelefon szolgáltatók is. Az újdonság forrása a mobil internet és az okostelefonok elmúlt 1-2 évben tapasztalt robbanásszerű fejlődése és térnyerése idehaza, párhuzamosan azzal, ahogy a nagyvilágot is meghódítják.

Ahhoz, hogy az okostelefon hazai terjedésével kapcsolatban érvényes állításokat tehessünk, először is tisztáznunk kell, hogy mit értünk okostelefon alatt. Ez nem pusztán szőrszálhasogatás, a definíciónak hatása van a mérésre (mit mérünk) és így a kapott adatokra is. Részben hasonló a helyzet, mint az ezredfordulón az internet mérésének kezdetén, amikor számtalan piackutató cég közölt adatokat az internet használókra és internet hozzáférőkre vonatkozóan, az adatok azonban látszólag inkonzisztensnek mutatkoztak, mivel eltértek a mérés mögött az internet használókkal kapcsolatos definíciós kiindulópontok. Ekkor az segített a helyzeten, hogy a piackutatók tisztázták egymás között a fogalmi eltéréseket és szakmai sztenderdet alakítottak ki – hasonló a helyzet most is. Egy fontos eltéréssel: míg az szinte minden internet felhasználó számára világos és egyértelmű volt 2001-ben, hogy vajon használ-e internetet, addig az okostelefon kapcsán sok felhasználó bizonytalan, hogy a jelenlegi mobiltelefon készüléke vajon annak tekinthető-e. Ennek az az oka, hogy az okostelefon fogalma az utóbbi közel tíz(!) évben folyamatosan változott, bővült. Meglepő lehet, de az okostelefonok már közel egy évtizede velünk vannak, az egyik első okostelefon készülék – amelynek révén egykoron én is megismerkedtem ezzel a kategóriával – a Nokia 3650 volt, amelyet 2002-ben kezdtek el árusítani. Ma már ezt a készüléket egyáltalán nem tartjuk okostelefonnak, pedig az akkori mobilokhoz képest hatalmas kijelzője volt, internetezni és e-mailezni lehetett vele, kamera volt benne, naptár, jegyzetfüzet és játékok… A felhasználók viszont az elmúlt négy évben – amióta az iPhone 2007-ben újra „feltalálta” az okostelefont és megújulásra késztette riválisait – megtanulták, hogy mindez „kevés” ahhoz, hogy okostelefonnak nevezhessünk egy ilyen készüléket. (Az okostelefonok történetéről lásd ezt a korábbi blogposztunkat!)

Az okostelefon fogalma körüli zűrzavar miatt tehát nem elégséges a piackutató cégeknek – amelyek a mérést végzik – egymással megállapodni (persze ez is szükséges feltétel a konzisztens adatokhoz), de feltétlenül szükséges, hogy a felhasználók is tudják, mit nevezünk okostelefonnak, hogy a saját készülékükről el tudják dönteni, vajon annak tekinthető-e. Ráadásul a válaszadóknak megbízhatónak, illetve következetesnek kell lenniük ebben a kérdésben. A legtöbb cég ezért a felmérései során „megtanítja” a válaszadókat arra, hogy mit jelent az okostelefon fogalma, mit tekintünk annak jelenleg (merthogy a fogalom további változáson mehet keresztül a jövőben).

Az Ipsos kutatásában emiatt a fogalmi zavar miatt 2010-ben nem is kérdeztük a felhasználókat arról, hogy vajon okostelefonjuk van-e, e helyett egy sokkal egyértelműbben eldönthető jellemzőre kérdeztünk rá: érintőképernyős-e a készülék. Abból indultunk ki ugyanis, hogy elég ritka, hogy egy telefon érintőképernyős, de nem okostelefon – bár fordítva kétségtelenül előfordul 1-2 modell esetében, ezek azonban nem igazán elterjedtek, így közel pontosan mérhető az okostelefon jelenség (vállalva, hogy bizonyos mértékben persze biztosan alulmérjük az okostelefonok elterjedtségét, viszont kizárható a felhasználók bizonytalanságából fakadó pontatlanság). 2011-ben már az okostelefont mértük az Ipsos mérésben is (megtanítva a válaszadókat a fogalom tartalmára) így az derült ki, hogy abban az évben 4%-kal mértük volna alul (20%, 24% helyett) az okostelefonokat, ha továbbra is az érintőképernyőre kérdeztünk volna rá.

2011-ben a következők alapján tekintünk egy készüléket okostelefonnak (az Ipsos 2011-es tavaszi okostelefon felmérése alapján):

„Az okostelefonok olyan fejlett, gyakran számítógépszerű funkciókkal is rendelkező telefonok, amelyek a telefonáláson kívül számos egyéb funkcióval is rendelkeznek: különféle alkalmazások tölthetők le és telepíthetők rájuk; e-mail és internethasználatra is alkalmasak; általában érintőképernyővel vagy teljes abc-t is tartalmazó (ún. QWERTY) billentyűzettel rendelkeznek.”

Ez alapján a legtöbb felhasználó egyértelműen el tudja dönteni, hogy a saját készüléke vajon okostelefon-e és a minimálisra szorítható a bizonytalanok aránya.

2011 folyamán a későbbiekben bemutatásra kerülő kutatásokat végző magyar piackutató cégek (Ipsos, Kutatócentrum és NRC) valamennyien bevezették, hogy az okostelefon penetráció mérésekor először meghatározzák a válaszadók számára, hogy mit tekintenek okostelefonnak.

Ez egyelőre nem jelenti még azt, hogy a definíciók konzekvensek. Az NRC például „azokat az internetezésre is alkalmas, érintőképernyős vagy teljes (QWERTY) billentyűzettel ellátott mobiltelefonokat tekinti okostelefonnak, amelyek saját operációs rendszerrel rendelkeznek, és amelyekre különböző alkalmazások tölthetők le.” A Kutatócentrum ezzel szemben tágabb megközelítést használ és az „okostelefon funkciókkal bővített hagyományos” mobiltelefonokat is beleszámítja saját penetrációs adatába, ami így jóval magasabb is ugyanazon célcsoportban, mint az Ipsos vagy az NRC vonatkozó adatai.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Október 13-án jelent meg az Ubuntu legújabb verziója a 11.10-es. Most a hétvégi upgrade maraton utáni tapasztalataimat összegzem.

Nem vagyok valami nagy upgrade betyár, ami azt jelenti, hogy általában nem rohanok a frissítéssel, ha egy új verzió megjelenik. Azokat inkább először virtuális gépen próbálom ki. Ha valami nagyon megtetszik akkor természetesen jöhet a frissítés. Ez most sem volt másképp. Kipróbáltam a live verziót és virtuális gépre is telepítettem az új verziót és miután az általam naponta használt programok gond nélkül futottak így a frissítés mellett döntöttem.

A frissítés (majdnem) gond nélkül lezajlott, ami hiba volt, azt is csak a saját figyelmetlenségemnek köszönhettem (nem egészséges hibernálni telepítés közben). De szerencsére ez kis malőr sem tudta tönkretenni a frissítést.

Akkor nézzük, hogy mi változott

Az új ruha

A Unity interfész nem most debütált, de a használhatóság terén néhány dolgot újragondoltak. A végeredmény egy jobban használható felület lett. Sokan kritikával illeték az új kezelőfelületet. Sokat gondolkodtam, hogy ennek mi lehet az oka, nekem ugyanis nagyon kézre esik. Aztán rájöttem, hogy hol lehet az a bizonyos eb elhantolva. A felhasználói szokásokban. Akik ugyanis főleg egérrel sűrűn kattintva használják a gépüket az bizony nem tudja értékelni a Unity felület nyújtotta előnyöket. Inkább csak egy megváltozott felületként látják a változást, ami meglehetős kényelmetlenséget tud okozni, hiszen semmi sem úgy működik, mint régen.

Ezzel szemben én a gyorsbillentyűk híve vagyok, aki nem szereti elvenni a két kezét a billentyűzet fülöl. Szeretem néhány gombnyomással elintézni az újabb programok elindítását. Ehhez pedig a Unity nekem megfelelő partner tud lenni. Bár szerintem a GnomeDo gyorsindító alkalmazás még mindig a legjobb, de a Uity mostanra megfelelő versenytárssá érett. Minél több gyorsbillentyű kombinációt sajátítottunk el, annál több értéke tárul fel a Unity-nek.

Ennek különösen a hordozható számítógépeken vehetjük hasznát, hiszen a gépünk használata közben a kezünket nem kell elmozdítani a billentyűzet fölül, hogy az egérrel babráljunk és a speciális (Windows logós) gomb végre értelmet nyer.

Jobb integráltság a felhővel

Az UbuntuOne felhőalapú szolgáltatások tárhelye ingyenesen használható területe 5GB-ra nőtt. Ezzel együtt az Ubuntu alkalmazásai is nagyon jól integrálódnak ezzel a szolgáltatással és lehetőségünk van a címlistánkat, könyvjelzőinket, zenéinket és egyéb fájljainkat ebbe menteni. Ezeket az adatokat aztán kényelmesen szinkronizálhatjuk az egyéb eszközeinkkel, legyenek azok akár Windows vagy Mac gépek, iPhone vagy Android eszközök.

A felhő alapú adattárolás és adatmegosztás az eszközeink között teljesen zökkenőmentesen használható. Nagyon fontos része a mindennapi informatikai eszközhasználatunknak. A Canonical is azért fektet rengeteg erőforrást ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésébe, mert ezek az operációs rendszer jövőjét és elterjedését tekintve kiemelt fontosságúak.

Új szolgáltatás - OneConf

Az egyik legnagyobb újdonság nekem a OneConf névre hallgató szolgáltatás. Én több számítógépet is használok és mindegyiken Ubuntu fut. Nagyon fontos, hogy mindegy legyen melyik géphez ülök le, ugyanazok az adatok és alkalmazások fogadjanak. Az adatok teljesen automatikus megosztására már ott van az UbuntuOne szolgáltatás. De a OneConf segítségével az is elérhetővé vált, hogy ha az egyik gépre telepítünk egy alkalmazást, akkor az a másik általunk használt gépre is települ és a beállítások is átkerülnek automatikusan. Ez nagyban megkönnyíti a többlaki használatot.

Ez tipikusan egy olyan ötlet átültetése a gyakorlatba, ami nem volt ismeretlen, hiszen a böngészőkhöz már léteznek olyan kiegészítők amelyek pontosan ezt a szolgáltatást nyújtják, de csak a böngésző alkalmazás kiegészítőire és azoknak a beállítására. Nagyon jó, hogy valakik továbbgondolták a koncepciót és kiterjesztették az operációs rendszer alkalmazásaira is.

Nagyobb változások

Voltak nagyobb változások is amelyek a felhasználónak szemet szúrnak. Az alapértelmezett levelező kliens az Evolution helyett a Thunderbird lett. Ha korábban Evolution-t használtunk, akkor a frissítés során ugyanúgy megkapjuk ez a programcsomagot is, amit továbbra is használhatunk. Viszont készüljünk fel, hogy az első futtatás alkalmával jó ideig csak a képernyőt fogjuk bámulni, amíg a program végez a gépünkön tárolt levelesládáink átalakításával, ugyanis az alapértelmezett fájlformátum mbox-ra változott.

Ha ezzel végzett a program, akkor ugyanúgy használhatjuk azt, mint eddig... Azaz mégis marad egy feladat, amit kézzel kell elvégezni a beállítások között. A levelező fiókok beállításainál az alapértelmezett "elküldött levelek" mappát kézzel kell átállítani a megfelelő mappára, ellenkező esetben minden kiküldött levél után kapunk egy figyelmeztetést, hogy az alapértelmezett mappát nem találja és elmetette a küldött levelek közé az üzenetet. Ez legyen a legnagyobb baj.

Megmondom őszintén, hogy megpróbáltam a Thunderbird-öt is használni, de vagy a szokás hatalma, vagy mit tudom én, de maradtam az Evolution-nél. Aki eddig is Thunderbird-öt használt, annak ez nem okoz problémát.

A Szoftverközpont nemcsak egy ráncfelvarrást kapott, hanem egyenesen ez lett az alapértelmezett szoftverkezelő amivel telepíthetünk és letávolíthatunk alkalmazásokat, vagy vásárolhatunk is, ha fizetős alkalmazásról van szó. Az hétköznapi programkezelési feladatok ellátásához egyébként sokkal jobb ezt az új alkalmazást használni, mint a régebbi megoldásokat. Persze, ha szükség van rá, továbbra is ahsználható a jó öreg apt-get is.

Biztonsági mentés

Ez egy olyan dolog, amit mindenki mond, hogy fontos és minden adatvesztés után megfogadja, hogy most aztán tényleg, de biztosan fogom használni. Aztán amikor szembesül az ember a nyűggel amivel ez jár, akkor egy idő után szépen feladja a dolgot. Az utóbbi időben egyre jobb megoldások születtek, amelyeknek a használatához nincs szükség pilótavizsgára. Sőt szépen megbújnak a háttérben és teszik a dolgukat. Most egy DejaDup névre hallgató alkalmazás az amelyik az aktuális kedvencem. Ezzel a lehet a felhőbe, hálózati és külső tárolóeszközre menteni, nagyon egyszerűen. Ez önmagában is megér egy blogbejegyzést, így arról majd jövőhéten írok.

Irodai felhasználás

Az OpenOffice helyét átvette a LibreOffice. Szerintem jó döntés volt, egyelőre a LibreOffice-t sokkal gyorsabbnak érzem, amint a korábban alkalmazást, de az abszolút csak a személyes érzésem. Semmiféle szintetikus tesztet nem végeztem, de szerintem nem is az a lényeg, hanem az, hogy a felhasználó mit tapasztal. Ezeknek az általános irodai programcsomagoknak a használatáról már sokan írtak, nem is szaporítom a szót tovább ezzel.

Nagyvállalati környezet

Eddig kevés szó esett arról, hogy nagyvállalati környezetben milyen használni egy Linux asztali környezetet. Én ezt pudingot, már 5 éve eszem és azt kell, hogy mondjam, sokkal jobb, mint a kollégáim nagyobb része által használt Windows.

Ahol dolgozom támogatott a Linux asztali környezet is és ki-ki a neki jobban használható operációs rendszert használhatja. Vannak a cégnek saját tárolója a különféle csomagok amelyek a vállalati használathoz szükségesek kényelmesen elérhetőek a hagyományos csomagkezelési eszközökkel.

A SAP-t, az SAP Java kliensével tudom használni, amihez szükséges az Oracle (Sun) Java telepítése, de szerencsére ez megtörténik automatikusan, amióta csomagból is elérhető a kliens telepítése. Érdekes, hogy a Java kliens méretét tekintve alig több, mint egytizede méretét tekintve, mint amit a Windows-t használóknak kell telepíteni. A használatban, kinézetben pedig semmi eltérés nincs. Mindent pontosan ugyanúgy lehet használni.

A cégben Lotus Notes van használatban, amiből szintén elérhető a Linuxos verzió. Ez mindenben ugyanolyan szintén, mint a Windows-on. Ugyanígy a Lotus Sametime azonnali kommunikációs alkalmazás (chat, IP telefon, konferencia stb...) ugyanúgy működik. A két Lotus alkalmazás közötti integráció szintén teljesen zökkenőmentesen használható.

Konklúzió

A személyes véleményem, hogy ez a verzió jobb lett, mint az előző volt, sok apró javítás történt ami a használhatóság javulásával járt. Mindennapi használatra teljesen alkalmas a rendszer.

A múlt héten én is jelen lehettem az idei Internet Hungary konferencián, amit 2000 óta szerveznek a Balaton partján, bár ezúttal már másodszor Siófokon tartották meg. Az egyik beszélgetésben elhangzott például, hogy az utóbbi egy évben a magyarországi médiapiac akkora mértékben csökkent, mintha a legnagyobb bevétellel büszkélkedő kereskedelmi tévé kivonult volna az országból. Ezért aztán most az az egyik legfontosabb kérdés, hogy miképpen lehet fenntartani az internetes tömegkommunikáció működését, ha a mai válságos időkben a cégek vagyis a hirdetők rákényszerülnek a marketing-büdzséjük csökkentésére – és hát legyünk őszinték: ezt tudják a legkönnyebben és leggyorsabban csökkenteni.

Évek óta hallunk a nagy (print-)kiadók szándékairól a fizetős tartalomszolgáltatások bevezetéséről, és jelentős sajtóvisszhangja volt a brit Times lépésének, amelynek nyomán 80%-kal csökkent az online látogatóinak a száma.


E szempontból érdekes a szlovák SME c. napilap online változatának egykori főszerkesztője, Tomáš Bella előadása, aki idén májusban indította el hazájában a Piano Media nevű szolgáltatást. Ez egy olyan ún. fizetési fal (paywall) megoldás, ami nem csak egy lapra terjed ki, hanem a legjelentősebb szlovák online médiumok összefogásával jött létre. Tehát a három nagy napilap (Hospodárske noviny üzleti napilap, a Pravda és az SME), egy sport napilap és jónéhány tematikus portál szállt be a közös üzletbe és csak néhány ingyenes hírforrás maradt meg. A felhasználóknak havi 3 euróba kerül az a hozzáférés, amivel a szlovák online média jelentős részéhez hozzáférnek.



Tomáš Bella a prezentációjában megmutatta a bevezetés előtti és utáni látogatottsági adatokat, és ez alapján az látszott, hogy nem csökkent érzékelhető módon a szlovák portálok látogatottsága. Szerinte ennek az egyik oka az, hogy majdnem a teljes online médiát lefedi a szolgáltatás, a másik pedig az, hogy a szolgáltatás ára igen visszafogott.
A modell nagyon hasonló a kábeltévék üzleti elvéhez és ezt az átalánydíjas rendszert Tomáš Bella szerint az olyan saját nyelvi kultúrával rendelkező kis országoknak jó megoldás, mint akár Magyarország is (de nem igazán alkalmas a nagy országok számára, mint az Egyesült Államok). Szerinte meg kell értetni az internet-felhasználókkal, hogy a tartalom előállítása nincs ingyen.

Az előadást követő kerekasztalbeszélgetésben a hazai kiadói világ fontos szereplői (HVG, Ringier, Figyelő, Origo) arról beszélgettek, hogy milyen esélyei lehetnek a hasonló rendszer hazai bevezetésének. A HVG kiadó képviseletében Szauer Péter elmondta, hogy az internet-felhasználók jelenleg is fizetnek a szolgáltatójuknak az internet használatáért és e használat igen jelentős része a kiadók által létrehozott tartalmak fogyasztása, így tehát felvethető az is, hogy a szolgáltatók építsék be az árakba a tartalom előállításának költségeit. A magyar piacon mindenesetre van már részleges fizetési fal megoldás (pl. Kreatív, Napi Gazdaság, HVG), tehát jellemzően tematikus oldalak szigetszerű megoldásairól van szó. Nem volt érzékelhető mindenesetre az, hogy a magyarországi média olyan típusú összefogásra készen állna, mint ami a szlovák Piano rendszer elindításához szükséges volt.

Tomáš Bella egyébként azt mondta, hogy 2012-ben szeretnének a Piano Media szolgáltatással megjelenni Magyarországon.

Szilágyi Árpád