A táblagépek szó szerint adnak új életet sok embernek, olyan kaput nyit meg, amire azelőtt soha semmi más nem volt képes.

Egyik kedvenc szerzőm Marcel Gagné blogbejegyzése hívta fel figyelmemet a témára. A 60 perc című műsorban mutatták be, hogy az iPad hogyan segít autisztikus gyerekeknek és felnőtteknek kapcsolatot teremteni a külvilággal:

Engem sokkolt a videó, de egyben hihetetlen jó érzés kerített hatalmába, mert a technológia a szemünk láttára változtatja át emberek eddigi életét. Fantasztikus emberekét akiknek az egyedüli problémájuk az volt, hogy valami fal volt a saját gondolataik és a külvilág között. Képtelenek voltak közölni a gondolataikat, érzéseiket. Erre a táblagépek segítségével ez a fal leomlik és megnyílik az átjáró.

Marcel említi a műsor kapcsán, hogy nem az iPad-ról van szó, hanem arról, hogy a táblagépeken nem válik szét a kép és az interakcióra használt billentyűzet és egér. Ami a képernyőn van, azt tapogatjuk, azzal lépünk kapcsolatba. Amit megérintünk, azzal fog valami történni.

Én is tovább gondolkodtam, hogy még mi mindenre lesz jó ez a technológia. Nem csak autistáknak nyújthat segítséget, de olyanoknak is, akik valami miatt nem tudják rendesen használni a kezüket, nem tudnak írni, nem tudnak egeret és billentyűzetet használni. Valamiért úgy érzem, hogy az augmented reality alkalmazások is fontosak lesznek, nem csak a navigációban és a marketingben.

Egész iparágakat is megváltoztathat majd, például eltudok képzelni egy olyan grafikus munkaállomást, aminek a beviteli eszköze valamiféle táblagép lenne, amit a grafikus vagy tervező úgy használ, mint egy darab papírt. Egyből megjelenik minden ecset vagy ceruzavonás a táblagépen és a számítógép képernyőjén is.

Ha jobban belegondolunk, ezeknek az eszközöknek a felhasználásában még csak a felszínt kapargatjuk (scratching the surface - bocs).