Netidők Blogtársaság

Alig egy hónappal ezelőtt írtam a brit állami közszolgálati médiacég, a BBC portáljáról, majd néhány nappal később kaptuk a hírt, hogy 360 munkatársat küldenek el a portáltól (de így is marad még kb. 1200 emberük, csak az online-nál!), és ezzel együtt az elkerülhetetlen költségcsökkentés jegyében bezárnak 180 weboldalt (a Kreatív Online szerint a 400 nagyon látogatott weboldaluk közül). Utóbbi momentumra fókuszálunk most egy kicsit, talán nem csak engem gondolkodtatott el az, hogy már nem csak kis hazánkban figyelhető meg ez a „bezárási düh”. A költségcsökkentés érthető szempont, de hogyan következik ebből a 180 weboldal bezárása? Olyan ez, mintha egy nagy közkönyvtárban a költségek lefaragása érdekében nem csak a létszámot csökkentik, hanem lezárják a látogatók elől mondjuk a szépirodalmi részleget, rosszabb esetben el is kezdik megsemmisíteni a könyveket… Pedig annak a 180 weboldalnak nyilvánvaló értéke van, amit ráadásul adófontokból hoztak létre.

Mondandóm lényege: tanuljunk a britek példájából! Ne csak a pozitív példából (ilyen a BBC portál létrehozása és eddigi tizenéves története), hanem abból is, ahogy most igyekeznek megoldani a helyzetet. Nem szabad így tenni! A már létrehozott értékeket mindenképpen meg kell tartani és ha már nincs is pénz a folyamatos frissítésre és megújításra, legalább az elérhetőséget kell biztosítani. (Ahogy egyébként volt példa erre korábban: éppen a BBC portálon a magyar adás lezárása után is elérhetők maradtak a weboldalak.)

És érdemes felfigyelni arra is, hogy egy pár nappal ezelőtti hír szerint a torrentezők közössége sajátos módon vállalta át a közpénzből létrehozott értékek mentését és elérhetővé tételét. Az egyik torrentező ugyanis a megszüntetésre ítélt weboldalakat letöltötte és egy 2 gigabájtos fájlba tömörítve, évi 4 dollárért bérelt szerveren tette elérhetővé. S noha hozzá kell tegyem, hogy saját tapasztalataink alapján egy médiacég webszerverén 2 gigabájtba nem sok fér bele (csak abba gondoljunk bele, hogy a hang- és videofájlok milyen kapacitásigényesek), tehát a konkrét példában a 2 gigás fájl viszonylag kevés multimédia elemet tartalmazhat, ennek ellenére az akció pozitív szándéka és példamutatása elgondolkodtató.

Ma, amikor az adathordozók megabájtonkénti ára is csökken, meg az internetes sávszélesség és a szerverkapacitások egységnyi ára is folyamatosan évek óta csökken, ilyenkor érdemes lenne az állami közgyűjteményeknek, médiacégeknek és minden közpénzből finanszírozott információszolgáltatónak átgondolni a példát. Ideje hosszútávú megoldást találni arra, hogy a létrehozott értékeink elérhetők legyenek a neten. Az elérhetőség megabájtonkénti árát folyamatosan lehet csökkenteni, miközben persze az adatok csak sokasodnak és persze az adatok biztonsága megköveteli a redundáns tárolást is – mégis ideje lesz úgy tekinteni az információs javainkra, hogy ha most elherdáljuk ezeket, akkor annál kevesebb lenyomat, tudás, kultúra, érték, műsor, film, írás, fotó marad az utánunk következő korosztályokra…

Szilágyi Árpád

Akinek okostelefonja van, az előbb-utóbb elkezdi azt a saját képére formálni. Platformtól függ, hogy ebben mekkora a szabadsága a felhasználónak, alkalmazásokat jellemzően minden rendszerre le lehet telepíteni, így még többre lesz lépes a készülék, ám például androidos felületen Magyarországon 2011 februárjában egyelőre még csak ingyenes alkalmazásokat lehet letölteni, iOS platformon meg hozzá lehet férni a fizetős tartalmakhoz is. Aki kicsit jobban ért a programozáshoz az átlagnál, annak elképzelhető, hogy igénye támad arra is, hogy a készülék szoftveres környezetét, a felhasználói felületet az alapvető felhasználói jogosultságon túlmenő módon is átalakítsa. Ekkor találkozunk a rootolással.

Ez a szakkifejezés voltaképpen azt jelenti, hogy a felhasználó rendszergazdai jogosultságot szerez, és így hozzáfér a telefon olyan védett részeihez (beállításaihoz, mappáihoz), amit az alapszintű felhasználói jogosultság nem tesz lehetővé. A rootolásnak köszönhetően jóval több mindent telepíthetünk, törölhetünk vagy módosíthatunk a készülékünkön, mint anélkül, például adroidos felületen hozzáférhetünk hazánkban is az Android Market fizetős alkalmazásaihoz, teljesen új, egyedi felhasználói felületet hozhatunk létre, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. A rootoláshoz a különböző platformok, gyártók különböző módon viszonyulnak, egyesek engedik, de nem támogatják, mások teljes mértékben tiltják, egy viszont általánosnak mondható: a rootolás következménye a garanciavesztés. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a rootolás előtti állapotot vissza lehet állítani.

A rootolás kifejezés alakja klasszikus példája a beillesztésnek, hiszen az angol root szóalakhoz magyar képzőket kapcsolunk (-l igeképző, -ás/-és névszóképző), így korlátlanul lehet használni magyar nyelvtani kontextusban. A kifejezés hangalakja tökéletesen megfelel a magyar fonetikai környezetnek, a beszéd során tehát nem hangzik idegennek. Más a helyzet az írásképpel, mert egyelőre a magyar írásgyakorlatban a szótőben megtartjuk az angolos írásmódot (root). Van példa arra, hogy az idegenes íráskép is illeszkedik a magyar szokásokhoz (rootolás > rútolás), de ez egyelőre igen ritkán fordul elő (a Google 2011. február 9-én mindössze 170 találatot hozott fel a rútolás alakra), és persze nem is törvényszerű ez a folyamat, lehet, hogy megmarad a jelenlegi forma.

A root névszó alapjelentése az angolban 'gyökér', 'eredet', 'tő', 'alap' és ennek sok kapcsolódó jelentése alakult ki. Az igei forma (to root) alapjelentése hozzávetőlegesen így írható le 'a gyökerekig, az alapokig lenyúl', és ennek is szétágazó jelentésmezeje van, amit most nem részletezek, mindenkinek a fantáziájára bízom ezt.

A rootolás a jelenleg tárgyalt, informatikai jelentését onnan kapta, hogy a Linux rendszerekben a rendszergazdai jogosultságot rootnak nevezik. A klasszikus *NIX környezetben minden kommunikáció fájlokon keresztül történik. Az a felhasználó, amelyik a tulajdonosától függetlenül minden fájlhoz hozzáfér az a root, a Linux világ hajnalán ez eredetileg azt jelentette, hogy a root a rendszer gyökérkönyvtárát birtokolja teljes írási és olvasási joggal. A root tehát teljes jogosultsággal rendelkezik arra, hogy belelásson a rendszerfájlokba, a rendszer alapjaihoz is lenyúlhat, míg az egyszerű felhasználó ezt nem teheti meg. Ezt az elnevezést örökölte a mobilos világ a rootolással. Megjegyzem, hogy a számítógépek fájlstruktúrájában is találunk gyökérkönyvtárat, azaz root directoryt, ugyanis az állományokat mappákba vagy könyvtárakba rendezzük, és ezek pedig első szinten a gyökérkönyvtárhoz kapcsolódnak. Tehát a root kifejezés származékai a számítógépes szókincs több rétegében is megtalálhatók.

A műholdas navigáció borzasztóan drága, mégis egyre több szereplő jelenik meg a piacon. Ki politikai, ki gazdasági okokból. Japán, India, Kína, Oroszország: készülnek a saját rendszerek.

A piac legkisebb szereplője Japán. Nem akar saját rendszert kifejleszteni, de az ország speciális adottságai miatt szüksége van kiegészítő műholdakra. Az országban sok a magas hegy, a nagyvárosokban rengeteg a magas ház. Viszont a GPS rendszer műholdjai viszonylag alacsony horizont feletti magasságon repülnek. Ezért szükség lenne egy olyan műholdra, amely gyakorlatilag az ország felett repül. Ez a cél, ha nem is egy, de három műholddal megoldható, amelyeknek pályáját, a speciális igényeknek megfelelően alakították ki. A három műhold közül legalább egy, mindig az ország felett lesz. Az első műhold – amely a Michibiki, utat mutatni nevet kapta – szeptemberben áll pályára. A rendszer 2013-ra lesz kész, és Japán szinte minden pontján, a GPS-nek egy méternél nagyobb pontosságot garantál.

A legújabb szereplő India, a kormány januárban jelentette be, hogy saját navigációs rendszert állít üzembe 2014-től. Az IRNSS rendszer első lépcsőben 7 műholdból fog állni, amelyet később 11-re növelnek. Az alacsony műholdszám oka, hogy nem globális rendszert építenek ki, hanem csak az országot kívánják lefedni egy privát rendszerrel. India határain túl csak kb. kétezer kilométerrel fogható a navigációs jel, amely az ország politikai és katonai érdekeit szolgálja.

Az oroszok navigációs rendszere, a GLONASS egy hosszú történet. A fejlesztés még a nyolcvanas években kezdődött, és katonai rendszerként részlegesen működésbe is lépett. De a Szovjetunió összeomlása betett a programnak, pénz nem hogy a bővítésre nem volt, de a kieső régieket sem tudták pótolni, ezért a rendszer hamarosan összeomlott és leállt. A programot később lassacskán folytatták, komolyabban az utóbbi években pörgött fel. A Glonass működéséhez 24 műholdat kell közepes magasságú pályára állítani. Miután a megkapták a pénzügyi támogatást, rohamléptekben indult meg a fejlesztés. Tavaly már negyedévente indítottak újabb műholdakat, alkalmanként hármat-hármat. Sajnos a decemberi start rosszul sikerült, és elveszett mind a három műhold.  Ezzel a hárommal lett volna teljes a rendszer, így a program újabb késést szenved.

Az orosz kormány megnyitotta a rendszert a polgári felhasználás felé, és egyúttal erőteljesen támogatja is azt. Védővámokkal kívánja támogatni a Glonass illetve a Glonass/GPS készülékeket, egyúttal kötelezni akarja a külföldi gyártókat, hogy csak olyan eszközöket hozhatnak forgalomba, amelyek alkalmas a duális működésre.

A kínaiak is bőszen fejlesztik saját Beidou (Iránytű) nevű rendszerüket. 2012-re tervezik Kína és a környező országok teljes lefedését, 2020-ra van előirányozva a globális lefedés. Polgári célokra 20 méteres pontosság  lesz elérhető, a katonai pontosságról nincs hivatalos adat.

A tervek szerint 35 műholdból áll majd a rendszer, amelyből 5 geostacionárius pályán fog „állni”. Érdekesség, hogy a kínaiak is eredetileg a Galileo rendszerhez csatlakoztak volna, de az európai (politika) ellenállás miatt az önálló program mellett döntöttek.

Minden rendszer különbözik egymástól, mégis nagyon sok minden közös bennük. Már megkezdődtek a tapogatózó tárgyalások, a rendszerek esetleges összehangolására.  Ha egy vevőkészülék két, esetleg három rendszer jeleit foghatja, akár centiméteres pontosságot is el lehet érni. A technika adott, csak a politikai akarat, és a bizalom hiányzik hozzá.

Tücsi a Galaktikus

Állítólag 2011-12-ben érjük el az olajkitermelés csúcsát, ezután megindul a hanyatlás. Tetszik, nem tetszik, nem lesz több olaj, gáz, szén még talán, de egy gyufát is CO2-kvótatúllépéssel büntetünk majd.

Bizonyos szempontból, valójában semmi rendkívüli nem történik: visszatérünk abba a korszakba, ahol ismét ÜGY lesz a fizikai helyváltoztatás. Azonban mai, Netidőkön edzett veteránként azon is elgondolkodhatunk: ki a fenét fog érdekelni egyáltalán a fizikai utazás? Ki lesz kíváncsi az igazi valóság fárasztó unalmára akkor, ha helyette ezerszer izgalmasabb lehet annak virtuális, de a végletekig hihető, koncentrált  változata.

Amikor utazom, vagy a szükségletek, vagy a szellemi élmény keresése, a felfedezés motivál. Ennek nyomán hurcibáltatom ösztövérnek épp nem nevezhető testem a világ pontjai között több tonna kerozin, benzin, egyebek felhasználásával, miközben tudom: röhejes amit művelek. Egy száztíz kilós testet cipeltetek ide-oda egy jobb esetben is 60 tonnás repülővel, egy 20 tonnás busszal vagy egy 1 tonnás autóval. S mindezt miért? Hogy fizikailag ott legyek és a szellememet megjutalmazzam az ottlét ÉLMÉNYÉVEL.

De mi van, ha aznap indiszponált vagyok vagy rosszul lettem az egyiptomi kajáktól és kóválygok a piramisok előtt, otthoni unott fotelomra vágyván? Amikor Indonéziában bicikliztem, és 30 fokos hőségben vonszoltam magam felfelé egy 20 km-es emelkedőn, többször is feltettem a kérdést: miként művelhettem akkora marhaságot, hogy a Föld túlsó felén, 900 dolláros repülőjeggyel, fél napokat szenvedek fizikailag  a látványért, épp úgy, mint odahaza az Istenhegyi úton? Mi ennek az egésznek a hasznos oldala?

Ha jobban belegondolunk, egy klasszikus utazásban rengeteg felesleges dolog van. Valójában iszonyú pazarlás a fizikai utazás, ökológiai lábnyom szempontjából mindenképp, időben meg pláne. Mindezt ráadásul úgy, hogy tudom: nem maradhatok ott mindörökké, fizikai ottlétem pár napig tart csupán, ebben a fikarcnyi időben akarom megkapni az "ország-terméket", lerabolni évezredek szellemi örökségét, felcsípni valamit a helyi bonyolultságból. És mi az eredmény? Két nap Delhiben, egy nap Hongkongban, 6 óra Budapesten... érdekes hely, jól főznek - biccentünk a reptéren, és tovább rohanunk a soha meg nem érkezés állandó mókuskerekében.  Elmegyek a chartres-i katedrálisba. Ott ülök mondjuk 4 órát, hátha meglegyint a gótika szelleme. (Ennyi, ha nem is elég, de kezdésnek már valami.) Ne adják össze: technikailag mennyi minden kell ehhez a meghitt pillanathoz Budapestről és vissza. "Az élményeidet nem veheti el tőled senki" - állítják az utazók. Na de, ha jobban körbenéznek: egyre inkább kizárólag SZELLEMIEK élményeink. Megint csak Indonézia jut eszembe, amint Bildet olvasgat a német turistacsoport a Bali-szigeti strandon. Mi a fenének jöttek ezek ide 130 tonna kerozin elfüstölésével, ha egyszer otthon szeretnének lenni? Amint betettem lábamat hamburgi haverom otthonába a múlt hétvégén, az első kérdése az volt: meg akarom-e nézni a leveleimet a neten? Komoly két órája láttam őket ugyanis utoljára Budapesten. Mennyiben hamburgi leülni egy monitor elé és megnézni azt, amit 1100 km-rel arrébb is láttam már?

Hang- és képfelvételeinkkel úrrá lettünk az időn. Leonard Bernstein fizikai teste már rég az enyészeté, miközben Ő vidáman vezényel tovább, és valójában esze ágában sincs meghalni, remélem, nem is fog, ha igen, nekünk is itt az ideje távoznunk. A YouTube-on néha hétvégi Föld-kerülő túrákat szoktam küldözgetni futárkodásba belerokkant haverjaimnak: manta-filmezést a Maldív-szigeteken - isteni látvány, amikor a hatalmas rája szabályosan elrepül a fejed felett húsz centire -, kamcsatkai vulkántavat, merülést a Mariana-árokba, repülést a Grand Canyon felett, helikoptertúrát a világ legmagasabb épülete, a Burj Dubai körül. Ha a szellemed gazdag, végül is felfedezhető a világ - főleg, ha a pénz-  az idő és az olajhiány arra kényszerít: ne éld meg fizikailag azt, amit amúgy is a szellemednek szánsz.

Az új kor eredménye, hogy az ember feje tele van képekkel. Fogadjunk: Önök is ezerszer jártak már a Galapagos-szigeteken, miközben talán már egy balatoni látogatás is megrázná a pénztárcájukat. Épp a múltkor töprengtem: volna értelme ha VALÓBAN eljuthatnék a Galapagos-szigetekre mind a 110 kilómmal? Fogom én úgy látni a fókák nászát, mint ahogy a BBC fantasztikus filmjeiben? Lehet, hogy halálra unom magam a valós valóság kellős közepén. A legrosszabb forgatókönyv, amint drága pénzen odarepülők, felteszem 3D-s szemüvegemet és a tengerparton megnézek egy BBC-fóka-való világ-szerű interaktív természetfilmet a laptoppal, mert valójában az "A" Galapagos-feeling.

Szóval kedves Barátaim, részben vissza kell vonom a három héttel ezelőtti fanyalgót. 3D-t, virtuális valóságot ide, iskolába, otthonra, ahová csak lehet, a mozikba csak jó forgatókönyv esetén. Remélem, 2045-ben, 80 éves aggastyánként még megérhetem, hogy - ha a testem már nem is - de a szellemem megélheti mindazt, amit az előző generációké soha. Mert kuporgattak, lemondtak, három évente pecsétekben reménykedtek, hogy fáradságos módon, kerozintonnák milliárdjait füstölve el, rossz hatékonysággal egy egészében meg sem ismerhető világot lássanak a TESTÜKKEL, ahelyett, hogy az utazás tökéletes ILLÚZIÓJÁT ragadták volna meg, teljessé téve, s ezzel a módszerrel időben és térben is végtelenné szélesítve a legvalóságosabb illúziót: az életüket.

Gróf Miklós

Persze, igen, ha van Nemzetközi Öltözz Ki Nap, Nemzetközi Párnacsata Nap (március 22.), van világnapja WC-nek, az élelmezésnek, a pinek, a dokumentumszabadságnak, a dadogás elfogadásának, az ölelésnek (július első szombatja), akkor miért ne lehetne napja a biztonságos internetezésnek?

Hajrá, védjük magunkat és gyermekeinket! De hogyan? És pontosan mi elől?

Oké, az én 5 és fél éves lányom még nem érdeklődik (és adja isten, hogy később se akarjon!) a fegyverek, a kábítószer és az anorexia iránt, de mivel már legalább 1 éve néha-néha odaengedjük a világhálóhoz (hadd férjen már ő is hozzá szegényke, ne csak mi ketten, az apjával!), szóval ő is leül néha, és természetesen tudja kezelni az egeret.

Leginkább a YouTube-ot nézi (imádja a zenét, kedvence Michael Jackson), ilyenkor mellette maradunk, hogy nehogy neki nem illő tartalomra kattintson az ajánlatok közül. A másik site, amit engedélyezünk, az az egyszervolt.hu.

No, akkor már tárgynál is vagyunk, mert éppen az egyszervolt.hu kapott kitüntetést Magyarországon (már sokadjára), most épp azért, mert biztonságos. Magyar Kiváló Online Gyermektartalom 2011 Díjban, és közönségdíjban is részesült. Jó az oldal, na!

A Safer Internet Day (SID) célja, hogy az Európai Unió Safer Internet Plus program akciótervének keretein belül felhívja a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, így a zaklatásra, a gyermekpornográfiára és egyéb illegális vagy káros tartalmakra.

Pozitívum, hogy ilyenkor foglalkoznak azért az internetnek a tanulásban és oktatásban betöltött szerepével is.

„Az életed több, mint játék!” - ez volt az idei szlogen, és ezzel arra ösztönözték a fiatalokat (mert őket szólította meg a kampány), hogy vegyék közelebbről szemügyre a virtuális életüket.

Merthogy a fiatalok elég erőteljesen (és akkor finoman fogalmaztam) be vannak hálózva. A SID kampányának háttéranyagában például arra hívták fel a figyelmet, hogy:

· A játékosok átlagosan heti 8 órát töltenek online játékkal.

· A fiatalok naponta 2-3 órával kevesebbet alszanak, mit 10 éve.

· 2010 januárjában 18 millióan regisztráltak a Second Life oldalon.

· Az aktív Facebook felhasználók száma több, mint 500 millió, és havonta 700 milliárd percet töltenek a Facebook-on.

· 13 millióan játszanak a világ legnagyobb online szerepjátékával a World of Warcraft-tal.

· A sokszereplős online szerepjátékok (MMORPG) világviszonylatban 1.5 milliárd USD bevételt generáltak 2008-ban, és az előrejelzések szerint 2012-re ez a szám eléri a 2,5 milliárd USD-t.

· Az eladott virtuális áruk értéke 2009-ben kb. 18 milliárd USD volt.

Az idei Safer Internet Day néhány kiemelt üzenete a felhasználók számára:

· Az avatar, pszeudo vagy profiloldal nem véd pajzsként.

· Amit virtuális életedben teszel, hatással lehet a valós életedre is.

· Keress olyan virtuális világokat, amelyek nem ösztönöznek fogyasztásra!

Elgondolkodtató dolgok, nem?

Mert az rendben van, hogy én napi 8-12 órát ülök számítógép előtt, és ebből jónéhányat töltök a világhálón is - a munkámmal jár.

De az nem oké, hogy kevesebbet alszanak (feltehetően részben azért, mert ők is ülnek a gép előtt, facebookolnak, meg virtuális életet élnek), másrészt rengeteg pénzt is elköltenek az interneten.

Szóval igen, talán tényleg szükség van Biztonságos Internetet! napra is.

Most volt, kedden. És Te biztonságban voltál aznap a neten? Vagy éppen most, ebben a pillanatban?

És teszel azért valamit, hogy a gyerekeidnek is biztonságos legyen a világháló?

Kéky Kira