Netidők Blogtársaság

Ha már vesztettek el adatokat a gépükről, vagy előfordult már az, hogy nem találtak meg valamit, amiről pedig meg voltak győződve, hogy elmentették, akkor meg kell tanulni, hogy kell adatot menteni és mit jelent a frissítés, a szinkronizálás és a tükrözés. Manapság már nem ritka a több terabájt méretű háttértároló, és hamar eljutunk oda, hogy meg is töltsük ezeket a hatalmas háttértárakat. Ekkor hamar felmerülhet az igény, hogy az állományokról biztonsági másolatot készítsünk. A helyzetet tovább bonyolítja, ha több eszköz is van, az otthoni számítógép mellett van egy laptop vagy egyéb hordozható gép is, és mindegyiken keletkeznek állományok. Ilyen esetben, gyorsan előáll az átláthatatlan rendetlenség, és elengedhetetlen a rendcsinálás, az adatok szisztematikus archiválása.

A frissítés (update) az a folyamat, amikor a forrás meghajtón lévő fájlokat és a cél meghajtóban lévő fájlokat összehasonlítja a rendszer (vagy mi, saját kezűleg) dátum szerint, és ha a forrásban lévő fájl későbbi időbélyeggel rendelkezik, akkor azzal felülírja a cél meghajtón lévőt; ha pedig a forrásban olyan fájl van, ami a célban nincs, akkor azt a célba bemásolja.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A szinkronizálás során a két meghajtót összehasonlítja az eszköz vagy a felhasználó, és ahol újabbat vagy olyat talál, ami a másik meghajtón nem szerepel, akkor azt bemásolja a másik mellé, tehát a frissítés két irányban zajlik, aminek eredményeképpen a két meghajtón teljesen egyformák lesznek az adatok.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A tükrözés pedig azt jelenti, hogy az adatmentés két tárolóra történik, és az archiváló eszköz a két meghajtót (a forrást és a célt) teljesen egyformára igazítja (a forrás formájára igazítja a célt).

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A három különböző technika három különböző célt szolgál. A frissítés ebben az esetben az angol update magyarítása, tehát a jelentése így írható le: 'dátum alapján történő frissítés', 'dátum szerinti növekvő sorrend'. A magyar változat tehát itt nem a dátumot ragadja meg a jelentés központi elemének, hanem ennek az eredményét, az új, friss állapotot. Úgy is mondhatjuk, hogy a frissítés naprakésszé teszi az adatokat. Némi zavart okoz a jelentésben, hogy a szoftverek újabb verzióra való emelését is frissítésnek mondjuk, ám az angol erre más szót használ, az upgrade-t, amelyben az upgrade az 'egy fokozattal feljebb' jelentést fejezi ki.

A szikronizálás töve a szinkron, ami nemzetközi vándorszó, tehát az európai nyelvekben megtalálható a származéka, a kifejezés ókori görög eredetű, két elemből áll, egyrészt a szün- 'együtt' előtagból, illetve a kronosz 'idő' utótagból. A szinkron tehát azt jelenti, hogy 'időben együtt', 'egy időben', minden olyan folyamatot szinkronnak hívunk, ami egyszerre, egy időben zajlik. A szinkronizálás ennek az eredménye: együtt zajlanak, egyszerre történnek a folyamatok, egyforma lesz a végeredmény.

A tükrözés az angol mirror 'tükör', 'tükröz' tükörfordítása, ami gazdag jelentéstartalommal rendelkezik. Metaforikus, képi kifejezés, és a tükör funkciójából vezethető le a jelentése: visszatükröz egy képet, az eredeti példány tökéletes másolatát hozza létre. Innen már könnyen levezethető az informatikai jelentés is azzal a megszorítással, hogy a köznyelvi jelentésben a tükörkép az eredeti fordítottja, az informatikában pedig az adatok tükrözése pontos másolatot jelent.

Bódi Zoltán

Kevés hírnek dőlt be úgy a világ, mint annak, hogy gyónni lehet az iPhone-on keresztül. De miért is lett ennyire felkapva, hogy másnap Vatikánnak kellett cáfolnia?

Természetesen másnap jött a szentszéki cáfolat: a szentséget nem helyettesítheti semmilyen informatikai alkalmazás. A bűnbánat szentségéhez szükséges a bűnbánó és a pap közötti személyes, párbeszédre épülő kapcsolat, és a jelenlévő pap feloldozása.

Nem volt olyan médium – ez különösen igaz az IT területre – amely ne első oldalon hozta volna le a hírt.  Vatikán támogatja az iPhone-os gyónást, online is bevallhatjuk bűneinket. Valójában a hír nem is meglepő, érthető az általános reakció. Vatikán évek óta dolgozik azon, hogy eljusson az internetes nemzedékhez. Elindította saját honlapját, a vatikáni rádió is fogható a kibertérben, sőt már a pápa blogja is olvasható. A katolikus egyház magához akarja hívni bárányait, akiket már nem is érdekel a szervezett hit.

A program valójában nem kínál feloldozást, csak segítséget nyújt a gyónásra való felkészüléshez. Végül is a nagybevásárlásra is úgy megyünk, hogy a hűtőajtón lévő cetlire egy héten keresztül felírjuk a vásárolni valót. A szoftver sem kínál mást, mint hogy számot vess életeddel, mely cselekedeteid után kell elnyerned a feloldozást. A program segít, hogy ne felejtsd el, mire figyelj a mindennapokban, és feljegyezheted, milyen bűneidet kell meggyónnod. Végül is ciki lenne, ha néhány elfelejtett tisztátalan gondolat miatt a pokolra kerülnél.

Még ha nem is a gyónás miatt, de amiatt hasznos lehet az applikáció, hogy tudatosítsa a fiatal nemzedékekben, hogy nem csak az a bűn, amiről ők azt hiszik. Nem csak jó balhé elkötni egy kocsit autókázáshoz, nem csak hecc a boltban elemelni valamilyen apróságot. Nem macsó dolog a volt barátnő meztelen képeit feltenni az internetre, és igenis bűncselekmény mások levelezését elolvasnod.

Vagyis a hírben semmi meglepő nincs. A katolikus egyház soha nem látott ütemben veszti el híveit és papjait, utolsó felmérések szerint már nem is a legnagyobb feleket a Földön. Az elmúlt évek komoly presztízs veszteségei, a makacs és rendíthetetlen tekintélyelvűség, a korunk problémáinak figyelmen kívül hagyása elfordította tőle a fiatalokat. Egyre növekvő kétségbeeséssel keresik az utat a fiatalokhoz, akiket továbbra is azzal bombáznak, hogy az óvszer nem jó, várj a nemi élettel a házasságig, az AIDS a te hibád.

Mindenki azt várta, hogy egy liberálisabb pápa követi II. János Pált, ehelyett XVI. Benedek ült a trónra, akiből nyomtalanul eltűnt fiatalkori radikalizmusa, és a keményvonalasok igazi mintaképe, aki mindent elitél, amire a világnak ma szüksége lenne. Így esélye sincs, hogy megfékezze a zuhanó repülést, és ha még egy kis misztikát is beleviszünk, Malakiás próféta listája szerint ő lesz az utolsó előtti pápa, mert utána Róma és Vatikán elpusztul.

Be kell vallanom, én sem hittem első olvasásra kacsának a hírt, hiszen mindannyian emlékszünk a bűnbocsátó cédulákra, amelyek megvásárlása révén megszabadulhatunk vétkeinktől. Én úgy döntöttem, ha ez igaz, én is beszállok az app bizniszbe, én is elkészítem a „Wittenbergi vártemlom kapuja 1.0”, és a” Luther 1.0” szoftvereket. Mert szükség lesz rájuk.

Tücsi a galaktikus

Milyen szép is volt a számítógépmentes őskorban. Ha az ember valamit akart, kívánsága legtöbbször kapcsolódott egy rakás fizikai cselekményhez, ODA kellett utaznia, fel kellett raknia a tekercset a magnóra, el kellett mennie a postára, haza kellett cipelnie a könyvet - megannyi fizikai erőkifejtés azért, hogy az áhított szellemi folyamat egyáltalán létre jöhessen.

Mindezek mellett az embert olyan tárgyak sokasága vette körül, melyek általában csak EGY dologra voltak alkalmasak. Az írógéppel nem lehetett lemezeket lejátszani, vice vesa ugyanez történt a lemezjátszóval, a könyvből az ember csak olvasott, ráadásul EGY könyvből csak EGYfélét, mindig ugyanazt, egyszerre soha se kettőt vagy többet. Ha az ember megírt egy szerelmes levelet, elég fegyelmezettnek kellett lennie ahhoz, hogy javításmentes szöveget hagyjon a papíron, elvégre nem létezett szövegszerkesztő, ráadásul ha még írógépe sem volt, rendelkezésére állt csak a kezéhez bejáratott, gyönyörű  töltőtolla, mellyel bonyolult mozgásfolyamat eredményeként ÍRT, miközben finom izomműködések kanyarították oda az imádott kedvesnek hogy "Szeretlek". Volt idő megérlelni a gondolatokat, majd komoly sorbanállás eredményeként - ismét csak egy fizikai feladat - reménykedni abban, hogy oda is ér az üzenet, ami az esetek tekintélyes százalékában mint tudjuk, NEM történt meg.

Az embernek nem kellett gondolkodnia, hogy mi mire jó, a világ egyszerű volt, gazdagsága, sokoldalúsága azonnal látható. Nem foglalkoztunk olyan tudás birtoklásával, mely kulcsot ad ahhoz, hogy miként juthatunk el végre a tartalomhoz, mely amúgy maga a lényeg. Egyszerű megfeleltetésű, gazdag,színes, széles formabőségű, bár kétségkívül lassú világban éltünk, melyben RANGJA volt a dolgoknak épp azért, mert nem tudtak várakozás, előkészület, fizikai erőkifejtés nélkül a szánkba repülni. És az ember, ha foglalkozott egy dologgal, általában CSAK AZZAL ügyködött egyidejűleg. Volt sorrend, várakozás, ünnep, felépülés és kielégülés, áldozat és igyekezet, remény, bizonytalanság és hit. Csupa ÉLET jellemezte az életet, a primitív pályaudvarokon EMBERI tévedések nyomán siklottak ki a vonatok, a repülőgépek EMBERI hibák miatt zuhantak le leginkább, az ember ha akart, sem tudott volna bonyolultabb vagy gyorsabb rendszereket ellenőrzése alatt tartani, mint amit felfogóképessége lehetővé tett. És igen, volt még fizikai áldozat. Ha az ember Nyugatot akart Ignotussal meg Adyval, le kellett araszolnia a havas téli utcán, majd vissza a szobájába, és csak AZTÁN kezdődhetett a szellemi élmény.
Micsoda bizonyíték arra, hogy VALÓBAN szüksége volt e tartalomra!

Aztán megjelent a számítógép. Mi az eredmény?

Az embernek immár tudnia kell hogy épp mit akar, mert egyetlen géppel szinte mindent csinálhat a zenétől kezdve az íráson át a levélküldésig és még ezernyi mást. Erre előzetesen GONDOLNIA kell, mert a környezeti látvány, az az egy darab számítógép, önmagában semmire nem ad invenciót megjelenése alapján. A tudásunk eloszlása egyre inkább eltolódik az eleddig lényegtelen információ: a "hogyan jutok el addig, hogy ezt vagy azt csinálhatom a számítógépemmel" tudása felé. Ennélfogva maga az eredeti tartalom lassan már eltörpül a számítógép teremtette kérdésözön áradatában. (Mellesleg látható is bizonyos sorvadása mívesség, választékosság, egyediség terén.) Az ember egyszerre író, nyomdász, grafikus, MIKÖZBEN szemmel kell tartania, hogy mit is akart írni kedvesének: Szeretlek? Ráadásul a gyors létrehozás, az egyszerű mozdulatok, a fizikai helyváltoztatás nélküli folyamat le is értékeli az egészet. Nincs súlya, merthogy nincs fizikai áldozata sem egy levél megírásának. Nem megyünk oda.

És végül jön a klattyintás, amikor fizikai erőkifejtés nélkül, mondhatjuk: ÁLDOZAT nélkül valósul meg a folyamat. De ugyanígy klattyintjuk magunk mellé a múltat és a jövőt, Ignotust és Adyt, ugyanezzel a követelődző gyermetegséggel várunk el mindent szinte azonnal, hiszen immár ehhez vagyunk szokva. Nincs többé felesleges idő, gyaloglás, reménykedés, bizonytalanság - de ezzel idő sincs a megérlelésre, a feleslegességből fakadó hiábavaló töprengésekre. Életünk időfelhasználása kétségbeejtően jól hasznosulóvá vált. Nem is értjük már a századfordulós girlandokat, az akkori élet feleslegességeit, időt rabló körülményességét, az egyes rendszerek problémás szerkezetét, de ezzel együtt ízeit és lélegzését sem.

Fizikai valónkban egyre inkább helyhez kötött, fatörzs-szerűen elhízott gumimaciként szellemünk tökéletesen leszakad testünkről. Kontinensek között cikázunk gondolatban, lazán átszólunk Ausztráliába vagy az Antarktiszra, miközben csak jobb csuklónk egérmozgató mechanizmusa nevezhető még fizikailag úgy-ahogy fejlettnek, és a hűtőszekrény már elérhetetlen távolságban vár a hideg sörökkel. Mert ODA KELL MENNI... mint régen.

Mindezzel együtt jár egy érdekes frusztráltság. Minden fizikai akciókörünkön KÍVÜL került, a netről jön, "ADJÁK", ki tudja hol lévő szerverek mélyén rejtőzik az információ, amivel dolgozunk. Semmilyen fizikai képességünk nincs immár a dolgok "erőből való" alakítására, nem mehetünk oda a könyvespolchoz, csak elektronikusan reménykedhetünk. Kiszolgáltatott méhkirálynőként, másodlagos forrásokat eredetinek tartva vedeljük a ránk zúduló pempőt, olyan rendszerek hálójában, melyek bonyolultsága már messze túlnőtt saját felfogóképességünkön.

Van-e még kapcsolatunk a valósággal? Az igazival, a feleslegessel, a lassúval?  A fizikaival? Adott esetben vissza tudunk-e lassulni az alázati szinthez?
Tudom, ostobaságokat beszélek. Mert a vélt tudásban való szélsebes tetszelgés korszakában hihetetlenül ódivatú mindez. A tartalom-megközelítő tudásban lubickolni tudálékosan... ezt kellene tennem és modern lehetnék. A net-színjáték elektronikus felhőjének sodrásában nem illik az eredeti alapról: az egyszerű, csöndes fizikai  VALÓSÁGRÓL beszélni, a havas utcán Nyugatért araszolókat emlegetni...
A Lélek immár kész, a Test végre erőtlen. Elváltak egymástól.

Kikapcsolom a gépet, könyvet ragadok. Nem elektronikusat, hanem a régit. Hogy a pillanat ne mellérendelt legyen a számtalan egyéb lehetőségbe való állandó belekapás bódulatában. Hogy ne is legyen lehetőségem még másik nyolc dologgal foglalkozni. Könyvet, papíralapút, vállalva a maradiság ódiumát. Ember! Mit csinál??! EGY könyvet olvas?

HOL ÉL MAGA ????

Csöndesen - a múltban.

Gróf Miklós

Úgy döntöttem könyvet írok az internetről. Nem saját döntés volt. Megkerestek és nem tudtam az ötletnek ellenállni – pedig hónapokig hezitáltam. A könyv arról fog szólni, ami mostanában „forró” az interneten és az internetben, mivel sokat beszélnek róla, a szalagcímek harsogják, ennek ellenére mégis sokan nem értik, esetleg félnek vagy ódzkodnak az adott témától. Innen a munkacím is: „Nem kell félni az internettől”. Milyen témák tartozhatnak ide? Például a közösségi hálózatok, vagy a fiatalok és az internet kapcsolata, a Wikileaks, az arab világ internetes forradalmai stb.

Azért jelentem be itt is a könyv készülését, mert alapvetően hiszek abban, hogy könyvet közösen jó készíteni, legalábbis jó, ha többen olvassák, látják, mielőtt a végleges szöveg örökre és megváltozhatatlan módon nyomtatásban is napvilágot lát. Úgyhogy a következő hónapokban a Netidők blogjában hetente péntek reggelenként jelentkező megszólalásaimban ezentúl ezzel a könyvvel kapcsolatos témákból fogok szemezgetni, ahogy dolgozom fel őket. A blogposztokhoz természetesen szabadon hozzá lehet szólni, az értékes megjegyzéseket felhasználom a könyv elkészítésében és természetesen annak rendje és módja szerint hivatkozok is majd a közreműködőkre.

A könyv szerkezete kötött, minden fejezet azonos logikát követ majd:

- színes, szagos, rövid 1-2 oldalas esettanulmány

- mi a helyzet most, mik a friss trendek és hogyan jutottunk el idáig (történetiség)?

- és mi a helyzet idehaza a kérdésben?

- mit gondolnak erről, hol húzódnak a frontvonalak a témában? (Érvek minden oldalról: status quo-t, hagyományokat, eddig szabályokat, elveket védők <--> az újdonságot hajkurászók, akiknek minden új csak jobb lehet <--> szkeptikusok, akiknek az sem volt jó, ahogyan eddig volt... stb.)

- érdekes statisztikák a témáról (infografika, ha lehetséges)

- várhatóan merre megy a téren a világ a közeljövőben?

Tervezem, hogy képek is legyenek a kötetben, szatirikus, cinikus, elgondolkodtató feliratokkal.

Persze ez még csak az induló koncepció. De azért írom le mindezeket, mert ilyen dolgokban is várok segítséget, egy-egy jó esettanulmányt, statisztikát, képet (forrásmegjelöléssel). Ha minden jól megy, akkor hamarosan lesz egy egyetemistákból álló csapatom, aki segít a könyv háttéranyagainak összegyűjtésében (pl. az említett érdekes történetek felkutatásában, releváns statisztikák – infografikák keresésében stb.). De több szem többet lát. Szóval, aki szeretne részt venni a könyv munkálataiban, azt kérem, hogy rendszeresen olvasson péntekenként, vagy keressen meg a Facebook-on megadott elérhetőségeim egyikén. Előre is köszönöm.

Pintér Robesz

Elég sok szolgáltatás létezik az interneten amelyik lehetőséget kínál arra, hogy adatokat tároljunk és osszunk meg magunkról, vagy egy projekt fejlesztését végezzük el közösségi alapokon. Az egyik ilyen legnépszerűbb közös fejlesztést lehetővé tévő szolgáltatás a GitHub. Ennek a szolgáltatásnak a segítségével csoportos szoftverfejlesztést lehet végezni, köszönhetően a nagyon jó verziókezelő rendszerének.

A GitHub szolgáltatásaiért fizetni kell azoknak a fejlesztéseknek, melyek nem nyílt forráskódú termékeket hoznak létre. A nyílt fejlesztések ezzel szemben ingyenesen használhatják a szolgáltatást. Összesen nagyjából 1.7 millió fejlesztés zajlik a GitHub-on melyek jó része nyílt forráskódú fejlesztés.

Manu Sporny az alapítója és egyben elnöke is a Digital Bazaar nevű cégnek, egy elég különleges projektet kezdett a GitHub-on. Nem szoftvert kíván fejleszteni, hanem a saját genomját osztja meg, mint nyílt forrást. A genomjának 1 millió párját public domain licensz alatt hozza nyilvánosságra.

Arról, hogy miért teszi mindezt, ő maga így nyilatkozott:

" Mikor a barátaimnak elmondtam, hogy mire készülök ilyen kérdéseket kaptam:
- Miért tennél ilyet?
- Nem félsz, hogy valaki ellened használja majd fel ezeket az adatokat?
- Mi van akkor, ha az egészségbiztosítód arra használja majd, hogy bizonyos kockázatokat kiolvasva az adatokból, kibújjon a biztosítási kötelezettség alól?
- Á! Én soha nem tennék közzé magamról ilyen adatokat!
- Mit csinálsz, ha majd valaki ez alapján klónoz téged?
Elég sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről és arról, hogy milyen következményekkel járhat az egész projekt, mielőtt döntöttem arról, hogy ilyen jellegű személyes adatot publikussá teszek. Elég súlyos következményekkel is járhat rám nézve ez a döntés. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a lépésemmel járó előnyök messze túlmutatnak azokon a komoly kockázatokon, mellyel a döntésem jár."

Manu saját blogjában folyamatosan beszámol majd a projekt állásáról.

Fontos megemlíteni, hogy a közzétett 1 millió kapcsolat, csak egy kis része a közel 17 milliós teljes emberi DNS állománynak. Az 1 millió párból párból álló mintából, eddig alig 15 ezernek ismert a funkciója a tudomány mai állása szerint. Lépésével szeretné ha a géntechnológia további fejlődését szolgálná az az adatmennyiség amit most elérhetővé tett. A kérdés csak az, hogy ezzel a lépssel mennyire tette saját magát sebezhetővé és védtelenné azokkal szemben, akik esetleg ellene szeretnék ezeket az adatokat felhasználni.