Akinek okostelefonja van, az előbb-utóbb elkezdi azt a saját képére formálni. Platformtól függ, hogy ebben mekkora a szabadsága a felhasználónak, alkalmazásokat jellemzően minden rendszerre le lehet telepíteni, így még többre lesz lépes a készülék, ám például androidos felületen Magyarországon 2011 februárjában egyelőre még csak ingyenes alkalmazásokat lehet letölteni, iOS platformon meg hozzá lehet férni a fizetős tartalmakhoz is. Aki kicsit jobban ért a programozáshoz az átlagnál, annak elképzelhető, hogy igénye támad arra is, hogy a készülék szoftveres környezetét, a felhasználói felületet az alapvető felhasználói jogosultságon túlmenő módon is átalakítsa. Ekkor találkozunk a rootolással.

 

Ez a szakkifejezés voltaképpen azt jelenti, hogy a felhasználó rendszergazdai jogosultságot szerez, és így hozzáfér a telefon olyan védett részeihez (beállításaihoz, mappáihoz), amit az alapszintű felhasználói jogosultság nem tesz lehetővé. A rootolásnak köszönhetően jóval több mindent telepíthetünk, törölhetünk vagy módosíthatunk a készülékünkön, mint anélkül, például adroidos felületen hozzáférhetünk hazánkban is az Android Market fizetős alkalmazásaihoz, teljesen új, egyedi felhasználói felületet hozhatunk létre, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. A rootoláshoz a különböző platformok, gyártók különböző módon viszonyulnak, egyesek engedik, de nem támogatják, mások teljes mértékben tiltják, egy viszont általánosnak mondható: a rootolás következménye a garanciavesztés. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a rootolás előtti állapotot vissza lehet állítani.

 

A rootolás kifejezés alakja klasszikus példája a beillesztésnek, hiszen az angol root szóalakhoz magyar képzőket kapcsolunk (-l igeképző, -ás/-és névszóképző), így korlátlanul lehet használni magyar nyelvtani kontextusban. A kifejezés hangalakja tökéletesen megfelel a magyar fonetikai környezetnek, a beszéd során tehát nem hangzik idegennek. Más a helyzet az írásképpel, mert egyelőre a magyar írásgyakorlatban a szótőben megtartjuk az angolos írásmódot (root). Van példa arra, hogy az idegenes íráskép is illeszkedik a magyar szokásokhoz (rootolás > rútolás), de ez egyelőre igen ritkán fordul elő (a Google 2011. február 9-én mindössze 170 találatot hozott fel a rútolás alakra), és persze nem is törvényszerű ez a folyamat, lehet, hogy megmarad a jelenlegi forma.

 

A root névszó alapjelentése az angolban 'gyökér', 'eredet', 'tő', 'alap' és ennek sok kapcsolódó jelentése alakult ki. Az igei forma (to root) alapjelentése hozzávetőlegesen így írható le 'a gyökerekig, az alapokig lenyúl', és ennek is szétágazó jelentésmezeje van, amit most nem részletezek, mindenkinek a fantáziájára bízom ezt.

 

A rootolás a jelenleg tárgyalt, informatikai jelentését onnan kapta, hogy a Linux rendszerekben a rendszergazdai jogosultságot rootnak nevezik. A klasszikus *NIX környezetben minden kommunikáció fájlokon keresztül történik. Az a felhasználó, amelyik a tulajdonosától függetlenül minden fájlhoz hozzáfér az a root, a Linux világ hajnalán ez eredetileg azt jelentette, hogy a root a rendszer gyökérkönyvtárát birtokolja teljes írási és olvasási joggal. A root tehát teljes jogosultsággal rendelkezik arra, hogy belelásson a rendszerfájlokba, a rendszer alapjaihoz is lenyúlhat, míg az egyszerű felhasználó ezt nem teheti meg. Ezt az elnevezést örökölte a mobilos világ a rootolással. Megjegyzem, hogy a számítógépek fájlstruktúrájában is találunk gyökérkönyvtárat, azaz root directoryt, ugyanis az állományokat mappákba vagy könyvtárakba rendezzük, és ezek pedig első szinten a gyökérkönyvtárhoz kapcsolódnak. Tehát a root kifejezés származékai a számítógépes szókincs több rétegében is megtalálhatók.