Netidők Blogtársaság

Mindig abban reménykedem, hogy amikor egy-egy hír napvilágot lát a mesterséges intelligencia sikeréről - az IBM Deep Blue-gépének sakkgyőzelme Kaszparov felett, a Sony robotkutya-válogatottjának csapatban (!) focizása és ilyesmik -, valójában a SAJÁT intelligenciánk működéséről, technikájáról, szerkezetéről kaphatunk jobb képeket.

90 szerver, 3 ezer processzor, 200 millló oldalnyi, közelítőleg 1 terabájtnyi szöveg mint kiindulási alap ...az eredmény: győzelem egy műveltségi vetélkedőben, nyertes a Watson, az IBM legújabb számítógép-kisérlete.

A siker alapja, a HVG cikkének adatai szerint legalábbis, egyértelműen gyorsaság-béli, a rendszer 80 billió (!) művelet elvégzésére volt képes másodpercenként.

Ugyan a tudósítás csak érinti, de igen érdekes az is: valójában miből is állt maga a vetélkedő. Humoros, rejtvényes leírások alapján kellett kitalálni a megfejtéseket, magyarán: sokat nyomott a latban a minél szélesebb asszociációs mező megléte. A Watson viszont nem tudta a nyelvet - szemben humanoid ellenfeleivel -, ez szintén része volt a kísérletnek. Ugyanakkor "felkészítői", fejlesztői semmit nem bíztak a véletlenre, kiindulási alapként többek közt a komplett Wikipédiát, teljes filmforgatókönyveket, Shakespeare összes művét és a New York Times - más források szerint a The Wall Street Journal - utolsó tíz évfolyamának teljes, ám abszolút rendezetlen anyagát zúdították az elektronikus agyba.

A siker ténye azért is elgondolkodtató, mert a Watson - mint olvashatjuk a híradásokban - folyamatosan fejlődőtt a "szövegértésben" és válaszadásainak minőségében. Mondhatjuk: egyfajta tanulási folyamat modellezését - vagy talán magát a tanulást (?) - produkálta viharos gyorsasággal. Érdekes kérdés lehet ezek után, tudva, hogy hatalmas, rendszerezetlen adatbázisból, extra nagy számítási teljesítménnyel, de mégsem új metódus alapján vagy forradalmian új szerkezetű géppel, mondhatni "hagyományos" keresés eredményeként születtek a - helyes - megfejtések: a mesterséges intelligencia győzelméről beszélhetünk-e vagy sem, illetve: fenntarthatóak-e hiedelmeink az intelligencia mibenlétéről, egyáltalán: mit gondolunk ezek után erről, leginkább magunkról, saját intelligenciánkról és tanulási folyamatainkról.

Vajon meglelhetjük-e az utat, vagy legalábbis az ösvényt a SAJÁT intelligenciánk megértéséhez vezető rögös úton, látva a Watson sikerét? Van-e "isteni sugallat" az emberi folyamatban, vagy a dolog nem más - a Watson sikere alapján úgy tűnik: nem -, mint kellő mennyiségű információ mechanikus átfésülésének nagyságrendileg újabb magaslata, mely bennünk is hasonló módon folyik, és e közel terabájtnyi anyag valójában minden egyes ember rendelkezésére áll valamilyen formában, az afrikai falvaktól a Wall Streetig vagy a Harwardig.

Természetesen további izgalmas kérdések merülnek fel. Elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy bárki a földi haladók közül e terabájtnyi "Watson-infónak" akárcsak töredékét is ténylegesen olvasta volna? Mi állt emberi ellenfeleinek rendelkezésére a vetélkedőben? Ennek alapján ugyanis a győzelem nem is annyira meglepő, a műveltségi vetélkedők versenyzői kétségbeejtően hülyéknek tűnnek informáltság tekintetében a Watsonhoz képest. Izgalmas belegondolnunk, hogy egyáltalán bárki képes lenne-e VALÓJÁBAN a Watson teljes adatbázisát megtanulni és ha igen:  ehhez mennyi időre lenne szüksége, elég lenne-e hozzá pl. az életének a hossza.

Ennek fényében viszont az az érdekes, hogy az emberi versenyzők, e lényegesen nagyobb butaság birtokában miért nem teljesen használhatatlanok, ha egyszer - más vetélkedőkön, de ha ennek tekintjük: a törzsfejlődés során - olyan kérdéseket is kikövetkeztetnek, sokszor helyesen, melyhez - elvileg, az adatbázis nagyságát szemlélve - szinte alig valami áll rendelkezésükre, szemben ugye a Watsonnal.

Ha innen nézzük a mesterséges intelligencia (?) minapi sikerét, meglehetősen szerény eredmény a Watson győzelme, legalábbis adatbázisának nagyságához képest. A szó szoros értelmében emberfeletti erőfeszítés kellett ahhoz, hogy legalább ezt az egy műveltségi vetélkedőt megnyerjék vele, és lehet: meglehetősen alulmaradna az eredményessége mondjuk az emberi versenyzők adatbázis/válaszadási képesség indexében, ha gyárthatnánk olyan "mérőszámot", mely azt mutatja meg, hogy a betáplált közel 1 terabájt "hogyan hasznosult" a válaszadás során, hány százaléka "kellett egyáltalán".

Az eredmény persze így is csodálatra méltó, fanyalgó lelkemben a "nagy lineáris igyekezet győzelmeként" aposztrofálnám, de úgy érzem: a kérdés még mindig változatlan: hol van az a megmagyarázhatatlan valami - van-e egyáltalán ilyen -, amitől komoly esély van arra, hogy a kis faluban éldegélő 70 éves parasztnénike is kinyögheti olykor a győztes választ, közölvén a kamerák kereszttüzében: "igen, drága Vágó úr, a megfejtés: Schopenhauer." Ha ugyanis a Watson-metódus az igaz és EZ - az extra nagy számítási teljesítmény szédületes gazdagságú adatbázisból -  az intelligencia maga, bizonyos válaszadásoknak soha az életben nem lenne szabad megtörténniük, hiszen egy sereg dolog egyszerűen nem tud benne lenni - még kikövetkeztethetően sem - a "háttértárban". Vagy mégis? Az emberiség túlélése alapján "valami még mindig hiányzik a képből", hiszen tetszik, nem tetszik: minden önmegsemmisítő kísérletünk ellenére itt vagyunk.

A legnyomasztóbb gondolat azonban kétségkívül az, hogy ha azt feltételezzük: a Watson ellenfelei sem voltak egész hülyék, és ez a soványka terabájt az emberiség tekintélyes részének azért, ha hiányosan is, de valamilyen formában rendelkezésére áll, egytől-egyig, közel mind a 7 milliárd, jelenleg a Földön élő "szuperszámítógépnek", ahol egyetlen idegsejtnek több mint 10.000 lehetséges kapcsolata van a többiekkel, nos ennek fényében rendkívül aggasztó: miért hozunk folyamatosan olyan döntéseket, melyekből nemhogy egy tera- , de még egyetlen árva BÁJT agyi meglétére sem következtethetünk, szemlélődő intelligenciánk maximális megfeszítésével sem. :-))))

Gróf Miklós

- Tudja esetleg, hogy mi az a Központi Adatnyilvántartó? – kérdezte egy ügyfelem.

- Sosem hallottam róla. – válaszoltam.

- De ez egy  hivatalos szerv, nem? – folytatta.

- Miért fontos ez? – lettem kíváncsi.

- Hát csak azért, mert a titkárnőm pont most rendelt meg tőlük 62.000 + ÁFA díjért egy éves szolgáltatást, amire szerintem semmi szükségünk nincs. Azt mondta ellenőrizte: van honlapjuk és zöld számuk. Az ügyintéző pedig nagyon erélyes volt: ő csak abból választhatott, hogy 8 vagy 15 napra szeretnénk-e fizetni.

“Központi Adatnyilvántartó... Hivatal”  - ez hihetőnek hangzik, de - gondoltam tovább - ha bevezettek volna valóban egy új hivatalt, amely szolgáltatásaira minden magyar cégnek elő kell fizetnie, az – még a szigorodó médiatörvény mellett is - elég komoly sajtóvisszhangot kapott volna, hiszen ilyesmit nem lehet “csak úgy”.

Ezt követően rutinos netezőként (és ügyvédként) az alábbi – bárki által szintén használható – kutatást végeztem:

1.      Weboldal ellenőrzés

www.kozpontiadatnyilvantarto.hu – az oldal egyszerű, letisztult. Balra fent van egy Magyarországot magában foglaló pecsét, illetve egy ingyenesen hívható zöldszám.

Két felületen lehet belépni, egy cégesen és egy intézményin. A két aloldal tartalma között jelentős különbséget nem sikerült felfedeznem. Mindkettő tartalmaz több címert és minisztériumok honlapjain közzétett tartalmakat. (Felmerül persze a kérdés, hogy ezekre vonatkozóan vajon rendelkeznek-e engedéllyel.)

A másik fontos meglátás – amely talán nem köztudott -, hogy zöldszámot bárki igényelhet.

Az oldal egyébként tartalmazza az alábbi (részleges) információkat a céggel kapcsolatosan:

Központi Adatnyilvántartó Kft.
adószám: 14769256-2-13
cégjegyzékszám: 13-09-133603
elérhetőség: 1072 Budapest, Rákóczi út 40.

Erre mondta az ügyfelem, hogy azt gondolta, ez akár egy állami tulajdonban álló cég is lehet. Mire érdemes tehát itt felfigyelni? Arra, hogy a cégjegyzékszám 13-al kezdődik. Ez egyértelműen arra utal, hogy a cég székhelye nem Budapesten van. A budapesti cégek cégjegyzékszáma 01-es.

Az, hogy a cég székhelye nem jelent meg, egyrészt gyanús, másrészt jogszabályba (az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, a továbbiakban: Elker tv.) ütközik.

2.      Domain név ellenőrzés

A következő lépés a domain ellenőrzése. Itt a www.domain.hu oldalt javaslom, ahol a részletes keresés használatával megtudhatjuk, hogy a domain whois rekordja az alábbi:

domain:kozpontiadatnyilvantarto.hu

domain-használó:    Private person

domain-használó:Jobbágy János

...

regisztrálva:2009-05-19 23:00:45

3.      Cégadatok ellenőrzése

Már csak egy lépés marad hátra, a cég ellenőrzése. Ezt ingyenesen meg lehet tenni a www.e-cegjegyzek.hu domain alatt.

Itt aztán kiderülnek az alábbiak (csak a lényeget emelve ki):

A cég a Cg.13-09-133603 cégjegyzékszámú KÖZPONTI ADATNYILVÁNTARTÓ Korlátolt Felelősségű Társaság, amely székhelye: 2161 Csomád, Akácos utca 13.). Ezen felül megtudható, hogy a cég főtevékenysége: Reklámügynöki tevékenység, a cég 500.000,- forintos tőkével került megalapításra.

Ha valaki tovább olvassa, kitűnik az is, hogy a társaság egyetlen tagja azonos a domaint regisztráló magánszeméllyel.

A válasz tehát a fent feltett kérdésre: ez egy teljesen egyszerű, egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, amelyet 500.000,- forintos tőkével hozott létre egy magánszemély. Nem kapcsolódik semmilyen állami szervhez, nem lát el hivatalos hatáskört sem feladatot.

Egy olyan adatszolgáltatást kínál, amely egyébként több helyen is elérhető a piacon. Ennek ismeretében pedig mindenki szabadon eldöntheti, hogy kíván-e velük szerződést kötni.

Tanulság (minden történet végén van ilyen):

Semmi sem lesz attól hivatalos, hogy az APEH (NAV)-ra emlékeztető körpecsétje van.

Dr. Dudás-Sherlock Ágnes

A Guardian szerint nagyon úgy tűnik, hogy 10 év után ismét itt egy újabb .com lufi. Az állítás alátámasztására egy technológiai tanácsadó, bizonyos Alan Patrick listáját mutatják be. A Broadsight elemzője szerint minden okunk meg van arra, hogy elkezdjünk aggódni a mesterségesen túlértékelt internetes cégek miatt (például a még mindig veszteséget termelő twitter értékét 10 milliárd dollárra becsülik).

Patrick szerint 10 árulkodó jele van annak, ha a lufit elkezdték fújni:

1. Megérkezik az “Új Dolog”, aminek már nem lehet a régi módon megbecsülni az értékét. Akinek sok pénze van, elkezd bevásárolni.

2. Az intelligens emberek felismerik az első jeleit annak, hogy elkezdődött a lufi felfújása.

3. Kis induló cégekbe csupán az alapítóik miatt (akik korábban befutott, “Új Dologgal” foglalkozó cégeknél dolgoztak egykoron, tehát már “nevük“ van) arcpirító összegeket fektetnek be a szinte nulla teljesítmény ellenére.

4. A befektetési alapok egymást ölik, csak hogy az induló vállalkozásokba pénzt tehessenek.

5. Anélkül kezdenek pénzt kapni egyes cégek, hogy bármilyen termékük vagy szolgáltatásuk lenne, csupán a Power Point prezentációjukat kell megmutatniuk.

6. Komoly MBA-k otthagyják a bankokat, hogy cégeket alapítsanak.

7. Kitör a nagy alapítási láz.

8. A bankok bevásárolnak az új cégekből, nyugdíjalapok szállnak be a játékba.

9. A taxisofőrök kéretlenül tanácsokat kezdenek adni, hogy melyik cég papírjait érdemes megvenni.

10. A kedvenc “Új Dolog” próféták bagóért vesznek “Régi” cégeket.

Gondolom kiderült, hogy ezúttal a közösségi média a varázslatos “Új Dolog”. Patrick szerint az első nyolc feltétel már teljesült is, most éppen a taxisokon van a sor, hogy social média szakértővé avanzsáljanak. Szóval a vég közel. Akit a részletek is érdekelnek, nézze meg a Guardian cikkét. Tanulságos olvasmány - visszarepít minket 11 évvel ezelőttre, amikor még javában fújták az első internetes lufit és úgy tűnt, hogy azoké a cégeké a jövő.

Az igazi geek kocsijában komplett érintőképernyős szórakoztató központ van, internettel, műholdas navigációval és tolatókamerával. Eddig ezek az extrák a vágyak felső kategóriás listáján szerepeltek. Most viszont itt van a Niavisurfer névre hallgató eszköz, ami tudásában minden földi jóval elhalmoz egy gyári CD lejeátszó áráért.

A Navisurfer II termékcsalád egy Ubuntu Linux operációs rendszer és egy jól felszerelt, gépkocsi műszerfalába építhető érintőképernyős számítógép vadházasságából született. Az ár 300 euró körül mozog, ezt az árat érdemes azonban összevetni a gépkocsi forgalmazók által felszámított extrák felárával. Egy mezei gyári CD lejátszó olyan 60-90 ezer forinttól indul, de a 7"-os egérmozis navigációs berendezésekért a gyártók már 200 ezer forint feletti összeget is elkérnek, melyek tudásban össze sem hasonlíthatók azzal a készülékkel amiről most szó van.

A hardverről

A ketyere szabványos dupla DIN méretű helyre építhető be. Elölről egy érintőképernyő, három gomb és egy USB csatlakozó van. Hátul van még egy-egy hang ki- és bemeneti csatlakozó, 2db USB port, 2db PS2 csatlakozó, 2db AV bemenet (monitor üzemmód), 1db tolatókamera automatikus átkapcsoló, soros port és mikrofon bemenet.

Belül van még a berendezésben 3G HSDPA modem, Bluetooth és GPS vevő a hozzá kapcsolódó antennával. Természetesen a zord körülményekre is fel van készítve a gép, a 250Gb-os merevlemez rázkódás védett keretbe van beépítve és -10 valamint +65 fokos környezeti hőmérsékletet is tolerál. Páratartalomból a sivatagi szárazságtól, a trópusi esőerdők klímájáig szintén jöhet bármi.

A tápellátás is az autós üzemre lett méretezve, hiszen 9-18V közötti tápfeszültség között bármivel beéri, figyelve arra is, hogy az akkumulátort nehogy lemerítse. Ezért a 9V-os akkumulátorfeszültség alatti tartományban egyszerűen kikapcsolja magát. Az indításkori hirtelen feszültségesést viszont felismeri és nem fog újraindulni feleslegesen a gép.

Mi a helyzet szoftverfronton?

Az Ubuntu operációs rendszernek és a nyílt forráskódú programok fejlesztőinek köszönhetően, kánaán van. A GPS vevő nem dísznek került a dobozba. A Navit navigációs program előre telepítve van. Ez a program nagyon sok térképformátumot támogat, többek között a kedvencemet az Openstreetmap nevű közösségi térképet is, de persze egyéb kereskedelmi térképeket is tud használni.

Elveszni már nem fogunk, de a képernyőt másra is használhatjuk. A beépített 3G HSDPA modemmel és megfelelő előfizetéssel a mobil internet is beköltözik a gépkocsiba. Ezzel elérhető, hogy a leveleinket ellenőrizzük, a reggeli dugóban elolvassuk a híreket, vagy bármelyik rádiót hallgassuk az interneten keresztül akkor is ha már a vételi körzeten kívül járunk.

A filmekről és a saját zenei gyűjteményről sem kell lemondani hiszen egy hosszabb úton a médialejátszó a teljes szórakoztatást biztosítja még egy váratlan föld körüli út esetére is. Megfelelő DVB-T tunerrel kiegészítve pedig a földfelszíni tévézés élményét is magunkkal vihetjük az utunkra.

Erre mondják, hogy ennyi pénzért a bolondnak is megéri, így nagy valószínűséggel sok embernek a kívánságlistáján ott lesz a Navisurfer.

Első alkalommal került a Grammy-díjazottak közé egy számítógépes játék zenéje. Christopher Tin még 2005-ben készítette a most díjazott Baba Yetu c. dalt, amely a „Legjobb instrumentális szám kísérő énekesekkel” kategóriában nyerte el a magas kitüntetést.

A  Baba Yetu-t a Civilization IV c. körökre osztott számítógépes stratégiai játék főcímzenéjeként lehet hallani. Az első Civilization játékot még 1991-ben alkotta meg csapatával Sid Meier és az azóta elkészült verziók (2010-ben jelent meg a Sid Meiers Civilization V.) során a világ legjelentősebb civilizációinak történelmét írhatjuk újra. A játékban egy telepessel kezdünk és mindig az a cél, hogy várost alapítsunk, fejlesszünk és felvirágoztassuk.

Ha a Grammy-díjak történetét újraírni már nem is lehet, de legalábbis új fejezetet lehet kezdeni. Christopher Tin, a 35 éves amerikai zeneszerző 2005-ben készítette el a Civilization IV. zenéjét. A dal szövege egyébként szuahéli nyelven a Miatyánk keresztény ima fordítása. A dal hatására jellemző, hogy sok játékos csak azért időzött a program főmenüjében, hogy hallgathassa a Baba Yetu-t, sőt a játék megjelenése után a szerzemény önálló életre kelt, hiszen az eltelt kb. öt év alatt ezer alkalommal adták elő különféle kórusok amerikai rendezvényeken, és még a Dubai szökőkút műsorának egyik aláfestő zenéjeként is használják. Christopher Tin debütálló albuma, a Calling All Dawns egyébként 2009-ben jelent meg, ennek nyitó tétele lett az újrahangszerelt Baba Yetu, amelyet a a sowetói evangélikus kórus ad elő. A lemez egyébként kapott egy másik Grammyt is, mégpedig a „Best Classical Crossover Album” kategóriában is győzedelmeskedett.

Az album tizenkét dalát tizenkét különböző nyelven adják elő, a már említett szuahélin kívül lengyelül, franciául, perzsául és maori nyelven; és közreműködik hat kontinens több mint kétszáz muzsikusa.

Itt meghallgatható a Grammy-díjas játékzene: KLATTY.

Szilágyi Árpád-Spányik Balázs