Netidők Blogtársaság

Az utóbbi pár hétben megváltoztak az olvasási és hírfogyasztási szokásaim. Ez alapvetően három dolognak köszönhető: először is elindult a Netidők blog, így fontos, hogy érdekes, de ugyanakkor máshol még nem „szétírt” témában tudjak hétről-hétre péntekenként egy posztot megjelentetni itt. A második, hogy elkezdtem szisztematikusan használni egy jegyzetelő alkalmazást – az Evernote-ról van szó – amellyel néhány kattintással lehet böngészőből, levelezőből, mobilon elmenteni mindazt, amit éppen olvasok, és mentésre érdemesnek találok. Végül, harmadszor tavaly december óta egy android-os tabletet használok olvasgatásra, böngészésre, levelezésre amikor nem vagyok éppen a gép előtt (ezen szintén fut folyamatosan az Evernote a háttérben). Mindennek köszönhetően elkezdtem szisztematikusan felderíteni, hogy honnan lehet első kézből gyorsan és minőségi (nem csak) technológiai hírekhez jutni androidon, hiszen könnyen tudom azokat elrakni, rendszerezni, hogy később dolgozhassak velük.

Korábban elsősorban magyar nyelvű és külföldi e-mail hírlevelekből tájékozódtam a technológiai hírekről, amelyeket évek óta olvasok (pl. SG, IT Business, Computerworld, eMarketer, Information Policy) – és néhány hazai weboldalt látogattam rendszeresen (pl. origo, index). E mellett több-kevesebb kihagyással a Google Reader olvasómba befűzött megannyi blogból csemegéztem (pl. Appleblog, Médiablog, doransky, Webisztán). Utólag rájöttem, hogy mindezekre szinte kivétel nélkül igaz, hogy a nemzetközi (technológiai) eseményeket tekintve nem elsődleges hírforrások – ez jelen esetben nem értékítélet, hanem tény. Így én is csak szűrten és közvetetten szerzek tudomást a fontosabb eseményekről, illetve sok esetben nem is jutnak el azok hozzám. Mivel jól olvasok angolul, nincs akadálya, hogy a nemzetközi híreket első kézből szerezzem be.

Szóval elkezdtem keresgélni a hírforrások, médiumok között. Még csak a dolog elején-közepén tartok, de talán érdekes lehet másnak is a lista. Elsősorban az androidos készülékek tulajdonosai figyeljenek, ugyanis a legtöbb esetben android alatt futó alkalmazásokról van szó (de gondolom ezek 90-95%-ban iPhone alatt is meg vannak). Tehát néhány alkalmazás androidra, amit érdemes kipróbálni a technológiai hírek szerelmeseinek (de ugyanezek szerencsére a weben is elérhetőek):

Végre a Windows felhasználók is élvezhetik a programok telepítésének a legegyszerűbb módját, a csomagkezelést.

A nem Windows-os világban már nagyon régen rájöttek arra, hogy a programok letöltése, telepítése, eltávolítása vagy frissítése igazából csak púp az egyszeri felhasználó hátán. Ez az a dolog szerintem, amit a kékhalál után a legtöbb ember elátkoz, ha számítógép kerül a keze közé. A különféle Linux disztribúciókban szinte minden alkalmazást, amit egy felhasználó csak el tud képzeli, ilyen csomagkezelővel telepítünk, vagy távolítunk el. Ezekben a csomagkezelőkben nincs más dolgunk, mint megjelölni azokat a programokat amiket szeretnénk telepíteni, vagy eltávolítani, a többit a kezelő elvégzi a háttérben. Valaki nagyon felbosszanthatta magát a Windows programtelepítésén és eltávolításán és létrehozta az

Npackd

névre (ejtsd: unpacked) hallgató csomagkezelőt. Ha letöltöttük a programot, akkor még egyszer a hagyományos módon telepítjük, majd minden mást a csomagkezelőn keresztül. A használata olyan egyszerű mint a faék, mint ahogy az a lenti videón is látszik:

Az egyszeri ember csak kiválasztja a listából mi kell neki, majd a program letölti a telepítőkészletet és telepíti a kiválasztott alkalmazást. Amit ilyen módon telepítettünk, azt ugyanilyen módon is kell eltávolítani, azaz az Npacked segítségével.

Annak ellenére, hogy egy nagyon friss programról van szó, már több mint 200 főleg nyílt forráskódú programot lehet ezzel beszerezni, melyek között ott vannak azok a kedvencek is amiket egy frissen telepített gépre egyből feltelepítünk. Néhány "kötelező" alkalmazás ami már elérthető az Npackd segítségével és amiket mi is nagyon szeretünk és már sokszor ajánlottunk:

• Notepad2 és Notepad++: a fapadosnak látszó szövegszerkesztők
• Pidgin: a chat program minden protokollhoz
• AVG, ClamAV: antivírus programok
• Firefox, Chrome és Opera: webböngészők
• DropBox: tár a felhőben
• Npackd: a program maga :-)
• OpenOffice: irodai programcsomag
• VLC: a média lejátszó bármihez
• KeePass: a jelszó menedzser

Amit a program ezeken kívül még sok egyéb kényelmi funkciót is kínál:

• Frissíti a vele telepített programokat
• A telepítés a programok eltávolítása a háttérben zajlik a felhasználó beavatkozása nélkül
• Ha egy programnak valamilyen speciális komponensre van szüksége akkor ezt a függőséget automatikusan kezeli a hiányzó komponensek automatikus telepítésével
• Ugyannak a programnak akár több verzióját is telepíthetjük egyszerre egymás zavarása nélkül
• Rendet rak a főmenüben maga után

Egy dologra oda kell figyelni a használat során, mégpedig arra, hogy amit ezzel az alkalmazással pakoltunk a képünkre, azt véletlenül se a Vezérlőpulton keresztül távolítsuk el, hanem az Npackd-el!

Kétségtelen, hogy a régészek számára is új korszak köszöntött be a számítógép használatával. Ha addig nem, hát 1993-ban már mindenki számára nyilvánvalóvá vált ez, amikor Steven Spielberg bemutatta a Jurassic Parkot. Természetesen nem a történet genetikai fantasztikumára gondolok a dínók „felélesztésével”, hanem arra, ahogyan a filmes technológia befogadta a számítógépes grafikát és animációt (CGI), aminek segítségével oly’ hihetővé vált, hogy a T-Rex tényleg ott van az élőszereplők körül.

No de honnan tudjuk azt, hogy miképpen nézett ki a T-Rex? Hiszen élő ember nem látott még igazi T-Rex-et! Bármennyire is ott van ma már az emberi memóriánkban az őshüllő valóságosnak tűnő képe, azért azt tudnunk kell, hogy az nem több, mint a részleges tudásunk alapján összerakott hiányos mozaik kép, amelyben vannak bizonyos hiányok. Ezeket az információ-réseket pedig részben tudományos összefüggések, szabályszerűségek, részben pedig – ha már más nincs – a teremtő fantáziával töltik ki. Aki kicsit is szereti böngészni a hollywoodi filmek DVD változatának ’Hogyan csinálták’ werkjeit, kulisszatitkait, annak nem furcsa, hogy a Jurassic Park lemezén elmesélik, miképpen alkották meg a dínók hangját. Ha jól átgondoljuk a módszert, ez még inkább blöffszerű folyamat, mint a dínók küllemének újraalkotása a részismeretek alapján. És persze eleve nincs esély sem arra, hogy meghallgassunk egy igazi dínó üvöltését. (Arról nem is beszélve, hogy a régen kihalt állatok hangját nem csupán a hangkeltő szervük alakja és más fizikai jellemzője befolyásolta, hanem az idegrendszerük központja, az agya is, gondoljunk csak arra, hogy nem mindegy, hogy egy rövid üvöltésről, egy hosszú vonításról vagy éppen szakaszosan ismétlődő ugatásról van szó.) Persze, egy film esetében nem is a valósághűség 100%-os hitelessége a fontos, hanem a hihetőség, hogy akár így is lehetett volna.

Másról van szó, ha az emberi történelem különböző mozaikkockáit kell a helyére illeszteni. A régészeknek és történészeknek most jön az igazi nagy lehetőség, amikor már nem csak a szövegekkel lehet körülírni a múlt egy-egy részletét, hanem a számítógépes képmanipulációt is gond nélkül felhasználhatják. Erre érdekes példa, amit a Múlt-kor portál tegnapi cikkében bemutat: egy történelmi személyiség, az első amerikai elnök, George Washington arcképét igyekeznek rekonstruálni digitális eszközökkel. Az a része hasonlít a dínók elektronikus újraalkotásához, hogy rendelkezésre állnak részinformáció, amiből egy valósághű képet akarnak létrehozni – csak hogy Washingtonról létezik festett képmás, nem is egy. A módszer lényege az volt, hogy ugyanazon festő egyik modelljéről létezett korabeli fotó is, az ezen a festményhez képest tetten érhető eltérések alapján módosítani lehet a festő további képein is az arcképeket – már feltéve, hogy a festő ugyanazokat a hibákat és torzításokat követte el minden egyes képen.

A digitális rendszerek persze annál pontosabb képet tudnak „átlagolni”, minél több képi információt adunk meg, akár minél több festménnyel befolyásoljuk a végső képet.

Nem véletlen, hogy miért az utóbbi években szaporodtak meg a számítógépes régészettel kapcsolatos hírek (lásd például: Virtuális régész rekonstruálja az ókori civilizációt, Számítógép a régészet szolgálatában) és a Netidők műsorban is évekkel ezelőtt (2005 április 28-án) beszámoltunk az Aquincumi Múzeum múltba tekintő „periszkópjáról”. Az ókori romok között sétálva ugyanis két olyan távcsövet találunk, amelybe belenézve láthatjuk, amint a számítógépes rendszer a romok valóságos képére vetíti az ókori épületek virtuálisan rekonstruált látványát. Ráadásul, ha körbenézünk a távcsővel, akkor a gép pontosan követi az elmozdulást és már a virtuális épület azon részét látjuk, ami a látómezőbe kerül.

Szilágyi Árpád

Az egyszerű ember is mind gyakrabban találkozik az érintőkijelzőkkel, hisz főként a modernebb mobiltelefonok, táblagépek szinte kizárólag érintőkijelzővel kerülnek forgalomba. Ha tetszik, ha nem, meg kell tanulni, hogy két nagy típus van: a rezisztív és a kapacitív kijelző. A laikus felhasználó számára ez úgy merül fel, hogy az egyik típus használatához érintő ceruza kell, a másikat pedig az ujjunkkal tapogathatjuk.

A rezisztív kijelző technológia az olcsóbb, és kevésbé korszerű, ezek egy ponton történő érintésre érzékenyek. A rezisztív kijelzők használatához külön érintőceruza szükséges, de a tapasztalatok szerint műkörömmel is igen jól irányíthatjuk az eszközt. A technológia lényege az, hogy a kijelzőben két vékony fólia található, amelyeknek eltér a feszültsége, és ha egy ponton megnyomjuk, akkor a két réteg összeér, így megváltozik az elektromos töltésük, ennek alapján tudja meghatározni az eszköz az érintés helyét. A rezisztív kijelzőn tehát hiába tapogatózunk az ujjunkkal, viszonylag kis sikert érünk el, mert egy ponton kell megérintenünk a felületet a kívánt reakció eléréséhez.

Image: graur codrin / FreeDigitalPhotos.net

A rezisztív kifejezés sok származéka használatos a szakmai, de a köznyelvben is, például: rezisztencia 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'hatásos ellenállás' vagy rezisztens 'ellenállóképes'. Ezek a származékok a latin resistentia alakra vezethetők vissza, jelentése 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'ellenszegülés', 'érzékenység hiánya'. A rezisztív kijelző esetében nyilván a két, eltérő töltésű réteg közötti ellenállásra, illetve annak a megszűnésére utal a szó jelentése.

A kapacitív kijelző a modernebb, drágább, ennek működtetéséhez nincs szükség érintő ceruzára, mert az ujjunk tapintását érzékeli. A technológia lényege, hogy a kijelző felszínén lévő átlátszó réteg alatt elhelyezkedik egy elektromos vezető réteg, és amikor ujjunkkal hozzáértünk a kijelzőhöz, akkor megváltozik az érintés pontján a töltés, így az érintés pozícióját a készülék képes érzékelni. Ezeknek a kijelzőknek a használata tehát egyszerűbb, hisz nem kell hozzájuk eszköz, és több érintést is képesek kezelni.

Image: Ambro / FreeDigitalPhotos.net

A kapacitív kifejezés alapjelentése az Idegen szavak szótára szerint 'elektrosztatikus kölcsönhatáson alapuló'. A szó a latin capacitas alakra vezethető vissza, melynek jelentése 'képesség', 'befogadóképesség', 'űrtartalom', 'térfogat'. Innen terjedt el a műszaki szaknyelvben, majd a köznyelvben is.

Bódi Zoltán

Az amerikai GPS rendszertől való függéstől érthető módon meg akar szabadulni a világ. A rendszer pontossága a mai világban már nem elég, de biztonságpolitikai okokból az amerikai kormány egyelőre nem enged. Ráadásul bármikor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva lekapcsolhatják. Ezért indította el Európai Unió is a saját műholdas-navigációs programját, a Galileot.