Netidők Blogtársaság

Gyakori sztereotípia – főként az internetet nem vagy csak ritkán használók részéről, hogy aki sokat használja a netet, az elidegenedik a környezetétől és megszűnik az érdeklődése a környezete, a kultúra és a szövegek iránt. Leegyszerűsítve: a túlzott internethasználatot okolják sokat az olvasás visszaszorulása miatt. Azonban kicsit pontosabban végiggondolva a dolgot könnyen arra juthatunk, hogy aki internetezik, az elsősorban olvas és ír. Ráadásul sokat.

Mivel az infotechnológiának köszönhetően változatos formájú, tematikájú, műfajú és nagy tömegű szöveggel találkozunk, ezért nemcsak a tájékozódásunk, a keresési szokásaink változnak meg, hanem szükségszerűen az olvasási módszereink is átalakulnak. A szövegek befogadása mindinkább inkább felgyorsul, intenzív, és nem extenzív stratégiát követ. A weben található nagy tömegű szövegben csak úgy lehet jól tájékozódni, ha gyorsan átfutjuk őket, keresve a kulcsszavakat, a tartalmilag minket érdeklő legfontosabb elemeket. Kicsit úgy teszünk, mintha a szemünkkel szkennelnénk a szöveget, tehát a főbb orientációs pontokat (tördeléssel, grafikáéval, képekkel kiemelt részleteket) letapogatjuk a szemünkkel, és csak azokat a részleteket olvassuk el, amelyeket fontosnak, relevánsnak vélünk. A szöveg kulcsszavait keresve a lényegesnek vélt elemek átolvasásán keresztül próbálunk meg képet alkotni a szöveg tartalmáról. És nagyon lényeges, hogy a szövegalkotó tisztában van-e azzal, hogy a szövegében mi a ténylegesen releváns elem, és mennyire segíti a befogadót a gyors értelmezésben. Mert ha a lényegtelen elemeket emeli ki, akkor ugyanúgy félrevezeti az olvasót, mintha nem emel ki semmit.

A hiperlinkes és a hipertextuális szövegek nem lineáris, hanem globális szövegbefogadási stratégiát követnek. A hiperlinkek megszüntetik azt a hagyományos elképzelést, hogy egy szöveget csak lineárisan, az elejétől a végéig olvasva lehet teljességében befogadni. Ebben a környezetben a hiperliknek között ugrálva, előrejelezhetetlen olvasási sorrendeket alakíthatnak ki az olvasók, és ezeket a stratégiákat inkább az érdeklődésük, a háttértudásuk a kíváncsiságuk, a türelmük vezérli, semmint a linearitás követésének a vágya.

Kiemelt szerepet kap a grafikus felhasználói felülettel, illetve fejlett képalkotó összetevőkkel rendelkező infotechnológiai eszközök világában a képolvasás, a vizuális orientáció. Gondoljunk csak arra, hogy manapság már alig lehet olyan mobiltelefont kapni, amely ne rendelkezne fejlett grafikus felhasználói felülettel, ikonok és vizuális szimbólumok között kell navigálni a funkciók eléréséhez, illetve szinte minden ilyen készülékben van beépített kép- és videorögzítő eszköz. A vizuális befogadás tényezői tehát egyre hangsúlyosabbak, amelyeket az eyetracking kutatások (a képernyőn való tájékozódás során végbemenő szemmozgást követő vizsgálatok) is igazolnak: hamarabb és gyakrabban fókuszálunk a kijelzők felületén megjelenő vizuális elemekre, mint a szöveges összetevőkre. Az olvasás tehát állandó követelmény a weben is, csak másfajta szövegeket másképpen olvasunk, mint az interneten kívül.

Bódi Zoltán

Komoly biztonsági probléma a leselejtezett adatrögzítők biztonságos törlése és megsemmisítése. Nem véletlenül, hiszen a fejlesztők pont a mi érdekünkben mindent elkövetnek, hogy adataink biztonságban legyenek. merevlemezekről, pendrivokról már sokat beszéltünk, de ritkábban esik szó az optikai lemezek törléséről. Leggyakrabban egész egyszerűen összetörik, vagy iratmegsemmisítővel feldarabolják. De ez valójában nem igazán biztonságos megoldás, mert a darabok olvasásából is visszanyerhetők adattöredékek.

Összegyűjtöttem néhány viccesnek tűnő, de kezdetlegessége ellenére működő módszert, amelyekkel valóban megsemmisíthetőek az adatok.

Az alábbi videókon nagyfeszültséggel semmisítik meg az adathordozót. Az elv egyszerű: a nagyfeszültség hatására az alumínium hordozófelület olyan gyorsan felmelegszik, hogy egyszerűen elpárolog.

Itt egy egyszerű, házilag készült modell:

Ez már egy komolyabb, kétlemezes változat:

Kevésbé elegáns, ha nem pörgetjük a lemezt, viszont sokkal büdösebb:

Aki nem akar nagyfeszültséggel babrálni, az elérheti ugyanezt a hatást mechanikusan is. Vigyázat: nagy fordulatszámon a műanyag lemez darabokra robbanhat és komoly sérüléseket okozhat:

Toochee, a Galaktikus

Az 1989-ben készült tíz éves távközlésfejlesztési program több szcenárióval is számolt a mobiltelefonok magyarországi elterjedését illetően. A legoptimistább forgatókönyv szerint 2000-re elérhetőnek tűnt a 26,1/1000 lakos mobiltelefon sűrűség – tehát a 2,6%-os penetráció. Ehhez képest a Hírközlési Felügyelet 2000. augusztusi adatai szerint a penetráció már év közben elérte a 26%-ot, tehát pontosan a tízszeresét a korábbi legmerészebb várakozásoknak. A mobiltelefon az egyik legsikeresebb és legelterjedtebb kommunikációs eszközzé vált Magyarországon is – párhuzamosan azzal, ahogy meghódította a világot.

A mobiltelefon „menetelése” folyamatos volt. Bár nehezen indult az első magyar rádiótelefontársaság (a Westel) – mivel alig találtak olyan bankot, amelyik hajlandó volt a hálózatépítés hatalmas költségeit előre, mintegy látatlanban megfinanszírozni – az előfizetések árusításának kezdetén (1990 októberében) a borsos készülékárak ellenére mégis hatalmas sor kígyózott az üzletek előtt. A sikeres indulást követően a hazai mobiltelefon története a mobiltelefon szolgáltató(k) számára sokáig az óriási kereslet és a folyamatosan fejlesztett technikai kapacitás határán való egyensúlyozásról szólt: úgy kellett árazni a készülékeket és a tarifákat, hogy a hálózat ne legyen túlterhelt és megfelelően kihasználják az erőforrásokat, miközben nem engednek túl sok felhasználót egyszerre a rendszerbe (a hőstörténethez érdemes meghallgatni a Vipcast vonatkozó adását). A mobiltelefon terjedése egy országban persze ennél jóval több dolgon múlik: az általános gazdasági helyzeten és teljesítményen, a vezetékes infrastruktúra és szolgáltatás kiépítettségén és elérhetőségén, a földrajzi korlátokon, a távközlési iparág állapotán, az árazáson, a kártyás-előfizetős díjcsomagok struktúráján, a technológiai szabványokon, a verseny mértékén, a nyújtott szolgáltatásokon és a kormányzati (szabályozási) politikán (Castells és szerzőtársai, 2007: 28-36).

Végeredményben az 1990-es induláskor tapasztalt hatalmas siker utólag jól magyarázható azzal, hogy a szabadon hozzáférhető telefon fontos árucikk (szolgáltatás) volt egy olyan korban, amikor még akár egy évvel korábban is politikai szempontok alapján osztották a telefonvonalakat és az Országgyűlés azon vitázott, hogy örökölhető legyen-e a beadott (vonalas) telefonkérvény. Sok helyen még évekkel a rendszerváltás után sem volt más lehetőség saját telefonra, mint a rádiótelefon. Ekkoriban ez még sokaknak a vonalas telefon alternatíváját jelentette csupán. Erről a közvetlen a rendszerváltás utáni helyzetről így ír – az akkor éppen Helsinkiben vendég-professzorként dolgozó – Nyíri Kristóf, a mobiltelefon kutatás hazai úttörője:

„Egyetemi vendégszobámból persze bármikor hívhattam bárkit, csak éppen feleségemet nem: otthon ugyanis telefon helyett telefonigényléssel kellett beérnünk. Így azután feleségem szokott volt engem felhívni, általában szombatonként. No nem Bogdányból, ahol a két nyilvános állomás rendszerint nem működött, hanem elkocsikázva a szentendrei főposta telefonfülkéihez, felszerelkezve rengeteg húszforintos érmével… Annak az évnek a nyarán értesültünk az akkor még nagyon új 0660-as mobiltelefon-lehetőségről, azaz a Westel Rádiótelefon Kft. (a „Westel 450) szolgáltatásáról. Júliusban megvettük a többkilós készüléket. Térerő a környéken alig volt, ha hívást vártunk, vagy hívni akartunk valakit, autóztunk néhányszáz métert felfelé a hegyen; de így is nagyot nőtt a komfortérzetünk.

Azután úgy 1993 tájt levelet kaptunk a Matávtól: tizennégy éve beadott kérelmünk immár teljesíthető, a telefont rövidesen felszerelik. A 0660-ast továbbadtuk. Számunkra – mint Magyarországon és Kelet-Európában annyian mások számára is – a mobil eleinte csak az elérhetetlen vezetékes telefon végre elérhető alternatíváját jelentette.” (Nyíri, 2010: 13-14)

Később persze, ahogy a vonalas telefon lassacskán az ország egészében hozzáférhetővé vált és a mobiltelefonok mérete is csökkent, miközben az ország hálózati lefedettsége nőtt, a mobiltelefon sem már csupán, mint a vonalas telefon helyetti kényszerű pótlék jelent meg. Ekkor vált a mobiltelefon azzá, ahogy ma is ismerjük, a folyamatos kommunikációt lehetővé tévő hordozható eszközzé, amely mindig nálunk lehet, amin mindig elérhető az ember és ő maga is bármikor bárkit felhívhat, ha a helyzet úgy hozza. A mobiltelefon beszerzésével kapcsolatos elsődleges motivációk persze eltérőek voltak, elsősorban a folyamatos elérhetőség és a váratlan helyzetek kezelése állt a középpontban. Hadd idézzem ismét Nyíri professzort, akinek az esete látszólag egyedinek tűnik, a készülék beszerzésének indoka mégis általánosnak tekinthető:

„1996-ban történt, hogy késő este a Dunakanyar egy sötétebb erdős táján feleségemmel autózva a motor egyszercsak leállt, még éppen félre tudtam gurulni az út szélére. Hogyan jutunk segítséghez? A helyzet nemcsak kellemetlen, de kicsit félelmetes is volt. Sok órába telt, mire hazavontattak. Másnap délelőtt vásároltam egy maroktelefont.” (Nyíri, 2010: 14)

Furcsa ezekről a távközlési korlátokról ma olvasni, amikor a nap 24 órájában hozzá lehet jutni előre feltöltött mobiltelefonhoz (például egy éjjel-nappal nyitva tartó üzletben), amivel gyakorlatilag azonnal lehet telefonálni és az embernek saját száma is van, amin felhívhatják.

Pintér Robesz

A bejegyzésben hivatkozott szerzők:

Castells, Manuel – Fernandez-Ardevol, Mireia – Linchuan Qiu, Jack –Sey, Araba (2007): Mobile Communication and Society: A Global Perspective. MIT Press, Cambridge – London.

Nyíri Kristóf (2010): Mobilvilág – A kapcsolat és közösség új élményei. Budapest, Magyar Telekom Nyrt.

56 éves volt, de többet élt és alkotott mint más, akár ha 200 évig élne is. Igazi lázadó volt, látnok, a tökéletességre való törekvés szobra. Amihez hozzányúlt az megváltozott örökre. Olyan különleges szemüvegen keresztül szemlélte a világot, ami csak keveseknek adatik meg. Géniusz volt. Megértett géniusz, akinek olyan szerencséje volt, hogy csak saját magával kellett egyezkednie. Nem a világhoz igazodott, hanem a világ őhozzá. Sokáig lehetne sorolni mindazt, amit hozzátett az életünkhöz, amivel élhetőbbé tette a világot, amivel lerombolt falakat. Különleges érzéke volt arra, hogy létrehozzon olyan dolgokat, amire a felhasználóknak valóban szükségük volt.

Egyik felejthetetlen előadásában a Stanford egyetemen ezt mondta a végzős diákoknak:
“Az időd véges, ezért ne vesztegesd arra, hogy valaki más életét éld. Ne ejtsenek rabul a dogmák - ami más emberek gondolatainak követéséből ered. Ne hagyd, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangodat. A legfontosabb, hogy legyen elég elég bátorságod, követni mindazt amit a megérzéseid és a szíved diktálnak. Azok mutatják meg neked a helyes utat, amit járnod kell. Minden egyéb másodlagos.”
Bárki más mondta volna ezeket a szavakat, nem lett volna hiteles. Ő nem csak mondta ezeket, hanem élte is, életének minden egyes pillanatában.

Többé nem fog gyújtó hangú beszédet mondani egyetlen diploma osztón sem. Többé nem fog teljes iparágakat megváltoztatni. Többé nem látjuk már garbóban, farmerben és edzőcipőben előhúzni a várakozással teli közönség előtt a legújabb csodát. Többé nem halljuk, hogy "és még egy dolog...".

Úgy ment el, hogy közben örökre itt marad velünk. Nyugodjék békében.

Kapcsolódó bejegyzés

A Nokia mobiltelefonos részlege régóta nem tud mit kezdeni azzal a konkurenciával, amit az érintőképernyős okostelefonok szabadítottak a világra. Most is láthatóan az útkeresés fázisában vannak és a legutóbbi hírek szerint megint a Linuxhoz térnek vissza egyes modelleknél, az remélve, hogy ez majd segít visszatalálni a korábbi dicsőséges útra

A legutóbbi híresztelések szerint a cég az olcsó okostelefonokban látja a kiutat, mely készülékek a szándékaik szerint 100 dollár alatti áron kerülnének forgalomba. Ehhez arra van szükség, hogy a készülék előállítási költségeit a lehetséges minimumra szorítsák le. Ezért megint a Linux operációs rendszert veszik majd alapul ezeknek a készülékeknek a fejlesztéséhez.

Nem ez az első liezonja a cégnek a Linux alapú készülékekkel, hiszen korábban a Maemo és a MeeGo platformokkal is kacérkodott a cég, melyekre a Qt grafikus környezetre készített alkalmazásokat vizionált a cég. Persze a megfelelő technológia megválasztása édeskevés a felhasználóknak. Ezért létrehozták az OVI névre hallgató elektronikus piacteret ahonnan a felhasználók alkalmazásokat tölthetnek le a készülékeikre. Az OVI-n azonban a kínálat finoman fogalmazva is szegényes a konkurencia (Apple, Android) által kínált felhozatalhoz képest. Nincs is nagy meglepetés abban, hogy az új okostelefon vásárlók leginkább Apple vagy Android készüléket kívánnak vásárolni.

A Nokia a legújabb tervek szerint a grafikus felületen megtartaná a Qt keretrendszerre épülő alkalmazásokat de a Series 40 kódnevű platformját lecserélné Linuxra. Kétségtelen, hogy a Linux alapú operációs rendszer több lehetőséget ad a modern hardverek tudásának kihasználására, de pont az alacsony árkategóriás okostelefonoknál figyelhető meg, hogy olyan technológiákat építenek be a gyártók, melyekkel inkább okostelefonnak látszó featurephone-ok (speciaálisan a platformra fejlesztett alkalmazásokat futtató, szerény képességű készülékek) kerülnek a vásárlókhoz. Ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy kis felhasználói tábor és szűk készülékkínálat nem lesz eléggé vonzó a független fejlesztőknek. Ennek folyományaként ugyanúgy kevés alkalmazás lesz majd elérhető. A helyzete a cégnek semmit nem fog változni.

Föltehetnénk a kérdést, hogy miért nem használ a cég akkor Android környezetet? Nem szabad elfelejteni, hogy a fejlett, valóban okostelefon szegmensben a Microsofttal kötött a cég megállapodást. Ezeken a készülékeken a cég a Windows Phone 7 rendszert használja. Bár a megállapodás részletei nem ismeretesek, de nagy valószínűséggel nem csak a Nokia egyedüli döntésén múlik a dolog. A cég szerintem harapófogóba került, ahogy az Android platformra épülő olcsóbb készülékek is egyre-másra jelennek meg, valamit fel kell tudni mutatni a drágább Windows alapú készülékek mellett. Véleményem szerint a platform leváltása nem fog javítani a helyzeten egy szemernyit sem.

Véleményem szerint a cégnek komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy átálljon Android platformra. Igaz az a piac sokkal telítettebb, mint amivel a Windows platform kecsegtet, viszont a cégnek van valamije ami az összes többi gyártónak nincs. Hihetetlen tapasztalata, hogy remek hardvert gyártson. A Nokia a mai napig minőségben nem ismer kompromisszumot. Ez a tudás olyan piaci előny amire érdemes lenne építeni és a platformból pedig a legnépszerűbbet választani.