Netidők Blogtársaság

„2060 körül a világ komoly gonddal találta magát szemben. A hagyományos IPv4 alapú internetből egy szörnyű és kusza NAT útvesztő lett, ahol képtelenség volt megmondani, hogy melyik felhasználó mit művel. A világ totalitárius kormányai az úgynevezett megfigyelési probléma dilemmájával küzdöttek. Annak érdekében, hogy megfigyelhessék a teljes lakosság tevékenységét, az emberiség egyik felével kellett volna megfigyeltetnie a másikat. Ez nem működhetett, de a technológia ismét a segítségünkre sietett és ezzel megszületett a valódi mesterséges intelligencia…”

(Üzenet 2111-ből – Marcus J. Ranum, világhírű amerikai biztonsági szakértő, az első üzleti felhasználású tűzfal megalkotója.)

Hogy micsoda? 2111-ből? Egy üzenet a 100 év múlva bekövetkező jövőből?!... A fenti sorokat az idei, tehát 2011-es ITBN (Informatikai Biztonság Napja) programfüzetéből idézzük. Vagyis tehát Keleti Arthurnak vagy sikerült időgépet alkotnia, vagy pedig a gépekkel kapcsolatban időben szeretne valamire ráirányítani a figyelmünket. Az immár hatodik ITBN-en ez alkalommal a jövő kerül a figyelem középpontjába. Ennek egyik mellékszála, hogy a Galaktika Magazin és az Informatikai Biztonság Napja közös akcióba fogott: sci-fi sorozatot adnak közre IT biztonság témában.
A Netidők műsorban a főszervező Keleti Arthur és a sci-fi író, Kovács Tücsi Mihály beszélt a kezdeményezésről.



Keleti Arthur: A kezdeményezés onnan indult, hogy elkezdtem gondolkodni ennek a minden év szeptember végén lezajló Informatikai Biztonság Napjának idei tematikáján. Ránéztem a 2011-es feliratra és észrevettem, hogy ebben a számsorban van egy kettes, ami nagyon nem illik oda, viszont a többi rendben van, mert nullák és egyesek; és mi lenne, ha az egyik nullából megint egyest csinálnánk és akkor rájöttem, hogy az már 2111 lenne. Hirtelen eszembe jutott, hogy ha jól meg lehetne mutatni, hogy 2111-ben történik valami biztonsági incidens, akkor ez a vízió bebocsátást enged majd nekünk abba a világba, hogy vajon mit tehetünk máshogyan most a jelenben, ahhoz, hogy ne így végezzük. Gondolkodtam tovább és beugrott, hogy a Galaktikában állandóan ilyenekről olvasgatunk, meg amikor Tücsivel beszélgetünk arról, hogy a Nagy Testvér már most figyel, akkor biztos, hogy neki lennének gondolatai arról, hogy majd 50 meg 100 év múlva mi lesz. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene novellákat készíteni…

Az első novella aztán el is készült, íme egy részlet Kovács Tücsi Mihály Első randi c. írásából:

„Már csak azt kellett elérnem, hogy más személynek azonosítson. A privát szkennere hivatalos adatbázishoz nem férhetett hozzá, csak a nyilvánosakban turkálhat. Innen már egyszerű az egész. Elővettem két kék kontaktlencsét és felprogramoztam egy retina-mintára, és felhelyeztem. Bal szemem alá raktam egy diszkrét, ám jellegzetes digitális tetoválást. Digitális lakkot fújtam a hajamra és hollófeketére programoztam. Gyorsan csináltam egy képet magamról, amin jól látszik a szemem. Egy kis fotómódosítás, hosszú haj, ami takarta az arcomat. A képet feltöltöttem néhány ismertebb helyre és már kész is volt az új ember…”

Kovács Tücsi Mihály: Arthur nemrégen megkeresett, hogy lenne egy jó ötlete és előadta, hogy kellene neki néhány novella. Játszódjanak ezek a nem túl távoli jövőben játszódik és a történetek kifejezetten a biztonságra legyenek kihegyezve. Továbbá életszagúak legyenek, így szólítsa meg a szakembereket, de a nem annyira szakembereket is. Felállított nekem egy olyan szabályrendszert, amiben annyira beszűkítette a kereteimet, hogy ez már önmagában felvillanyozott! Gondoltam: hogy ha ezt meg tudom csinálni, akkor megveregethetem a saját vállamat. Amúgy is Nagy Testvér és kütyümániás vagyok, tehát nem áll messze tőlem ez a világ. Szeretem a techno-thrillereket, a krimiket és rájöttem, hogy ezt ilyen közegbe kellene illeszteni, hogy legyen egy kicsit krimis, amire fogékonyak az emberek. Aztán kiválasztottam körülbelül 15-20 ötletből olyanokat, amikről úgy éreztem, hogy elég frappánsak. És utána a többit már csak gépelni kellett. További érdekesség, hogy a második novella egy konkrét zenére íródott. Egyrészt maga a zene motivált, és aztán szerepet kapott a novellában is. Jeleztem Arthurnak: mindenképpen valahogy ajánlani kellene, hogy hallgassák közben ezt a zenét, mert ráhangolja őket és jobban átérzik. Erre Arthur megvalósította, hogy – mint a Csillagok háborúja elején – egy folyó szöveg megy végig előttünk, a zene pedig alatta szól és ez egy videókat fel van töltve a YouTube-ra. Ez egy teljesen új publikációs mód…

A 2011-es ITBN szeptember 27-28-án lesz Budapesten, a Cinema City Arénában.

A novellák itt találhatók:

1.) Első randi

2.) Zuhanás

Az APU szóalak többféleképpen értelmezhető, hisz szövegkörnyezet nélkül, főként kimondva, magyar nyelvi környezetben az egyik szülőt jelölő szó jut az eszünkbe. Az informatikában viszont ez egy újabb processzortípust, processzorkategóriát jelentő betűszó, amelyet könnyen azonosíthatunk az általános helyesírási gyakorlat szerinti csupa nagybetűs formájáról. Azt viszont ebből a példából is jól láthatjuk, hogy a két eltérő jelentést elsősorban a szövegkörnyezet, a nyelvhasználati helyzet aktiválja, azonosítja.

Az APU az angol Accelerated Processing Unit vagyis 'gyorsított műveleti/végrehajtó egység' szerkezet rövidítéséből alkotott betűszó, amely a már hagyományossá vált CPU – Central Processing Unit ('központi műveleti/végrehajtó egység') mellett kezd elterjedni leginkább idén (2011-ben). Az új kifejezés egy jelzőben tér el a korábbitól, az accelerated jeletése 'gyorsított'. Az APU elnevezés gyakorlatilag új processzortípust jelöl, amelynek a megnevezés alapján a legjelentősebb újdonsága a műveleti sebesség gyorsasága, ám valójában teljesen új technológiáról, új processzorkategóriáról van szó, amelynek csak az egyik új tulajdonsága a gyorsaság, ám itt voltaképpen a magas fokú integráció a lényeg (vagyis hogy a csip nemcsak a processzormagokat tartalmazza, hanem a grafikus vezérlőt és egyéb rendszervezérlőket is). Az új technológiák azonosításánál viszont a megnevezésben, a nyelvhasználat, a terminológia szintjén mindenképpen ki kell emelni egy azonosításra alkalmas elemet, ebben az esetben ez a gyorsaság volt.

Az APU-t az AMD nevű processzorfejlesztő és -gyártó cég fejlesztette ki, és kategórianévként használják Az AMD APU kategóriájú processzorcsaládjának a neve jelenleg, 2011-ben a Fusion, magyrul 'fúzió', ez a név első megközelítésben fantázianévnek értelmezhető, ám ismerve az APU technológia lényegét voltaképpen leírónév, hisz az APU lényege a hagyományos processzormag és a grafikus vezérlő valamint egyéb rendszervezérlők egy szilíciumlapkára való integrálása, fúziója.

Más processzorgyártóknak is van olyan új processzorarchitektúrája, amelyik az APU megoldását valósítja meg, ilyen például az NVIDIA Project Denver kódnevű fejlesztése, illetve az Intel Sandy Bridge kódnevű processzorcsaládja. (A Sandy Bridge egyébként egy tulajdonnévről kapta a nevét: eredetileg Izraelben kezdték a fejlesztését, ott a munkaneve Gesher volt, ami héberül azt jelenti, hogy 'híd', és innen kapta végleges kódnevét az angol Sandy Bridge fantázianevet, ami magyarul annyit tesz, hogy 'homokos híd'.)

Az APU viszont betűszó, amely alkalmazkodik az informatika terminológiai hagyományaihoz, a név típusa egyszerű leírónév. Ahogy terjed az APU technológia, évek múlva minden bizonnyal kilép az AMD terminológiájából, és olyan általánosan használatos kifejezéssé válik majd, mint a CPU. Van egyébként az APU-hoz hasonló felépítésű betűszó már az informatikában, és ez az AGP – Accelerated Graphics Port – 'gyorsított grafikus kapu', az analógiák, a hagyományok tehát tovább élnek.

Bódi Zoltán

A Sony cég fejesei között valami nincs teljesen rendben. Az elmúlt években szinte minden évre jutott egy olyan balhé, amely után nem győztek hajlongani és bocsánatot kérni. Azt hittem az idei évre már megvan a balhé, néhány hónapja több mint százmillió PlayStation Network előfizető adatát szerezték meg hackerek, amely egy ideig nem is volt elérhető, ezért a játékosok a világ több pontján is csoportosan beperelték a céget. Ráadásul a cég hozzáállása sem volt a topon.

De azt hiszem most sikerül újabb néhány millió embert magukra haragítaniuk.  A Sony módosította a PlayStation Network általános szerződési feltételeit, és arra kéri a felhasználókat, hogy fogadják el, amikor legközelebb bejelentkeznek. Az új feltételek szerint, ha a jövőben biztonsági probléma adódna, a hálózat használói lemondanak a kollektív perelési jogukról. Ha pedig egyénileg perelnek, először békéltető tárgyalásra kell menniük. Ebbe beleegyezni harminc napig van lehetőségük, utána kitiltják őket az online szolgáltatásból.

Erős a gyanúm, hogy ez jogilag sincs rendben, ezzel biztosan felheccelnek vele néhány jogászt. Mert ez jogilag számomra teljesen abszurdnak tűnik. Az orvos nem azt íratja velem alá műtét előtt, hogy tájékoztatott az esetleges mellékhatásokról, hanem azt, hogy amennyiben elszúrja, nem perelhetem be. Vagy a fodrásznál mielőtt a fejemhez nyúlnak, közli, ha leég a hajam, pechem van, ő nem vállalja a felelősséget.

Természetesen ezek kicsit sarkított példák. a Sony azt nem merte leírni, „Ki itt belépsz, mondj le minden jogodról”, de részben erre törekszik. Az egész mögött a kollektív perelési jog áll.

 Ilyen esetekben viszonylag szerény összegű kártérítést ítél meg a bíró. Valószínűleg egymillió emberből mindössze pár tucat vállalná, hogy bepereljen egy óriáscéget, egy bizonytalan, nem túl jelentékeny összegért. Ügyvédi irodák csak komoly kártérítési összegek esetén vállalják az ingyen a munkát egy bizonyos százalék részesedésért.

De ha feltűnik egy ügyvédi iroda, aki azt mondja, csak írd alá a megbízó levelet, és mi mindenben eljárunk, nem kerül egy filléredbe sem, és a végén kérjük a kártérítés összegének mondjuk 30 százalékát, kevés ember lenne, aki nem írná alá. Mert ha a bíróság mondjuk megítél 5000 dollár kártérítést, minden munka nélkül hozzájuthatunk 3500 dollárhoz. De egymillió ügyfél esetében ez 5 milliárd dollárba kerülne a Sonynak, és az ügyvédi iroda kaszálna másfél milliárd dollárt.

Így már érthető a Sony aggodalma. De ez a hozzáállás nem elfogadható.

Toochee, a Galaktikus

Tegnap részt vettem életem első MeetOff rendezvényén, amin igen érdekes előadásokat hallhattunk a web és az oktatás témájában, amely a rendezvény fókuszában állt. Ha egyetlen tanulságot kellene kiemelnem az elhangzottakból, akkor az a digitális nemzedék „keresése” volna, nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a ma oktatásban tanuló diákok minden elvárás ellenére nem értenek annyira az új technológiákhoz, mint azt gondolnánk.

Magyarországon az 1990-es évek közepén fogtak a Sulinet programba, mára már végeztek a felsőoktatásban is az első olyan évfolyamok, amelyek tagjai a program égisze alatt kezdték meg tanulmányaikat még az általános iskolákban. Ezek a fiatalok a kilencvenes évek elején születtek, az internet tömeges elterjedésének hajnalán. Joggal várhatnánk el, hogy ezek a „digitális bennszülöttek” értenek az informatikához és az internethez – vagy legalábbis jobban értenek hozzá, mint a korábbi nemzedékek, amelyek csupán „digitális bevándorlók” voltak. Ehhez képest azt látjuk, hogy bár tömegével használják ezeket az eszközöket, nem feltétlenül értik azok működését és nem jellemző mindegyikükre azok kifinomult kezelése.

Ez a fajta tapasztalat egyébként nem egyedi, nem a magyar diákokkal van a baj. Külföldi kutatások is megerősítik, hogy illúzió azt hinni, hogy a fiatalok életkoruknál fogva automatikusan jobban értenek a technológiához, mint az idősebbek. Hargittai Eszter magyar származású amerikai kutatónő vizsgálatának eredményei szerint például nem igazolható az életkor és a technológiához való hozzáértés között olyan összefüggés, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább ért a technológiák használatához. Igaz, egy fordított összefüggés megtalálható: 50 év felett szignifikánsan kevésbé értenek az emberek az új technológiákhoz, mint alatta, talán ezért gondolhatják az idősek, hogy a fiatalok biztosan értik ezeknek az eszközöknek a működését, ha már ők nem is. (Erről egy érdekes rádió interjúban beszél a kutatónő, amely itt meghallgatható).

Mi ebből a konklúzió? A diákokat ugyanúgy meg kell tanítani ezeknek az eszközöknek a helyes használatára, fel kell hívni a figyelmüket a várható hatásokra, segíteni kell nekik, hogy elsajátíthassák, hogyan tudják a tanulásban is alkalmazni az informatika vívmányait.

Pintér Robesz

Múlt héten hirdettem meg a Khan Academy honosítási projektet itt a Netidők blogján és a Facebookon. Nagyon kellemes meglepetés ért az elmúlt egy hét alatt. Ez egy kicsit szubjektív élménybeszámoló lesz a dolgok alakulásáról

Talán azért is mert szeptember az iskolakezdés hónapja, ilyenkor mindenki többet foglalkozik az oktatással, mint máskor. Szülőként ilyenkor először elborzadok olyan dolgokon, hogy a XXI. században egy az iskolára kifüggesztett papírból kelljen megtudnom, mikor lesz a tankönyvárusítás és mikor az első tanítási nap. Honlap, levelezőlista vagy bármi más, egészen elképesztően űrtechnológiának hat. Amikor pedig megemelem a tankönyves nejlonszatyrot, akkor elgondolkodok, hogy nem kéne inkább könyvolvasót használni? Aztán amikor otthon belenézek a tankönyvekbe, akkor jön a második sokk. Biztos, hogy ezt és ilyen formában kell majd megtanulni? Hirtelen felindulásból Khan Akadémia videókat kezdtem nézni és láttam, hogy lehet már több nyelven is feliratozni az elkészült tananyagot. Végre! Salman Khan videóit már évek óta néztem a Youtube-on, de ott nagyon macerás lett volna a feliratok elkészítése.

Nekiláttam a magyar feliratozásnak és ezzel párhozamosan elindítottam a Facebookon egy oldalt ahol a fordítók és a tanulni vágyók is hasznos információkat találnak. A fordítók arról, hogy hogyan kell fordítani, a tanulók pedig a már elkészült magyar feliratos anyagok közül válogathatnak. A projekt egy hete alatt lett 100 követő, több, mint 2200 néztek meg és osztottak meg leckéket az emberek, valamint mások is bekapcsolódtak a magyar feliratok készítésébe. Mostanra a matematika mellett, megtalálható kozmológiai és biológiai tárgyú tananyag is. Az [origo] címlapos cikkben írt a kezdeményezésről és más tehetséggondozó és a tanítással foglalkozó szakemberek és önkéntesek vették fel velem a kapcsolatot. A statisztikák és az érdeklődés azt mutatja, hogy nagyon nagy igény van erre a munkára amit elkezdtünk. Ez egyben lakmuszpapírja annak is, hogy a technológiának köszönhetően, ha van lehetőség a hagyományos oktatási formák mellett egyéb módon is terjeszteni a tudást, akkor sokan fognak élni ezzel lehetőséggel.

A szellemet sikerült kiszabadítani a palackból. A Kahn Academy fejlődésével remélhetőleg egyre több funkció lesz majd elérhető magyar nyelven és egyszer ez a fajta oktatás ugyanolyan természetes lesz, mint amilyennek most a hagyományos tankönyv, munkafüzet, füzet alapú oktatást látjuk. Ez igazi evolúció.