56 éves volt, de többet élt és alkotott mint más, akár ha 200 évig élne is. Igazi lázadó volt, látnok, a tökéletességre való törekvés szobra. Amihez hozzányúlt az megváltozott örökre. Olyan különleges szemüvegen keresztül szemlélte a világot, ami csak keveseknek adatik meg. Géniusz volt. Megértett géniusz, akinek olyan szerencséje volt, hogy csak saját magával kellett egyezkednie. Nem a világhoz igazodott, hanem a világ őhozzá. Sokáig lehetne sorolni mindazt, amit hozzátett az életünkhöz, amivel élhetőbbé tette a világot, amivel lerombolt falakat. Különleges érzéke volt arra, hogy létrehozzon olyan dolgokat, amire a felhasználóknak valóban szükségük volt.
Egyik felejthetetlen előadásában a Stanford egyetemen ezt mondta a végzős diákoknak:
“Az időd véges, ezért ne vesztegesd arra, hogy valaki más életét éld. Ne ejtsenek rabul a dogmák - ami más emberek gondolatainak követéséből ered. Ne hagyd, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangodat. A legfontosabb, hogy legyen elég elég bátorságod, követni mindazt amit a megérzéseid és a szíved diktálnak. Azok mutatják meg neked a helyes utat, amit járnod kell. Minden egyéb másodlagos.”
Bárki más mondta volna ezeket a szavakat, nem lett volna hiteles. Ő nem csak mondta ezeket, hanem élte is, életének minden egyes pillanatában.
Többé nem fog gyújtó hangú beszédet mondani egyetlen diploma osztón sem. Többé nem fog teljes iparágakat megváltoztatni. Többé nem látjuk már garbóban, farmerben és edzőcipőben előhúzni a várakozással teli közönség előtt a legújabb csodát. Többé nem halljuk, hogy "és még egy dolog...".
Úgy ment el, hogy közben örökre itt marad velünk. Nyugodjék békében.
Utolsó kommentek