Netidők Blogtársaság

Beköszöntött a hideg idő, így kesztyű hordására kényszerülünk! Sajnos az érintő képernyős telefonok nem működnek a normál kesztyű érintésére, így ha használni szeretnénk kedvenc okos mobilunk, le kell venni a kesztyűt ami szintén nem kellemes!

Ez a "forradalmi" találmány, az új ikesztyű megoldja ezt a problémát.

Finom vezetőszálak vannak beleszőve a hüvelyk, mutató és középső ujj ujjbegyeibe, melyeknek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen érintőképernyőt gond nélkül használatunk az iPhone-t é iPad-et is beleértve.

A kesztyűt direkt ilyen kütyük kezelésére tervezték, ezért semmi olyan anyagot nem tartalmaz, mely megkarcolhatná az érintőképernyőt.

Csak kézzel, hideg vízben mosható!

Toochee, a Galaktikus

Vatera.hu, ingatlan.com, stockfresh, habostorta.hu, használtautó.hu, IND, portfolio.hu, profession.hu, netpincér.hu. Vajon mi a közös bennük? Mindegyik a magyar internet meghatározó vállalkozása, amit honfitársaink hoztak létre és tettek sikeressé. Hogyan csinálták? Kiderül a Digitális sikertörténetek című interjúkötetből, amelyet Dunder Krisztián internetes tanácsadó készített.

Vajon hányunknak fordult meg kósza ötletként a fejében, hogy milyen lenne, ha a saját magunk urai lehetnénk, saját vállalkozást indítanánk? Hogy milyen lenne meggazdagodni az interneten, saját sikeres vállalkozást indítani – belevágni, kipróbálni magunkat? Megmondom őszintén, nekem már átvillant egy-két alkalommal az agyamon, hogy a magam ura legyek. Ami visszatart az a félelem a kudarctól, illetve, hogy nem tudom hogyan vágjak bele. Ódzkodás a várhatóan rengeteg munkától, amiért az egyáltalán nem biztos sikert mérik, a felelősségtől, hogy másoknak is munkát adjak, akik elsősorban csak rám számíthatnak. Ezért is minden elismerésem a kötetben szereplő szerzőknek, hogy volt bennük bátorság, kitartás, ügyesség, hogy sikerre vigyék az ötletüket.

Az interjúkötetet lapozva egyértelmű, hogy bár nincs egyetlen recept a sikerhez, kellenek mögé azok a meghatározó emberek, akik folyamatosan újítanak, terveznek, mennek előre. Éppen ezért, aki ma Magyarországon sikeres online vállalkozást szeretne indítani vagy vezetni, mindenféleképpen tanulhat a könyvből, számukra kötelező olvasmány, amely hasznos praktikákat és közvetve tanácsokat adhat.

De a laikus internet használó olvasónak is izgalmas lehet a könyvvel töltött idő. Mi magyarok egyszerre szeretjük, utáljuk és irigyeljük a sikeres embereket. Szeretjük, mert büszkék lehetünk rájuk, utáljuk, mert biztosan „nem véletlenül” lettek sikeresek, és irigyeljük, mert jól megy nekik. Dunder Krisztián remek interjúi révén viszont lehetőséget kapunk arra, hogy sztereotípiánkat és előítéleteinket félretéve ismerhessük meg a hazai internetes cégek sikeres vezetőit – testközelből. Eldönthetjük, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rájuk, lennénk-e a helyükben, vagy esetleg számunkra tényleg nem szimpatikus, amit csinálnak.

Dunder Krisztián: Digitális Sikertörténetek (szerzői kiadás, 2011. november)

Oldalszám: 208

ISBN: 978-963-08-2463-7

Ajánlott fogyasztói ár: bruttó 3 900 Ft

Jelenleg könyvesboltokban nem kapható!

Pintér Robesz

Folytatva a múlt heti sorozatot, most megmutatom, hogy a kortárs szerzők elérhető műveit hogyan tudjuk a könyvolvasónkra felrakni.

Szerintem a legegyszerűbb módja a dolognak, ha a Chrome böngészőhöz telepítjük a Kindle It plugin-t. Ha telepítettük, akkor ne felejtsük el hozzáadni a fivefilters.org email címét az engedélyezett emailekhez, amiről fogadhatunk dokumentumokat a Kindle olvasónkra. Az olvasónk email címénél a Kindle It plugin-ben állítsuk be a free.kindle.com címünket. Ha ez megvan akkor bármilyen weboldal tartalmát egy mozdulattal átküldhetjük az olvasónkra. Csak meg kell nyomni a kis ikont a státusz sorban, majd ha letöltötte az oldalt, nyomjuk meg a Send gombot.

A Digitális Irodalmi Akadémián rengeteg kortárs magyar szerző művét megtaláljuk. Ezeket el is olvashatjuk a képernyőn, de mi persze a könyvolvasón szeretnénk mindezt megtenni. Sajnos a művek nem tölthetőek le könyvolvasóhoz való formátumban, ezért a Kindle It segítségére lesz szükségünk. A dolgot egy kicsit bonyolítja, hogy az oldal frame-eket használ, de ezen is túltehetjük magunkat egy kis kézügyességgel.

Először látogassunk el az DIA oldalára.

Vélasszuk ki a szerzőt akinek a művei érdekelnek minket. Én most Pilinszky Jánost választottam, mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt pedig most lenne éppen 90 éves. Ha rákattintunk a szerzőre, akkor a bal oldalon a szerző digitalizált művei menüpontot válasszuk ki, majd kattintsunk arra a műre amit szeretnénk átkonvertálni.

Ekkor megnyílik a kiválasztott mű. Sajnos az oldal olyan, hogy két frame-ben jelenik meg. Maga a kiválasztott mű a jobb oldali frame-ben lesz látható.

A jobb oldalon kattintsunk az egér jobb gombjával, majd válasszuk ki a View Frame Source menüpontot. Nem túl gyors az oldal de ha türelmesen várunk, előbb-utóbb megnyílik az oldal forrása. Nem kell megijedni ettől. Inkább menjünk az URL sorba és a kettőspontig tartó részt szedjük ki az url-ből és nyomjuk meg az Enter-t.

Megint várakozni kell egy kicsit, de ha nincs túlterhelve az oldal, akkor hamarosan megnyílik a kiválasztott mű, egészen emészthető formában. Ha esetleg nem jelenne meg az oldal akkor nyomjuk meg CTRL-R gombokat, hogy betöltse újra az oldalt. Ilyesmit kell látnuk:

Most már készen vagyunk arra, hogy bevessük a Kindle It-et. Nyomjuk meg a Kindle It gombot a böngészőnkben és várjunk türelemmel. Ekkor a fivefilters megpróbálja letölteni az oldalt ami neki is annyi ideig fog tartani, mint nekünk.

Ha sikerült a művelet, akkor ezt a képet fogjuk látni:

Most már csak a Send gombot kell megnyomni és megvárni míg az email elmegy az Amazonos címünkre. Ha végzett a levélküldéssel, akkor ezt látjuk majd:

Amikor szinkronizáljuk a Kindle olvasót legközelebb, akkor a könyv automatikusan letöltődik.

A következő alkalommal a saját újság készítését fogom bemutatni, addig is jó olvasást mindenkinek!

Közel egy éve számoltam be a blogunkban arról, hogy megkezdtük a Netidők műsor weben elérhető hangarchívumának átalakítását a korábbi RealAudio formátumról MP3 formátumra. Azóta a Facebook oldalunk látogatói számára folyamatosan jeleztem, hogyha egy-egy újabb mérföldkövet elértünk az archívum reformálásában, de most elérkezett a pillanat, hogy bejelenthetem a munka befejeztét: immár a teljes Netidők hangarchívum elérhető MP3 formátumban az 1995. júliusi indulástól kezdve napjainkig. Márpedig ez már közel 16 és fél év hanganyaga!

A felvételek 112 kbit/s-os MP3 fájlok. Aki valamelyest járatos a külföldi és hazai podcast szolgáltatások világában, annak feltűnhet, hogy általában 64 kbit/s-os MP3 fájlokat tesznek közzé, ha szöveges műsorról van szó, mert ezzel a bitrátával is érthető a szöveg. Mi azért döntöttünk az ennél valamivel nagyobb bitráta mellett, mert a ma elérhető sávszélességek világában nem jelent igazi problémát a hangfájlok mérete. Mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a jobb hangminőséggel jövőállóbb lett az archívum, hiszen szebben, tisztábban szólnak a műsor felvételek.

A hangminőséghez azért hadd tegyem hozzá, hogy az első 3-4 év műsorait eredetileg még analóg kazettára rögzítettük a stúdióban, és e kazettákat digitalizáltam az otthoni számítógépemen. (Ezekben az években még a Magyar Rádió stúdió is analóg technikával működtek. Mint utóbb kiderült, fontos is volt ez a kazettás rögzítés, mert ezeket a magazin műsorokat egyébként más módon ekkoriban egyáltalán nem archiválták a közrádióban.) Aztán 1999-ben beszereztem egy MiniDisc rendszerű decket, ettől kezdve már a stúdióban az élő adás közben viszonylag jó hangminőségű digitális felvételt rögzítettünk, bár ezt még újra kellett digitalizálni azon egyszerű oknál fogva, hogy a MiniDisc digitális felvételét nem tudtam transzkódolni a PC-re. Nem sokkal később bevezették a közrádióban a Dalet számítógépes adáslebonyolító rendszert, így rövidesen a műsor felvételét immár a stúdióban rögzítette a számítógép és az előállított fájlt kellett csak átalakítani a webhelyünk archívuma (valamint a PC World lemezmelléklete és a saját archívumom) számára szükséges formátumokba.

Többekben felmerült a kérdés, hogy a viszonylag gyenge hangminőségű RealAudio fájlokból hogyan csináltunk jó MP3-akat? A válasz nagyon egyszerű: nem a RealAudio fájlokat használtuk erre, hanem a gondosan eltett jó minőségű MP3 fájlokat konvertáltuk a megfelelő bitrátára.

Tegyük hozzá, hogy a RealAudio felvételeink sem a formátum miatt szóltak rosszul, hanem azért, hogy az immár ősidőknek számító modemes korszakban elérhető szűk sávszélességgel is hallgathatók legyenek a műsorok. (Szóval a RealAudio formátumban benne volt akár az a lehetőség is, hogy olyan jól szóljon, mint egy jobb MP3 felvétel, de szándékosan 20 kbit/s-os bitrátát használtunk, ami egy közepes középhullámú rádióadásnak felelne meg.)

A webhelyünkön immár elérhető MP3-ak egyelőre „mindössze” letölthető fájlok. Ez azért lényeges, mert a korábbi RealAudio archívum mögött egy ún. médiaszerver működött, ami például a felvételek indexálásában volt nagy segítség. A lejátszó programot (RealPlayer) lehetett úgy vezérelni egy egyszerű linkből, hogy az adott műsor egy bizonyos időpontjától egy másik időpontjáig tartson a lejátszás. Mondjuk az egyórás Netidők felvételekben ez fontos, hogy ha egy blogposztban hivatkozunk egy műsorbeli beszélgetésre, akkor ne kelljen kivárni, hanem kattintásra rögtön a keresett beszélgetés induljon el. Nos, ez a lehetőség egyelőre nem áll rendelkezésre, de remélem, nemsoká megoldható lesz ez is az MP3 felvételeinkkel.

A Netidők hangarchívuma pedig folyamatosan rendelkezésre áll immár 15 éve és egyúttal lenyomatát adja a digitális világ fejlődésének.

Szilágyi Árpád

A technológiai fejlesztés az informatikában névadási szempontból érdekesen alakul, mert vannak olyan eredmények, amelyeket használunk, ám a pontos nevük mégsem terjed el a nagyközönség körében. Például a Synaptics nevű céggel leginkább a laptophasználók találkozhatnak, amikor az érintőfelület, a TouchPad beállítását, esetleg a hozzá tartozó meghajtó program telepítését végzik. Azzal viszont kevesen szembesülnek, hogy a TouchPad is egy fejlesztés eredményeként létrejövő eszköz neve. Tehát tulajdonnév, ami egyébként a gyakori használat miatt lassan elveszíti tulajdonnévi jellegét, és köznevesül. Sőt ha a TouchPadet magyarítjuk például érintőpad, érintőfelület formában, akkor köznévként, kisbetűvel írjuk. A köznevesülés egyébként teljesen normális, megszokott folyamat, főként a gyakran használatos eszközök nevével fordul elő.

Ennél még érdekesebb, hogy az előző bejegyzésben elemzett ClickPad ugyanennek a TouchPadnek a továbbfejlesztett változata, amely még őrzi tulajdonnévi jellegét, és csupa nagybetűs. Ám ha jobban tájékozódunk, észrevesszük, hogy több, ehhez hasonló továbbfejlesztett változata is van a TouchPadnek, amelyet nem is ismer, nem is használ a közvélemény. Ilyen például a FlexPad és a ClearPad. Ezek olyan technológiai újdonságokat tartalmaznak, mint a jobb, érzékenyebb felület, több érintés értelmezése, összetettebb gesztusok használata. Ám olyan fejlesztés is van, amely a hagyományos érintőfelületet más felületekkel kombinálja, például billentyűzet mögé vagy a készülékházba építik az érzékelő felületet. Ám ezeket a technológiákat hiába nevezi el a fejlesztő, mivel az érintőfelületek jobbára formailag mégis csak a hagyományos TouchPad felületén jelennek meg, vagy a technológia jellegénél fogva az érintőfelület kevésbé látványos, háttérben van, egyre inkább abba az irányba halad, hogy az érintőfelületet észre se lehessen venni (készülékház, billentyű mögött, kijelzőre integrálva). Ha nem látjuk, nem is nevezzük meg.

Jól megfigyelhető ebben a névadási stratégiában a cég fejlesztési irányvonalának a jelzése, azonosítása. Brandet, márkanevet csinálnak egy eszköz nevéből (TouchPad), és annak az alaptagját (pad) továbbviszik az új technológiájukba. A ClearPadben meg azt figyelhetjük meg, hogy a mögötte álló technológia nevét emelik be az eszköz nevébe (ClearSense technológia > ClearPad).

A ClearPad és a ClearSense előtagja egyébként a clear: 'tiszta', 'akadálymentes', 'sima', 'világos', míg a FlexPad előtagja a flex a flexible elvonással létrehozott, rövid alakja, a jelentése 'hajlékony', 'rugalmas'. Minkét kifejezés jól leírja a mögötte álló technológia lényegét.

További információk:
FlexPad http://www.synaptics.com/solutions/products/flexpad
ClearPad http://www.synaptics.com/solutions/products/clearpad

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség