Netidők Blogtársaság

Abszolút retró:

Matematikusoknak:

Autóbolondoknak:

Édesszájúaknak:

Egy kis kézimunka:

Szabad lelkűeknek:

Játékfüggőknek:

Retró filmrajongóknak:

Játékrajongóknak:

Torkosoknak:

És végül egy kőkemény steampunk:

Toochee, a Galaktikus

Tavaly, december 6-án a Télapó hozta a Samsung Galaxy Tabomat, tehát éppen egy éve használom. Az Android Portál egy nemrégiben megjelent írása után úgy döntöttem, hogy rövid blogbejegyzést írok a „tartós tesztről”. Az alábbiak nyilván teljesen szubjektívek és nem is reprezentatívak, de talán érdekesek lehetnek a tabletek kedvelőinek vagy azoknak, akik éppen egy tablet beszerzését fontolgatják így karácsony előtt.

2010. augusztus utolsó napján találkoztam először a készülékkel a Samsung magyarországi főhadiszállásán, mindenféle titoktartási nyilatkozatok aláírása után. Rögtön elfogott az „instant get” érzése, vagyis, hogy azonnal „kellene” egy ilyen, kérem, tessék mondani, hol lehet megvenni. Egészen november végéig kellett várni, amíg kereskedelmi forgalomban is megjelent a tablet, majd hamarosan a szolgáltatóm is elkezdte árulni, így egy két éves 3G-s internet előfizetéssel vehettem meg tavaly decemberben, szerintem igen kedvező áron.

Persze a döntés előtt alaposan körbenéztem a piacon és mérlegeltem, hogy vajon tényleg ez az a tábla, amire nekem szükségem lehet. Eközben, ahogyan kell még egy táblázatot is csináltam a várható előnyökről-hátrányokról. Egészen hosszú lett a lista a különböző szempontokkal: ár, BKV-n állva is lehet-e használni, kijelző mérete, súly, 3G, Exchange szerveren való levelezés, videóképes kamera, lejátssza-e a webes videókat, gyorsaság, navigációs képességek, ne kelljen mellé még külön okostelefont is tartani, meg legyenek rá a kedvelt iOS alkalmazások – mivel akkoriban iPhone-t használtam, ismerje a magyar ékezeteket, lehessen vele copy-pastelni, bírja sokáig egy töltéssel… Nem mondom, hogy a Galaxy Tab volt minden szempontból a nyertes, de az akkoriban még elérhető iPad egyes és a Toshiba Folio 100-as mellett számomra egyértelmű volt a döntés (a már beharangozott, de még nem kapható egyéb készülékeket nem volt türelmem kivárni).

A 3G – tehát a mobil internet – az egyik kritikus szempont volt, amikor kiválasztottam a Galaxy Tabot. Csak wifi képes tabletet egészen biztosan nem vennék, mivel számomra a Tab az otthon és az iroda közötti időben, illetve akkor használt eszköz, amikor nem vagyok számítógép mellett, leginkább, amikor tömegközlekedek. Ezeket a holt időket teszi a Tab hasznossá, levelek-hírek olvasásával, utóbbiak elmentésével (Evernote, újabban a Google nagy leárazási akciója után ReaditLater segítségével), a közösségi média használatával (nálam ez alapvetően a twitter, kevéssé Facebook, LinkedIn vagy Google+).

A készülék egyébként – ha valakit a pontos paraméterek érdekelnének – egy GT P1000-es, 2.2-es Froyo androiddal, 7 colos kijelzővel. Megvásárlása óta az eredeti gyári rendszer fut rajta (tetszik és soha nem fordult meg a fejemben igazán, hogy esetleg a tablet verzió android 3-asra váltsak, vagy, hogy „megfőzzem” a szoftvert és feltegyek valami egyedi android verziót rá).

Miután megvettem a készüléket többen szólítottak meg a metrón, villamoson, amikor meglátták a kezemben a tabletet. Az egyik többször előforduló szürreális élményem az volt, hogy számosan felismerni vélték benne az iPad-et („tudom ám mi ez, ugye ez az Apple iPad”). A másik ilyen érdekes élmény – főleg az elején – az volt, amikor megkérdezték, hogy lehet-e vele telefonálni, majd, miután megmutattam, hogy hogyan mutat a fejemhez tett készülék, közösen kacagtunk. Mindenkit megnyugtattam, hogy lehet telefonálni a készülékkel, de nem a hagyományos fülhöz emelt módon, hanem kihangosítva vagy headsettel. Jómagam nem igazán szoktam telefonálni vele, a kezdet kezdetén kipróbáltam, hogy milyen lenne, de elég körülményes és az akkumulátor is hamarabb lemerül tőle. Így most a tablet mellett egy Motorola F3-as „nagymama” telefonnal (ami egy hétig bírja nálam egy töltéssel) elégítem ki a minimális telefonbeszélgetési igényemet.

A Tab mellett a kiválasztáskor sokat nyomott a latban, hogy van benne kamera, ezt rendszeresen használom is, a képeket ki szoktam rakni a fotóblogomra (nem minden kép ezzel készült), de például az alábbi őszi képet ezzel készítettem, kifejezetten azért, hogy meg tudjam osztani.

Nem mondom, hogy tökéletes a kamera, de sok élményt sikerült vele megörökíteni – például egy komplett disznóvágást ezzel videóztam és fényképeztem végig, mivel az alkalomra bekészített kompakt kamera néhány kép után lemerült. Először nevettek a jelen lévők, de később közösen élveztük a sok videót és képet.

A Galaxy Tab másik előnye, hogy zsebre lehet tenni. Tényleg. Ezt nem szokták elhinni, úgyhogy demonstrálni szoktam – nem a farzsebbe teszem be, hanem előre. Sokszor jól is jön ez a kompakt méret, ha átmenetileg gyorsan el kell rakni valahová a készüléket.

Persze vannak a tabletnek általam nem kedvelt tulajdonságai is. Egyértelműen az egyik gyenge pont az akkumulátor. Általában elmegy napi egy töltéssel, de egy kicsit intenzívebb használat mellett előfordul, hogy estére már megadja magát, ezért mindig nálam van a töltő.

Bosszantó apróság, hogy a már említett kamera videózáskor néha egyszerűen elfelejt rögzíteni (ami abból tűnhet fel menet közben, hogy bár látszólag rögzít a kamera, de a számláló nem látszik). Így maradtam le majdnem arról, amikor Soma fiam megtanult biciklizni – egyszeri, megismételhetetlen alkalom…

Újabban (körülbelől 2-3 hónapja) jelentkező hiba, hogy bekapcsolás után egész egyszerűen nem töltenek be a home képernyő ikonjai, sem az alkalmazások, amin csak az újraindítás segít. A problémát megoldani látszik, hogy pár hete szabadítottam fel memóriát a készüléken a nem használt alkalmazások kipucolásával.

Zavaró negatívum az is – bár a Samsung nem tehet róla – hogy néhány alkalmazás egész egyszerűen nem fut a készüléken. Szerencsére ez a kb. 130 alkalmazás közül, amit eddig kipróbáltam, mindössze néhány alkalommal fordult elő (legutóbb a Zenecenterrel, aminek előfizetője is vagyok, de a tableten nem tudom használni). Más alkalmazások pedig rendszeresen kifagynak, a leggyakrabban a gyári levelezés (ez a legrégebbi hiba a készüléken, amit nem igazán értek), de ez sem fordul elő gyakrabban havi 1-2 alkalomnál.

Mindent összevetve egyáltalán nem bántam meg, hogy a Samsung Galaxy Tabot választottam útitársamul. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kompakt tabletet keres a hétköznapokra, munkára vagy csak egyszerű kanapészörfre.

Pintér Robesz

Két hete azzal foglalkozom, hogy bemutassam, hogyan tölthetjük meg könyvolvasónkat magyar nyelvű olvasnivalóval. A klasszikus irodalomtól a kortársakig. Most pedig bemutatom, hogyan csinálhatunk "újságot" az általunk naponta látogatott weboldalak tartalmából.

Ehhez megint a Calibre segítségére lesz szükségünk. Ha megnézzük a program menüsorát, akkor találunk egy N betűt és mellette egy lenyíló menüt. Ez utóbbira kattintsunk rá, hogy kiválasszuk azt az online hírforrást, amiből újságot szeretnénk csinálni az olvasónkra.

Megnyitva a "Schedule news download" (hírek időzített letöltése) menüpontot, elénk kerül egy lista azokkal a hírforrásokkal, amelyekhez már elkészült az a plug-in, amivel a cikkeket letölti a program. A hírforrásokat nyelvek szerinti csoportosításban találjuk.

A megnyíló ablakban alul van egy mező (Delete downloaded news older than) ami azt mutatja meg, hogy hány nap után törölje a program a korábbi híreket. Én ezt 1 naposra állítottam be magamnak. A példa kedvéért az egyik kedvenc híroldalamból (CNN) készített újság beállítását fogom bemutatni.

Válasszuk ki a CNN-t, mint hírforrást.

A Schedule (időzítés) fül alatt találunk egy sor beállítást. A legfontosabb, hogy a Schedule for download-ot jelöljük be, ezzel állítjuk be, hogy ezt a hírforrást szeretnénk bizonyos időközönként letölteni. Ha már nem szeretnénk kapni az újságot, töröljük innen a kijelölést és nem fogunk több újságot kapni innen. Én a mindennapi letöltést választottam ki. Napi rendszerességgel frissülő tartalmaknál nekem ez a logikus beállítás. A haladó beállítások között megadhatjuk, hogy a letöltött tartalmat milyen címkével lássa el a Calibre, ami a későbbi rendszerezést nagyban megkönnyíti.

A Calibre az oldalakat háttérben futó programmal olvassa, jó lassan. Ennek nem elsősorban a Calibre az oka, hanem az, hogy a programnak el kell látogatnia a kérdéses weboldalra. Ott körül kell néznie és kicsemegézni a linkeken keresztül a fontos tartalmat. Ez nekünk embereknek egyszerű feladat, de a legtöbb weboldal - még a legnagyobbak is - meglehetős trehánysággal készültek, amelyekből valóságos művészet kinyerni a lényegi információkat. Az éppen futó folyamatokról a főképernyő jobb alsó sarkában forgó ikonra való kattintással bővebben is tájékozódhatunk.

Az éppen futó folyamatok ablaka:

Ha a program megküzdött a weboldallal, akkor készít belőle egy újságot majd a beállított Amazon-os email címünkre elküldi azt, amit az olvasónk következő szinkronizálásakor megkapunk.

Amióta kitanultam a Calibre kezelését a kedvenc oldalaimat így szemlézem napi, heti rendszerességgel. A könyvolvasóval aztán egy nyugodt hétvégi délelőttön leülhetünk egy meghitt sarokba vagy ha az időjárás engedi akkor a szabadba. Kell még hozzá egy jó tea vagy kávé és visszaköltözik az a pillanat, amikor még évtizedekkel ezelőtt az újsággal tettünk ugyanígy.

Legközelebb még egy alkalmazását mutatom meg a könyvolvasónak, aminek időnként hallatlan nagy hasznát veszem.

Az Intel 4004-es sorszámú áramköre ma már a világ egyik legkeresettebb „antik chipje”, gyűjtemények becses darabja – a Wikipédia információja szerint 2005-ben a hasonló chipek ára az 1000 dolláros összeget is elérte az eBayen. 40 évvel ezelőtt még ez volt a haladás maga, a digitális high-tech. Ez a világ első mikroprocessszora.

A legnagyobb processzorgyártó, az Intel három évvel korábban, 1968-ban indult. Az első négy alkalmazottjuk egyike volt a magyar származású Vadász László, aki irányítása alatt készült el 1971-ben a 4004-es, az első mikroprocesszor, amelyben még „csak” 2300 tranzisztor működött, maximális órajele 740 kHz volt. A 4004-es leszármazottja lett 1979-ben a 8088-as, ami aztán az IBM PC processzora lett… Golobeff Róbert, az Intel Magyarország vezetője és Képes Gábor muzeológus volt a műsorunk vendége.



Golubeff Róbert: Az első processzor a 4004-es volt, de az mai szemmel még nem számítógépekbe volt beépítve. A processzor története az, hogy az Intel kapott egy megrendelést egy számológépgyártó cégtől sokféle különböző számológép-chip legyártására. Mert ugye akkor még úgy volt, hogy buta számológép – buta chip, közepes számológép – közepes chip, okos számológép – okos chip. Elkezdtek gondolkodni az Intel mérnökei, hogy nem tizensokféle chipet kéne gyártani, hanem találjunk ki egyet, amit be lehet állítani olyanra, hogy tizensokféle chipként tudjon viselkedni. Így született a 4004-es és ezt elnevezték mikroprocesszornak.

Nagyistók Tibor: Egyébként hogy ha technológus mérnökként nézi az ember, akkor tényleg nevetséges számokról (2300 tranzisztor), meg méretekről beszélünk… Mi volt a technológiai áttörés a 4004-es esetében?

Golubeff Róbert: Maga a tény, hogy programozható alkatrészt állítottak elő. Az összes előzőek tudtak valamit nagyon jól vagy többé-kevésbé jól. A 4004-es volt az, ami több dolgot tudott. Tehát van kávédaráló, meg van turmixgép, ami tud kávét is darálni, meg húst is darálni. A 4004-essel föltalálták ezt a „turmixgépet”, hiszen meg lehet mondani neki, hogy mit csináljon.

Kovács Tücsi Mihály: Most hol tartunk tranzisztorszámban?

Golubeff Róbert: Egymilliárd körül.

Nagyistók Tibor: És 50 magnál…

Golubeff Róbert: Egyszer létrejött egy 80 magos processzor is, de ez csak kísérleti példány volt. Amit most lehet látni, az a nagyon nagy tömegben elterjedt négy- illetve nyolcmagos processzorok.

Képes Gábor: Az az igazság, hogy az emberek általában összekeverik az integrált áramkört (mikrochip-et) a mikroprocesszorral. Integrált áramkör volt már a 4004 előtt, sőt zsebszámológép is volt már akkoriban, a 60-as évek legvégén, ott Texas környékén. De a számítógép vezérlőművét, tehát azt, hogy az egész „agyát” egyetlen ilyen integrált áramkörbe sikerült besűríteni, az volt egy egészen forradalmi újítás 40 évvel ezelőtt.

Nagyistók Tibor: Képes Gábor behozott a múzeumból egy valamikor még nagy számítási teljesítményűnek számító, de most már inkább gumibot-kinézetű valamit. Ez micsoda?

Képes Gábor: Ezt csak érdekességként hoztam: ez egy logar-henger, amin két logaritmus-skála van spirálban és akkor egy ilyen középső tolókát mozgatva lehet szorozni-osztani vele. Én ezt csak azért hoztam be, mert mi most nagyon örülünk az Intel 4004 és kortársai által elindított forradalomnak, de voltak ennek kárvallottjai is, mert például az az Otis King úr, illetve az ő leszármazottai, akik 50-60 éven keresztül gyártották ezt a szorzó-osztó szerkentyűt, ők biztosan nem örültek ennek az elképesztő forradalomnak, ami 40 évvel ezelőtt elindult. Egyébként az Intel 4004-est most meg is lehet tekinteni, ami elég nagy ritkaság, mert tudomásom szerint Magyarországon mg nem is volt sehol kiállítva. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban év végéig látható a DOStalgia című kiállításon.

Szövegekkel mindennap találkozunk, sőt magunk is folyamatosan alkotunk szövegeket, illetve a helyzet, a téma, a szándék, a normatívák által előírt műfajú, típusú szövegpéldányokat a köznapi kommunikáció során.

A szöveg tehát annyira triviális jelenség, hogy az átlagembernek nehezére esik megmagyarázni, jellemezni ezt a fogalmat. Megjegyzem, ez természetes, és többé-kevésbé így van ez minden gyakori, kézenfekvő jelenséggel. Anélkül, hogy mélyre hatoló elemzésbe kezdenék, felsorolok néhány általános szövegjellemzőt: lezártság, teljesség, szerkezetileg összefüggő elemek sorozata (pl. mondatok, bekezdések), lineáris jelentés-összefüggések (az egymás utáni elemek összefüggő jelentéstartalma), a közösségi szabályoknak, a műfaji törvényszerűségeknek való megfelelés, van eleje, közepe és vége, tehát lineárisan előrehaladó szerkezete van.

Az általános szövegjellemzőknek pedig az egyes szövegtípusok, szövegpéldányok jól megfelelnek, és ezeken túl van valamiféle egyedi, helyzetszerű, tematikus jellemzőjük is. Ezeket a szabályszerűségeket a szocializáció, a tanulási, tapasztalatszerzési folyamatok során sajátítjuk el.

A hagyományos szövegekről tehát nagyjából megvannak az alapismereteink, de legalábbis nagy biztonsággal használjuk őket. Ám hogy van ez a webes szövegekkel? Először is tisztázni kell ehhez a web néhány technikai sajátosságát. A world wide web egyik alapvető tulajdonsága, hogy közvetlenül összekapcsolódhatnak a weben publikált szövegek, azaz szövegeket lehet elhelyezni egy másik szövegben. Ezt hívjuk hipertextnek (eredeti írásmód szerint hypertext) vagy hiperszövegnek. A hiperszövegeket hiperlinkekkel kötjük össze. Ennek viszont van egy érdekes sajátossága a szöveg természetére vonatkozóan: a hiperlinkes szövegekről nem tudhatjuk pontosan, hogy hol az elejük, a közepük és a végük, nem teljesek és lezártak, mert mindig átléphetünk egy linken egy másik szövegbe. Ha a link a szöveg része, akkor a link mögött lévő másik szöveg is a szöveg része? Szöveg a szövegben. És ez csak az egyik érdekes jellemzője a webes szövegeknek. Mindennek nem az a következménye, hogy a hiperlinkes, webes szövegek nem is szövegek, hanem az, hogy át kell alakítanunk a hagyományos szövegfogalmunkat.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség