Netidők Blogtársaság

Az ünnepek között jobban esik némileg könnyedebb témákkal foglalkozni, így egy igen népszerű közösségi tevékenységgel, a népi honosítással foglalkozom. Hogy miért népi? Mert közösségi, alulról (tehát a felhasználói tömegek felől jövő), spontán és laikus foglalatosság, amely abból a közkeletű sztereotípiából indul ki, hogy az idegen szavak károsak, rontják a nyelvünket, ezért magyar elemeket kell használnunk helyettük. Ám létezik ennél kevésbé radikális motiváció is, az, hogy az idegen szavakat a stílus gazdagítására, a közérthetőség céljából, esetleg esztétikai célok miatt miatt célszerű magyar, illetve már megszokott megfelelőkkel helyettesíteni. És ez a közösségi „sport" egyre népszerűbb, amelynek a közösségi webhelyek igen jó környezetet nyújtanak. Ezeken a webhelyeken ugyanis a felhasználói csoportok a maguk kezdeményezésére, a maguk érdeklődésére, a közös tudásuk vagy éppen ügyetlenségük alapján tartalmat produkálnak, és közösségeket alkotnak. Számos honosító, magyarító közösséget találunk a weben, az ő ötleteikből, néha megmosolyogtató, néhol figyelemre méltó produkcióiból szemezgetek ezúttal.

A honosítás jellemzően olyan téma, amihez mindenki ért, legalábbis sokan gondolják így. Valójában azonban a honosítás egy bonyolult, jelentős szakmai, technológiai és tudományos felkészültséget igénylő tevékenység. A laikus csoportok tehát gyakran követnek el hibákat. Az első jellemző hiba, hogy minden áron, mindent magyarítani akarnak, még azt is, amit már megszoktunk, és ami már bevált. Például manapság nincs értelme már az e-mailt, a monitort magyarítani.

További jelentős probléma, hogy miként magyarítjuk a kiválasztott kifejezést. Sokszor előfordul, hogy érthetetlen, zavaros, továbbra is idegen eredetű az állítólagos magyarítási javaslat. Például ki találják-e minek a magyarítási javaslata a hangzol, a tetszjelez, a cejiz vagy a kedvjelez? Hát persze, hogy a lájkolásé. De a pendrive magyarítási javaslatai között is vannak érdekes kezdeményezések, például a tokoska, az adattyú, a böktár, a pender, a penderítő vagy a pöndi.

És hogy honnan veszem mindezeket? Nem őrültem meg teljesen, hanem a weben, némi keresgélés után találtam olyan közösségeket, weboldalakat, ahol mozgalomszerű honosítási csoportok álltak össze. A spontán, laikus magyarítási kísérletek igen érdekesek, nagyon tanulságosak. Lehet vitatkozni arról, hogy ez hasznos-e vagy káros, és persze a nyelvész körökben meg is indult ez a vita, de szerintem fölösleges, mert a web kettes közösségek elé nem lehet tudományos gátat állítani, ha máshol nem, hát a közösségi oldalakon (pl. a Facebookon) megtalálják a helyüket. A spontán magyarítás mindenesetre természetes jelenség, lám lehet vitatni is a hasznát.

És most lássunk néhány további, figyelemre méltó népi magyarítási javaslatot: pendrive: tolltár, adatkulcs, USB-kulcs, memóriakulcs. E-book: e-könyv, szoftver: lágymű, lágyék. Hardware: kemély, géptest, vas, hardver, csontmű.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ezen a képen az amerikai űrrepülőgép eredeti repülés-ellenőrző komputere látható. A memóriája 1 megabájt, a processzora 1,2 megahertzen ketyegett. Súlya 30 kilogramm. Négy darab található belőle az űrrepülőgépen, mind a négynek azonos eredményt kell a számításhoz adnia, hogy a parancs végrehajtásra kerüljön. A négy komputeren négy külön szoftver fut, amelyet négy különböző programozó csoport írt.

Toochee, a Galaktikus

Minden év végén számos technológiai előrejelzés lát napvilágot, hogy miről fog szólni a következő év. Ennél sokkal ritkább azonban, hogy számot vetünk ezek helytállóságával. Múltba révedő jövőnézés következik, avagy vissza a jövőbe.

A Google a „2011 technology trends” kifejezésre számos neves cég tavalyi anyagát adja ki, amelyben a mögöttünk álló évre tettek előrejelzéseket, még 2010-ből. Emeljünk most ki ebből csak kettőt, a Deloitte és a Gartner előrejelzéseit.

A Deloitte 10-es listáját kétfelé osztotta: „(re)emerging enablers” – olyan, 2011-ben „újonnan” megjelenő technológiák, amelyek kiterjesztik a lehetőségeinket:

• vizualizáció,
• majdnem vállalkozás alkalmazások,
• cyber intelligencia,
• CIO-k (az információval foglalkozó vezetők), mint forradalmárok,
• az ERP halálának vége.

A másik ötös a „disruptive deployment” – azok a dolgok, amelyek szakadást okoznak az eddigi, berögzült, megszokott üzletmenetben:

• valódi analitika,
• social computing,
• felhasználók elköteleződése (engagement),
• alkalmazott (applied) mobilitás,
• képesség-felhők, kapacitás felhők helyett.

A Gartner még 2010 októberében tette közzé előrejelzését, hogy mik lesznek 2011 stratégiailag meghatározó technológiái, amelyekről a cégeknek el kell dönteni, hogy mit kezdjenek vele a következő 2-3 évben:

• felhő számítástechnika,
• mobil alkalmazások és média tabletek,
• közösségi (social) kommunikáció és együttműködés,
• videó,
• következő generációs elemzések
• közösségi elemzések
• kontextus-tudatos számítástechnika
• flash memória 
• ubiquitous computing (mindenütt jelen lévő számítástechnika)
• moduláris infrastruktúra és számítógépek

A fenti két előrejelzésen túl tavaly év végén jómagam is írtam ezeken a virtuális hasábokon a 2011-re várható mobilos trendekről a Juniper Research jelentése alapján. Ebben többek között a megnövekvő adatforgalomra, augmented reality („kibővített valóság”) mobilos játékokra és felhőkre számítottunk…

Érdekes így visszanézni a technológiai előrejelzésekre. Őszintén, arra számítottam, hogy megmosolyogtató nagyotmondással és döbbenetesen pontos látlelettel egyaránt fogunk találkozni, miközben a legtöbb megjósolt trend tulajdonképpen elfogadhatónak fog látszani. Ehhez képest olyasmire ébresztett rá ez a három lista, amit tulajdonképpen mindig is tudtam, de furcsa volt így szembesülni vele: a trendek nem egyetlen évig tartanak, ráadásul mesterkélt ezekben két naptári év között határvonalat húzni (de milyen szórakoztató elfoglaltság). Még a gyorsan változó technológiai világban is 2-3 évre van szükség ahhoz, hogy valami elinduljon és gyökeresen felforgassa a valóságunkat. Egy év után nem igazán lehet megítélni sem a nagy „mellényúlásokat”, sem a nagy „megérzéseket” – ehhez hosszabb időtávra lenne szükség, csakhogy ezek az előrejelzések egyetlen évről szólnak.

Persze visszanézve szinte majdnem biztos, hogy nem ezeket a technológiai változásokat emelnénk ki az elmúlt évből, mint a legfontosabbakat. Számomra a három legfontosabb technológiai trend-jelenség 2011-ben: az android szinte mindent elsöprő diadala, a Facebook és a Google közötti háború új szintre lépése (és a Google+ megjelenése), végül a Siri és a hangalapú vezérlés valósággá válása. Ezeket részben lehetett látni 2010 végén is (az android sikerét leginkább, bár a Google+-t kevésbé), mert már akkor ismert folyamatok eredői, a Siri azonban olyan újdonságot jelent, amiről tudtuk, hogy lehetséges, mégis 2011 egyik nagy meglepetése lehetett, amikor egyszer csak beköltözött a hétköznapok világába.

Vajon jövőre milyen hasonló „kiteljesedésekkel” és meglepetésekkel fogunk találkozni? Jövő héten ezt fogom körbejárni, amikor a 2012-es előrejelzésekről írok, de addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a Netidők Asztaltársaság nevében is!

Pintér Robesz

Az előző részekben [1 2 3] igazából hagyományos módon használtuk a könyvolvasót. Viszont ha jobban utána gondolunk, van minden háztartásban olyan "könyvecske", ami nem kell nekünk rendszeresen, de ha kell, akkor nagyon és biztos, hogy nem fogjuk megtalálni.

Használati utasítás

Ilyen az összes otthoni berendezésünk használati utasítása és még számos más nem igazi könyv. Nekem szokásom, hogy a különféle háztartásban előforduló berendezéseknek a használati utasításait letöltöm a netről és lehetőleg eltárolom egy mappába a számítógépen. Ez jó is, meg nem is. Egyrészről jó, mert legalább megvan, de egy számítógéppel billegni egy programozható kazántermosztát, vagy táviránytó felett a nem éppen kényelmes mutatvány. Arról már ne is beszéljünk ha az a valami pedig a kertben használatos, akkor biztos, hogy a legnagyobb verőfényes napsütésben lesz dolgunk, nehogy valami olvasható legyen a használati utasítás. Ilyenkor jön jól, ha inkább a könyvolvasón is megvan a kézikönyv. Márpedig ezeket csak egy mozdulat átrakni PDF formátumban az olvasóra. Próbálkoztam azzal is, hogy a PDF dokumentumot átültetem a Calibre-vel igazi elektronikus formátumba. Mivel a legtöbb PDF kézikönyv is mérsékelten kiváló színvonalon készült el, így a konverzió utáni végeredmény sem hoz nagy javulást. Próbálkozni azért érdemes.

Receptek

Ki ne látott volna már saját szakácskönyvet otthon? Ez általában valami lerobbant régi füzet teleírt lapokkal, és gazdagon tele van tűzdelve mindenféle újságokból kivágott receptekkel, de ott lapulnak még a körlevelekben kapott csodakuglófok kinyomtatott receptjei is. Ez is egy járható út szó se róla, de én mást javaslok. Fogjuk munkára a könyvolvasót. Az internet kifogyhatatlan tárháza a különféle jobbnál-jobb ételek receptjeinek. Ha ráakadunk egy olyanra amit magunk is szívesen elkészítenénk akkor elég csak megnyomni a Kindle-It gombot a böngészőnkben, majd az oldalt elküldeni az olvasóra. Pontosan ugyanúgy, mint egy hosszú újságcikket, vagy könyvet, amit később szeretnénk elolvasni. Az olvasón aztán megfelelően rendszerezhetjük a friss szerzeményeket, hogy később könnyen megtaláljuk majd azokat. Az én gyűjteményem szépen gyarapodik és volt már nálunk olyan hétvégi nagy főzés, ahol már nem papírral vagy laptoppal billegtem a konyhában, hanem a könyvolvasómmal.

Utazáshoz

Itt nem arra kell gondolni, hogy jó sok könyvet veszünk magunkhoz digitális formában. Hanem arról, hogy az utazáshoz szükséges dokumentumokat is inkább elektronikus formában érdemes eltárolni. Ilyenek lehetnek a repülőgép és szálloda foglalások, a biztosítási kötvényünk vagy egyenesen az útlevelünk másolata. Ha valami baj van, akkor az útlevél számát szinte biztos, hogy nem fogjuk fejből tudni. A biztosítási kötvényünk számát sem tudja senki szerintem és azt sem, hogy külföldön hova kell fordulni a segítségért. Ezeket az információkat is eltárolhatjuk az eszközön. Ebben az esetben viszont gondoskodni kell arról, hogy az olvasó bekapcsolása, csak jelszó ellenében legyen lehetséges.

Ezzel zárom is egy időre a könyvolvasós sztorikat, mindenkinek jó olvasást kívánok!

Úgy tűnik, hogy valami igen gonosz dolog történt, bár szerencsére nem Magyarországon. Ez persze nem vigasztalja az Atlanta közelében található Gwinnett Medical Center kórház munkatársait és pácienseit, mert a hír szerint egy nem valami jószándékú malware program túlterhelte a kórház számítógépes rendszerét. Biztonsági szakértőnk, Keleti Arthur mesélt az esetről a műsorban.

Nagyistók Tibor: Történt-e valami a betegekkel?

Keleti Arthur: Gyógyulgattak. Bár annyi mégis történt a betegekkel, hogy akiknek nem sürgősségi ellátásra volt szükségük, azokat a kórház kénytelen volt máshova irányítani. Tehát effektíve nem tudott úgy működni a kórház, ahogy kellett volna. A komputervírus megfertőzte a számítógépeket a kórházban, majd az informatikai rendszer tulajdonképpen leállt, mivel túlterhelte a rendszert a vírus által okozott nagymennyiségű adat. Volt egy ehhez hasonló eset egyébként körülbelül két hónappal ezelőtt: akkor Új-Zélandon egy mentőhálózatot üzemeltető szervezetet támadott meg egy vírus…

Nagyistók Tibor: Szándékosan idézik elő ezt a támadást?

Keleti Arthur: Nagy valószínűséggel ez nem hackerek műve, ugyanis ha az lett volna, akkor sokkal nagyobb kárt okoznak. Valószínűleg egy „kósza vírus” volt – furcsa, hogy pont egy kósza vírusról beszélünk egy kórházban, de hát a számítógépekkel nem foglalkoznak annyian, mint ahányan a betegekkel. Ez az esetből is tisztán látszik. És az látszik egy kimutatásban, amit az USA-ban végeztek pár héttel ezelőtt, hogy két éven belül minden egészségügyi intézmény tapasztalt informatikai biztonsági problémát… Azért itt én felvonnám a szemöldökömet. Ugyebár ma az átlagos vállalatok és intézmények tekintetében is igen jellemző az, hogy meg vannak győződve, hogy ha az irodai rendszerek relatíve jól működnek (most ebben az esetben azok se működtek jól!), akkor „biztos nem lesz baj az ipari rendszerrel!”, vagy ahogy szépen magyarul mondjuk, a core business-szel (a fő tevékenységgel) – márpedig azzal is gond lehet! Itt is lehet ezzel gond. Tehát amikor egy komputervírus bekerül egy kórházi informatikai rendszerbe, olyankor két dologtól félek. Az egyik az, hogy elvesznek adatok, vagy egészségügyi adatok kiszivárognak, amire nagyon sok példa volt. A másik pedig, hogy ezekben a modern kórházi eszközökben már informatikai elemek működnek. Ahogy most már otthon a kenyérpirítónkban is számítógép működik lassan, így már ezekben az eszközökben is, elég régóta. És hiába jóminőségű gyártmányok ezek, hiába tesztelik az eszközöket, a biztonsági problémákra, sérülékenységekre azért gyakran érzékenyek. Tehát én jobban félek attól, hogy megáll egy művese-eszköz, rosszul működik az anesztéziának valamilyen gépe, kialszik a lámpa a műtőben, mert elektronika irányítja, és nem úgy működik, ahogy az kellene. Tehát ez egy komoly veszély. Magyarországot én abból a szempontból féltem, mert a kórházi informatikán az egészségügyben soha nem volt igazán nagy hangsúly.
Egy évvel ezelőtt készítettem interjút hackerekkel: órákon keresztül beszéltek arról, hogy hogyan futtatnak torrent szervereket kórházi tűzfalakon és így tovább… Tehát egy eléggé szegényes képet látunk itt kibontakozni.

Bódi Zoltán: De ha korábban azt említetted, hogy valószínűleg ebben a konkrét esetben egy kósza vírus volt – nem egy megszervezett hacker-támadás – egy ilyen kórházi informatikai rendszerbe hogy kerülhet be egy kósza vírus?

Keleti Arthur: Pont úgy, ahogy a te otthoni rendszeredbe. Tehát például a titkárnő jön be, hozza magával a pendrive-ot – mellesleg nem lehetetlen, hogy hazavitte a kórházi adatokat, a betegek Excel-táblájával együtt és otthon mondjuk javítgatott és aztán visszavitte…

Nagyistók Tibor: Jó, de hát az „hermetikusan” le van zárva az ipari rendszertől

Keleti Arthur: Mi van lezárva?

Nagyistók Tibor: A titkárnő gépe és a nagy adatbázis.

Keleti Arthur: Dehogy van lezárva! Ez ugyanaz a rendszer. Ne legyenek illúzióink, itt nincsenek ilyen „hermetikus” lezárások. És sajnos, mivel a magyar egészségügyben eleve igen kevés pénz van, nyilván ezekre a rendszerekre, amelyek úgy ahogy működnek, általában utoljára jut pénz. Tehát az, hogy ezek biztonságosak legyenek, hogy az adatvédelemre odafigyeljenek, az nyilván egy olyan faktor, hogy „hát így is megy, nem? Akkor mi itt a probléma?”…Hát ez itt a probléma! Ha bekeveredik oda egy vírus, taccsra vágja az adatbázist, esetleg módosít adatokat és rossz esetben kiszivárogtat, elküldi valahova, mindig így kerülnek ki az adatok…