Tavaly, december 6-án a Télapó hozta a Samsung Galaxy Tabomat, tehát éppen egy éve használom. Az Android Portál egy nemrégiben megjelent írása után úgy döntöttem, hogy rövid blogbejegyzést írok a „tartós tesztről”. Az alábbiak nyilván teljesen szubjektívek és nem is reprezentatívak, de talán érdekesek lehetnek a tabletek kedvelőinek vagy azoknak, akik éppen egy tablet beszerzését fontolgatják így karácsony előtt.

2010. augusztus utolsó napján találkoztam először a készülékkel a Samsung magyarországi főhadiszállásán, mindenféle titoktartási nyilatkozatok aláírása után. Rögtön elfogott az „instant get” érzése, vagyis, hogy azonnal „kellene” egy ilyen, kérem, tessék mondani, hol lehet megvenni. Egészen november végéig kellett várni, amíg kereskedelmi forgalomban is megjelent a tablet, majd hamarosan a szolgáltatóm is elkezdte árulni, így egy két éves 3G-s internet előfizetéssel vehettem meg tavaly decemberben, szerintem igen kedvező áron.

Persze a döntés előtt alaposan körbenéztem a piacon és mérlegeltem, hogy vajon tényleg ez az a tábla, amire nekem szükségem lehet. Eközben, ahogyan kell még egy táblázatot is csináltam a várható előnyökről-hátrányokról. Egészen hosszú lett a lista a különböző szempontokkal: ár, BKV-n állva is lehet-e használni, kijelző mérete, súly, 3G, Exchange szerveren való levelezés, videóképes kamera, lejátssza-e a webes videókat, gyorsaság, navigációs képességek, ne kelljen mellé még külön okostelefont is tartani, meg legyenek rá a kedvelt iOS alkalmazások – mivel akkoriban iPhone-t használtam, ismerje a magyar ékezeteket, lehessen vele copy-pastelni, bírja sokáig egy töltéssel… Nem mondom, hogy a Galaxy Tab volt minden szempontból a nyertes, de az akkoriban még elérhető iPad egyes és a Toshiba Folio 100-as mellett számomra egyértelmű volt a döntés (a már beharangozott, de még nem kapható egyéb készülékeket nem volt türelmem kivárni).

A 3G – tehát a mobil internet – az egyik kritikus szempont volt, amikor kiválasztottam a Galaxy Tabot. Csak wifi képes tabletet egészen biztosan nem vennék, mivel számomra a Tab az otthon és az iroda közötti időben, illetve akkor használt eszköz, amikor nem vagyok számítógép mellett, leginkább, amikor tömegközlekedek. Ezeket a holt időket teszi a Tab hasznossá, levelek-hírek olvasásával, utóbbiak elmentésével (Evernote, újabban a Google nagy leárazási akciója után ReaditLater segítségével), a közösségi média használatával (nálam ez alapvetően a twitter, kevéssé Facebook, LinkedIn vagy Google+).

A készülék egyébként – ha valakit a pontos paraméterek érdekelnének – egy GT P1000-es, 2.2-es Froyo androiddal, 7 colos kijelzővel. Megvásárlása óta az eredeti gyári rendszer fut rajta (tetszik és soha nem fordult meg a fejemben igazán, hogy esetleg a tablet verzió android 3-asra váltsak, vagy, hogy „megfőzzem” a szoftvert és feltegyek valami egyedi android verziót rá).

Miután megvettem a készüléket többen szólítottak meg a metrón, villamoson, amikor meglátták a kezemben a tabletet. Az egyik többször előforduló szürreális élményem az volt, hogy számosan felismerni vélték benne az iPad-et („tudom ám mi ez, ugye ez az Apple iPad”). A másik ilyen érdekes élmény – főleg az elején – az volt, amikor megkérdezték, hogy lehet-e vele telefonálni, majd, miután megmutattam, hogy hogyan mutat a fejemhez tett készülék, közösen kacagtunk. Mindenkit megnyugtattam, hogy lehet telefonálni a készülékkel, de nem a hagyományos fülhöz emelt módon, hanem kihangosítva vagy headsettel. Jómagam nem igazán szoktam telefonálni vele, a kezdet kezdetén kipróbáltam, hogy milyen lenne, de elég körülményes és az akkumulátor is hamarabb lemerül tőle. Így most a tablet mellett egy Motorola F3-as „nagymama” telefonnal (ami egy hétig bírja nálam egy töltéssel) elégítem ki a minimális telefonbeszélgetési igényemet.

A Tab mellett a kiválasztáskor sokat nyomott a latban, hogy van benne kamera, ezt rendszeresen használom is, a képeket ki szoktam rakni a fotóblogomra (nem minden kép ezzel készült), de például az alábbi őszi képet ezzel készítettem, kifejezetten azért, hogy meg tudjam osztani.

Itt az ősz, itt van újra

Nem mondom, hogy tökéletes a kamera, de sok élményt sikerült vele megörökíteni – például egy komplett disznóvágást ezzel videóztam és fényképeztem végig, mivel az alkalomra bekészített kompakt kamera néhány kép után lemerült. Először nevettek a jelen lévők, de később közösen élveztük a sok videót és képet.

A Galaxy Tab másik előnye, hogy zsebre lehet tenni. Tényleg. Ezt nem szokták elhinni, úgyhogy demonstrálni szoktam – nem a farzsebbe teszem be, hanem előre. Sokszor jól is jön ez a kompakt méret, ha átmenetileg gyorsan el kell rakni valahová a készüléket.

Persze vannak a tabletnek általam nem kedvelt tulajdonságai is. Egyértelműen az egyik gyenge pont az akkumulátor. Általában elmegy napi egy töltéssel, de egy kicsit intenzívebb használat mellett előfordul, hogy estére már megadja magát, ezért mindig nálam van a töltő.

Bosszantó apróság, hogy a már említett kamera videózáskor néha egyszerűen elfelejt rögzíteni (ami abból tűnhet fel menet közben, hogy bár látszólag rögzít a kamera, de a számláló nem látszik). Így maradtam le majdnem arról, amikor Soma fiam megtanult biciklizni – egyszeri, megismételhetetlen alkalom…

Újabban (körülbelől 2-3 hónapja) jelentkező hiba, hogy bekapcsolás után egész egyszerűen nem töltenek be a home képernyő ikonjai, sem az alkalmazások, amin csak az újraindítás segít. A problémát megoldani látszik, hogy pár hete szabadítottam fel memóriát a készüléken a nem használt alkalmazások kipucolásával.

Zavaró negatívum az is – bár a Samsung nem tehet róla – hogy néhány alkalmazás egész egyszerűen nem fut a készüléken. Szerencsére ez a kb. 130 alkalmazás közül, amit eddig kipróbáltam, mindössze néhány alkalommal fordult elő (legutóbb a Zenecenterrel, aminek előfizetője is vagyok, de a tableten nem tudom használni). Más alkalmazások pedig rendszeresen kifagynak, a leggyakrabban a gyári levelezés (ez a legrégebbi hiba a készüléken, amit nem igazán értek), de ez sem fordul elő gyakrabban havi 1-2 alkalomnál.

Mindent összevetve egyáltalán nem bántam meg, hogy a Samsung Galaxy Tabot választottam útitársamul. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kompakt tabletet keres a hétköznapokra, munkára vagy csak egyszerű kanapészörfre.

Pintér Robesz