Netidők Blogtársaság

A twitter is helyet követel magának a piackutatási piacon, elkezdték árulni a felhasználók csiripelését cégeknek. Aki képes a kb. havi 200 ezer forintos szolgáltatási díjat kifizetni az a Datasift - a twitter partnerének - rendszerén keresztül juthat az adatokhoz. Az adatvédők szokás szerint fanyalognak a legnagyobb cégek sorban állnak, hogy kipróbálhassák a megoldást.

A twitter évek óta keresi azt az üzleti modellt, amivel bevételre tehetne szert, leegyszerűsítve pénzzé tehetné a felhasználói által létrehozott tartalmat. Pár éve még egy versenyt is kiírtak, hogy a tömegek bölcsességét felhasználva jussanak működőképes ötletekhez. A nyertes akkor (is) a piackutatás lett - vagyis, hogy trendek, fogyasztói párbeszédek stb. kutatására, esetleg rövid gyors felmérésekre használják a twittert és ebből csináljanak pénzt. A mostani megvalósult szolgáltatás annyiban más a nyertes javaslathoz képest, hogy nem interaktív, tehát nem kérdezik a felhasználókat, hanem egyszerűen megfigyelik az általuk közzétett tartalmat.

Az adatvédők azért kritizálják a szolgáltatást, mert az eddigi 7 napos korláttal szemben ennek segítségével a cégek 2 évre visszamenőleg nézhetnek bele a felhasználók twitjeibe. Persze a twitter soha nem árult zsákbamacskát, hogy szolgáltatása teljesen nyilvános, tehát bárki megnézheti másvalakinek a csiripelését, de azt nem tette lehetővé, hogy hosszabb időre visszatekintve elemzéseket végezhessen (ennek persze kevésbé adatvédelmi okai voltak, sokkal inkább az, hogy az adatbázisok mérete korlátozza a lehetőségeket).

Azt gondolom a mostani megoldás csupán egy teszt, ha jól sül el, akkor sokkal cizelláltabb megoldásokkal fogunk találkozni a jövőben a twittertől. Ez egyelőre egy nagyon korlátozott szolgáltatás, csak egy partnercégen keresztül, megadott havidíj fejében vehető igénybe és csak a korábbi csiripelést elemezhetjük. Ha kedvező fogadtatásra talál a szolgáltatás, akkor érzésem szerint akár közvetlen hozzáférést is kaphatnak a cégek és a felhasználás függvényében alakulhat az előfizetési díj.

A siker azonban egyáltalán nem garantált, kérdés ugyanis, hogy mennyire hasznos a cégeknek csupán a múltbéli adatokat elemezni a közösségi média mindössze egyetlen szolgáltatásában, ahelyett, hogy egy integrált, folyamatos jelen idejű képet kapjanak számos közösségi média szolgáltatás alapján. Ráadásul nehogy azt higyjük, hogy ez csupán a jövő, már ma is cégek tucatjai kínálnak ún. social media listening szolgáltatásokat (például az Ipsos is, ahol jómagam dolgozok), ahol nem csak a twitterből kapnak adatokat a cégek. Sőt, már Magyarországon is elérhetőek ilyen szolgáltatások. A twitter tehát egy igen pezsgő piacra lépne be, ahol erős a verseny...

Pintér Robesz

Az ArsTechnica Law & Disorder rovatában jelent meg egy figyelemre méltó írás arról, hogy az ACTA bírálata mellett az ellenzőknek elő kéne állni olyan javaslatokkal, melyek túllépnek a hőbörgésen és konstruktív módon, javaslatokkal segítik a törvényhozás munkáját.

A cikk írója mindjárt hat területen javasol változtatást, amivel jobbá lehetne tenni a szerintem is félresikerült jelenlegi és a készülő szabályozást egyaránt. A mostani szabályozás sem jó, azon a technológia segítségével a társadalom túllépett, de a tervezett új sem jó. Nem lehet egy toldozott-foldozott rendszert egy másik rosszal megjavítani. Hat területet javasol a szerző amin érdemes lenne változtatni. Most ezt ahat javaslaot nézem át hozzáfűzve a saját véleményemet.

A szerző jogvédelem idejének csökkentése

A jelenlegi szabályozás a szerző életének vége után még 70 évig biztosítja a jogokat, melyet 50 évre csökkentene. Az eredeti szabályozás ugyan 14 évre szólt, de ezt folyamatos módosítások mellett mára sikerült feltornázni.

A szerzői jogvédelem idejét én személy szerint közelíteném az eredeti 14 évhez. Ezzel ugyan a szerzők egy igen szűk rétege rosszabbul járna, de a társadalmi haszna sokkal nagyobb volna, mint amennyi a jelenlegi értelmetlenül hosszú idő biztosít a jogtulajdonosoknak. A mozifilmek nagyon jó példák arra, hogy miért értelmetlen ez az idők végezetéig + 1 év típusú szabályozás. Amelyik film ugyanis a készítése utáni 4-5 évben nem termeli ki a ráfordított pénzt, az már soha nem is fogja behozni azt. Ezért értelmetlen a mostani szabályozás. 14 év elteltével csak a letöltők büntetése javíthat valamit a helyzeten, de a társadalomnak okozott kár ilyenkor sokkal nagyobb, mint amekkora pénzügyi veszteség érte valójában a tulajdonost.

Vessenek véget DMCA-vel való trollkodásnak

A DMCA (Digital Millennium Copyright Act) lehetőséget biztosít a jogtulajdonosnak arra, hogy az engedélye nélküli felhasználás esetén az egész oldalt elérhetetlenné tegyék a jogtulajdonos bejelentése alapján anélkül, hogy a tiltást érdemben egy viszontkereset megakasztana. Ezzel szoktak is élni és visszaélni is. A megoldás az lehet, hogy a jogtulajdonos is büntethető legyen 200-2500 dollár között a kamu bejelentések kiszűrésére, vagy akár ennek az összegnek a tízszeresére is, ha az oldal letiltását szándékosan és félrevezető módon használták.

Ezzel ugyan még nem szűnik meg az a lehetőség, hogy a hatóság először üt és aztán kérdez, de marad valami remény arra, hogy a törvénnyel visszaélő trollokat valamennyire megszűrjék és elvegyék a kedvüket attól, hogy alaposabb vizsgálódás nélkül bejelentést tegyenek, aminek az eredménye egy weboldal ideiglenes leállítása lehet. Volt is erre példa nem is olyan régen, amikor egy jegyzetelő oldalt lehetetlenített el a hatóság, majd kiderült, hogy egy beazonosítható felhasználó követte el a jogsértést. Mégsem a felhasználó ellen intézkedtek, hanem az egész oldal ellen. Mikor kiderült, hogy félresikerült a hatósági akció, az oldalt újra engedélyezte a szolgáltató, de a hatóság azóta is hallgat, hogy miért nem a felhasználót büntette az oldal helyett.

A DRM megkerülésének lehetősége

Az érvényben lévő szabályozás szerint a DRM (gyakorlatilag másolás elleni védelem) megkerülése jogsértő, még abban az esetben is ha valaki mondjuk egy DRM-mel ellátott adathordozóról készít saját célra másolatot. Ez túlságosan korlátozó és a kalózkodást semennyire sem tartja vissza, ellenben az oltalommal ellátott mű rendes megvásárlóját indokolatlanul korlátozza. A nagy jogtulajdonosok azzal érvelnek, ha legális lenne a "magáncélra" történő másolás az a kalózkodás elszabadulását jelentené. Ennek némileg ellent mond az a tény, hogy a DRM-mel ellátott anyagok ma is vígan terjednek illegális csatornákon így technikai értelemben ennek semmiféle visszatartó ereje nincs. A túlzó korlátozás egyedül a jogszerű felhasználást korlátozza és fölöslegesen frusztrálja a jogkövető magatartást folytatókat, ami előbb-utóbb őket is a szürke vagy fekete zóna felé fog terelni.

A copyrighttal való visszaélés tiltása

Egyes esetekben a másolással és tárolással való jogsértés akkor is megvalósulhat, ha az egyébként teljesen átmeneti és a technológia részét képezi. Például egy CD lejátszó a folyamatos lejátszás érdekében egy átmeneti tárba néhány másodpercnyi anyagot tárol, ezzel biztosítva a folyamatos lejátszást. Egy lemezhiba kijavítása ideje alatt, vagy ha olyan mechanikus behatás éri a lejátszót amikor az olvasás átmenetileg nem lehetséges, ebből az átmeneti tárból olvassa a lejátszó az adatokat és így biztosítja a folyamatos lejátszást. Ha szigorúan vesszük a törvényt, elvileg erre is ráhúzható lenne, hogy ez másolás, amiért a jogtulajdonos elvileg valamiféle licencdíjat kérhetne a gyártótól. Ez nyilvánvalóan nonszensz, de a lehetőség jogilag adott. A költséges bizonyítási eljárás és a fölösleges perek elkerülésének érdekében a jogtulajdonosok ilyen irányú fellépését a törvénynek tiltani kellene.

A fair-use használat legyen tényleg fair a bíróságon is

Ha egy műből valaki idéz szemléltetési céllal egy részt, vagy annak felhasználásával paródiát készít, de bíróság úgy találja, hogy ezzel túllépte a fair-use kereteit, akkor jogsértésenként 150.000$-os bírsággal találhatja szemben magát. Ezen felül a felperes még az őt ért kárért külön polgári peres eljárásban kereshet jogorvoslatot. A bírság ebben az esetben felesleges fenyegetés. A jóhiszemű felhasználó olyan mértékű elrettentéssel áll szemben amit semmi nem indokol, ráadásul ha kiderül, hogy a fair-use kereteit túllépte és ráadásul ezt szándékosan tette, akkor a szerzői jog szándékos megsértéséért még mindig el lehet járni ellene. Európában talán a legismertebb fair-use eset az Összeomlás című filmből vett Hitler jelenetek átdolgozása. A jogtulajdonos produkciós cég szerint ezek a vicces videók túllépik a fair-use kereteit és ez alapján kérték a nagy videómegosztó portálokat, hogy távolítsák el ezeket a videókat. A dolog pikantériája, hogy a film jogtulajdonosán kívül, jogászok és még a film készítői és szereplői is úgy gondolják, hogy ez a fajta részleges felhasználása a műnek nem lépi át a fair használat kereteit. A szabályozás szerint a fair használatról ha a jogtulajdonosok és a használók véleménye eltér akkor bíróságon kérhetik a fair felhasználás tényének megállapítását. Ez nagyon költséges és hosszadalmas eljárás. Ráadásul, ha bíróság a jogtulajdonos javára ítélkezik, akkor a vasztes fél 150.000 dolláros büntetésre is számíthat (Amerikában).

Konklúzió

A fentiek jól mutatják, hogy az egész rendszer recseg-ropog és bizony az alapoktól szorulna teljes felülvizsgálatra. Erre viszont a nagy pénzügyi befolyással rendelkező kiadók nem hajlandók, hiszen nekik ez egy kényelmes állapot. Pedig pont arra lenne szükség, hogy a társadalmi és gazdasági igényeket összhangba hozzák, a technológia fejlődést figyelembe véve olyan jogszabályi környezetet alakítsanak ki, amelyben a jogtulajdonos is megfelelő védelmet kap, de a jogos felhasználó se kerüljön hátrányos helyzetbe a jogkövetése miatt.

Napjainkban már szinte minden intelligens és okos. Intelligens a mosópor és a város, okos a telefon és a tévé. Ebbe a sorba illik az okos kórház is, de ez vélhetően nem csak marketingfogás, hanem előnyöket jelenthet azoknak, akik kórházi ellátásra szorulnak. A Netidőkben Gál Tamással, az IBM Magyarország kereskedelmi igazgatójával arról beszélgettünk, hogy egy okos kórház páciense milyen különbséget tapasztal?

Gál Tamás: Amikor valaki kórházba megy, az első lépés, hogy azonosítják. Evidens feladatnak tűnik, de nem mindig az. Napjainkban nagyon sok kórházban még mindig papíralapú a feldolgozás, illetve az adatok nyilvántartása. Egyáltalán nem magától értetődő az, hogy az információk egyrészt rendelkezésre állnak, másrészt éppen abban a pillanatban állnak rendelkezésre. Gondoljunk el egy sürgősségi ellátást, mikor valaki mentővel érkezik, milyen klassz lenne az, hogy ha már a mentő érkezése közben az azonosítás meg tud történni: egy informatikai hálózaton keresztül az információ a kórházba eljut, a beteg kórtörténete, gyógyszerérzékenysége, műtétei megjelennek a kezelőorvos számára és tényleg fel tudnak készülni a beteg fogadására. De menjünk csak tovább! Ha a beteget már azonosítottuk, tudjuk kiről van szó, mi a története, innentől kezdve felkészülhetünk a kezelésre. Tudnunk kell, hogy hova tudjuk vinni a beteget. Képzeljük el azt a szituációt, hogy a pácienst az egyik szobából a másikba tologatják, mert nem tudják, hogy hol van üres hely. Tudnunk kell, hogy milyen eszközök kellenek ahhoz, hogy a beteget el tudjuk látni. És ha az ellátás megtörtént, akkor figyelnünk kell a pácienst, tudnunk kell, hogy ha a beteg éjszaka – neadjisten – leesik az ágyról, akkor a gondozók időben meg tudjanak jelenni. Tehát igazából a kezelésnek a teljes ciklusában egy okos kórház képes arra, hogy nyomon kövesse és segítse azt az időszakot, amíg a beteg ellátásra szorul. Én nem mennék el azért amellett, hogy maga az okos kórház nem csak a felhasználói élményt – ha mondhatom így – tehát a páciensek kezelését segíti, hanem magának a kórháznak is nagyon sokat segít abban, hogy részben költséghatékonyan tudjon működni és jó minőségű szolgáltatást tudjon adni a betegek számára. Egy karbantartási rendszerben, amikor tudjuk, hogy mivel rendelkezünk, hogy hol kell azokat keresni, 30-40-50-60%-okat spórolhatunk meg például egy raktárkészlet kezeléssel kevesebb berendezésre van szükség a berendezések életciklusának a meghosszabbításával. Ez mind-mind abban segít egy kórháznak, hogy többet tudjon költeni a betegek ellátására és a minőség javítására és ne feltétlen a raktárkészletre, azok karbantartására kelljen a költségeket fordítani.

Dragon György: Lehet látni a korszerű amerikai kórházsorozatokban, hogy az orvosok távol a betegektől a táblagépükön megkapják a legújabb röntgenfelvételeket vagy ultrahang-felvételeket vagy esetleg még külföldön bele tudnak a műtétbe nézni a táblagépen vagy valamilyen mobil eszközön keresztül. Reális, hogy lesznek nálunk is hasonló megoldások a közeli jövőben?

Gál Tamás: Nagyon bízom benne, a technológia legalábbis rendelkezésre áll. A papír nélküli vizit abszolút itt van, lehetőség van arra, hogy egy táblagéppel az egyes pácienseket végig lehessen látogatni, amikor éppen ott van, az orvos érzékeli és azonosítja a beteget, akinek az adatai jelennek meg. Ahogy arrébb áll, az új betegnek az adatai jelennek meg és a másiké eltűnnek. És amint eltávozik a főorvos a teremből, onnantól kezdve az összes adat törlődik a táblagépről. Tehát a technológia rendelkezésre áll és papírnélküli kórházat kell építeni. Az IBM nevében azt hozzáteszem, hogy nem csak maga a technológia létezik, amit kifejlesztettünk és magunkénak tudunk, hanem az az iparági tudás is, amit össze tudunk hasonlítani más országgal; melyek azok a megközelítések, amelyek nem működtek és hogyan lehet egy adott környezetben a legjobb megoldásokat megtalálni.

Az informatikai kifejezésekről úgy tudjuk, hogy főként amerikai angol alapú, globális, tehát nemzetközi környezetben is általános, egységes formájú szókinccsel rendelkezik. Éppen emiatt lepődhetünk meg, ha egy informatikai kifejezésről valódi nemzetközi környezetben kiderül, hogy senki sem érti rajtunk kívül, pedig nyilvánvalóan angol eredetű.

Erre jó példa az SMS (short message service - rövid üzenet szolgáltatás), amelyet Európában általában text message ('szöveges üzenet') formában használnak. Sőt az angol nyelvhasználatban kialakult ennek az igei formája is: texting 'szöveges üzenetet írni/küldeni'. Magyar nyelvi környezetben igen gyakori a winchester kifejezés 'merevlemez' jelentésben. A winchester onnan kapta a 'hard disk' jelentését, hogy a mai merevlemez-technológia legelső példányának tekinthető IBM 3340-es tárolóegység fejlesztése során két 30 megabájtos cserélhető "forgótárat" használtak; a 30/30 jelölés Kenneth E. Haughton vezetőmérnököt a leghíresebb Winchester puskára, a .30-30 jelzésű 'Model 1894'-esre emlékeztette, így ezt választották a projekt kódnevéül. Ez a winchester kifejezés terjedt el a köznyelvben is, és mi magyarok valahogy megőriztük ezt a belső használatú kódnevet, és a jelentését általánosítottuk.

Legújabban arra bukkantam rá, hogy a pendrive kifejezést nem ismerik a belga és általában a nyugat-európai nyelvi környezetben, helyette az USB stick szerkezetet használják. Ebben az az érdekes, hogy a magyar szókészletben az USB stick a mobilinternetezéshez szükséges eszköz neve, amelyik valóban úgy néz ki, mint egy pendrive, csak nem adattárolásra szolgál, hanem vezeték nélküli internetkapcsolatot biztosít. A pendrive-ot a spanyolok egyébként memoria USB-nek hívják, a franciáknál a clé USB-t használják, ami magyarul USB kulcsnak felel meg. Ezek a példák is jól mutatják, hogy az informatikai szaknyelv rétegzett, hisz az USB kulcsot mi is használjuk penrive jelentésben, ám pontosabb, ha az USB kulcs szerkezetet 'másolásvédelmi USB kulcs' értelemben alkalmazzuk.

Ezeknek az interkulturális különbségeknek és esetleges félreértéseknek a lehetséges okai a következőek: stílusrétegbeli eltérések vannak a szaknyelveken belül is, tehát vannak szakmai köznyelvi, szaktudományos rétegek, van szaknyelvi szleng és helyi szóalkotás, helyi divatok is kialakulhatnak. Az IT szókincs sem egységes stílusú, hanem nagyon változatos rétegekből áll: a szaknyelvi terminológia jellemzően szabványosított, szabályozott, ami egységes és esetleg honosított változatokból áll. Itt jelenhetnek meg a nemzeti nyelvekre jellemző, illetve a globális, közös kifejezések, a szakirodalomban találkozhatunk ezzel a szókincsréteggel. A szakmai köznyelv az a réteg, amelyet a szakemberek használnak a laikusokkal, jobbára ezt találjuk a számítástechnikai lapokban, a sajtótermékekben, a műsorokban. Emellett kialakulhat a laikus szókincs is, amely egyenetlen, esetlegességekkel teli, nem szabványszerű, de köznyelvivé váló kifejezésekből áll. Az nagyon nehezen követhető, hogy melyik nyelv melyik rétegből veszi át a külső forrásból származó, idegen kifejezéseket. Tehát még a globálisnak hitt IT szaknyelv sem egységes, ennek is vannak egyedi, kulturális változatai.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy művész egyedi módszerrel hasznosította újra a felhők korában feleslegessé vált CD-gyűjteményét. Az aprítékből madár-, hód-, macska-, és fantázia lényszobrokat készít, a lemez szivárványos felülete a szikrázó tollakat és szőrt utánozza.

Toochee, a Galaktikus

| Még több lehetőség