Az ArsTechnica Law & Disorder rovatában jelent meg egy figyelemre méltó írás arról, hogy az ACTA bírálata mellett az ellenzőknek elő kéne állni olyan javaslatokkal, melyek túllépnek a hőbörgésen és konstruktív módon, javaslatokkal segítik a törvényhozás munkáját.

A cikk írója mindjárt hat területen javasol változtatást, amivel jobbá lehetne tenni a szerintem is félresikerült jelenlegi és a készülő szabályozást egyaránt. A mostani szabályozás sem jó, azon a technológia segítségével a társadalom túllépett, de a tervezett új sem jó. Nem lehet egy toldozott-foldozott rendszert egy másik rosszal megjavítani. Hat területet javasol a szerző amin érdemes lenne változtatni. Most ezt ahat javaslaot nézem át hozzáfűzve a saját véleményemet.

A szerző jogvédelem idejének csökkentése

A jelenlegi szabályozás a szerző életének vége után még 70 évig biztosítja a jogokat, melyet 50 évre csökkentene. Az eredeti szabályozás ugyan 14 évre szólt, de ezt folyamatos módosítások mellett mára sikerült feltornázni.

A szerzői jogvédelem idejét én személy szerint közelíteném az eredeti 14 évhez. Ezzel ugyan a szerzők egy igen szűk rétege rosszabbul járna, de a társadalmi haszna sokkal nagyobb volna, mint amennyi a jelenlegi értelmetlenül hosszú idő biztosít a jogtulajdonosoknak. A mozifilmek nagyon jó példák arra, hogy miért értelmetlen ez az idők végezetéig + 1 év típusú szabályozás. Amelyik film ugyanis a készítése utáni 4-5 évben nem termeli ki a ráfordított pénzt, az már soha nem is fogja behozni azt. Ezért értelmetlen a mostani szabályozás. 14 év elteltével csak a letöltők büntetése javíthat valamit a helyzeten, de a társadalomnak okozott kár ilyenkor sokkal nagyobb, mint amekkora pénzügyi veszteség érte valójában a tulajdonost.

Vessenek véget DMCA-vel való trollkodásnak

A DMCA (Digital Millennium Copyright Act) lehetőséget biztosít a jogtulajdonosnak arra, hogy az engedélye nélküli felhasználás esetén az egész oldalt elérhetetlenné tegyék a jogtulajdonos bejelentése alapján anélkül, hogy a tiltást érdemben egy viszontkereset megakasztana. Ezzel szoktak is élni és visszaélni is. A megoldás az lehet, hogy a jogtulajdonos is büntethető legyen 200-2500 dollár között a kamu bejelentések kiszűrésére, vagy akár ennek az összegnek a tízszeresére is, ha az oldal letiltását szándékosan és félrevezető módon használták.

Ezzel ugyan még nem szűnik meg az a lehetőség, hogy a hatóság először üt és aztán kérdez, de marad valami remény arra, hogy a törvénnyel visszaélő trollokat valamennyire megszűrjék és elvegyék a kedvüket attól, hogy alaposabb vizsgálódás nélkül bejelentést tegyenek, aminek az eredménye egy weboldal ideiglenes leállítása lehet. Volt is erre példa nem is olyan régen, amikor egy jegyzetelő oldalt lehetetlenített el a hatóság, majd kiderült, hogy egy beazonosítható felhasználó követte el a jogsértést. Mégsem a felhasználó ellen intézkedtek, hanem az egész oldal ellen. Mikor kiderült, hogy félresikerült a hatósági akció, az oldalt újra engedélyezte a szolgáltató, de a hatóság azóta is hallgat, hogy miért nem a felhasználót büntette az oldal helyett.

A DRM megkerülésének lehetősége

Az érvényben lévő szabályozás szerint a DRM (gyakorlatilag másolás elleni védelem) megkerülése jogsértő, még abban az esetben is ha valaki mondjuk egy DRM-mel ellátott adathordozóról készít saját célra másolatot. Ez túlságosan korlátozó és a kalózkodást semennyire sem tartja vissza, ellenben az oltalommal ellátott mű rendes megvásárlóját indokolatlanul korlátozza. A nagy jogtulajdonosok azzal érvelnek, ha legális lenne a "magáncélra" történő másolás az a kalózkodás elszabadulását jelentené. Ennek némileg ellent mond az a tény, hogy a DRM-mel ellátott anyagok ma is vígan terjednek illegális csatornákon így technikai értelemben ennek semmiféle visszatartó ereje nincs. A túlzó korlátozás egyedül a jogszerű felhasználást korlátozza és fölöslegesen frusztrálja a jogkövető magatartást folytatókat, ami előbb-utóbb őket is a szürke vagy fekete zóna felé fog terelni.

A copyrighttal való visszaélés tiltása

Egyes esetekben a másolással és tárolással való jogsértés akkor is megvalósulhat, ha az egyébként teljesen átmeneti és a technológia részét képezi. Például egy CD lejátszó a folyamatos lejátszás érdekében egy átmeneti tárba néhány másodpercnyi anyagot tárol, ezzel biztosítva a folyamatos lejátszást. Egy lemezhiba kijavítása ideje alatt, vagy ha olyan mechanikus behatás éri a lejátszót amikor az olvasás átmenetileg nem lehetséges, ebből az átmeneti tárból olvassa a lejátszó az adatokat és így biztosítja a folyamatos lejátszást. Ha szigorúan vesszük a törvényt, elvileg erre is ráhúzható lenne, hogy ez másolás, amiért a jogtulajdonos elvileg valamiféle licencdíjat kérhetne a gyártótól. Ez nyilvánvalóan nonszensz, de a lehetőség jogilag adott. A költséges bizonyítási eljárás és a fölösleges perek elkerülésének érdekében a jogtulajdonosok ilyen irányú fellépését a törvénynek tiltani kellene.

A fair-use használat legyen tényleg fair a bíróságon is

Ha egy műből valaki idéz szemléltetési céllal egy részt, vagy annak felhasználásával paródiát készít, de bíróság úgy találja, hogy ezzel túllépte a fair-use kereteit, akkor jogsértésenként 150.000$-os bírsággal találhatja szemben magát. Ezen felül a felperes még az őt ért kárért külön polgári peres eljárásban kereshet jogorvoslatot. A bírság ebben az esetben felesleges fenyegetés. A jóhiszemű felhasználó olyan mértékű elrettentéssel áll szemben amit semmi nem indokol, ráadásul ha kiderül, hogy a fair-use kereteit túllépte és ráadásul ezt szándékosan tette, akkor a szerzői jog szándékos megsértéséért még mindig el lehet járni ellene. Európában talán a legismertebb fair-use eset az Összeomlás című filmből vett Hitler jelenetek átdolgozása. A jogtulajdonos produkciós cég szerint ezek a vicces videók túllépik a fair-use kereteit és ez alapján kérték a nagy videómegosztó portálokat, hogy távolítsák el ezeket a videókat. A dolog pikantériája, hogy a film jogtulajdonosán kívül, jogászok és még a film készítői és szereplői is úgy gondolják, hogy ez a fajta részleges felhasználása a műnek nem lépi át a fair használat kereteit. A szabályozás szerint a fair használatról ha a jogtulajdonosok és a használók véleménye eltér akkor bíróságon kérhetik a fair felhasználás tényének megállapítását. Ez nagyon költséges és hosszadalmas eljárás. Ráadásul, ha bíróság a jogtulajdonos javára ítélkezik, akkor a vasztes fél 150.000 dolláros büntetésre is számíthat (Amerikában).

Konklúzió

A fentiek jól mutatják, hogy az egész rendszer recseg-ropog és bizony az alapoktól szorulna teljes felülvizsgálatra. Erre viszont a nagy pénzügyi befolyással rendelkező kiadók nem hajlandók, hiszen nekik ez egy kényelmes állapot. Pedig pont arra lenne szükség, hogy a társadalmi és gazdasági igényeket összhangba hozzák, a technológia fejlődést figyelembe véve olyan jogszabályi környezetet alakítsanak ki, amelyben a jogtulajdonos is megfelelő védelmet kap, de a jogos felhasználó se kerüljön hátrányos helyzetbe a jogkövetése miatt.