Netidők Blogtársaság

Köztudomású, hogy az űrkutatás irgalmatlanul drága mulatság. Bár csak 200 kilométerre (Budapest-Pécs távolság) kell szállítani, azt sajnos függőlegesen. A szűkös raktér nem csak felfelé, lefelé is számít. Ennek esett áldozatul egy 8000 dolláros profi digitális fényképezőgép is.

Az utóbbi időkben divat lett, hogy az űrhajósok csekély szabadidejük egy részét arra áldozzák, hogy nem csak nézelődnek az ablakból, hanem fotózzák is a Földet, és a képeket megosszák az Interneten. Különösen jó képeket lehet készíteni, mióta átadták a kilátó kupolát.

Nikon 3DX (Fotó: Nikon)

Az űrhajósok ehhez a Nikon 3DX fényképezőgépet használják. Ez a professzionális digitális fényképezőgép 24 megapixeles képekből akár ötöt is csinál másodpercenként. (Gondolom népszerűségének az is az oka, hogy a Nikon véleményem szerint ingyen odaadja, pusztán a küldetés reklámértéke miatt.)

De a probléma ott jelentkezik, hogy nemcsak felfelé drága az út, hanem visszafelé is. Bár itt nincs óriási üzemanyag költség, de a visszatérő egység igen szűkös belső tere miatt csak a legfontosabb dolgokat lehet visszahozni. Ennek esett áldozatul Paolo Nespoli, olasz űrhajós gépe is, aki májusban csodálatos felvételeket készített az űrállomásról és az űrrepülőgépről. A földre csak a memóriakártya érkezett vissza, a méregdrága masina az orbitális egységben maradt, amely elégett a légkörben.

Amikor olvastam a hírt, egyből beindította a fantáziámat az általam oly irigyelt gép ilyen értelmetlen pusztulása. Rögtön elkezdtem gondolkodni, miért nem lehet az ilyennek valamilyen visszatérő kapszulát csinálni, amelyben sértetlenül földet érhetne külön. Gyorsan rájöttem, hogy ez a kapszula nagyságrendekkel többe kerülne, mint egy ilyen fényképezőgép. Hiába drága egy világűrbe feljuttatott készülék, visszahozni nagyságrendekkel drágább, mint egy újat venni. Így hát hiába minden irigység, az ilyen eszközöknek a légkörben elhamvadás a sorsuk. Mert földkörüli pályán keringve csak gyarapítaná az űrszemetek hosszú-hosszú listáját.

Tücsi a galaktikus

Egy barátom olyan lakásba költözött a budapesti belváros közepén, ahonnan a szolgáltató kikötötte az áramot és egy pereskedés miatt az egyelőre nem is kapcsolható vissza. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen hatással lehet az ember életére, ha egy ilyen fontos közmű nélkül kell élnie.

Először is szögezzük le, hogy szerencsére meleg víz és fűtés van a lakásban, ezeket nem kapcsolták ki, tehát „csak” az áramot kell nélkülözni. Vegyük számba, hogy mit jelent ez. Először is, nincs világítás, tehát minden olyan helyiségben, ahol nincs ablak, csak ajtó, szinte mindig félhomály vagy teljesen sötét van (pl. fürdő, WC, kamra). Az ezekhez a helyekhez kapcsolódó tevékenységeket sötétben vagy zseblámpa mellett kell végezni. De így sem használható a mosógép, a villanyborotva, a hajszárító vagy a hősugárzó. Azokban a helyiségekben, ahol van ablak, napközben javarészt nélkülözhető az áram, ha a tevékenységünk nem igényel elektromos készüléket. Főzni például leginkább nappal lehet, amikor kint világos van, viszont így sem tudjuk használni a konyhában a mikrohullámú sütőt, az elektromos vízforralót, az árammal működő kávéfőzőt és nincs hűtő sem. A nappaliban nem lehet tévézni, az elemes zsebrádió vagy a máshol (például munkahelyen) feltöltött mp3 lejátszó viszont használható – amíg le nem merül. Ha besötétedik és olyasmit akarunk csinálni, amihez fény kell – például olvasni szeretnénk – akkor gyertyát vagy zseblámpát tudunk használni.

Mi a helyzet az információs és kommunikációs technológiák használatával? 10-15 évvel ezelőtt igazán gondban lettünk volna, ha áram nélkül szerettünk volna számítógépet használni és azon internetezni. Ma már viszont egy naponta a munkahelyen (vagy máshol) feltölthető laptoppal és mobiltelefonnal (vagy mobil stick-kel) akár fél napot is lehet otthon internetezni, anélkül, hogy rászorulnánk a 220-ra. Tehát minden este ülhetünk a gyertyafényes szobában és közben olvashatjuk a postr blogposztjait vagy böngészgethetünk az interneten.

Ahogy azonban a fentiekből kitűnhet, elég sok mindenről le kell mondanunk áram nélkül. Bár nem lehetetlen így élni, de sokkal inkább kötve vagyunk a nappalok és éjszakák váltakozásához, mint ahogy azt megszoktuk. Az áram hiánya egyaránt rányomja a bélyegét a tevékenységeinkre és az időbeosztásunkra (a napi rutinra), annak tervezhetőségére.

Persze ne higgyük, hogy áram nélkül élni kuriózum lenne – legfeljebb a magyar főváros közepén számít annak. Ha belegondolunk több ember élt áram nélkül a világtörténelemben, mint árammal és jelenleg is csak a fejlett világban ennyire kézenfekvő a folyamatos áramszolgáltatás a lakásokban (bár Magyarországon is tízezrek élnek áram nélkül, főleg tanyákon). Végeredményben tehát civilizációs függésről van szó, csak legtöbbször ezt nem vesszük észre, mivel az áram olyan közmű, amit természetesnek tekintünk – és véleményem szerint ez így is van jól. Sokkal inkább szemet szúr viszont a csak mostanában közművé váló infokom szolgáltatásoktól való függésünk és sokan szeretnek is szörnyülködni afelett, hogy egyesek „nem tudnak mobiltelefon vagy internet nélkül élni”. Nekik azt javaslom, hogy próbáljanak meg áram nélkül boldogulni néhány napig és rá fognak ébredni, hogy ők is ugyanúgy függők, csak ennek nincsenek tudatában.

Pintér Robesz

Steve Ballmer bejelentette, hogy az Office 365 még idén júniusban útjára indulhat. Ez korábbi időpont ahhoz képest, amit eddig tudni lehetett.

Május végén Steve Ballmer, egy Új-Delhiben tartott fejlesztői konferencián beszélt arról, hogy nagy erővel fejlesztik az irodai alkalmazásokat és még idén júniusban elindítják az Office 365 névre keresztelt felhő alapú alkalmazást, amely egyesíti a Lync, Exchange, SharePoint és Office kínálta lehetőségeket.

A bejelentés persze lehet, hogy nem is a felhasználóknak, hanem inkább a befektetőknek szólhatott, hiszen napokkal korábban David Einhorn, egy nagy tekintélyű befektetési alap vezetője egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy Microsoftnak jót tenne Ballmer távozása a vezérigazgatói posztról. Einhorn érvelése a távozás mellett teljesen racionális volt, hiszen a redmondi óriás évek óta képtelen a megújulásra. Aki 10 évvel ezelőtt 100.000 dollárt fektetett a cégbe, annak ma a részvényei 69.000 dollárt érnek. Márpedig a befektetők azt várják el, hogy az a cég amelyikbe pénzt fektetnek azok a működésük során profitot termeljenek. Ennek tükrében Einhorn kérése teljesen megalapozott. Azt is mondhatnám, hogy egy kicsit megkésett. Aki figyelmesen követi a cég negyedéves és éves pénzügyi jelentéseit, az már évekkel ezelőtt ugyanerre a következtetésre juthatott. A cégnek van néhány jól működő részlege amelyik hozza a pénzt, de mellette sok olyan is van amelyik meg viszi. A helyzet komolyságát az mutatja, hogy Einhorn kijelentése után a cég részvényárfolyama egyből 2.3%-ot emelkedett. Ez pedig azt jelenti, hogy a lófej ott van Ballmer ágyában.

A Microsoft igen kevés üzleti sikert könyvelhetett el, amióta Ballmer vezeti azt. Nem sikerült nagyot dobni sem az internetes sem a mobil szektorban. Az XP sikerét a Vista nem tudta megismételni, gyakorlatilag a Vista 2.0, most Windows 7 néven fut. Elvileg jön majd 2012-ben a Windows 8 is, de azért a céget ismerve a dátumokat illik fenntartásokkal kezelni. Az idei évben a legnagyobb feltűnést eddig a Skype felvásárlásával okozták, nem is a felvásárlás tényével, hanem azzal, hogy irreálisan magas áron jutottak hozzá a céghez. A keresőpiacon sem sikerül az áttörés, bármivel is próbálkoztak eddig.

Ballmernek nem csak a cég miatt, hanem a saját székének megőrzése miatt is szüksége van egy olyan sikerre, amely azt bizonyítja, hogy a cég stratégiája helyes, melyet ha rendesen végrehajtanak újra növekedési pályára áll a vállalat. Márpedig az Office 365 akár alkalmas is lehet arra, hogy egyszerre több helyen is helyrehozza a kicsit megtépázott renomét. Az irodai alkalmazások az egyik jó terméke a cégnek, mely nem csak piaci részesedésben áll igen jól, de nyereségtermelő képességével sincs baj. Az Office 365 kiválóan alkalmas lehet arra, hogy egyrészről tovább növelje a jövedelmezőséget és bevigyen egy ütést a Google-nek a felhőalapú alkalmazások területén. Ezzel legalább két legyet ütnének egy csapásra. A vállalati ügyfelek egy jól használható terméket biztosan jól fogadnának és ezen a terepen a Microsoft sokkal otthonosabban mozog, mint a Google, főleg ha a terméktámogatást is mérleg serpenyőibe rakjuk.

Az Office 365 egyébként a jelenlegi Business Productivity Online Suite (BPOS) leváltására született. A zárt béta tesztelést 100.000 felhasználó bevonásával végezték. Most pedig már elérhető a publikus béta verzió is bárkinek.

A júniusi indulás nekem kicsit korainak tűnik, de a fentiek tükrében talán érthető, hogy miért is szorgalmazza Ballmer ennyire a minél korábbi bevezetést.

Veszprémben mutatták be az MTA Regionális Kutatások Központjának Nyugat-magyarországi Intézete Okos városok (Smart cities) címmel készült tanulmányát. Az IBM Magyarország megbízásából folytatott kutatás lehetőséget adott rá, hogy az Akadémia szakértői átfogó felmérést készítsenek kilenc vidéki magyar város fejlettségéről, innovációs adottságairól, hatékonyságukról erőforrásaik felhasználásában. A tanulmány megállapításai nyomán számos konkrét lehetőség körvonalazódott a hatékony városüzemeltetéstől az intelligens közlekedés-irányítási megoldásokon át a mobil technológiákon alapuló turistairányító rendszerekig. A városok „okos” projektterveikhez EU-s és kormányzati forrásokért is pályázhatnak. A műsorban Pongrácz Ferenctől, az IBM operatív igazgatójától érdeklődtem, hogy mi a helyzet Magyarországon.

Szilágyi Árpád: Mit jelent az, hogy okos város?

Pongrácz Ferenc: Azt jelenti, hogy használjuk azokat az okos technológiákat, amik ma már elérhetők. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egy élőlénnyé válna a város. Vannak érzékszervei, ezek lehetnek telefonok, kamerák, mindenféle érzékelő eszközök. Aztán van egy idegrendszere, ezek mindenféle hálózatok, telefonhálózat, internet, a közlekedés. És van egy agya is.

Szilágyi Árpád: Ez utóbbi a város irányítását jelenti?

Pongrácz Ferenc: Azt jelenti, hogy azt a rengeteg információt ma már modern eszközökkel fel lehet dolgozni. Statisztikai elemzéseket lehet készíteni, előrejelzéseket lehet készíteni és aztán be lehet avatkozni a közlekedésbe és egy csomó területbe.

Szilágyi Árpád: Úgy hallottam, hogy létezik egy mérőszám, ami megmutatja, hogy ha megnézzük a város különböző jellemzőit, akkor hol tart mondjuk egy 10-es skálán az a bizonyos város.

Pongrácz Ferenc: Van egy kutatóintézetünk, ami eredetileg arra szakosodott, hogy javaslatokat tegyen befektetőknek, hogy hol érdemes a pénzüket kamatoztatni és ez a kutatóintézet kidolgozott egy módszertant arra, hogy mennyire okos egy város. Körülbelül négyszáz mutatószám van, például hogy mennyi az internetet használók aránya vagy száma a városban, közülük hányan használják a netet ügyintézésre. De vannak más mérőszámok is, például a hagyományosabbak: az egy főre eső GDP a városban, vagy az egy főre eső vízfogyasztás. Tehát rendkívül széles a mutatóknak a köre és két dimenzió mentén csoportosítjuk ezeket. Az egyik a városnak a szolgáltatásait fedi le, hogy mit nyújt az embereknek. A másik dimenzió meg négy kategóriától függ: költenek-e az adott területre a városban (ha nem költenek, akkor kisebb az esélye, hogy eredményes lesz az adott terület), a második kategória, hogy azt mennyire logikusan, struktúráltan teszik, egy stratégia mentén, a harmadik szól az informatikáról, azaz, hogy a modern rendszereket mennyire használják és az utolsó, hogy ennek mi az eredménye.

Szilágyi Árpád: Mit lehet mondani e számok alapján a magyar városokról?

Pongrácz Ferenc: Két felmérést is csináltunk. A részletes felmérésnél három magyar várost hasonlítottunk össze nyolc egyéb várossal, amelyek magyarok és nem magyarok. És volt egy másik felmérés, ahol kilenc magyar várost viszonyítottunk egymáshoz, nagyon hasonló módszertannal, bár ez egy kicsit kevésbé volt részletes. Azt lehet mondani, hogy egy 10-es skálán, hogy ha minden városnak kivennénk a legjobb gyakorlatát és egy elméleti legjobb várost építenénk ebből össze, akkor 8,3 pontot érne el.

Szilágyi Árpád: Tehát 10-es nem tud senki elérni?

Pongrácz Ferenc: Nem, az az elméleti maximum. A legjobb város a mérés alapján Stockholm, amely 7,4 pontot ért el. A magyar városok pedig 4,4 és 4,7 pont között vannak. Egyébként nem nagy különbség van a magyar városok között. Csehországban, pl. Brno körülbelül 5 pontot ér el.

Szilágyi Árpád: Ezek szerint nagyon le vagyunk maradva?

Pongrácz Ferenc: Igen.

Szilágyi Árpád: Lehet-e következtetni a magyar városok jelenlegi helyzetéből, ezt a fejlődési tempót követve, hogy mikor érik utol, egyáltalán utolérhetik-e Stockholmot valaha is?

Pongrácz Ferenc: Én optimista ember vagyok. Gyakran látjuk, hogy akik később lépnek be a technológiai fejlődésbe, azok nagyobbat tudnak ugrani. Volt erre a történelemben sok példa. Most lehetőségünk van arra, hogy amiket mások már jól megcsináltak, azokat mi viszonylag gyorsan adoptáljuk. Tehát én nem tartom kizártnak azt a forgatókönyvet se, hogy egy nagy ugrással akár élre is tudunk törni. Persze ehhez nagyon optimistának kell lenni…

Szilágyi Árpád

A lájkolást mint új szóalakot már lassan megszokjuk, hisz olyan gyakran fordul elő. Ezt az idegen szóátvételt szabályosan, a megszokott módszerek szerint illesztettük be a nyelvünkbe. Az alakja azért tűnhet furcsának, mert ez a nyelvi változás most ment végbe, és még nyilvánvaló számunkra a szó idegen formája. Az –l beillesztő funkciójú igeképzővel nagyon sok idegen eredetű szót honosítottunk nyelvünk története során, csak a régi folyamatokról már nem nyilvánvaló, hogy idegen eredetű szó áll mögöttük, például így alkottuk a kapál, a kaszál igénket is.

A lájkolás szóalak formája azért praktikus, mert kijelöli a használati (pragmatikai) környezetét, mindenki számára egyértelmű, hogy lájkolni a Facebookon, a közösségi portálokon, a blogokon, tehát jellemzően a web kettes felületeken lehet. A lájkolás pontos jelentése azonban nem mindig egyértelmű, ennek a körvonalazásához számba kell venni a lehetséges kontextusait is.

Image: Master isolated images / FreeDigitalPhotos.net

A Facebookon jelent meg először a like vagy  magyarul a tetszik gomb, ami ennek a közösségi portálnak a kezdetén a bejelölt ismerőseinkkel kapcsolatos tetszésnyilvánítás kifejezésére szolgált, tehát hogy a feltöltött képek és egyéb információk tetszenek-e. A like gomb az igazi funkcióját az üzenőfal megjelenésével tölti be, hisz oda mindenki szinte bármilyen információt, képet, videót, hírt feltölthet, amiről az ismerősök megjelölhetik, hogy tetszik-e nekik. A Facebook mellett blogokon és egyéb internetes publikációs felületeken is egyre általánosabb a tetszésnyilvánító gombok különböző fajtája.

Ám nem minden információra lehet egyértelműen azt válaszolni, hogy tetszi-e. Például 2011. májusának utolsó napjaiban Mádl Ferenc volt köztársasági elnök halála kapcsán a Facebookon kialakult egy vita, hogy lehet-e az ezzel kapcsolatos információkat, részvétnyilvánításokat lájkolni vagy sem. Ebből kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy a lájk ’tetszik’ gomb nem csak azt jelenti, hogy ’tetszik’, hanem általában azt is, hogy ’pozitív érzelmeket viseltetek az aktuális téma iránt’. Ez viszont adott esetben (egy halálhír kapcsán) ellentmond a lájkolás azaz a tetszésnyilvánítás alapjelentésének. A helyzet valóban félreérthető. Ebben az esetben a lájk jelentése ’részvétnyilvánítás’, illetve a részvétnyilvánítók tárborába való tartozásnak, a csoport-összetartozásnak a jelzése.

Velem történt meg, hogy egy állatkínzásról és az ellene való fellépésről szóló blogbejegyzést lájkoltam, és a kommentáromban úgy éreztem, meg kell magyarázni, miért tettem: hogy nem az állatkínzásról szóló alaphír tetszik, hanem az, hogy ezt a szörnyűséget a szerző megírta a blogjában, és a hasonló esetekkel szembeni fellépésre, összefogásra buzdított. Tehát itt a lájkolás jelentése ’együttérzés, szimpátia a pozitív erkölcsi értékekkel’.

A napokban olvastam a Facebook üzenőfalán, hogy az egyik ismerősöm azt írta, nagyon szomorú, mire egy másik ismerősöm lájkolta ezt a bejegyzést, melynek az lett az eredménye, hogy a szomorú személynek rögtön jobb kedve lett. Itt a lájkolás jelentése ’vigasztalás’, ’mosoly’, ’szimpátia’, ‘öröm’. A sort még sokáig lehetne folytatni.

Tehát a lájkolás alapjelentése világos, ám az aktuális jelentése csak a pontos szövegkörnyezetből azonosítható, és ez néha a látszólagos ellentmondások miatt félreértésekhez is vezethet, kis odafigyeléssel és empátiával viszont könnyen átlendülhetünk ezeken a félreértéseken.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség