Köztudomású, hogy az űrkutatás irgalmatlanul drága mulatság. Bár csak 200 kilométerre (Budapest-Pécs távolság) kell szállítani, azt sajnos függőlegesen. A szűkös raktér nem csak felfelé, lefelé is számít. Ennek esett áldozatul egy 8000 dolláros profi digitális fényképezőgép is.

Az utóbbi időkben divat lett, hogy az űrhajósok csekély szabadidejük egy részét arra áldozzák, hogy nem csak nézelődnek az ablakból, hanem fotózzák is a Földet, és a képeket megosszák az Interneten. Különösen jó képeket lehet készíteni, mióta átadták a kilátó kupolát.

Nikon 3DX (Fotó: Nikon)

Az űrhajósok ehhez a Nikon 3DX fényképezőgépet használják. Ez a professzionális digitális fényképezőgép 24 megapixeles képekből akár ötöt is csinál másodpercenként. (Gondolom népszerűségének az is az oka, hogy a Nikon véleményem szerint ingyen odaadja, pusztán a küldetés reklámértéke miatt.)

De a probléma ott jelentkezik, hogy nemcsak felfelé drága az út, hanem visszafelé is. Bár itt nincs óriási üzemanyag költség, de a visszatérő egység igen szűkös belső tere miatt csak a legfontosabb dolgokat lehet visszahozni. Ennek esett áldozatul Paolo Nespoli, olasz űrhajós gépe is, aki májusban csodálatos felvételeket készített az űrállomásról és az űrrepülőgépről. A földre csak a memóriakártya érkezett vissza, a méregdrága masina az orbitális egységben maradt, amely elégett a légkörben.

Amikor olvastam a hírt, egyből beindította a fantáziámat az általam oly irigyelt gép ilyen értelmetlen pusztulása. Rögtön elkezdtem gondolkodni, miért nem lehet az ilyennek valamilyen visszatérő kapszulát csinálni, amelyben sértetlenül földet érhetne külön. Gyorsan rájöttem, hogy ez a kapszula nagyságrendekkel többe kerülne, mint egy ilyen fényképezőgép. Hiába drága egy világűrbe feljuttatott készülék, visszahozni nagyságrendekkel drágább, mint egy újat venni. Így hát hiába minden irigység, az ilyen eszközöknek a légkörben elhamvadás a sorsuk. Mert földkörüli pályán keringve csak gyarapítaná az űrszemetek hosszú-hosszú listáját.

Tücsi a galaktikus