Netidők Blogtársaság

Mi jut eszükbe a magyar internetezőknek erről a jelről? Az NRC friss kutatása szerint a Facebook által meghonosított like-gombról a felnőtt netpolgárok 17 százaléka asszociál magára a közösségi oldalra, míg a lájkolási funkció 28 százalékuknak ugrik be. Érdekes tehát, hogy a többség agyában valami mást hív elő a kép – tipikusan a felfelé mutató hüvelykujj tradicionális jelentéseit: az okét és egyéb pozitív visszajelzéseket.

Jelentős különbség figyelhető meg ugyanakkor a fiatalok és az idősebbek asszociációiban. Míg a 18-29 évesek 70 százaléka említi a Facebook-like vonulat valamelyik elemét, addig a negyven felettieknek már kevesebb mint egynegyede; ők elsöprő többségben a kézjel hagyományos üzeneteire gondolnak, annak ellenére, hogy aktív internetezőként ők is rendszeresen találkozhatnak az ikonnal.

A korcsoportok közötti különbség a like-gomb használatában is megmutatkozik, bár az kijelenthető, hogy szinte mindenki él a lájkolás lehetőségével. A Facebook-használók közel 90 százaléka legalább egy alkalommal lájkolt valamit az elmúlt egy hónapban, tízből négyen pedig rendszeresen kattintanak, ha valami elnyeri a tetszésüket. A fiatalok aktívabbak, és a nők körében is több mint másfélszer annyi szorgos lájkolót találunk, mint a férfiak táborában. Így nem meglepő, hogy a két végletet a húszas éveikben járó hölgyek, illetve az ötven feletti férfiak jelentik: előbbiek 56, utóbbiaknak viszont csupán 19 százaléka használja rendszeresen a funkciót.

És hogy mit lájkolunk leggyakrabban a Facebookon? Ismerőseink rövid posztjai vezetik a listát, de alig maradnak el e mögött a fotók és a megosztott linkek; sőt a közösségi oldal látogatóinak fele a közelmúltban legalább egyszer lájkolta valamilyen cég, márka oldalát (illetve az oldalhoz kapcsolódó aktivitást), 30 százalékuk pedig mások által megosztott reklámra dobott egy „tetszik”-et. Persze az ilyen, a marketingesek orcájára elégedett mosolyt csaló lájkok relatíve ritkábbak, így havi lájk-adagunkban csekély súllyal szerepelnek.

A felmérés rávilágított arra is, hogy az igazi „lájker” a Facebook határain túl sem feledkezik meg a tetszésnyilvánítás kattintós módjáról. A júzerek 12 százaléka hírek, cikkek, blogposztok esetén is rendszeresen lájkol, de további 46 százalékukkal is elő-előfordul, hogy él a beágyazott like-gomb kínálta lehetőséggel.

Kurucz Imre

MySpace-ként összeomló Facebook, minden üzleti lehetőséget elszipkázó Google, egymással trécselő robotok, világmegváltást ígérő és közben vagyont kereső szilícium-völgyi vállalkozók. Néhány érdekes téma, abból az interjúból, amit a napokban olvastam Paul Saffo amerikai futurológussal. Nézzük meg milyen lehet a jövőnk!

Aki olvas angolul, annak mindenféleképpen javaslom Matt Rosoff interjúját – bár nem rövid, de minden sorát érdemes elolvasni. Nyilván egy ilyen blogposztban nem lehet egy hét oldalas interjút teljes egészében visszaadni, ezért csak néhány olyan gondolatot emelnék ki, amelyek számomra érdekesebbek voltak, a részleteket pedig az eredeti írásban meg lehet nézni.

Az első érdekes elem a Facebook-kal kapcsolatos megjegyzés, amely szerint az oldal ugyan sikeresen oldotta meg, hogy összekapcsolja az embereket, azonban rövid időn belül meg kell oldania az oldalon belül folyó kommunikáció megfelelő kontextusba helyezését. A hétköznapi életben ugyanis a kommunikáció mindig megfelelő közösségben, közegben folyik, sosem egyszerre az összes ismerősünkkel beszélünk. Miért kellene az egyetemről ismert ezer éves „havernak” és a szakmai életből ismert kollégánknak beszélgetnie egymással, egyáltalán mi közük van egymáshoz? – kérdezi Saffo. Véleménye szerint, ha ezt nem tudja orvosolni a közösségi oldal, akkor könnyen a MySpace sorsára juthat, és a süllyesztőbe kerülhet, miközben egy olyan szolgáltatás lép a helyére, amely sikerrel oldja meg ezt a kihívást. Talán éppen a Google.

A másik gondolatébresztő megjegyzés éppen a Google működésére vonatkozott. Ezek szerint a keresőkirály újfajta működési logikát hozott az üzletbe, mivel úgy terjeszkedik akár a taplógomba, amely minden táplálékot felszív maga körül és lehetetlenné teszi, hogy bármi más megmaradjon ott, ahol ő található. Magyarra fordítva úgy működik a Google, hogy ahová beteszi a lábát, ott teljesen ellehetetlenít minden más üzleti modellt, míg végül nem marad versenytársa a területen. Például a Google megvásárolta a Keyhole-t, létrehozta belőle a Google Maps-et és lehetetlenné tette, hogy egy tisztán csak térképekkel foglalkozó cég versengjen vele ezen a piacon.

A harmadik meglátás, amit kiemelnék a következő „nagy dologra” vonatkozik. Saffo szerint ezek a robotok lesznek. Egyrészt a szenzorok, érzékelők, kamerák és különböző miniatürizált elektronikus mérőműszerek ára annyira leesett, hogy gyakorlatilag mindenbe szinte ingyen bele lehet építeni őket. Jól látszik ez például a mobiltelefonoknál. Másrészt ezek a műszerek beépíthetők bármilyen tárgyba, ami a dolgok internetjének (internet of things) elterjedésével a tárgyak közötti kommunikációt hozhatja magával. A mostani számítógépes kütyük gyakorlatilag szinte robotoknak tekinthetők, csak éppen a kerekek hiányoznak róluk. A Google egyébként nem véletlenül kísérletezik a vezető nélküli autóval – ez ugyanennek a trendnek a fontos része.

Végül a negyedik dolog, amit megemlítenék az interjúból, az a szilícium-völgyi innovátorok természete. Saffo szerint két dolog hajtja ezeket az embereket, egyrészt, hogy meggazdagodjanak, másrészt, hogy megváltoztassák a világot. Mintha egy angyal ülne az egyik vállukon, aki azt súgja a fülükbe, hogy tedd jobb hellyé a világot – és egy ördög a másikon, aki azt mondogatja, hogy keress rengeteg pénzt! Az igazán sikeresek azonban képesek egyensúlyban tartani a két dolgot, jobb hellyé teszik a világot, miközben az a jutalmuk, hogy meggazdagodnak. Aki csak a pénzre hajt, annak többnyire nem jön össze, mivel a sikerhez társadalmi kapcsolatokra van szükség, ez pedig nem növekszik, ha csak a pénzre koncentrálunk.

A legvégére pedig egy tipp Paul Saffo-tól, amit eddigi pályafutása során egyfajta hüvelykujjszabályként is használt: „ha rövid távon sikert akarsz elérni, akkor valami olyasmit keress, ami kb. 20 éve nem sikerül” – úgy látszik ugyanis, hogy húsz év után jön a fordulópont, amikor valakinek összejön az, amivel addig mindenki felsült és beüt a főnyeremény. Így aztán miközben megváltoztatjuk a világot még meg is tudunk gazdagodni.

Pintér Robesz

Idén 20 éve indult útjára a Linux operációs rendszer, mely mára megkerülhetetlen szereplőjévé vált az informatikának. Ennek a húsz évnek a mérföldköveiről érdemes megemlékezni az évforduló kapcsán.

1991

Egy finnországi egyetemista bizonyos Linus Torvalds úgy felhúzta magát a Minix operációs rendszer licencelésén és technikai korlátain, hogy visszakézből írt egy kernelt (rendszermag), amit azon nyomban meg is osztott a világhálón az azóta híressé vált kísérőszöveggel:

Üdv minden Minix-felhasználónak odaát! Egy (ingyenes) operációs rendszert csinálok (csak hobbiból, nem lesz olyan nagy és profi, mint a gnu) a 386-os (486-os) AT-klónokhoz. Április óta érlelem, és lassan elkészül. Szeretnék visszajelzéseket arról, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a Minixben az embereknek, mivel az én operációs rendszerem némileg hasonlít rá (többek között (gyakorlati okokból) azonos a fájlrendszer fizikai kiosztása).

A bash (1.08) és a gcc (1.40) programokat már átültettem, és úgy tűnik, működik a dolog. Ez azt jelenti, hogy pár hónapon belül valami hasznosat fogok kapni, és kíváncsi lennék, milyen funkciókat szeretnének legtöbben. Minden javaslatot szívesen veszek, azt viszont nem ígérem, hogy meg is valósítom őket :-)

- Linus (torvalds@kruuna.helsinki.fi)

Ui.: Igen! Nincs benne Minix-kód és többszálú fs-sel rendelkezik. Nem hordozható (a 386 feladatváltást használja stb.), és lehet, hogy soha nem is fog az AT-merevlemezeken kívül bármi mást támogatni, minthogy nekem csak ez van :-(.[1]

1992

Ettől az évtől a Linux rendszermag a GNU General Public Licence (GPL) felhasználói licenc alatt alatt került kiadásra. Ez a licenc egyébként a szabad szoftveres mozgalmak másik géniuszának Richard Matthew Stallman-nak (RMS) az agyszüleménye. A licence egyébként jogi szempontból egy briliáns megoldás, hiszen pont az alkotó által elítélt erős copyright rendszer kereteit használja fel annak érdekében, hogy a GPL alatt kiadott munkák nyíltságát szavatolja. RMS meg is alkotta copyright mintájára a copyleft fogalmat, ami egyébként semmi más mint egy remek angol szójáték, ami azt hivatott kifejezni, hogy a copyright szöges ellentéte.

A Linux rendszermag GPL alatti kiadása is olyan mozzanat volt, mely elengedhetetlen volt a későbbi sikerek eléréséhez. Akkoriban viszont inkább a Minix licencelési problémáira keresett válasz volt csupán.

1993

Ekkor már több, mint 100 fejlesztő dolgozott a rendszermagon és adaptálva lett a GNU környezetre is. A két fejlesztés házasságából jöttek létre az első disztribúciók, melyek egy rendszermag és válogatott programok gyűjteményét jelenti. A legelső disztribúció a Slackware volt, amit azóta is az egyik legjobbnak tartanak. Majd még ugyanebben az évben megjelent egy másik nagyon fontos "disztró" a Debian.

1994

Linus szerint a rendszermag eddigre elérte azt a fejlettségi szintet, hogy 1.0-ás verziószám alatt kerülhessen kiadásra. Ebben az évben kapott a rendszer grafikus kezelőfelületet is, melyet az XFree86 projekt fejlesztői hoztak létre, hogy az X Window grafikus felület szabad alternatívájaként lehessen használni. Két másik fontos "disztó" is ebben az évben indult útjára: a Red Hat 1.0 és a SuSE 1.0. Ekkor már körvonalazódott, hogy a GNU/Linux mozgalom és köré épülő gazdasági vállalkozások anyagilag is kifizetődő vállalkozásokká válhatnak. Ezt a későbbiekben igazolta a Red Hat, mint az első olyan vállalat amely leginkább Linux támogatások nyújtásával átlépte az egymilliárd dolláros küszöböt.

1995

A kezdeti szerény hardver támogatás ebben az évben teljesen új architektúrák támogatásával egészült ki. Úgy is mint DEC Alpha és SUN SPARC. Ezzel a rendszer megindult azon az úton, hogy ez váljon a legtöbb hardvert támogató rendszerré. Az eltérő architektúrák támogatása ezek után szinte sporttá vált a fejlesztők körében és ma már inkább az a kérdés, hogy mi az a hardver amin nem lehet Linuxot futtatni? Az utóbbi években a legnagyobb fejlődési ütemet a különféle beágyazott rendszerek produkálták (telefonok, televízió készülékek).

1996

Két év alatt a fejlesztők eljutottak a rendszermag 2.0-ás verziójáig és ezzel együtt komoly versenytársa lett más rendszereknek is. Ebben az évben vált a pingvin a Linux totemállatává. A történet szerint azért, mert Linus-t megcsípte egy pingvin. Persze a pingvines affér igaz, de az már 1993-ban történt és csak mint érdekesség említette Linus a levelező listán. Ebből lett a legenda.

A valódi ok amiért TUX-ra esett a választás az volt, hogy maga Linus kedveli ezt az állatot. A grafikát Larry Ewing alkotta meg a GIMP első nyilvános változatával. Magát a TUX nevet Henning Schmiedehausen találta ki a Torvalds és Unix szavak összegyúrásával hozta létre.

Egyébként TUX sosem vált hivatalosan a Linux logójává, inkább kabalafigurának lehet tekinteni. Ehhez képest mára ha valaki meglátja a Buddha szerű vízi madarat, akkor arról egyből a Linuxra asszociál. Akár totemállat, kabalafigura vagy logónak hívjuk, bejött az amin egyébként komoly marketing szakemberek szoktak dolgozni, az figurával az ember összekapcsolja a Linuxot.

1998

Nagy informatikai vállalatok. mint az IBM, Oracle és Compaq sorra jelentik be, hogy támogatják a Linux operációs rendszert. Ezzel nagykorúvá válik az operációs rendszer alig hét év leforgása alatt. Ekkor jelenik meg a KDE 1.0 grafikus felhasználói felület, melyet Matthias Ettrich kezdett el fejleszteni és hamar népszerűvé is vált a felhasználók között. Egyetlen egy szépséghibája volt a fejlesztésnek, mégpedig az, hogy az akkori Qt (Trolltech) könyvtár licence a fejlesztők jó részének elfogadhatatlan volt, mely a GNOME kezelőfelületet fejlesztéséhez vezetett. Az viszont vitathatatlan érdeme volt a KDE-nek, hogy ezzel sikerült először olyan felhasználói élményt biztosítani ami alkalmassá tette az asztali környezetben való mindennapi használatot is akár.

1999

Az IBM ebben az évben további projekteket jelent be a Linux támogatására megerősítve ezzel az egy évvel korábbi vállalását. Amikor a nagy szereplők nem csak egyszeri fellángolásáról van szó, akkor illik azt komolyan venni. A Linux egyre inkább erős szereplőjévé vált az informatikának és annyira komoly üzletté nőtte ki magát a támogatásra szakosodott cégek piaca, hogy a Red Hat elsőként tőzsdére vonult és ezzel "A Linux" céggé vált, mely első sorban a vállalati felhasználók kiszolgálását célozta meg.

2003

Az IBM híres Linuxos reklámja az amerikai Superbowl alatt ebben az évben futott:

Novell megvásárolja a SuSE Linuxot 220 millió dollár készpénzért. A tranzakció lezárása idején már

2004

volt a naptáron. A Novell első lépésként GPL licenc alá helyezte a YaST2 csomagkezelő rendszert, ami nagyban hozzájárult a SuSE népszerűségéhez. Később a teljes rendszert elérhetővé tették ISO formátumban is. Ebben az évben az XFree86 fejlesztői kettészakadnak és egy részük a X.Org keretein belül folytatja a munkát, mely a grafikus motor gyorsabb ütemű fejlesztését tűzték ki célul.

Ez volt a mára vezető Linux disztribúcióvá váló Unbuntu első éve is.

2005

A Novell elindította az OpenSUSE projektet és ebben az évben jelent meg az OpenOffice 2.0-ás verziója is, mely az ODF nyílt dokumentum formátumot már támogatta. Ebben az évben a BusinessWeek hetilap címlapjára felkerült Linus Torvalds. A magazin egyébként méltatta Linus munkáját és abban az évben a legjobb managerek közé választotta. Közben a Linux köré épülő gazadaság már több mint 10 milliárd dolláros üzletté vált.

2005-ben is volt egy fontos felvásárlás, mégpedig a Google megvásárolta az Android nevű céget, amellyel nagy terveik voltak. Ez akkoriban nem volt különösebben érdekes hír.

2006

A Novell és Microsoft bejelenti, hogy együttműködnek az egymás rendszereinek jobb támogatása érdekében. A bejelentés elég nagy hullámokat vetett, hiszen eddig a két operációs rendszer mint tűz és víz volt. Persze a döntés logikus volt, hiszen a vállalati felhasználók ekkorra már szinte kivétel nélkül heterogén informatikai rendszert üzemeltettek, amiben bőven jutott hely mindkét operációs rendszernek, így azok a cégek melyeknek fontos volt a vállalti szegmens, azok kénytelenek voltak mindkét rendszert elismerni.

2007

A Dell megkezdi az Ubuntuval előtelepített laptopok forgalmazását, és megalakul a Linux Foundation is mely a korábbi OSDL (Open Source Development Labs) és a FSG (Free Standards Group) összeolvadásából jött létre és elsődleges céljául a Linux népszerűsítését, védelmét és szabványosítását tűzte ki célul.

Ebben a z évben alakul meg az Opena Handset konzorcium amely a legnagyobb telefongyártókat, csipgyártókat és szolgáltatókat hozza egy fedél alá. Majd a konzorcium megalakulásának napján bemutatták az Android platformot mely a 2,6-os Linux rendszermagra épült.

2008

Ennek az évnek a végén jelenik meg az első mindenki számára elérhető Androidos készülék a HTC Dream. Ezt a gyártót csak a mobil iparban jártas emberek ismerték akkor. A megjelenéskor bátorkodtam megjósolni, hogy ez a platform lesz a kihívója az Apple-nek, bár ezt sokan megmosolyogták akkor.

2010

A Linux alapú Android ebben az évben leelőz minden más operációs rendszerrel szállított okos telefont az USA-ban és a trendeket figyelve az világ többi országában is ez várható. Az operációs rendszer népszerűségének növelése érdekében az Android a legjobb dolog ami történhetett.

2011

A Linux 20 éves születésnapját ünnepli és ma a világ leggyorsabb szuperszámítógépeitől, a tőzsdéken és banki ATM-eken át, szinte minden elektronikus készülékben megtalálható. Az otthoni router-ben és az új lapos tévében ugyanúgy mint a zsebünkben.

Ez alkalommal egy kis léhaság következik a blogon: nem kell sokat olvasni (és nekem írni), hanem nézzünk jópofa videókat flancos számítógépekről! Az apropót adja mondjuk az IBM kompatibilis PC harmincadik születésnapja, avagy ki a fene gondolta, hogy 25-30 évvel később így fog kinézni a számítógép?

Kezdjük is rögtön Frankboy16 videójával, aki két évvel ezelőtt készített néhány nagynevű PC fotójából rajongói videót. Azok a dizájnok!

Ezután következnek az őrültek, akik számára a számítógép háza egyfajta lehetőséget jelent arra, hogy meglepő design hatást lehessen elérni velük. Íme tehát a csodálatos játékgépek, tessenek kapaszkodni, hihetetlen küllemű gépek következnek!

 

A világ legnagyobb képernyője következik, amely 75 x 13 képpontot képes megjeleníteni. Mindezt úgy, hogy egy stadionban a székekre leraknak egy-egy PC-monitort, szám szerint összesen 975-öt és ebből lesz stadionnyi kijelző. Látványos!

Szilágyi Árpád

Csizma az asztalon, avagy fonetika és kódtörés?

Feltörték a Skype beszélgetések titkosítását, szólt a hír 2011 júniusának első napjaiban. A szenzációnak számító kódtörésnek az az érdekessége, hogy a titkosítási kódot nem is fejtették vissza, hanem - a hír szerint - a beszélgetésben elhangzó szöveg hangállományához tartozó adatcsomagok nagysága alapján fejtették vissza a hangzó beszédet. Tehát nem klasszikus kódtörésről van szó, hanem fonológiai, fonetikai elemzésről. A hírhez az is hozzátartozik, hogy egyelőre csak az angol nyelvre működik a rendszer. További érdekesség, hogy nyelvészeti, tehát tudományos módszerekkel rekonstruálták a titkosított VoIP beszélgetések hangzását a University of North Carolina kutatói, Andrew M. White, Austin R. Matthews, Kevin Z. Snow és Fabian Monrose (a teljes tanulmány itt olvasható: http://www.cs.unc.edu/~amw/resources/hooktonfoniks.pdf).

Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

Ez a módszer ráirányítja a figyelmet a hangzó beszéd számítógépes vizsgálatára. A nyelvtudománynak a beszéddel, a hangzással foglalkozó ága a fonetika, ami a beszédhangok, illetve a beszéd hangtani, akusztikus sajátosságait vizsgálja. Pontosabban a beszédhangok fonetikai típusait, képzésbeli jellemzőit, a magán- és mássalhangzók jellemzőit, típusait vizsgálja, igyekszik megismerni és leírni a beszédhangok beszéd közbeni módosulásait. Másrészt a hangzó szöveg intonációját, tempóját, hangerejét, nyomatékviszonyait, dallamát, tehát összefoglalva a prozódiai jellemzőit vizsgálja.

A hangzással foglalkozó másik nyelvtudományi ág a fonológia, ami a beszédhangok, fonémák minőségén túl azok grammatikai szerepét kutatja.

Világos, hogy a fonetika és a fonológia nem létezhet műszeres mérések és gépi adatfeldolgozás nélkül. Annál is inkább fontos ez, mert az élő beszéd akusztikai, fonetikai jellemzőinek leírásakor olyan adatokat kell megfigyelni, amelyet az emberi fül nem képes pontosan észlelni, és ráadásul a statisztikai elemzés számára számszerűsíteni is kell ezeket az adatokat. Például mi alapján lehet objektíven bebizonyítani, hogy valakinek mekkora a beszédtempója? Meg kell mérni, és itt már a milliszekundumos nagyságrend körében vagyunk. Tehát a mérőműszerek használata, a mérési eredmények statisztikai, matematikai elemzése és feldolgozása mindig is része volt a fonetikai kutatásoknak.

A modern számítógépes nyelvi elemző eszközök világában viszont nagy tömegű, informatikai rendszerek segítségével produkált, digitális formátumú beszédfolyamok mintázatainak, visszatérő állandó tulajdonságainak az elemzésére is lehetőség nyílik. Ez is szükséges volt ahhoz, hogy nyelvészekből és a VoIP rendszerek informatikai tulajdonságait jól ismerő informatikusokból álló munkacsoport meg tudja fejteni fonetikai elemzéssel és következtetéssel az angol nyelvű titkosított VoIP szövegfolyamok hangállományát.

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség