Netidők Blogtársaság

Szinte hihetetlen, hogy a hetvenes-nyolcvanas években milyen volt az ár/ teljesítmény arány a számítástechnikában. Ma ezt már elképzelni sem tudjuk: az egyetlen hordozható eszköz a floppy akkora, mint egy szalvéta. Egy merevlemez akkora, mint egy kocsikerék, és a kapacitása 10 megabájt. Egy XT még csak álom. Ma már nevetséges képességek, elképesztő árak. Néhány hirdetés erről a korszakról sokkal jobban mesél:

80 megabájt 12 000 dollár alatt (1977)

Mia fene az az elektronikus levél (1981)

Technico Inc TMS9900: "Két byte jobb mint egy" (1978)

16 kilobájtos memóriamodul (kb. 1977)

Telefon modem (1971)

A színes komputert bemutatja Isaac Asimov (1982)

"Aktatáska hordozhatóság" (1976)

Már húsz éve csábítottak, hogy felejtsük el a papír alapú számlázást(1991)

"Bemutatjuk a Microsoft Excelt" (1987)

"Megterveztünk egy forradalmi koncepciót" (1985)

Tücsi, a galaktikus

A héten felhívott egy újságíró, hogy az internet és a közösségi oldalak adatvédelmi aggályaival kapcsolatban tegyen fel kérdéseket. Kedden este egy szabadegyetemen adtam elő, ahol a hallgatóság soraiból sokan az adatvédelmi résznél figyeltek a legélénkebben. Végül tegnap egy rádiónak adtam interjút az internet társadalomra gyakorolt hatásairól, ahol a riporter gyakorlatilag csak az internet árnyoldalára volt kíváncsi. Vajon mi vonz egyes embereket annyira az internet sötét oldalában?

Nekem úgy tűnik, hogy ez a fajta érdeklődés nem egyedi. Az elmúlt több mint tíz évben, amióta az internettel és az információs társadalommal foglalkozom, azt figyeltem meg, hogy az emberek egy jelentős része folyamatos megerősítésre vár a szakértőktől, így tőlem is azzal kapcsolatban, hogy az internet eredendően elvesz tőlünk valamit, kevesebbek leszünk tőle és ez az internet alaptermészete. Ha megkapják ezt a fajta megerősítést, akkor úgy tűnik elégedettebbek lesznek a hallottaktól, igazolva érzik önmagukat, és talán az elfojtott bűntudatuk is csökken, miután kimondásra került a dolog.

Számomra viszont annak megértése az érdekes, hogy vajon miből táplálkozhat ez az érdeklődés a negatívumok iránt. Leginkább csak találgatni tudok. Korábban már írtam, hogy az emberek három féle módon viszonyulhatnak az internethez és lényegében bármilyen technológiához, vannak akik szerint „soha jobbat”, mások szerint „jobb lett volna, ha soha nem találják ki” végül egy harmadik csoport szerint természetes, hogy ellentmondásos minden technológia megítélése, mert általában egyszerre adnak és vesznek el valamit. Úgy gondolom utóbbi megállapítás járhat legközelebb a tényekhez, mivel lényegében minden technológia fausti alku, bár sokat kapunk, de vannak dolgok, amikről cserébe le kell mondanunk. Ebből az alkuból egyesek azonban inkább a negatívumokra koncentrálnak – vagy, mert azokkal a hatásokkal találkoznak inkább, vagy mert az jobban észlelhető a számukra, vagy mert erősebbek a félelmeik a technológia okozta változástól, mint a vágyakozásuk valami jobb iránt, amit ez a technológia megadhatna nekik. Ez a beállítódás tehát összefügghet azzal is, hogy akinek már egy kialakult életritmusa, rendszere van – főleg, ha azzal többé-kevésbé elégedett is – nem szívesen változtat azon, csak azért mert a dolgok működése, rendje megváltozik körülötte. Ők ebben a folyamatban hajlamosabbak inkább az értékvesztéssel azonosulni és azt a kérdést megfogalmazni, hogy mi szükség van ezekre az új eszközökre, miért kellene használni őket és miért nem jó úgy, ahogy eddig volt, miért vágyunk másra, többre ahhoz képest, ami a szüleinknek vagy az előttünk élőknek még elég jó volt.

Jómagam inkább hajlok a technológiát, főleg az infokommunikációs eszközöket pozitívan látók táborához, sőt, ahogy nemrégiben egy kollégám fogalmazott „jó értelemben vett” geek vagyok. Fontosnak tartom azonban annak megértését és elfogadását, hogy a technológia nem mindenkinek ugyanúgy hat az életére, nem mindenkinek ugyanazt jelenti, ezért nem mindenkinek ugyanolyan a viszonya sem hozzá. Ennek megértése segíthet minket abban, hogy jobban toleráljuk a Másikat és annak eltérő hozzáállását a technológia keltette változásokhoz is. 

Pintér Robesz

Nem túl jó hírek érkeznek a Skype felvásárlása után. Az ígéretek ellenére bizonyos platformokon megszűnik a támogatás.

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan visszatérek a témára, azt meg főleg nem, hogy a téma a támogatás megszűnéséről írok majd. A felvásárlás idején kiadott bejelentésben ez szerepel: "Microsoft will continue to invest in and support Skype clients on non-Microsoft platforms.", azaz biztosítottak mindenkit, hogy továbbra is támogatják a nem Microsoft platformokat. Ha olyan a támogatás amit a Digium-nak, a legjobb szoftveres telefonközpont fejlesztőjének nyújtanak, akkor semmi jóra nem számíthatunk.

A Digium hírlevele arról értesít, hogy a Skype for Asterisk termékük értékesítése és aktiválása 2011. július 26-ot követően megszűnik, mivel a Skype nem írta alá a két cég közötti megállapodás meghosszabbítását. A jelenlegi használónak és azoknak akik a következő két hónapban még regisztrálják a kiegészítést, még van két évük a szerződés értelmében, de ez csak szépségtapasz a helyzeten. Az irány azonban látszik.

Mi is az az Asterisk?

Ez egy Soft-PBX, azaz szoftveres telefonközpont, melynek segítségével saját telefonhálózatot hozhat létre a felhasználó egészen az egy telefonos megoldástól a több telephelyes összetett rendszerekig bármit. Én már évek óta használom ezt a rendszert, melybe több szolgáltatást is "bedrótoztam". A hazai vezetékes hívásokhoz a NeoPhone-t használja a rendszer, míg a nemzetközi irányokba egyéb nemzetközi szolgáltatásokat (pl. Vonage). A megoldás ráadásul elérhető közösségi verzióban is (nyílt forráskód), mely nagyban megkönnyíti a technológia iránt érdeklődők és kísérletezők dolgát. Mikor a telepítés mellett döntöttem, akkor a legfőbb motiváció az volt, hogy a vezetékes telefonköltségek otthon havi szinten bőven meghaladták a tízezer forintos határt (rokonok, ismerősök az országban szerte-szét más és más szolgáltatónál). A rendszer telepítése után viszont az éves költség nem érte el a korábbi havi költségeket sem. Kellemes mellékhatásként a hazai hívószám a 21-es körzetszámmal kezdődik (VoIP telefonok), így én is mindenkit helyi tarifával hívok és aki engem hív, az is helyi tarifát fizet csak. Amerikából pedig lehet 1-800-as számmal is hívni (Ford mi a számod? 1-800-Perfect... :-)

A nagyobb felhasználóknak érdemes egyébként beágyazott rendszerként beruházni egy ilyen rendszerbe, mellyel az üzemeltetés a karbantartás gondjai jelentősen lecsökkennek. A szolgáltatóktól való függőség is megszűnik, hiszen azt engedhet be a saját telefonrendszerébe akit akar, valódi versenyre kényszerítve a piac nagy szereplőit.

Egy ilyen rendszerben fontos szolgáltató a Skype ami most kihullani látszik egyelőre. Az egyéni felhasználók majd valahogy megoldják a gépükre telepített kliensek segítségével, hogy továbbra is elérhetőek maradjanak. Vállalati felhasználóknál ez már sokkal macerásabb. Ráadásul pont ezek a felhasználók a Microsoft legfontosabb partnerei, akik majd jól elgondolkodnak, hogy mire is biztosíték a a redmondi cég ígérete. Remélem hamar visszakozik a majd a Microsoft és lehetővé teszi továbbra is a Skype for Asterisk használatát, mert az imázsának ez nagyon sokat árthat.

Igen, június elsejétől már nem csak tesztsugárzás, hanem kereskedelmi célú digitális rádióadás is lesz. De ha a kérdés tényleges tartalmát nézzük, akkor korántsem vagyok ilyen biztos. Ugyanis a hazai, technikailag meglehetősen konzervatív közönségen múlik, hogy lecserélik-e rádióikat DAB+ rendszerű készülékre.

Jól emlékszem, hogy 1995. december elsején, a Magyar Rádió 70. születésnapján egy riportermagnóval a „kapcsolóteremben” jártam, ahol az akkori műszaki igazgató mutatta meg azt az egységet, amivel a közrádió DAB kísérleti adása elkezdődött. (Egyébként ez volt az a pillanat a rádiózás hazai történetében, amikor a közrádió egy sor fejlesztés szempontjából még mindig élenjáró volt, bár már érzékelhető volt, hogy ha nem történik irányváltás, akkor elenyészik az előny. Ami sajnos meg is történt.) Mindez több, mint 15 éve volt, de a digitális rádiózás még mindig nem terjedt el Magyarországon.

Márpedig 2012 elején elvileg meg kellene szűnnie a földfelszíni (azaz nem kábelen továbbított) analóg műsorsugárzásnak, legalábbis az Európai Unió direktívája alapján. Ebből következően logikus lenne, ha a rendelkezésre álló frekvenciákon digitális rádióadások jelentkeznének, csak hát a probléma szerintem az, hogy ma még egyáltalán nem elterjedt Magyarországon a digitális rádióműsor sugárzás és a DAB rövidítést szerintem csak a leglelkesebb mérnökök és techie-őrültek használják. (És persze tudunk róla mi, rádiósok is.) Pedig a DAB-nak sok előnye lenne. A legfontosabbat már szintén 15 év óta emlegetjük: megszűnne a frekvenciaínség és kis túlzással akárhány országos rádióadást lehetne indítani.

Tegyük hozzá, hogy 2008 októberének végén még az elszánt rádióőrültek is csalódottak lettek, amikor az Antenna Hungária beszüntette az addigi (elsőgenerációs) DAB adást és helyére szűk három hónappal később a DAB+ rendszerű tesztsugárzást tette, amivel csak az a probléma, hogy a „régi” DAB vevőkészülékekkel nem foghatók az „új” DAB+ adások, mert másfajta tömörítést használ a digitális jelfolyamban. Márpedig az első DAB-képes rádiókat igen borsos áron lehetett megvenni – különösen magas ez az ár akkor, ha egyáltalán nem lehet használni a készüléket semmire. (Emlékszem, hogy kedvenc hi-fi márkám, a Technics is gyártott egy DAB rendszerű rádiótunert, pénzem sajnos nem volt rá, ma meg már okafogyott, sőt sajnos a Technics márka sincs már jelen a hi-fi cuccok piacán.)

DAB+ helyzet, 2011, május (forrás: Antenna Hungária)

Az újdonság most az, hogy néhány nap múlva, 2011. június elsején elindul a kereskedelmi célú DAB+ adás, elsőként a Neo FM országos kereskedelmi rádió indul a digitális platformon, noha a tesztsugárzás már egy ideje megy jónéhány csatorna műsorával: Budapesten fogható a közrádió három programja (Kossuth, Petőfi, Bartók), továbbá az Inforádió, a Katolikus Rádió, a Klubrádió és a Lánchíd Rádió. A pár nap múlva induló szolgáltatás szintén a fővárosban és környékén érhető elő, jelenleg az itt élők 25%-a számára lehetőség a DAB+ adás, más kérdés, hogy mikorra lesz kimutatható a vételre alkalmas rádiókészülékek száma. A sajtóközlemény szerint Németországban is most készülnek a DAB+ adások újraindítására, pedig ott sokkal jobb eredményeket értek el a korábbi DAB rendszerrel, de a mostani fejleményeknek nyilván hatása lehet az itteni helyzetre is, hiszen ha a németeknél elterjed a DAB+, akkor nagyobb darabszámban fogynak az erre alkalmas készülékek és így nagyobb eséllyel jutnak majd Magyarországra is olcsóbb rádiók.

Szóval kicsit hosszú szülésnek tűnik 1995 óta, de talán most tényleg van esély az elterjedésre. A kérdés csak az, hogy a rádióhallgatók is észreveszik-e a „pluszt”…

Szilágyi Árpád

Koreai eredetű a japánnyelv címmel jelent meg az Index.hu-n az alábbi hír:
A japán nyelv eredetével kapcsolatban számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy valamennyi úgynevezett japánnyelv egyetlen közös őstől származik mintegy 2182 évvel ezelőttről - ez az időszak egybeesik a Koreai-félszigetről elindult hatalmas vándorlási hullámmal. A Tokiói Egyetem kutatói, Sean Lee és Haszegama Tosikazu a japánnyelv 210 kulcsszavából listát készítettek, és kivetítették a listát 59 különböző dialektusra. A kutatók olyan alapszavakat választottak, mint például a testrészek elnevezése, a számok, a főbb főnevek és névmások. A tanulmány a japánnyelv eredetéről a Proceedings of the Royal Society című szaklapban jelent meg.

Image: Nutdanai Apikhomboonwaroot / FreeDigitalPhotos.net

 *

A nyelvek közötti rokonság kérdésével a több mint kétszáz éves történeti összehasonlító nyelvtudomány foglalkozik, tehát megvan a kifinomult módszertana, amely szerint a mai nyelvek rokonságának kutatásában igazán jelentős, új eredmények már csak elszórva valószínűsíthetők.

A népek vándorlásának megvan a nyelvi hatása is, ezt areális (területi) hatásnak hívjuk, amely kulturális kölcsönhatásoknak, a rövidebb-hosszabb ideig tartó érintkezésnek köszönhető, melynek során kultúrák, nyelvek és népek keveredhetnek. Ez nem rokoni kapcsolat, csak érintkezés.

Nehéz eldönteni, hogy melyek a rokonnyelvek és melyek az areális vagy kulturális érintkezésben lévő nyelvek. Ennek az alapja a történeti összehasonlító nyelvtudomány, amelynek az alapmódszerei már a 18. század végén megjelentek!

A módszer lényege: megfelelően kiválasztott nyelvi adatok mennyiségi és minőségi összehasonlítása. Lényegében adatbázisok közötti szignifikáns szabályszerűségek kereséséről van szó.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

Az összehasonlítandó nyelvi adatbázisokból kizárjuk a hasonló hangzást, a gyermeknyelvi szavakat, a hangutánzó, hangulatfestő és indulatszavakat. A lényeges, összehasonlítandó nyelvi rendszertani elemek: a) hanzgókészlet, b) nyelvtani rendszer (ragozás, szerkezetek, nyelvtani jelentések kifejezőeszközei stb.), c) szókészlet. A leglátványosabb mindezek között a szókészlet, mert azzal szembesül leginkább a laikus, ám ez a legbizonytalanabb és leggyorsabban változó részrendszer, és a nyelvtani rendszer változik a leglassabban, az a legállandóbb.

Tehát viszonylag nagy és szabályozott számú nyelvi adatbázisok elemei közötti szignifikáns és egyben szabályszerű mintázatok kereséséről van szó: ezt kiválóan meg lehet gyorsítani számítógépes eszközökkel, melynek köszönhetően olyan szabályszerűségeket is felfedezhetünk, amelyeket a kézi, intuitív módszerrel csak igen nehezen. Jegyezzük meg rögtön, hogy ez a statisztikai, számítógépes módszer olyan szabályszerűségeket is fölismerhet, amelyek nem használhatók a nyelvészeti kutatásban. Az adatbázisok feltöltése, illetve tisztítása tehát továbbra is emberi munka lesz, mert a nagy szószámú, már eleve meglévő számítógépes korpuszokban mindenféle szó van, nem csak alapszókincsbeli, ám a történeti összehasonlító módszer szerint csak alapszókincsbeli, alapnyelvbeli elemeket szabad összehasonlítani. Az adatbázisok megfelelő szabályszerűségek szerinti összehasonlítása viszont jól végrehajtható statisztikai módszerekkel! Mindez a modern számítógépes nyelvészet területeihez tartozik.

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség