Egy barátom olyan lakásba költözött a budapesti belváros közepén, ahonnan a szolgáltató kikötötte az áramot és egy pereskedés miatt az egyelőre nem is kapcsolható vissza. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen hatással lehet az ember életére, ha egy ilyen fontos közmű nélkül kell élnie.

Először is szögezzük le, hogy szerencsére meleg víz és fűtés van a lakásban, ezeket nem kapcsolták ki, tehát „csak” az áramot kell nélkülözni. Vegyük számba, hogy mit jelent ez. Először is, nincs világítás, tehát minden olyan helyiségben, ahol nincs ablak, csak ajtó, szinte mindig félhomály vagy teljesen sötét van (pl. fürdő, WC, kamra). Az ezekhez a helyekhez kapcsolódó tevékenységeket sötétben vagy zseblámpa mellett kell végezni. De így sem használható a mosógép, a villanyborotva, a hajszárító vagy a hősugárzó. Azokban a helyiségekben, ahol van ablak, napközben javarészt nélkülözhető az áram, ha a tevékenységünk nem igényel elektromos készüléket. Főzni például leginkább nappal lehet, amikor kint világos van, viszont így sem tudjuk használni a konyhában a mikrohullámú sütőt, az elektromos vízforralót, az árammal működő kávéfőzőt és nincs hűtő sem. A nappaliban nem lehet tévézni, az elemes zsebrádió vagy a máshol (például munkahelyen) feltöltött mp3 lejátszó viszont használható – amíg le nem merül. Ha besötétedik és olyasmit akarunk csinálni, amihez fény kell – például olvasni szeretnénk – akkor gyertyát vagy zseblámpát tudunk használni.

Mi a helyzet az információs és kommunikációs technológiák használatával? 10-15 évvel ezelőtt igazán gondban lettünk volna, ha áram nélkül szerettünk volna számítógépet használni és azon internetezni. Ma már viszont egy naponta a munkahelyen (vagy máshol) feltölthető laptoppal és mobiltelefonnal (vagy mobil stick-kel) akár fél napot is lehet otthon internetezni, anélkül, hogy rászorulnánk a 220-ra. Tehát minden este ülhetünk a gyertyafényes szobában és közben olvashatjuk a postr blogposztjait vagy böngészgethetünk az interneten.

Ahogy azonban a fentiekből kitűnhet, elég sok mindenről le kell mondanunk áram nélkül. Bár nem lehetetlen így élni, de sokkal inkább kötve vagyunk a nappalok és éjszakák váltakozásához, mint ahogy azt megszoktuk. Az áram hiánya egyaránt rányomja a bélyegét a tevékenységeinkre és az időbeosztásunkra (a napi rutinra), annak tervezhetőségére.

Persze ne higgyük, hogy áram nélkül élni kuriózum lenne – legfeljebb a magyar főváros közepén számít annak. Ha belegondolunk több ember élt áram nélkül a világtörténelemben, mint árammal és jelenleg is csak a fejlett világban ennyire kézenfekvő a folyamatos áramszolgáltatás a lakásokban (bár Magyarországon is tízezrek élnek áram nélkül, főleg tanyákon). Végeredményben tehát civilizációs függésről van szó, csak legtöbbször ezt nem vesszük észre, mivel az áram olyan közmű, amit természetesnek tekintünk – és véleményem szerint ez így is van jól. Sokkal inkább szemet szúr viszont a csak mostanában közművé váló infokom szolgáltatásoktól való függésünk és sokan szeretnek is szörnyülködni afelett, hogy egyesek „nem tudnak mobiltelefon vagy internet nélkül élni”. Nekik azt javaslom, hogy próbáljanak meg áram nélkül boldogulni néhány napig és rá fognak ébredni, hogy ők is ugyanúgy függők, csak ennek nincsenek tudatában.

Pintér Robesz