Az ünnepek között jobban esik némileg könnyedebb témákkal foglalkozni, így egy igen népszerű közösségi tevékenységgel, a népi honosítással foglalkozom. Hogy miért népi? Mert közösségi, alulról (tehát a felhasználói tömegek felől jövő), spontán és laikus foglalatosság, amely abból a közkeletű sztereotípiából indul ki, hogy az idegen szavak károsak, rontják a nyelvünket, ezért magyar elemeket kell használnunk helyettük. Ám létezik ennél kevésbé radikális motiváció is, az, hogy az idegen szavakat a stílus gazdagítására, a közérthetőség céljából, esetleg esztétikai célok miatt miatt célszerű magyar, illetve már megszokott megfelelőkkel helyettesíteni. És ez a közösségi „sport" egyre népszerűbb, amelynek a közösségi webhelyek igen jó környezetet nyújtanak. Ezeken a webhelyeken ugyanis a felhasználói csoportok a maguk kezdeményezésére, a maguk érdeklődésére, a közös tudásuk vagy éppen ügyetlenségük alapján tartalmat produkálnak, és közösségeket alkotnak. Számos honosító, magyarító közösséget találunk a weben, az ő ötleteikből, néha megmosolyogtató, néhol figyelemre méltó produkcióiból szemezgetek ezúttal.

A honosítás jellemzően olyan téma, amihez mindenki ért, legalábbis sokan gondolják így. Valójában azonban a honosítás egy bonyolult, jelentős szakmai, technológiai és tudományos felkészültséget igénylő tevékenység. A laikus csoportok tehát gyakran követnek el hibákat. Az első jellemző hiba, hogy minden áron, mindent magyarítani akarnak, még azt is, amit már megszoktunk, és ami már bevált. Például manapság nincs értelme már az e-mailt, a monitort magyarítani.

További jelentős probléma, hogy miként magyarítjuk a kiválasztott kifejezést. Sokszor előfordul, hogy érthetetlen, zavaros, továbbra is idegen eredetű az állítólagos magyarítási javaslat. Például ki találják-e minek a magyarítási javaslata a hangzol, a tetszjelez, a cejiz vagy a kedvjelez? Hát persze, hogy a lájkolásé. De a pendrive magyarítási javaslatai között is vannak érdekes kezdeményezések, például a tokoska, az adattyú, a böktár, a pender, a penderítő vagy a pöndi.

És hogy honnan veszem mindezeket? Nem őrültem meg teljesen, hanem a weben, némi keresgélés után találtam olyan közösségeket, weboldalakat, ahol mozgalomszerű honosítási csoportok álltak össze. A spontán, laikus magyarítási kísérletek igen érdekesek, nagyon tanulságosak. Lehet vitatkozni arról, hogy ez hasznos-e vagy káros, és persze a nyelvész körökben meg is indult ez a vita, de szerintem fölösleges, mert a web kettes közösségek elé nem lehet tudományos gátat állítani, ha máshol nem, hát a közösségi oldalakon (pl. a Facebookon) megtalálják a helyüket. A spontán magyarítás mindenesetre természetes jelenség, lám lehet vitatni is a hasznát.

És most lássunk néhány további, figyelemre méltó népi magyarítási javaslatot: pendrive: tolltár, adatkulcs, USB-kulcs, memóriakulcs. E-book: e-könyv, szoftver: lágymű, lágyék. Hardware: kemély, géptest, vas, hardver, csontmű.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség