Netidők Blogtársaság

A napokban ünnepli a Twitter a 6. születésnapját. Mára az egyik fontos mikroblog szolgálatássá nőtte ki magát. Érdemes felidézni ennek a 6 évnek a legfontosabb állomásait.

1996. március 21-én indult útjára Jack Dorsey szolgáltatása a Twttr. Igen akkor még Twttr-nek hívták, de már akkor is Twitter-nek kellett ejteni. A cég startja nem volt viharoktól mentes, kiválások, sértődések és személyeskedések kísérték míg kiváltak az Odeo nevű cégből, ahol az alapítók dolgoztak. Az első verzió hihetetlen, de egy laptopon indult el, ami nagyon gyorsan komolyabb gépre költözött. Az ötletet a szolgáltatás beindításához a mobil telefonokon elérhető rövid szöveges üzenetek adták, amelyek 140 karakter hosszúságúak lehettek, Dorsey sokszor mondta, hogy a Twitter ennek a mobilos üzenetküldésnek az internetes változata.

A hat év alatt a felhasználók száma elérte a 140 milliót és minden harmadik nap 1 milliárddal több rövid üzenetet küldenek a világba arról, hogy mit csinálnak, mik a hírek. A Twitter az egyik leggyorsabb hírcsatorna lett. Nincs olyan komoly hírcsatorna amelyik ne rendelkezne saját Twitter fiókkal, de a politikusok, művészek és celebek is nagy szeretettel kürtölik világgá a velük kapcsolatos rövid híreket.

A Twitter-t működtető programok is nagy változásokon estek át az elmúlt évek alatt. Egy időben rendszeresen találkoztak a felhasználók azzal képpel, ahogy egy bálnát kis madarak madzagon emelnek a magasba. A képhez egy üzenet is tartozott: a szervereink jelen pillanatban túlterheltek. Technikai értelemben igazi állatorvosi ló a szolgáltatás története. A hatalmas számú felhasználót és az általuk küldött óriási mennyiségű üzenetet ugyanis hagyományos módon relációs adatbázisokkal és mezei webszerverekkel már nem lehetett kiszolgálni. Az igazi kihívás az volt, hogyan lehet menet közben kicserélni a szolgáltatást támogató rendszereket anélkül, hogy nagyobb kimaradás történjen, ami a cég végét is jelentette volna. Szerencsére a feladatot sikerült megoldaniuk, amiről a cég programozói konferenciákon rendszeresen és részletesen beszámoltak. Sok más induló vállalkozás köszönheti a sikerét ezeknek az előadásoknak, mert nekik már nem kellett átesni azokon a gyermekbetegségeken, amivel a Twitter mérnökei rendesen megizzadtak.

A Twitter üzletileg is sikeres vállalkozássá nőheti ki magát. Jelenleg a reklámbevételei éves szinten 240 millió dollárra rúgnak, és elemzői előrejelzések szerint ez a szám két év múlva meghaladja majd az 500 millió dollárt is. A szép bevétel ellenére azonban a működése ma is veszteséges. De a befektetők bizakodóak és áramlik a cégbe a tőke, aminek segítségével nemrég felvásárolták a Posterous-t és nem utolsó sorban a fejlesztőnek a számát is sikerült 400-ról 900-ra növelnie. Nemrég elindították a közösség segítségével a Twitter felületének fordítását is. Egy dolog hibádzik, hogyan lehet a bevételeket majd dinamikusan növelni és a céget nyereségbe fordítani, mert enélkül a cég szerintem vékony jégen korcsolyázik, de az biztató jel, hogy fejlesztések nem álltak meg és a cég próbál előre menni.

Érdekes illusztrációt hallhatott a hétfő esti Netidők hallgatója. Kevin a hét műtárgya rovatban bemutatta a digitális kézi hangfelvevőjét (Zoom H1 Handy Recorder), amivel nagyon jó hangminőségben és sztereóben lehet hangokat rögzíteni. Eközben felvette az asztaltársaság tagjai által hallatott hangokat és a műsor többi beszélgetése közben e hangmintákat átmásolta a laptopjára, majd a szinti-billentyűzettel e zajokból dallamot játszott le.

Kevin: Most nem egy zenét raktam össze, csak gondoltam, megmutatok egy-két technikát, hogy mit lehet csinálni abban az esetben, hogy ha felveszünk különböző hangokat és megpróbálunk abból zenét építeni. Itt van egy kis részlet, valaki mondta (az asztaltársaságból) az „O” hangot – ha ezt hozzárendelem egy billentyűhöz, akkor megszólalhat a dallam. (Kevin a billentyűkön a pár perccel korábban rögzített „O” hanggal játssza a Boci, boci, tarka c. közismert sláger dallamát.) Felismerhető, hogy körülbelül így működtek a régi sampler-ek, mert ennyire rövid hangmintákat tudtak használni. Minél lassabban játszunk vissza egy hangmintát, annál mélyebben szólal meg a hang. Ez teszi lehetővé, hogy dallamokat játsszunk egy adott hanggal. Ez tipikusan olyan technika, amit régen nagyon sokszor használták…
Aztán vannak olyan hangok, amikkel lehet dobolni. (Kevin a Borek András által keltett hanggal ritmusokat produkál a szintin.) Illetve most már nagyon érdekes új szintézis technikák is vannak, amik közül mondjuk az egyik legismertebb mostanában a granulált szintézis, ami azt jelenti, hogy kis granulátumokra szedi szét a hangokat és apró foszlányokból épít fel újabb textúrákat, újabb érdekes hangokat. Például itt is van egy ilyen… (Itt hallható volt a stúdióban rögzített hang ismétlődve, amit a gép egyre gyorsabban ismétel, majd egy dallamszerű hangsorozattá áll össze.) És ez mind abból van, amit beszélgettünk. De persze még tovább lehet keverni ezeket a hangokat.

Nagyistók Tibor: Na de tulajdonképpen bármiből lehet akkor dallamot csinálni!

Kevin: Ez így van, pontosan! Azért kell a mikrofon, mert a rögzített hangoknak mindig más a textúrája. Herbertnek van egy ilyen nagyon erős szabálya, a saját magával kötött szerződésében, hogy sosem vágja le a hangok végét, mert mindig a hangok végén vannak azok a kis apró zörejek, organikus zajok, amik karakteressé fogják tenni a hangzást. Emiatt csomószor egy laikus nehezen tudja megfogni, de hogyha az ember megtanulja ezeket hallani, akkor észlelni lehet, hogy mi teszi műanyaggá az elektronikus hangokat és mi teszi organikussá. Ilyenkor nagyon sokat használnak természetes zajokat, zörejeket.

Hogyan jegyezzük meg a szavakat, és miért emlékszünk vissza olyan szavakra, amelyekkel voltaképpen nem találkoztunk az olvasott szövegben? Egyáltalán, hogyan ismerjük fel a szavakat olvasás közben? Ezekhez hasonló kérdéseket vizsgált online módszerrel a Cambridge-i Egyetem Memória Laboratóriuma. A Guardian című brit napilap online felületén végzett memóriavizsgálati kísérlet kísérlet célja a mentális lexikon, illetve a szavakhoz fűződő memória működésének, hibalehetőségeinek a feltérképezése volt. A kísérletben 27 ezer olvasó vett részt, és a vizsgálati alanyoknak a Guardian online cikkei alapján kellett szavakat felismerniük.

Ez azért érdekes, mert a szavakat és a szavakra vonatkozó információkat, jelentéseket, nyelvtani funkciókat az úgy nevezett mentális lexikonban tároljuk, amelynek a működését elméletekkel magyarázzuk. A mentális lexikon nem olyan, mint egy számítógép-memória, hanem a a szavakat, morfémákat valamiféle kapcsolat (hangzásbeli hasonlóság, formai hasonlóság, funkcionális hasonlóság stb.) alapján csoportokba rendezve tárolja. Ennek következménye, hogy például hangzásbeli vagy jelentésbeli hasonlóság alapján eszünkbe juthat egy másik szó vagy szócsoport is (bor, bőr, bár; bor, szőlő, must, hordó, palack, pohár stb.), és a szavakat a mentális lexikon kapcsolatrendszere, hálózata alapján memorizáljuk és ismerjük fel, illetve alkalmazzuk olvasás, beszéd közben.

A részletek további mellőzésével koncentráljunk az eredményekre: a kutatásban részt vevő 147 országbeli 27 ezer olvasó a cikkekben látott szavak 71 százalékát ismerte fel helyesen, és a korábban nem látott, új szavak 33 százalékát válogatták be tévesen az „ismert" kategóriába. Figyelemre méltó a harmadik kategória, amely azon alapul, hogy hajlamosak vagyunk a mentális lexikon hálózatos felépítése miatt hasonló alakú, szerkezetű szavakat, szószerkezeteket, összetételeket azonosítani egymással. Tehát a már látott szavakból újabbakat kombinálunk össze, például a szóösszetétel és a sorszerkezet kifejezések elolvasása után sokan emlékezhetnek tévesen arra, hogy a szószerkezet alakot is olvasták. Ezek tehát voltaképpen memóriahibák, ám leginkább a mentális lexikon működését demonstrálják. Az ilyen téves kombinációkból összeálló szavak 53 százalékát felismerni vélték az alanyok a cambridge-i kutatók kísérletében.

Források:

http://www.guardian.co.uk/science/blog/2012/mar/02/psychology-neuroscience

http://www.psychol.cam.ac.uk/memlab

http://ipon.hu/elemzesek/hogy_volt_%E2%80%92_online_memoriakiserlet/1263/1

Bódi Zoltán

http://infoszotar.wordpress.com

Valószínűleg elég rövid lenne azon olvasóinknak a listája, akiknek a számítógépénél mindig van üres konnektor. A tudomány egyik nagy rejtélye, hogy bármilyen nagy elosztót teszünk, egyszer csak elfogynak az aljzatok. Dugóból mindig több van.

Erre a zseniális megoldásra a neten bukkantam. Moduláris elosztó. Két alap végpont, közte változtatható számú aljzat. Az ötletben az a legszebb, hogy a modulok elforgathatóak, és így nem állhat fenn az a kínos helyzet, hogy a szabad helyre nem fér be a dugóba épített trafó.

Amerikai felhasználók közel 40% fedezte már fel barátja közösségi oldalakon megjelent posztjai alapján, hogy annak más a politikai beállítódása, mint, amit korábban feltételezett róla. Érdekes felmérés eredményeit tette közzé a napokban a Pew Research Center: az Internet & American Life kutatássorozatának részeként a közösségi oldalakon folyó aktivitás politikai vonatkozásait vizsgálták. Hogyan kommunikálnak a politikáról barátaik között az amerikaiak az online térben?

Először is, már eleve nem egyenlőek a viszonyok, mivel a politikai beállítódásnak szignifikáns kapcsolata van a közösségi oldalak használatával. A magukat liberálisnak vallók nagyobb része aktív a közösségi térben, mint a konzervatívoké: 74%-a azoknak az internet felhasználóknak, akik liberálisnak vallják magukat, használnak közösségi hálózati oldalakat (SNS), míg a konzervatívoknál ugyanez az arány 60%.

A politika egyébként elég kényes téma a közösségi oldalakon folyó személyes párbeszédekben. A közösségi oldalak használóinak 18%-a blokkolta, vagy rejtette el a hírfolyamban korábbi ismerőse bejegyzéseit esetleg vonta vissza a bejelölést, mivel az vagy túl gyakran tett közzé politikai üzeneteket a közösségi oldalon, vagy túl sértő volt a bejegyzése, esetleg azért, mert nem értett egyet azokkal. Ugyanakkor több mint 80% soha sem tett ilyet politikai tartalom miatt. Meglepő lehet, de a liberálisok a legkevésbé toleránsak, esetükben a teljes népességre jellemző 18% helyett 28% élt a fentebb említett kizáró eszközökkel.

Akik úgy nyilatkoztak, hogy zártak már ki valakit politikai megnyilvánulások miatt a barátaik közül, vagy rejtették el, blokkolták a közzétett üzeneteiket, elsősorban távoli ismerősökkel tették ezt (67%), a közeli barátokkal kapcsolatban ritkábban éltek ezzel az eszközzel (31%), de leginkább a családtagok azok, akikkel szemben elnézőek voltak (csak 18%-ukat „zárták ki” politikai megnyilvánulásaik miatt) – izagolódni látszik tehát, hogy az ember a barátait megválogathatja, míg a családtagjait nem.

A kizárással szemben azonban sokkal elterjedtebb gyakorlat a megerősítés, amikor valaki lájkolja az ismerőse politikai tartalmú közlését: 47% mondta azt, hogy már tett ilyet. 38% pedig pozitív hozzászólást is tett már politikai tartalmú bejegyzéshez.

Annak ellenére, hogy Amerika szabad ország, ahol a politikai vélemények kifejtésének nagy hagyománya van, a válaszadók több, mint ötöde (22%-a) mondta azt, hogy a közösségi oldalakon az öncenzúra eszközével él és soha nem tesz közzé politikai tartalmú bejegyzéseket, mivel attól tart, hogy ez mások számára bántó vagy sértő lehet. A liberálisok és konzervatívak gyakrabban éltek ezzel az eszközzel, mint a mérsékelt politikai beállítódásúak.

Az eredményeket látva elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Az az érzésem, hogy sokkal többen élhetnek a politikai témák személyes közlésekből való kizárásával (az öncenzúrával): több a rejtőzködő, aki nem traktálja politikai nézeteivel az ismerőseit, mert tart azok reakcióitól. Ugyanakkor biztosan vannak, akik politikailag igen aktívak ezeken az oldalakon, sőt, ismerőseiket is megválogatják ezen szempont alapján. Persze igazán egy jó felmérés segítene ezen, hiszen a közösségi oldalak használata Magyarországon sem kevésbé népszerű, mint az Egyesült Államokban, a Socialbakers szerint már közel 4 millió Facebook felhasználó él idehaza, az internetezők köze kétharmada használja ezt a szolgáltatást...

A felmérést az Egyesült Államokban készítette a Pew Research Center, 2012 január 20 és február 19 között, 2253 válaszadó részvételével, amelyből 1729 fő volt internet használó. A kutatás módszertana telefonos megkérdezés angol és spanyol nyelven.

Pintér Robesz