Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Infografika – a beszéd és az ábrázolás viszonya

A tudományos, szakmai előadásokat gyakran kíséri valamilyen szemléltetés. Jól megszoktuk ezt az iskolában, amikor az órákon személtető eszközöket mutatott a tanár. Manapság már egyre gyakoribb a számítógépes kivetítéssel kísért infografikai szemléltetés. A szó jelentése teljesen egyértelmű, hiszen az előtag az információ rövidülése, a grafika pedig már megszokott és ismerős.

Az infografika tehát olyan – jellemzően, de nem törvényszerűen – digitális technikával létrehozott, előadást kísérő grafikai, ábrázolási mód, amely során az ábrák az előadás lényeges információit jelenítik meg vizuális formában. Az infografika tehát egy modern szemléltetési mód.

A kivetítéssel, grafikai elemekkel kiegészített előadásokban voltaképpen vizualizált párbeszéd jön létre a hallgatóság és az előadó között. Ennek az az egyik következménye, hogy egyre nagyobb szerepet játszik a kreatív képi kifejezésmód a tudományos, szakmai előadásokban. Sőt ma már szinte íratlan szabály, hogy minden tudományos előadást videóval, diavetítéssel, prezentációval kísérünk, és ezek a vizuális elemek minél kreatívabbak, összetettebbek legyenek. Ezért van óriási sikere a Prezi.com nevű kreatív prezentációs technikának, és ez a remek magyar kezdeményezés már nemzetközi környezetben is igen népszerű, mint ahogy arról már korábban írtam a saját blogomban is.

Miért is ragaszkodunk az adatok vizualizálásához? Ahhoz, hogy adatokból ne csak számokat, hanem ábrákat is készítsünk? Ezekre a kérdésekre találunk választ a http://www.slideshare.net/Facegroup/10-reasons-why-we-visualise-data címen található videoblogban. Itt idézik William Playfairt, aki a statisztika grafikai módszereit alapította meg, és 1805-ben írta, hogy amit ki lehet fejezni számokkal, azt valószínűleg ki lehet fejezni ábrákkal, vonalakkal is. Találó mondás!

Az adatvizualizálás egyik oka a fent megjelölt blog szerint, hogy az ábráknak van valami varázsa, vonzzák a tekintetünket, egy pillanat alatt képes megvilágítani egy grafikon az egész szituációt.

A grafikák lehetőséget adnak arra, hogy térben tájékozódjunk, vagyis a szemünket és a kezünket használjuk a gondolkodás, az adatértelmezés közben, és ez azért vonzó számunkra, mert a külvilágban is alapvetően térben tájékozódunk.

A formák, a felületek, a méretek és a színek tárgyiasítani tudnak elvont adatokat, és térben, vizuálisan könnyebb csoportosítani és összehasonlítani információkat, mint elvont módon.

A grafikonok, ábrák, infografikák a könnyű áttekinthetőségnek köszönhetően teret engednek a szabad asszociációknak, így anélkül, hogy a számadatokat kellene memorizálni, megfigyelhetjük az ábrázolt adatok közötti összefüggéseket.

Az infografikák újradefiniálják és új irányokba terelik az egész problémakört, ha egy grafikon és egy kép összekapcsolásával ábrázolunk egy adatsort, akkor az adatok és a kép közötti összefüggés anélkül vethet fel új asszociációkat, hogy mindezt ki kellene mondani, vagy direkt módon kellene utalni rá. És mindez erős interakciót igényel a befogadótól, márpedig az értelmezés során történő aktív közreműködés erősíti a befogadás hatékonyságát.

A jó grafikonok, diagramok, infografikák nem statikusak, nem állapotot írnak le, hanem folyamatosságot, dinamikát, az adatok összefüggéseit, kapcsolódásait ábrázolják. És ezt megint csak maga a befogadó értelmezi aktívan. Ehhez viszont fontos a hangzó szöveg és az ábrázolt szöveg, grafikon, ábra, rajz összhangja és aránya. Csak azt szabad ábrázolni, ami elhangzik szóban is, nem lehet ellentmondás az ábrázolás és a beszéd közt. Ráadásul nem szabad a hallás utáni értelmezés mellett az olvasás útján történő befogadást is nagyon igénybe venni, ugyanis a kettő együtt nem hatékony, nem tudunk egyszerre sokat olvasni és folyamatosan figyelni a beszélt szövegre. A rajz, az ábra viszont jól kiegészítheti a mondanivalót.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Nem azért a két forintért…

Megmondom őszintén, hogy nagy csodálkozással figyelem a telefonadó kapcsán kialakult diskurzust, amely az ingyenes telefonálásról szól. Már az adó első koncepciójának bejelentése tájékán – amikor még minden képlékenynek tűnt – felhívott egy újságíró, hogy akkor szerintem ez vajon elvezethet-e (végre) az ingyenes telefonálást lehetővé tévő szoftverek, mint amilyen a Skpye, hazai térnyeréséhez. Nem értettem, hogy hogyan juthat ez eszébe bárkinek is. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen értetlen, mert mint ahogy a viccben Mórickának a szex, nálunk a telefonadóról idehaza mindenkinek az ingyenes telefonos szoftverek jutnak az eszébe.

Elmondom, hogy mit nem értek – egyszerű matematika: ha az emberek, akkor nem akartak ingyen telefonálni, amikor (mint néhány napja kiderült) kifizették a világ egyik legdrágább telefonos tarifáját, akkor miért akarnának most, amikor az ennek a töredékét kitevő különadó megjelenik? Azt gondoltam az emberek hülyék, de rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az. Az emberek ugyanis nem (mindig) racionálisak. Az ingyen telefonálással elkerült telefonadó nem csak a két forintról szól, nem a racionális hideg számítás áll a dolog hátterében. Ha racionális volna, akkor a benzinbe épített adók miatt már rég mindenkinek biciklivel kellene járnia. Nem, a telefonadó elkerülésére tett minden kísérlet jelképes, a polgári engedetlenség formája, tiltakozás, lázadás a jelenlegi kormány dilettáns gazdaság- és távközléspolitikája ellen. Tehát merőben szimbolikus. 2 forintot fizetni, percenként? Ezeknek?!

Persze a telefonadónak vannak más vetületei is, például az a paradoxon, ahogy a nagypolitika kommentálta, amikor kiderült, hogy a különadóval az amúgy is nemzetközi összevetésben drágának számító telefonszolgáltatást sújtja. A kicsavart kelet-európai logika szerint ez azért van rendjén, mert akkor így biztosan van miből kifizetni az embereket amúgyis „kizsákmányoló multiknak” (a kormány szemszögéből nézve „ezeknek”) a sarcot. Közelebbről megnézve ez azonban nem csak etikátlan (mert, ha igaz lenne ez az érvelés, akkor így csak szimplán megosztoznak a „zsákmányon” – a kormány kéri a saját részét), hanem együgyű is, attól nem lesz ugyanis olcsóbb egy szolgáltatás, ha plusz sarcot vetünk ki rá, hanem drágább lesz. Nem bonyolult, szerintem. Ezzel csak az a gond, hogy végeredményben így a versenyképessége romlik tovább a magyar gazdaságnak, mert a távközlést használni kell, olyan közműről van szó ugyanis, ami a mindennapi élethez egyre inkább elengedhetetlen, nem csak a gazdaságban, a hétköznapokban is.

A dolog pikantériája, hogy az így remélni vélt bevételek sem tervezhetők biztosra, mert a két forint szimbolikája miatt könnyen lehet, hogy sokak eddig többé-kevésbé változatlan távközlési szokásai fognak megváltozni (azoké, akik érzelmi alapon viszonyulnak a történtekhez – aki racionalizál, mint én, annak nem éri meg a két forintokért vacakolni az ingyenes szoftverekkel). Mindennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy a távközlési szolgáltatásokhoz kötődő ÁFA kapcsán nagyobbat bukik az adórendszer (mert csökken annak alapja), mint amekkora bevételre szert tesz a különadóból.

Persze mindez csak merő spekuláció. Az adót még nem kezdtük el fizetni (és még most is hallani, hogy módosítanak a körülményeken). Az emberek viszont nem hülyék. Persze azon sem lennék meglepve, ha végül semmi sem változna és az emberek ezt a békát is lenyelnék. De az is lehet, hogy a felhasználók számát tekintve Skype vagy Viber nagyhatalom leszünk. Meglátjuk.

Pintér Robesz

0 Tovább

Thing on a Spring: az első Hubbard-sláger

Az évszám: 1985. A kiadó: az angliai Gremlin Graphics. A játék: Thing on a Spring (autentikus magyar fordításban: Bigyó a Rugón). Műfaját tekintve oldal irányban szkrollozós, platform, azaz szaladgálós, ugrálós, gyűjtögetős, ellenséget elkerülős, egyik szobából a másikba jutós, örülős.

Főhősünk, Thing (Bigyó), törzsfejlődését tekintve távoli rokona PomPom Órarugó-gerincű Felpattanó nevű barátjának, csak esetébe a rugótesten a fején kívül még kezeket és lábakat is találunk. Szóval, főhősünk egy játékgyárban próbálja kiszabadítani a jó játékokat, elkerülni a rosszakat, és a végén leszámolni a gyárat terrorizáló gonosz goblinnal. A teljes 17 perces végigjátszás megtekinthető az alábbi Youtube videóban, amiből az is kiderül, hogyan szólal meg játék közben Rob Hubbard első C64-slágere.

A fejlesztés a szokásos módon alakult: a játékot ketten írták, volt egy grafikus, és nagyon kellett volna hozzá egy jó kis zene. Itt érkezett meg Rob Hubbard a C64 világába, ez volt az első játékhoz írt zenéje, amelyről az akkori patinás szaklap, a ZZap!64 szerkesztője azt írta: "Egészen hihetetlen, nem tudom elmagyarázni, hallani kell, szavakkal leírhatatlan".

Az alábbi videóban Linus Akesson próbál megbirkózni a virtuóz futamokkal a saját építésű Chipophonján:

Ez a Chipophone is egy egészen különleges szerkezet; eredetileg egy elektromos orgona volt, míg Linus át nem alakította 8-bites chiptune szintetizátorrá, így a két billentyűzettel, lábpedálokkal és rengeteg kapcsolóval a C64 játékaiban hallott valamennyi hanghatás előállítható, és az összes klasszikus játékzene eljátszható. Érdemes rákeresni a Youtube-on, remek videók vannak fent.

Na, de térjünk vissza a Thing on a Springre, amely, bár szerepel a legtöbb C64 zenei toplistán, érdekes módon mégis kevés feldolgozást találunk. Érdekes kivétel a következő funky butt remix, szerzője PappyPlapPlap:

A szám szerepelt a C64 zenenosztalgiát a 90-es években erősen felpörgető Chris Abbott féle Back In Time albumsorozat első lemezén, de nem találtam elég izgalmasnak, ezért inkább a dánokat vontam kérdőre, nekik bejött-e Hubbard első szerzeménye. Mi az hogy! Ott figyel az első albumukon (Loading Ready Run). Ide kattintva meghallgatható belőle egy részet, de vigyázat: hallgatása során erős ingert érezhetünk azonnali léggitározásra!

Chatman

| Még több lehetőség

0 Tovább

Mitől új az új média? 2.

Bár tegnapra (május 22-re) ígértem, a Postr rendszerhibája miatt csak most folytatom a múlt héten megkezdett új média sorozatot. Ezúttal a konvergenciáról lesz szó.

Az új médiának egyik különös jellemzője, amit médiakonvergenciának neveznek. Ez a jelenség egészen pontosan az új médiának köszönhetően jelent meg. A konvergencia kifejezés jelentése 'egy irányba tartó', 'összetartó'. Beszélhetünk technológiai konvergenciáról és tartalmi, szerkezeti konvergenciáról. A technológiai oldala a médiakonvergenciának, hogy egyre több olyan integrált számítógépes felületet, eszközt használunk, amelyeken az elektronikus és az új média tartalmait egyszerre megjeleníthetjük. Ez azt is jelenti, hogy az infokommunikációs eszközeink egyre jobban fel vannak készülve arra, hogy különböző funkciókat legyenek képesek betölteni (pl. okostévé, táblagép és okostelefon egyben stb.). A tartalmi konvergencia pedig az, amikor a médiatartalmakat úgy állítják elő, hogy minden felületen hozzáférhető legyen, illetve amikor a televízióban megjelennek webes tartalmak, illetve a weben megjelennek televíziós és egyéb hagyományos médiatartalmak.


Az új médiában tehát az újságírói, szerkesztőségi munkafolyamatok, eljárások is módosulnak a hagyományos médiához képest, másrészt a közönség, a tartalomfogyasztó szerepe is módosul, mert aktívabb közreműködővé válik, illetve a közösségi médiában könnyen válik a fogyasztóból tartalom-előállító (lásd pl. a blogokat), amivel a hagyományos média tartalomprodukáló monopóliuma megszűnik.


Némi helyesírási kérdés lehet, hogy egybe vagy külön írjuk. Véleményem szerint ez egy jelzős szerkezet, ami azt jelzi, hogy ez egy új fajta média, és ezért külön írom. Ám magyarázható az egybeírt újmédia alak is, mert ekkor az író új fogalomként kezeli.


Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Valós feljelentés virtuális személyek ellen

Bealkonyul Kínában a trollkodásnak. Valódi troll-ellenes törvény észült, és internetes ügyekre specializálódott bíróság alakult.

Kísérleti jelleggel a Csianghszi (Jiangxi) tartományban internetes felhasználónevek tulajdonosai ellen is lehet pert kezdeni. A hivatalos bejelentés szerint az újítás a fórumokon, blogokon és mikroblogokon aktív millliók személyiségi jogainak fokozottabb védelmét szolgálja, ők ugyanis gyakran esnek sértegetés, rágalmazás, szellemi tulajdonjog elleni vétségek áldozatául. A tartományi felsőfokú bíróság év eleje óta a kereset beérkezése után az internetes azonosítók mögötti személyek felkutatásában is jogi segítséget nyújt.

"Ezelőtt az ilyen ügyek többnyire megoldatlanok maradtak, a bizonytalan valós identitások miatt a kárt szenvedők gyakran nem találták meg az őket megkárosítókat, a kísérleti projekttel ez megváltozott" - mondta a lapnak Csang Lie-csong (Zhang Liezhong), a programban részt vevő egyik bíróság hivatalnoka.

Csianghszi tartomány más téren is segíti az online viták rendezését: az elmúlt hónapokban kifejezetten ezekre az esetekre specializálódott bírói testületet állítottak fel. A testület fiatal, a világháló iránt érdeklődő és ott aktív, ugyanakkor legalább három év tapasztalattal rendelkező bírákból áll. Az ötletet a szakma képviselői "előremutatónak" és "gyakorlatiasnak" nevezték, az ország más részeiben is elismeréssel fogadták. Csianghszi példája akár követendő mintaként is szolgálhat, a kínai internetfelhasználók számának növekedésével és az internetes szolgáltatások bővülésével ugyanis országszerte nő az online jogi viták száma.

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek