Netidők Blogtársaság

PPT vagy Prezi? Képek vagy szöveg legyenek a diákon? Egyáltalán, legyenek-e diák? Aki rendszeresen tart előadást, az sokszor találkozik ezekkel a dilemmákkal. A héten részt vettem egy nagyon érdekes és hasznos prezentációs tréningen, amiből kiderült, hogy a fentebbiek számítanak a legkevésbé. A lényeg, hogy hogyan adjuk elő a mondandónkat. Az üzenetünk eljuttatásában ugyanis a tartalom csupán 7%-ot nyom a latban, miközben a hangunk és hanglejtésünk 38%-ot, végül a testbeszédünk 55%-ot. Abban, hogy jó-e az előadásunk, igen keveset számít a számítástechnika.

A legtöbb előadás mégis szinte bizonyos, hogy PPT támogatással hangzik el a konferenciákon, üzleti meetingeken és a prezentációra való felkészülésre szánt idő túlnyomó részét a diák elkészítése teszi ki. Miért? Az említett prezentációs tréningen a tanárunk– a Dramatrix kiváló trénere, Andrew Hefler – szerint először is azt kell megértenünk, hogy mára a PPT vált az üzleti információk átadásának, tárolásának (archiválásának) a legmeghatározóbb formátumává. A jelentések, bemutatkozó anyagok, ajánlatok stb. igen sokszor ebben készülnek el, ezt küldjük el egymásnak, ezt olvassuk. Azonban alapvető különbség van egy csupán olvasásra szánt és egy előadást támogató PPT között. Míg az előbbinek önállóan is meg kell állnia a helyét, az előadó magyarázata nélkül, addig az igazi, előadott prezentáció nem közös olvasásra való, hanem, hogy segítse az előadót a mondanivalója lényegének szóban való átadásában. Ha elég alázatosak és igazán profik lennénk, akkor az előadásaink két verzióban készülnének el: egyik az előadásra, egyik pedig az önálló megértéshez, amit megoszthatunk az érdeklődőkkel. Az, amelyik alapján elmondjuk a mondandónkat hallgatóságnak, a mi mankónk az előadás közben, hogy úgy mondhassuk el, amit szeretnénk, hogy megértsék: mit gondolunk a témáról, miért ez a véleményünk és miért fontos ez a hallgatóság számára. Az pedig, amelyiket megosztjuk, hogy elolvashassák, megnézhessék és megérthessék önállóan is, sokkal inkább hasonlít egy jó szövegre, ami önállóan is megállja a helyét.

De kinek van erre ideje? – hangzik el a kézenfekvő kérdés. Többnyire az előadásokból egyetlen verzió készül. Ez esetben a legfontosabb tisztában lenni azzal, hogyha az olvasásra szánt verzióval megyünk prezentálni, akkor a hallgatóság azt is fogja csinálni, amire az anyagot szánták: mindaddig, amíg a falon a diák is láthatóak mögöttünk, olvasni fognak és nem arra figyelnek, amit mondunk. Hogyan prezentálhatunk mégis egy ilyen anyaggal? Ne mutassuk meg a diát mindaddig, amíg ki nem emeltük a lényeget szóban: mondjuk el, ami szerintünk a legfontosabb a hallgatóság számára az adott dián és csak utána mutassuk meg, hogy a saját szemükkel is meggyőződhessenek róla. Tehát mindig emeljük ki a legfontosabb 1-2 információt a dián. Persze lehet másképpen is prezentálni, de valószínűleg a leghatékonyabb módja annak, hogy megértsék, amit mondani akarunk, ha ránk figyelnek, arra, amit mondunk és nem a diákból próbálják kibogarászni a lényeget. Emiatt a legjobb, ha a diáink csupán a legfontosabb 2-3 dolgot emelik ki és sohasem állnak 3 elemnél többől, vagy ha igen (pl. egy táblázat), akkor a dián jól elkülönül a lényeg.

A tréing persze ennél jóval többről szólt, nem a PPT-ről és a technológiáról, hanem arról, hogy a tartalmon felüli 93%-ot – a hangunkat, testbeszédünket – hogyan állíthatjuk a szolgálatunkba. Ha ez sikerül, akkor ugyanis előadásaink alatt ránk és a mondanivalónkra figyelnek és könnyebben megértik, amit mondani szeretnénk.

Azt hiszem számomra a jövőben kevésbé a PPT-n lesz a hangsúly az előadásaimra való felkészüléskor és sokkal inkább azon, hogy hogyan mondhatom el a mondandómat úgy, hogy egyrészt biztosan megértsék, másrészt a hallgatóság számára igazán releváns legyen. Ettől lesz ugyanis egy előadás jó.

Pintér Robesz

A saját magukat vezető autók már a kanyarban vannak mondhatnánk. De hol is tartanak a fejlesztések és mikor ülhetünk hátra a vezetőülésből, hogy rendet tegyünk a gyerekek között?

Valószínű, hogy ez utóbbira még jó ideig nem lesz lehetőségünk, viszont egyre több, a vezetést segítő technológia kezd elterjedni, melyek vigyáznak ránk. Az újítások szépen szivárognak be a mindennapokba, pedig pár éve még jobbára csak a tudományos-fantasztikus regényekben olvashattunk róluk.

Fékasszisztens

Még emlékszem a Mercedes első fékasszisztensére, ami elvileg radarral működött (volna) és akadály észlelése esetén a sofőrnek sípoló hanggal jelezte volna, hogy itt az ideje a fékbe taposni. A bemutató óriási bukta lett, nem csak ezért mert nem sípolt a rendszer, hanem azért is mert volt még egy kiegészítő információs eszköz, egy majdnem megfelelő helyen elhelyezett deszka, ami után a sofőrnek a fékbe kellett volna lépni. Csak közben a colstokból levághattak egy keveset, mert az új S osztály ahogy az kell, belecsattant az előtte álló kocsiba.

A Volvo aztán szintény csúnyán felsült a fékasszisztens bemutatóján. A kocsival itt egy teherautót sikerült "lekoccolni" újságírók egész hada előtt.

Azóta persze sokat fejlesztettek a rendszereken és most már megbízhatóan működnek, de a kezdeti próbálkozások meglehetősen gyászosak voltak.

Sávelhagyásra való figyelmeztetés

Ez a rendszer egy a visszapillantóba szerelt kamerával figyeli az úton felfestéseket és ha azt észleli, hogy a kocsi elhagyni készül a sávját, akkor a vezetőt először figyelmezteti a kormányba épített rezgetővel. Ha pedig azt észleli, hogy a sofőr egyáltalán nem fogja a kormányt, akkor visszatéríti az autót a saját sávjába egy finom kormánymozdulattal.

Holttér figyelés

Aki vezet, annak nem ismeretlen az a helyzet, amikor egy autót próbálunk lehagyni és mikor odaérünk a másik autó vezetője index és körültekintés nélkül elindul a mi sávunkba. Ilyenkor jön a padlófék, a duda hátha felébred a szunyókálásból a másik. Ha mégsem, akkor kész a karambol. Ennek a helyzetnek a megelőzésére találták ki, hogy a külső tükrökbe kamerát szerelnek, mellyel érzékeli a kocsi, hogy van-e a holttérben másik közlekedő. Ha akadályt észlel akkor figyelmezteti a vezetőt arra, hogy éppen most készül rontani a bonus/malus besorolásán.

Parkoló asszisztensek

Ez az eddigi leglátványosabb kiegészítés amit szériaautóba szerelnek. Kétféle verzió is van belőle. Az egyik utcai parkolást segíti azzal, hogy a kiszemelt helyre szépen tolatva beáll a kocsi, teljesen magától.

A másik verzió a saját garázsunkba áll be, teljesen magától. Megállunk a garázs előtt, kiszállunk és megnyomjuk a gombot, hogy "parkolj!". Erre a kocsi fogja magát és beáll a garázsba.

TAP - ideiglenes sofőr

Múlt héten pénteken Dr. Jürgen Leohold a Volkswagen csoport kutatási igazgatója jelentette be a TAP (Temporary Auto Pilot) rendszert, melyet az EU HAVEit (Highly Automated Vehicles for Intelligent Transport) projektének keretében.

A TAP rendszerrel 130km/h sebességig az autó saját magát vezeti a sofőr felügyelete mellet. Ez már egy fontos mérföldkő a fejlesztésekben a teljesen automata kocsik és a közúti balesetek csökkentését segítő fejlesztések felé vezető úton.

A félautomata gépsofőrt kamerák, ultrahangos érzékelők, lézerszkennerek és elektronikus horizont segítik a feladat végrehajtásában. Leohlod úr felhívta a figyelmet arra, hogy még ezzel a technikával felszerelt kocsiban se próbáljon meg senki hátra ülni menet közben egy kis szunyókálásra, mert igen rosszul ébredhet.

A jövő: Google

A DARPA által sofőr nélküli autók számára rendezett Grand Challenge versenyen előkelő helyen végzett stanfordi csapat tagjait sikerült a Google-nek magához csábítania. Ezzel indultak neki a 2007-es Urban Challenge versenynek, amit már városi közlekedésben a szabályok betartásával baleset mentesen kellett a csapatoknak teljesíteni. Ezen a versenyen 96 kilométer volt a távolság, melyet a győztesnek 4 óra 10 perc alatt sikerült letudnia. A Google csapata a versenyeken kívül tovább fejlesztette az autonóm gépjárműveket néhány kibelezett Toyota Prius-szal és Audi TT-vel. A kocsikkal már több, mint 140.000 mérföldet kocsikáztak. Közben a törvényhozás is felkészül a jövőbeni új technológiák alkalmazására és Nevada állam az 511-es számú határozatával felhatalmazta közlekedési főosztályt, hogy dolgozza ki a sofőr nélküli járművek közúti közlekedésére vonatkozó szabályokat.

Miért ez nagy technológia verseny?

Túl azon, hogy a felsorolt újítások egytől egyik megdobogtatják a műszaki újdonságokért rajongók szívét, kétségtelen, hogy a fejlesztések elsődleges célja a közlekedés biztonságának emelése. Ahogy az elmúlt napok sajnálatos buszbalesetei is mutatják a legnagyobb rizikófaktor a közlekedésben maga az ember. Ha sikerülne a technológiai fejlesztésekkel csökkenteni az emberi hibák számát, akkor ezzel együtt a balesetek számának további csökkenését is sikerülne elérni.

Múlt szombaton délután a rádiós kollégáimmal „léptem fel” a háromnapos Duna Party fesztivál keretein belül a fővárosi Március 15. téren felállított sátorban, ahol a magyar közmédia műsorainak készítőivel találkozhatott a nagyérdemű publikum. Kollégáimmal (akik a Petőfi Rádió munkatársai – név szerint Leirer Tímea műsorvezető, Buda Márton műsorvezető, Szabó Tamás műsorvezető-zenei szerkesztő és Kovács Gellért szerkesztő) egy bő órában mutattuk be a Petőfi műsorainak jó részét, így bemutatkozási lehetőséget kapott a Netidők is. Jómagam pedig arra gondoltam, hogy a teljesség igénye nélkül megmutatom, hogy a műsorunknak mennyiféle kapcsolódása van a zenéhez. Alább egy kis ízelítő a témából.

Kezdjük rögtön a műsorunk szignáljával! (Persze azonnal hozzáfűzöm, hogy a műsorunk Petőfi adón hallható változatában jelenleg – 2007. júniusa óta – nem hallható a szignálunk, hanem csak a műsor netes verziójában.) Az első saját szignálunkat az egykori Manhattan együttes negyedik tagja, Varga Szabolcs készítette 1998-ban különféle változatokban (pl. hír, lírai és dance), majd 2003-ban Pierrot készített belőle remixet.

Íme az eredeti.
És a Pierrot remix.

A hallgatóknak annyira megtetszett a dallam, hogy remixeket készítettek a szignálunkból. 1999-ben például Gargaj nevű hallgatónk - azaz Szelei Kis Gergely – az otthoni számítógépét használta "hangszerként", hozzá a Fast Tracker nevű szoftvert használta és készített waltzer, techno, hip-hop, jazz és rock változatokat.

Íme a trash metal verzió láncfűrésszel súlyosbítva.

A remixelés nem fejeződött be, mert még 2003-ban is készült ilyen új változat, amikor a műsor Netdoktornője élő adásban kérte a hallgatóktól, hogy készítsenek egy magyar nóta stílusú szignálváltozatot. Király Csaba nevű hallgatónk még aznap este elkészítette és el is küldte nekünk e-mailben. (És mellette készült country, táncdal, bigband és lassú is. Mind megtalálható itt.)

Magyar nóta stílusú szignál.

Számtalan más zenei érdekesség is van, ami a műsorhoz kapcsolható. Elkezdem most a sort, aztán ha a jövő héten még kedvem van hozzá, akkor folytatom.

A Netidők csapatában van egy zenész: Dragon György a műsor Hírsziporka rovatának a vezetője, aki már két szintis lemezt is készített (Time Machine – 2009 és The Everlasting Hope of Light – 2010), a Jamendo zenei portálon lehet letölteni, ahol most zajlik egy szavazás és az Instrumentális zenék kategóriájában lehet esélyes 2011 legjobb muzsikusa címre. (Erről éppen egy hete volt szó itt a blogon.

Zenészvendégeink közül hadd emeljem ki, hogy 2000-ben a mi műsorunkban mutatkozott be a Petőfi Rádióban az Amorf Ördögök és Tövisházi Ambrus. Éppen azért kerültek be a műsorba, mert nem csak elektronikus zenét készítettek, hanem ehhez a PC-t használták fel. (Egyelőre RealAudioval hallgatható meg a 2000. október 12-i adásban.)
1996-ban élőben csetelt egyszer a hallgatóinkkal Zorán is, majd 1997-ben egy akkor elkészült dalának készítési fázisait mutatta be a netről letöltött hangmintákkal az akkor elkészült weboldala segítségével, majd a végén az elkészült zenére a stúdióban ráénekelt. (Ez a műsor is RealAudio-val hallható jelenleg, a november 27-i adásban.)

2004-től többször is  élőben játszott a stúdióban klasszikus gitárján MS3, azaz ifj. Mester Sándor. (A RealAudio műsor meghallgató a 2004. okt. 28-i adásban) MS3 a Digimpro rendszer feltalálója. Ennek az érdekes zenei projektnek az a lényege, hogy a zenei felvétel alapelemeit véletlenszerűen rendezi újra, így egy dalnak nagyon sok tízezer remixe áll elő automatikusan. Még az Erasure együttes is használta a Digimprót, s noha jelenleg elérhetetlen a Digimpro eredeti weboldala, az Erasure oldalán megtalálhatóak a digimprós mixek.

Na jó, innen folytatom legközelebb :)

Szilágyi Árpád

Image: Karen Shaw / FreeDigitalPhotos.net

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az emberek képtelenek tanulni mások kárán. Hiába sulykolja mindenki évek óta, hogy ez így nem mehet tovább, rossz vége lesz, másképp kell csinálni. Szakértők évek óta azt javasolják, hogy a jelszavaink legyenek egyediek, véletlenszerűek és kiszámíthatatlanok, még ha ezeket magunknak is nehezebb megjegyeznünk. Hiába. Lassan tényleg elhiszem, hogy a Föld a Naprendszer bolondokháza.

Az iPhone-ra kifejlesztett Big Brother Camera Security nevű program készítői összegyűjtötték 200 000 felhasználójuk által megadott PIN-kódot (anonim módon pusztán csak azt, semmilyen más személyes adatot), és kielemezték jelszóadási szokásaikat.

Tizenvalahány év biztonsági könyörgése után az eredmény tragikus/elkeserítő/ijesztő/elképesztő.  A leggyakrabban használt PIN-kód továbbra is az „1234”. A második helyről nem lehet leszorítani a „0000” kombinációt. A harmadik helyre került az a kombináció, amelyet azok használnak, akik semmilyen alakzatban nem tudnak elhelyezni négy számot. Ők a számsor egyetlen négyjegyű oszlopát használják, a középső „2580” kombinációt. A negyedik helyre került az elpusztíthatatlan 1111. Ezek után következtek a különböző évszámok, elsősorban az 1980 és 2000 közöttiek.

Nemrég a Sony szervereiről ellopott adatokon is elvégeztek egy ilyen elemzést. Mik a leggyakoribb jelszavak? "password", "123456", "abc123". Minden száz emberből csak egy használ olyan jelszót, amely valamelyest fejtörést okozna a rosszakaróknak.

Ezek után már nekem is az a véleményem, hogy csak azért nem vettük fel még a kapcsolatot a földönkívüli idegenekkel, mert nem találnak értelmes életet a Földön.

Tücsi, a galaktikus