Netidők Blogtársaság

A napokban készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A következő hetekben a cikk alapján sorozatot indítok a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

1999-ben a finn információs társadalomról írtunk közösen könyvet az akkor a magyar Nokia menedzsmentjében dolgozó Élő Gáborral. Gábor a (már akkor sem teljesen) finn Nokia mobil információs társadalom vízióját szállította a könyvhöz. Úgy tűnik, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnő jövőkép mára kezd realitássá válni – csak sajnos éppen a Nokia maradhat ki belőle, ha nem sikerül időben felzárkóznia a versenytársaihoz.

A Nokia stratégiai célkitűzése az ezredfordulón az volt, hogy globálisan lehetővé váljon a bárhol hozzáférhető személyes kommunikáció az emberek számára. A cél egy olyan integrált eszköz elterjesztése volt, amely személyes kommunikációs menedzserként működik és képes a helyváltoztatás igényének megfelelni, azaz mozgás közben sem korlátozza a felhasználó elérhetőségét, cselekvéseit és kommunikációját.

Az új készülékkel – szólt a Nokia ígérete – akár készpénz nélkül tudnánk vásárolni a benne lévő kártya segítségével, vagy figyelhetné egészségi állapotunkat és rendszeres jelzést küldhetne a háziorvosunknak. De lehetővé tehetné azt is, hogy ne kelljen csak a technikai eszközök miatt a munkahelyünkre utaznunk: képes lenne irodaként funkcionálni. Lényegében átalakulna az a környezet, amelyben az ember eltölti élete javarészét: az otthoni, a munkahelyi és az utazás/közlekedés közbeni környezet. Végeredményben a mobil információs társadalom fejlődése – vélte a Nokia víziója – nemcsak új technikai eszközt hozna, hanem átalakítaná az emberi együttélést, a gyakorlati tevékenységeket, az időháztartást és forradalmasítaná az (üzleti) életet.

Az okostelefonok és még inkább a táblaPC-k, valamint a mobil internet mára gyakorlatilag elérhetővé tették a Nokia több mint tíz évvel ezelőtti álmát: bárhol és bármikor – ha nálunk vannak ezek a személyes kommunikációs eszközök és kapcsolódunk az internethez – úgy érezhetjük, mintha a megszokott infokommunikációs környezetünkben, otthon vagy az irodában lennénk: hozzáférhetünk a saját hálózatunkhoz, kapcsolatrendszerünkhöz, anyagainkhoz... A több százezernyi, okostelefonokra elérhető alkalmazás révén pedig nem csupán a fentebb kiragadott dolgokra lehet képes az okostelefonunk, hanem gyakorlatilag „szuperhősökké” változtathat mindannyiunkat: olyan dolgokra lehetünk képesek, amikre csak a képregényhősök, például pár másodperces részletből meg tudjuk állapítani egy zeneszám előadóját és címét, bármilyen felületről meg tudjuk állapítani, hogy vízszintes-e, meg tudjuk mondani merre van Észak, milyen időjárás lesz egy hét múlva.

2007, az iPhone megjelenése óta egyre fontosabbá válik az okostelefónia, de különösen az elmúlt egy-másfél évben gyorsultak fel az események, hogy az android platform szédítő térnyerésével 2011 második felére durva iparági háborúba torkolljanak a fejlesztések, amelyet egyszerre vívnak a bíróságokon, szabadalmi hivatalokban, szakmai kiállításokon, fejlesztői fórumokon és a kulisszák mögött. Mindez végeredményben a felhasználók és a piacok megszerzéséért folyik, amiből éppen ezért az egyszeri mobil- és okostelefon felhasználók profitálnak a legtöbbet, mivel egyre okosabb, jobb készülékeket vehetnek birtokukba.

Miközben azonban naponta több tucat érdekesebbnél-érdekesebb hír lát napvilágot az okostelefon piaccal és trendekkel kapcsolatban, addig a dolog reflektálása, kutatási elemzésekben való megjelenése meglehetősen elhanyagoltnak tűnik. Bár egyre fontosabbá válik hétköznapi életünkben az okostelefon, ijesztően keveset tudunk arról, hogy milyen hatással lehet az okostelefónia az életünkre, a társadalmi vagy éppen a gazdasági viszonyokra. Annyira gyorsan történik minden, hogy egyelőre egyszerűen nincs időnk tudományos igénnyel reflektálni rá: hipotéziseket felállítani, adatot gyűjteni, elméleteket gyártani, azokat közösen megvitatni majd finomítani rajtuk és megmérni az új hipotéziseink valóságtartalmát.

Persze nincs új a nap alatt, közel ugyanez történt az elmúlt tíz évben az internet elterjedése és kutatása során – csakhogy az sem történt ilyen szédítő sebességgel és az internet továbbra sem ér el annyi embert, mint a mobiltelefon – tehát korlátozottabb a hatása:

Míg a mobiltelefon előfizetők száma 2010 végére közel elérte a 8 milliárdot, addig internet előfizetőből „csak” 3 milliárdot találni. Az adatokat látva elmondható, hogy egy újabb robbanásszerű fejlődés bontakozik ki a szemünk előtt: mára a mobil szélessávú internet hozzáférés átvette a vezetést a vezetékes szélessávú internettől és gyorsabb fejlődési ütemet mutat 2009 és 2010 között, mint a vezetékes szélessávú internet bármikor korábban.

Amikor a World Internet Projektet az előző évezred végén elindították* – a kutatásban volt szerencsém magyar oldalról évekig részt venni – az egyik legfontosabb ok az internet penetráció rendszeres mérésére az volt, hogy nem szabad lemaradnunk a dologról csupán amiatt, mert a tudományos elemzések-kutatások ciklusa jellemzően 2-4 év. Ennyi idő kell ugyanis egy jelenség tudományosan elfogadható megméréséhez, megértéséhez, alapos interpretálásához, tudományos megvitatásához és az eredmények nívós folyóiratokban való publikálásához. A társadalomtudósok és elemzők nem képesek kellő mélységben olyan gyors társadalmi változásokat valós időben elemezni, mint az okostelefonok és a mobil internet térnyerése kapcsán kibontakozó változások, ezért különösen fontos az adatgyűjtés és időről-időre az összegzés, hogy később legyen majd miből rekonstruálni a történéseket és megmagyarázni mi történt, hogyan terjedt el az okostelefónia. Merthogy reméljük, egyszer erre is jut elég időnk.

A mobilok, okostelefonok terjedése, társadalmi-gazdasági hatása persze annyira szerteágazó, hogy lehetetlen egyetlen rövid blogbejegyzésben bemutatni. Amire a következő hetekben vállalkozok, hogy megpróbálok összeilleszteni néhány mozaik darabkát: dióhéjban bemutatni, hogy honnan hová jutott el a mobiltelefónia idehaza, mit mutatnak a legfrissebb felmérések az okostelefonokat illetően, végezetül arra a kérdésre próbálok választ keresni, hogy mi ennek az egésznek az ígérete, illetve milyen illúziókba ringathat minket a terület fejlődése, ha nem vagyunk elég óvatosak.

*Érdemes meghallgatni a magyar Modem Idők (az egykori Netidők) rádióműsor két, 1999-es riportját, amelyek az alapító Jeffrey Cole-lal és a magyar WIP kezdeményezőjével, Z. Karvalics Lászlóval, az ITTK akkori igazgatójával készültek:

• Internet és Társadalom – 10 éves kutatás indul (Jeffrey Cole professzor)
• A világháló hatásai a társadalomra interjú - Jeffrey Cole professzorral 2.rész (Dragon György). Ennek a kutatásnak Magyarország is részese lehet - Z. Karvalics László az ITTK igazgatója.

Ezúttal itt szeretnék köszönetet mondani a műsor készítőinek, elsősorban Szilágyi Árpádnak és Dragon Györgynek, hogy bábáskodtak a magyar WIP projekt elindulásánál.

Pintér Róbesz

Pár hete a jelentősebb portálok színes hírként tálalták, hogy elkészült az 1526-os mohácsi vész eseményeiről készített számítógépes animációs film, amelyet a YouTube-on lehet megnézni. Kicsit utánanéztem ennek a filmnek és kiderült, hogy Baltavári Tamás történész nem csupán egy filmet készített el számítógépes animációs szakemberekkel, hanem létrehozta a Történelmi Animációs Egyesületet is. Az egyesület weboldalán egy nagyon izgalmas projekt képe bontakozik ki, én pedig meghívtam a műsorba egy beszélgetésre a fiatal történészt.

- Miért van szüksége egy történésznek a mohácsi vész esetén a film látványos megjelenítő erejére? Illusztrálás ez vagy lemodellezés?

Baltavári Tamás: Mindkettő. Modellezés és illusztrálás is. Ezt nagyon markánsan el tudjuk különíteni egymástól a projekt kapcsán, ugyanis nem csak animációs film ennek az egésznek az alapja, hanem valóban az, hogy a lehető legprofibb módon rekonstruáljuk ezeket a történelmi eseményeket. Ez a fő vonalvezetése a munkánknak. Útközben jöttünk rá a rekonstrukciók során, hogy itt van előttünk egy virtuális háromdimenziós csatatér, tökéletesen alkalmas arra, hogy filmes megjelenítésen is gondolkozzunk és egy nagyon jó szoftver akadt a kezünkbe, amely segítségével valóban úgy tudunk ebben a térben dolgozni, mintha valóban egy kameraman állna ott és minden olyan eszközzel rendelkezne, amivel rendelkezik élőben is.

- Tehát az eredeti cél valóban a filmkészítés volt, vagy pedig egy játék kifejlesztése?

Baltavári Tamás: Elsősorban az utóbbi. A filmmel tényleg csak akkor kezdtünk el foglalkozni, amikor már grafikusan is olyan szinten állt a csapat, hogy valóban érdemes volt közelről, rázoomolva megmutatni az egyes szereplőket is. Tehát komplex képi világ alakult ki. Addig, amíg pixelesek voltak és egysíkúak a katonák, addig arra volt jó elsősorban ez a módszer, hogy a csata-rekonstrukciók elkészüljenek, amiből aztán nagyon jó kis egyszerű statikus kameraállással elkészített rekonstrukciók valósíthatók meg, amelyek oktatási szempontból érdekesek inkább. A következő anyag, amivel készülünk, az már nem is egy fix, történelmileg jól dokumentált esemény lesz, hanem egy sokkal inkább fiktív, törökkori portyát és lesvetést bemutató kisfilm lesz, amiben még inkább arra törekszünk, hogy a dramaturgia és a profi kameraállások kerüljenek előtérbe és ezzel magyarázzunk inkább.

- A Baltavári Tamás és barátai által létrehozott Történelmi Animációs Egyesületnek akkor ez lesz a célja, hogy akár a középiskolások számára szemléltessetek bizonyos történelmi jeleneteket?

Baltavári Tamás: Így van, ez az egyik oldala, de természetesen több dologban is gondolkodunk. Az oktatásban még számos olyan terület van (a történelem oktatásában is), ahol ezek az animációs elemek használhatóak, ha nem is ennek a szoftvernek a kapcsán, de például van egy olyan tervünk, hogy megcsináljuk interaktív módon a történelem atlaszt …

- Fantasztikus a film, de mi a lett a játékprogrammal? Mert mintha kiöntöttétek volna a mosdóvízzel a gyerkőcöt is… Lesz játék?

Baltavári Tamás: Természetesen. Az is fejlesztés alatt áll, de azt azért tudni kell, hogy ennek a csapatnak nincsenek anyagi forrásai. Mi úgy dolgozunk, hogy jönnek a lelkes szakemberek munka után és leülnek nálam és molyolunk. Ennek a komplex játéknak az igazi magyar modjának az elkészítése rengeteg idő és rengeten energia befektetése, de törekszünk arra, hogy valóban elkészüljön egy olyan anyag, ami arra is alkalmas, hogy az ember kampányokat is játszik az Európa térképen, a Magyarország térképen gondolkozik, nem pedig a csatatéren; politikusként, királyként éli meg a szerepét és szépen apránként lejátszható úgy a teljes magyar történelem, hogy abban megjelenjen mindaz a tudásbázis, ami egyébként megjelenik a tankönyvben is. Egyszerre akarunk tehát egy játékot és egy olyan interaktív tanulási módszert kitalálni, amely alkalmas arra, hogy ha nem is kiváltja, de erősíti a történelem tankönyvet.

Az elkövetkezendő néhány alkalommal az Infoszótárban azzal foglalkozom, hogy az internet biztosította technológiai környezet milyen kommunikációs stratégiák kialakítására készteti a felhasználót, az információs társadalom polgárát. Ezek között áttekintem a keresési stratégiát, a figyelemfelkeltő és érvényesülési stratégiát, az olvasási-írási stratégiát, a társalgási stratégiát és a forráskezelési stratégiát.

A nyelvnek mindig is volt adatrögzítő, adatmegőrző funkciója, amely a nyelv társas, normatív jellegéből fakadóan az emberi társadalmakban hamar átvette a tudásmegőrző funkciót. Tehát hamar kialakult az emberiség történetében, hogy a társaság, a csoport szempontjából fontos ismereteket nyelvi, sőt írásos formában (is) rögzítjük, azaz a nyelvvel már szinte automatikusan összekapcsolódik a tudás, a memória, ha valamit fel akarunk idézni, megkeressük hozzá a megfelelő kifejezéseket. A hagyományos, íráson, sőt nyomtatott íráson alapuló kultúrában az évszázadok során rengeteg tudás halmozódott fel és őrződött meg nyomtatott könyvekben. Ki is alakult az ehhez kapcsolódó információkereső funkció, az iskolában megtanuljuk, milyen könyvekben milyen információt és hogyan találunk meg, emellett a leghagyományosabb információkereső funkció a memóriánkhoz kapcsolódik. Vagyis hogy amit memorizálunk, azt az információt viszonylag hamar megtaláljuk. Kicsit régebben, tehát mondjuk az én kisiskolás koromban, kb. 35 éve úgy mondtuk, ha valamit kívülről megtanultunk, hogy könyv nélkül tudjuk.

Az internet viszont alapvető változást hozott az információrögzítésben, a nyelvben. Az internet a szinte végtelen mennyiségű információrögzítő technológiája, és a nagy tömegek által elég könnyen elérhető volta miatt a mai világ egyik első számú tudástárává nőtte magát ki. Ráadásul az a nyelv, ami az interneten használatos, ami a tudást kódolja, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a nyomtatott írás kevésbé vagy egyáltalán nem, ilyen például a multimediális jelleg, a hipertextualitás, az írott-beszélt jelleg, a szimbolikusság. Tehát az internetkorszakban a felhasználó azzal szembesül, hogy egy új, elektronikus, hálózati médián, az interneten, azon belül is leginkább a world wide weben hatalmas mennyiségű tudást, a hagyományoshoz képest – részben – eltérő nyelvi formában érhet el.

Ezért kell új, az internet, a world wide web sajátosságaihoz alkalmazkodó keresési stratégiákat kialakítani. Ebben a közegben, amelyben a tudás minden eddiginél nagyobb tömegben, és a hagyományos strukturáltság, rendszerezettség nélkül halmozódik fel, minden eddiginél nagyobb hangsúly kerül az információkeresésben a releváns információk felkutatására. Ez azt jelenti, hogy a webes keresés során az általunk lényegesnek, kulcsjelentőségűnek tartott új, a céljainknak megfelelő információkra koncentrálunk, a relevanciát keressük. Ezért rohanunk a neten információkeresés során, ezért használunk keresőalkalmazásokat, sőt ezért használunk olyan keresőalkalmazást, amely a többihez képest relevánsabb találatot ad, és ráadásul strukturálja is a találatokat. Ez a helyzet magyarázza azt is, hogy az információ-előállításnál alapvetően fontos a címkézés, hisz a felhasználók egy nagyobb információhalmazból a címkék, a metainformációk alapján tájékozódnak.

A mai interneten tehát a fenti összefüggések miatt a felhasználó szinte ki van szolgáltatva a keresőalkalmazások relevanciaszintjének, vagyis lassan eljutunk oda, hogy az lesz releváns, lényeges információ, amit a keresők és a webes technológiák is annak tartanak, és nem feltétlenül az, amiről megtanultuk, hogy fontos.

Bódi Zoltán

Még mindig nagyon sokakban töretlenül él a hit az Internet névtelenségében. Még mindig vannak, akik úgy képzelik, egy álnéven történő bejelentkezés már megfelelő biztosíték arra, hogy ne lehessen felfedni a kilétüket. Sajnos most véres választ kaphattak azok, akik ebben a hitben éltek.

Nem csak azok bírálnak – okkal – névtelenül az interneten, akik egy fennálló antidemokratikus rendszer ellen emelik fel a hangjukat. Már azok is így tesznek, akik az országot ellepő bűnözés ellen próbálnak tiktakozni.

Mexikóban, Nuevo Laredo városában egy húszas éveiben járó férfi és egy nő földi maradványait akasztották fel egy gyalogoshídra. Az áldozatokat halálra kínozták, és kegyetlenül megcsonkították. Az eset Mexikóban szinte mindennaposnak számít, az ország közismerten kegyetlen kábítószerbandái rendszeresen lógatnak le áldozatokat hidakról és autópálya felüljárókról elrettentésképpen. Az ügy most azért kapott nyilvánosságot, mert a következő üzenet fogadta a rendőröket: „Így jár mindenki, aki furcsaságokat ír az interneten. Jobb, ha figyelsz. Elkaplak." A hídra szerelt feliraton a Z aláírás szerepel, ami a környéken működő Los Zetas bűnszövetkezetre utalhat.

Mexikóban megvesztegetéssel, zsarolással, gyilkossággal egyre sikeresebben hallgattatják el a kartellek a hagyományos médiát, sőt még a hatóságok is félnek beszélni. Emiatt egyre többen hallatják a hangjukat az erőszak ellen az interneten. Két oldal különösen népszerű. A Blog del Narco a kábítószerrel kapcsolatos erőszakról szóló híreket gyűjtő weboldal. Írója egyelőre őrzi anonimitását. Az Al Rojo Vivo pedig egy fórum, ahol az állampolgárok a névtelenül tehetnek bejelentéseket.

Ezzel a brutális üzenettel az interneten a drogkartellekről írókat akarják elrettenteni. Az üzenettel nemcsak a bloggereket fenyegetik meg, hanem azokat is, akik a közösségi oldalakon - kiemelve az Al Rojo Vivot és a Blog del Narcot -, írnak a kábítószerrel kapcsolatos támadásokról.

Ezzel a véres tettel nem valószínű, hogy sikert érnek el a kartellek, hanem csak internetes „illegalitásba” kényszerítik a tiltakozókat. Várhatóan gyorsan átállnak külföldi szerverek, fórumok, és blogok használatára, amelynek forgalmi adataihoz nem férhetnek hozzá a kartelek emberei.

 Toochee, a Galaktikus

„2060 körül a világ komoly gonddal találta magát szemben. A hagyományos IPv4 alapú internetből egy szörnyű és kusza NAT útvesztő lett, ahol képtelenség volt megmondani, hogy melyik felhasználó mit művel. A világ totalitárius kormányai az úgynevezett megfigyelési probléma dilemmájával küzdöttek. Annak érdekében, hogy megfigyelhessék a teljes lakosság tevékenységét, az emberiség egyik felével kellett volna megfigyeltetnie a másikat. Ez nem működhetett, de a technológia ismét a segítségünkre sietett és ezzel megszületett a valódi mesterséges intelligencia…”

(Üzenet 2111-ből – Marcus J. Ranum, világhírű amerikai biztonsági szakértő, az első üzleti felhasználású tűzfal megalkotója.)

Hogy micsoda? 2111-ből? Egy üzenet a 100 év múlva bekövetkező jövőből?!... A fenti sorokat az idei, tehát 2011-es ITBN (Informatikai Biztonság Napja) programfüzetéből idézzük. Vagyis tehát Keleti Arthurnak vagy sikerült időgépet alkotnia, vagy pedig a gépekkel kapcsolatban időben szeretne valamire ráirányítani a figyelmünket. Az immár hatodik ITBN-en ez alkalommal a jövő kerül a figyelem középpontjába. Ennek egyik mellékszála, hogy a Galaktika Magazin és az Informatikai Biztonság Napja közös akcióba fogott: sci-fi sorozatot adnak közre IT biztonság témában.
A Netidők műsorban a főszervező Keleti Arthur és a sci-fi író, Kovács Tücsi Mihály beszélt a kezdeményezésről.



Keleti Arthur: A kezdeményezés onnan indult, hogy elkezdtem gondolkodni ennek a minden év szeptember végén lezajló Informatikai Biztonság Napjának idei tematikáján. Ránéztem a 2011-es feliratra és észrevettem, hogy ebben a számsorban van egy kettes, ami nagyon nem illik oda, viszont a többi rendben van, mert nullák és egyesek; és mi lenne, ha az egyik nullából megint egyest csinálnánk és akkor rájöttem, hogy az már 2111 lenne. Hirtelen eszembe jutott, hogy ha jól meg lehetne mutatni, hogy 2111-ben történik valami biztonsági incidens, akkor ez a vízió bebocsátást enged majd nekünk abba a világba, hogy vajon mit tehetünk máshogyan most a jelenben, ahhoz, hogy ne így végezzük. Gondolkodtam tovább és beugrott, hogy a Galaktikában állandóan ilyenekről olvasgatunk, meg amikor Tücsivel beszélgetünk arról, hogy a Nagy Testvér már most figyel, akkor biztos, hogy neki lennének gondolatai arról, hogy majd 50 meg 100 év múlva mi lesz. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene novellákat készíteni…

Az első novella aztán el is készült, íme egy részlet Kovács Tücsi Mihály Első randi c. írásából:

„Már csak azt kellett elérnem, hogy más személynek azonosítson. A privát szkennere hivatalos adatbázishoz nem férhetett hozzá, csak a nyilvánosakban turkálhat. Innen már egyszerű az egész. Elővettem két kék kontaktlencsét és felprogramoztam egy retina-mintára, és felhelyeztem. Bal szemem alá raktam egy diszkrét, ám jellegzetes digitális tetoválást. Digitális lakkot fújtam a hajamra és hollófeketére programoztam. Gyorsan csináltam egy képet magamról, amin jól látszik a szemem. Egy kis fotómódosítás, hosszú haj, ami takarta az arcomat. A képet feltöltöttem néhány ismertebb helyre és már kész is volt az új ember…”

Kovács Tücsi Mihály: Arthur nemrégen megkeresett, hogy lenne egy jó ötlete és előadta, hogy kellene neki néhány novella. Játszódjanak ezek a nem túl távoli jövőben játszódik és a történetek kifejezetten a biztonságra legyenek kihegyezve. Továbbá életszagúak legyenek, így szólítsa meg a szakembereket, de a nem annyira szakembereket is. Felállított nekem egy olyan szabályrendszert, amiben annyira beszűkítette a kereteimet, hogy ez már önmagában felvillanyozott! Gondoltam: hogy ha ezt meg tudom csinálni, akkor megveregethetem a saját vállamat. Amúgy is Nagy Testvér és kütyümániás vagyok, tehát nem áll messze tőlem ez a világ. Szeretem a techno-thrillereket, a krimiket és rájöttem, hogy ezt ilyen közegbe kellene illeszteni, hogy legyen egy kicsit krimis, amire fogékonyak az emberek. Aztán kiválasztottam körülbelül 15-20 ötletből olyanokat, amikről úgy éreztem, hogy elég frappánsak. És utána a többit már csak gépelni kellett. További érdekesség, hogy a második novella egy konkrét zenére íródott. Egyrészt maga a zene motivált, és aztán szerepet kapott a novellában is. Jeleztem Arthurnak: mindenképpen valahogy ajánlani kellene, hogy hallgassák közben ezt a zenét, mert ráhangolja őket és jobban átérzik. Erre Arthur megvalósította, hogy – mint a Csillagok háborúja elején – egy folyó szöveg megy végig előttünk, a zene pedig alatta szól és ez egy videókat fel van töltve a YouTube-ra. Ez egy teljesen új publikációs mód…

A 2011-es ITBN szeptember 27-28-án lesz Budapesten, a Cinema City Arénában.

A novellák itt találhatók:

1.) Első randi

2.) Zuhanás