E-mail, e-business, e-inclusion. Csupa idegen eredetű kifejezés ez, ám egyre gyakrabban használatosak a köznyelvben. Ezek a szerkezetek az informatikai szakkifejezések e- kezdetű csoportját alkotják, ahol az e- rövidítés az elektronikus (angolul electronic) alakot helyettesíti. A magyarítás során nincs különösebb nehézség, mert a magyar és az angol alak formája egybeesik. Az e- kezdetű szavak helyesírása ellentmondásos, ugyanis a helyesírásban a kötőjel az egybeírás változata, viszont ezekben az esetekben az e- az elektronikus jelzőt helyettesíti, és ezt alapesetben külön írjuk a jelzett szótól. Az e- kezdetű formák viszont ezzel a rendhagyó alakjukkal az informatikával, az internettel kapcsolatos jelentést szimbolizálják.

 

Érdekes és viszonylag friss jelenség, hogy az angol nyelvű írásbeliségben az e- kezdetű kifejezések helyesírása sokszor teljesen megváltozott, elmaradt belőle a kötőjel, és a nagy betűs utótaggal egybe írják, így eInclusion, eAccessibility. (Mindkét kifejezést csak körülírni tudjuk, magyar megfelelője nem közhasználatú; eIncluson ’az információs társadalomból leszakadók bevonása’; eAccessibility ’az információs infrastruktúrához való hozzáférés’.) A magyar nyelvhasználatban ez a gyakorlat még nem terjedt el, pusztán ritka esetekben fordul elő, ennek viszont kiváló példája az eMagyarország alak, amelyben a belső nagybetű teljes mértékben indokolt. Megjegyzem, hogy sok esetben az utótag nagybetűje nem tulajdonnevet jelöl, hanem az egybeírt kisbetűs előtagot különíti el, pl. eBusiness. A többi köznyelvi kifejezésekben viszont még nem jellemző a magyar írásgyakorlatban az angolos forma, pl. az e-mail inkább így fordul elő, bár jómagam elég gyakran írom kötőjel nélkül is, így: email.

 

Bódi Zoltán