Netidők Blogtársaság

Emlékszem, a kilencvenes évek elején, több mint 20 évvel ezelőtt, karácsonyra egy másolt audio kazettát kaptam ajándékba, rajta az EMF zenekar Schubert Dip című albumával. Nagy érték volt számomra, rongyosra hallgattam - ezen volt az Unbelievable, a Hihetetlen című sláger (akinek nem mond semmit a zenekar neve, erre a számra talán emlékszik).

Most, ha meg akarok hallgatni egy zenét, felmegyek a Deezer streaming zenei szolgáltató oldalára, ahol több mint 20 millió zeneszám közül választhatok - miközben ezt írom, éppen az említett album szól (pedig a kazettát is megtaláltam és lejátszóm is van hozzá). Ha nem lenne Deezer előfizetésem, akkor a YouTube-on nézhetném, hallgathatnám ugyanezt a zenét, teljesen ingyen. Ma már szinte bármilyen zenét meg lehet hallgatni vagy be lehet szerezni az interneten. Nem az a gond, hogy azt a néhány zenét valahogy megszerezd, amit hallottál valahol és megtetszett, hanem, hogy hogyan válassz ebből a hatalmas kínálatból, hogyan döntsd el, hogy milyen zene érdekel, hogy mit is szeretsz. 20 évvel ezelőtti önmagamnak ez sci-fi lenne, nekem a hétköznapok része. Megvalósult sci-fiben élünk, csak nem vesszük észre...

De nem csak a zenehallgatás alakult át teljesen a számítógépnek, internetnek és az új technológiáknak köszönhetően. Az életem a 20 évvel ezelőttihez képest számos olyan csodás dologgal bővült ki, ami akkor maximum a tudományos-fantasztikus filmek világában volt elképzelhető. Hogy megértsük, ami most hétköznapi, mint a mobiltelefonálás vagy az internet, az ugyanolyan volt 20 éve, mint nekünk most a lézerkard, a transzportálás vagy az antigravitációs hajtómű: jó volna, ha lennének, de nem tudjuk elképzelni, hogy belátható időn belül elérhetőek legyenek számunkra.

Összeszedtem 10 dolgot, amik 20 évvel ezelőtt maximum egy tudományos-fantasztikus történetben kaphattak volna szerepet, ma meg szinte ingyen használhatja őket bárki és fel sem tűnik, hogy ezek olyan csodálatos dolgok lennének, pedig azok:

1. bármikor tudsz beszélni a szeretteiddel, barátaiddal vagy akár ismeretlenekkel, szinte az egész világon (mobiltelefon)
2. bármikor, szinte bárkinek tudsz levelet írni a világon bárhova - mindezt teljesen ingyen (e-mail)
3. szinte az összes ismerősöddel, barátoddal, egykori baráttal, osztálytárssal valós időben, teljesen ingyen tudod tartani a kapcsolatot, ha akarod, így tudhatod mi van velük (közösségi média)
4. ha meg akarsz nézni egy filmet, sorozatot vagy egy zenei klipet, akkor megkeresed és megnézed - akkor, amikor akarod, ott ahol akarod (pl. YouTube, torrent, stb.)
5. ha valamire kíváncsi vagy, otthon vagy menet közben meg tudod nézni egy hatalmas számítógépes adatbázisban (internetes keresés)
6. egy kis készülék segítségével a világ bármely pontján meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagy, sőt az útba is igazít, illetve megmondja a menetrendet is (GPS, útvonaltervezés)
7. ha elmész biciklizni, túrázni vagy futni, egy kis készülék megmondja, hogy mekkora távot tettél meg, merre mentél (sport alkalmazások okostelefonon)
8. szinte bármilyen zenét meghallgathatsz egy fix, alacsony havi díjért (streaming zenei szolgáltatók, pl. Deezer vagy Spotify)
9. egyből meg tudod nézni a fotókat és videókat, amiket csináltál, nem kell hozzá előhívni őket - sőt, el is küldheted, megmutathatod másoknak, akik ott sincsenek. Mindezt ingyen.
10. egy csomó játékkal játszhatsz teljesen ingyen ugyanazzal a készülékkel, nem kell külön kvarcjátékot venned hozzá (játék alkalmazások okostelefonon).

Direkt úgy fogalmaztam, hogy egy 20 évvel ezelőtti ember is megértse - bár biztos időbe tartana ezeket a dolgokat elmagyarázni valakinek, aki elég kíváncsi és a '90-es évek végén él. Ha így felsoroljuk ezeket a dolgokat - és korántsem teljes a lista, sőt, meglehetősen esetleges - akkor vesszük észre, hogy mennyi mindent megtehetünk ma, ami hihetetlennek tűnt régen és legfeljebb vágyódhattunk utána. Irigylem a mai fiatalokat és nagyon megértem őket, ha legszívesebben egész nap az interneten lógnának a kütyüjeikkel, azt hiszem én is ugyanezt tettem volna, ha ezek a hihetetlen dolgok 20 évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna.

Pintér Robesz

Első hallásra (vagy látásra) a legtöbb embernek feltűnik ha egy kifejezés idegen eredetű. Az idegenség a nyelvi rendszerben a laikus nyelvhasználóban – éppen a feltűnőség miatt – különböző reakciókat válthat ki: van a teljesen elutasító, van a teljesen elfogadó, sőt már szinte sznob és van a beletörődő értetlenkedő, aki nem érti ugyan az idegen kifejezéseket, de kényszerűségből, kényelemből (?) használja. A nyelvhasználat során viszont a sztereotip vélemények ellenére minden tisztázódik és egyértelművé válik.

Mielőtt egy konkrét példán keresztül elemezném az idegen eredetű kifejezések beillesztésének, meghonosodásának módjait, le kell szögezni, hogy ami idegen forrásból van, az nem feltétlenül van a befogadó nyelv kárára. Axiómaszerű tény, hogy a nyelv folytonosan változik, és egyszerre zajlanak bővülő, bonyolódó és egyszerűsödő, mennyiségi csökkenéssel járó változások. A nyelvi változás pedig értéksemleges, se nem javulás, fejlődés, se nem romlás, leépülés (természetesen vannak ilyen irányú változások is, de most az élő nyelvekről tárgyalunk).

Az e-mail már legalább húsz éve használatban van a magyar informatikai terminológiában és a köznyelvben is, hisz ez az alkalmazás már régóta közismert és népszerű, tehát beilleszkedett a köznyelvbe. A beilleszkedés a beszédbe, a magyar nyelv fonetikai környezetébe igen könnyen ment, mert csupa olyan hangot és hangkapcsolatot tartalmaz, amely a magyar nyelvben is szokásos, könnyen ejthető. Az írásképben, a helyesírásban már okozott a kezdeti időkben némi zavart, mert az e- forma rendkívül szokatlan volt a magyar írásképben, de húsz év alatt megszoktuk. Ráadásul az írásképben történt egy változás, amelynek következtében egyre gyakrabban elmaradt a kötőjel az e után: email.

Ezentúl pedig megszületett a formai honosítás is, vagyis analógiásan, illetve fonetikailag átírt változatok is létrejöttek: pl. ímél vagy imél, esetleg hangcserével, analógiásan emil. Ezek a megoldások csak mérsékelten népszerűek, ám előfordulnak.

Jellegzetes módszer a rövidítés, amely során az idegenszerű e- előtagot egyszerűen elhagyjuk, így marad a mail [mél]. Azzal is magyarázható ez a folyamat, hogy manapság már igen kevés funkciója van az e- előtagnak, hisz alig ír már valaki hagyományos levelet, tehát a levél az nyilvánvalóan elektronikus, így nem is kell azt külön jelölni. Magyar szövegkörnyezetben az angol mail [mél] forma egyértelműen azonosítja az internetes környezetet.

A másik honosítási eljárás, amikor belső szóalkotással alkotunk az e-mail helyettesítésére szavakat: pl. a nehézkes, ám pontos elektronikus levél, a rövidebb, ám igen ritka villámlevél vagy villámposta. Ez utóbbiak már kissé erőltetettnek és megkésettnek tűnnek, hisz az e-mail már beépült a közhasználatba.

A honosításnak tehát egyszerre kell megfelelnie a praktikum, a könnyű kiejtés és az esztétikum követelményeinek, de semmiesetben sem mehet szembe a közhasználattal.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Napi egy doboz cigi, 2-3 sör és 200 státuszfrissítés? Amerikai kutatók szerint nehezebb ellenállni az internet csábításának, mint az alkoholnak vagy a cigarettának. Ha éreztél már ellenállhatatlan kísértést, hogy azonnal megnézd a leveleidet vagy ránézz a Facebook-ra, akkor megkönnyebbülhetsz, a hiba nem benned van.

A Chicago University's Booth Business School kutatócsapata szerint – akiknek a kutatását nemrégiben a brit a Guardian ismertette – ugyanis az internet, elsősorban az e-mail vagy a közösségi médiumok, például a twitter olyan „alacsony költségű” kísértések, amelyeket könnyű kielégíteni, ezért igen nehéz ellenállni nekik.

A Würtzburg városban folyó kísérletben a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy egy kifejezetten csak a kutatás céljára használható Blackberry segítségével számoljanak be minden vágyról, késztetésről, kísértésről, ami éri őket. A kutatásban részt vevő 205, 18- és 85 év közötti alany hét napon keresztül napi 7 alkalommal kapott kérést arra vonatkozóan, hogy jelezze milyen vágyat, késztetést érez éppen vagy érzett az elmúlt 30 percben. A válaszadóknak azt is el kellett mondania, hogy milyen jellegű volt ez a vágy, mennyire volt erős, ellen tudtak-e neki állni és nem ütközött-e az más vágyakba.

A részleteket illetően ajánlanám a Guardian cikkét, itt csak néhány dolgot emelnék ki. Az egyik érdekes eredmény, hogy a média – ideértve az internetet – területén tapasztalták legmagasabb arányban az önkontroll kudarcát, míg a sportolási vágynak vagy a szexuális késztetésnek sokkal könnyebben tudtak ellenállni az emberek. A kutatást vezető Wilhelm Hofmann szerint a média „sikerének” az lehet az oka, hogy egyrészt nagyon könnyen hozzáférhető, másrészt úgy érzik az emberek, hogy „alacsony költséggel” jár, így nem gond, ha engednek a kísértésnek. A cigaretta vagy az alkohol esetében magasabbak ezek a költségek, mind pénzügyi, mind más értelemben, emiatt sokkal ismertebbek is. A média viszont, mint például az internet, szinte észrevétlenül képes „ellopni” sok ember idejét, ha nem figyelnek oda.

Pintér Robesz

Emailcím-halmozó vagyok: az évek során lett egy csomó különböző címem, amit napi rendszerességgel használok is. Nem ingott meg a bizalmam a Gmail iránt, így a leveleimet továbbra is a felhőben szeretem tartani. Egy dolgot viszont nagyon utálok: ugrálni az e-mail fiókok között. Szerencsére erre semmi szükség.

A megoldás: használjunk egy Gmail fiókot, abba okosan irányítsuk bele a másik címre érkező leveleinket, de úgy, hogy a másik címmel is tudjunk válaszolni.

Először is találjuk ki, melyik lesz az a fiók, amit a továbbiakban használni fogunk, és melyik, amit ideirányítunk. Jelentkezzünk be ez utóbbiba, a Gmail jobb felső sarkában kattintsunk a Beállítások menüpontra, majd nyissuk meg az Átirányítás és POP/IMAP oldalt. A felső résztben kattintsunk a További cím hozzáadása gombra, és írjuk be a fő fiókunk e-mail címét. A Google egy hitelesítő kódot küld a megadott címre, úgyhogy jelentkezzünk át oda, nyissuk meg a levelet, és kattintsunk a benne levő linkre, mire a Gmail örömmel értesít, hogy a jóváhagyás sikeres volt.

Ha már itt vagyunk, itt is lépjünk be a Beállításokba, ezúttal viszont a Fiókok és importálás oldalon, az Email küldése erről a címről részben kattintsunk a Levél küldése másik címről gombra.  A felugró ablakban meg kell adnunk, hogy milyen néven és címről szeretnénk még levelet küldeni: adjuk meg a másik fiók címét és az ahhoz tartozó nevünket, majd kattintsunk a Következő lépés gombra.  Nahát, megint hitelesítést kell küldenünk, tegyünk így, majd zárjuk be az ablakot.

Ismét jelentkezzünk ki, és menjünk vissza a másik címre, ahol vár minket a hitelesítő levél: nyissuk meg és kattintsunk a benne levő jóváhagyó linkre. Ezzel kész is vagyunk, már csak az átirányítást kell véglegesíteni: a beállítóoldalon láthatjuk, hogy még le van tiltva, úgyhogy jelöljük az alatta levő lehetőséget, majd döntsük el, mi legyen a levél sorsa az átirányítás után. Megőrizhetjük ebben a fiókban is újként, olvasottan vagy archiválva, esetleg le is törölhetjük (én a saját fiókjaimnál a törlést választottam).  Ha döntöttünk, kattintsunk a lap alján a Változtatások mentése gombra.

Jöhet a tesztelés! Jelentkezzünk át ismét a fő fiókunkba, ám mielőtt küldenénk egy levelet saját magunknak, irány a Beállítások, ahol a Fiókok és importálás oldalon még egy dolgot kell beállítanunk, nevezetesen, hogy Üzenet érkeztekor a válasz mindig arról a címről menjen, amelyre a levél érkezett. Ezután írjunk egy rövid üdvözlést másik címünkre, ami – csodák csodája – rögtön beesik az inboxunkba, tehát az átirányítás működik.

Látható, hogy bár Chatmannek küldtük a levelet, az átirányítás eredményeképpen ez mégis hozzánk, a spanyik.balazs címre érkezett meg.

A módszer szépsége, hogy a Gmail nagyon intelligensen nem irányítja át automatikusan a spamet (az ott marad az eredeti fiókban, nem kell vele törődni). Ugyanakkor ha egy ilyen átirányított levélre válaszolunk, magától beállítja a másik címünket válaszolóként, tehát különböző "énjeink" nem fognak összekeveredni.

Chatman

Azt hiszem a korábbi bejegyzéseimből már kiderülhetett, hogy szeretem a számokat. Így igencsak felderült az arcom, amikor az internet 2010-es évének összefoglalásaként elém kerültek ezek az adatok, úgyhogy rögvest meg is osztom őket:

2010-ben 107 trillió (10 a 12-iken) e-mailt küldtek az emberek az interneten, ami naponta 294 milliárd e-mailt jelent. Ennek 89,1%-a volt levélszemét. Mindezt 1,88 milliárd internetező „hozta össze”, ennyien használtak e-mailt tavaly – ez 480 millióval több, mint 2009-ben.

2010-ben 255 millió internet oldalból állt a világháló, ami 21,4 millióval volt több, mint 2009-ben. Ebből 88,8 millió volt .com tartomány alatt, 79,2 millió országokhoz tartozó (pl. .hu, .de, .uk stb.), 13,2 millió a .net tartományba tartozott, 8,6 millió pedig .org végződésű.

2010-ben az internetezők száma átlépte a bűvös 2 milliárdos határt, ez 14%-os növekedés az előző évhez képest. 2010 júniusában 825,1 millió internet felhasználó volt Ázsiában, 475,1 millió Európában, 266,2 millió Észak-Amerikában, 204,7 millió Latin-Amerikában, 110,9 millió Afrikában, 63,2 millió a Közel-Keleten és 21,3 millió Óceániában valamint Ausztráliában.

További adatok.

Pintér Robesz