Netidők Blogtársaság

Képzeld el, hogy valaki bemegy egy könyvesboltba, negyedórát válogat a polcokon, majd egyszer csak a földre teszi a három-négy könyvvel megpakolt kosarat, és kisétál az üzletből. Kicsit furcsa szituáció, nemde?

És ha ugyanez az illető egy online könyváruházban teszi ugyanezt? Virtuális kosarába tesz néhány könyvet, majd odébbáll anélkül, hogy leadná a rendelést – ezen valahogy sokkal kevésbé akadnánk fenn.

Talán éppen azért, mert a valóságban ez utóbbi eset sokkal gyakoribb. Persze az sem ritka, hogy meggondoljuk magunkat a hagyományos üzletekben – a hipermarketekben „elhagyott” árucikkek sora is erről tanúskodik –, de a teli kosár hátrahagyása a webáruházakban sokkal jellemzőbb; különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy online boltokban eleve sokkal ritkábban (és kevesebbet) vásárolunk.

Az NRC friss kutatásából konkrét számok is rendelkezésünkre állnak. E szerint az elmúlt egy évben az interneten vásárlók 55 százalékával előfordult olyan, hogy a rendelés leadása nélkül távozott egy webáruházból, otthagyva a kosarat; sőt a vásárlók közel egyötöde az elmúlt egy hónapból is emlékszik ilyen esetre.

Kérdés persze, hogy milyen okból hagyjuk el virtuális kosarainkat? Nos, a legáltalánosabb indok az, hogy a vásárló meggondolta magát, és a vásárlási folyamat közben úgy döntött, mégsincs szüksége a termékre, vagy valamilyen okból későbbre halasztotta a vásárlást. Ez nyilván szubjektív dolog, a webáruházak nem igen tudják elkerülni, mint ahogy azt sem, amikor a vásárló számára a kasszánál derül ki, hogy nincs elegendő pénz a számláján.

Sokkal figyelemre méltóbbak viszont azok a magyarázatok, amelyek olyan konkrét akadályt hoznak fel a vásárlással szemben, amely a webbolt hiányosságából, hibájából adódik. A kép igen változatos: a kiválasztott termék mégsincs raktáron, az üzlet nem vállal házhozszállítást, vagy nem kínál megfelelő fizetési megoldást, a rendelés közben technikai problémák lépnek fel – ezek azonban összességükben sem fordulnak elő annyiszor, mint a legjellemzőbb történet: az online bolt látogatója a túl magasnak ítélt kiszállítás díj miatt áll el a vásárlástól.

Az elmúlt hónapban kosarukat „elhagyók” egyharmada szembesült ezzel a problémával, mindent egybevetve tehát a közelmúltban az online vásárlók 13 százaléka hagyott ott terméket valamelyik webáruházban pusztán azért, mert drágának találta a házhozszállítást.

A kiszállítás díja tehát kulcskérdés, éppen ezért figyelemreméltó adat, hogy a neten vásárlók közel fele általában véve magasnak tartja; és bár a futárnak fizetendő összeg sok esetben lefaragható azzal, ha nagyobb tételben vásárolunk, a többség inkább  - teli kosarát hátrahagyva – ellátogat egy másik internetes áruházba, hátha ott kedvezőbb feltételekkel rendelhet. Ha pedig másik online boltban sem találja meg a számítását, akkor bizony hajlandó lemondani a webes rendelés kínálta kényelemről, és inkább hagyományos módon veszi meg a kiválasztott terméket.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)

E-mail, e-business, e-inclusion. Csupa idegen eredetű kifejezés ez, ám egyre gyakrabban használatosak a köznyelvben. Ezek a szerkezetek az informatikai szakkifejezések e- kezdetű csoportját alkotják, ahol az e- rövidítés az elektronikus (angolul electronic) alakot helyettesíti. A magyarítás során nincs különösebb nehézség, mert a magyar és az angol alak formája egybeesik. Az e- kezdetű szavak helyesírása ellentmondásos, ugyanis a helyesírásban a kötőjel az egybeírás változata, viszont ezekben az esetekben az e- az elektronikus jelzőt helyettesíti, és ezt alapesetben külön írjuk a jelzett szótól. Az e- kezdetű formák viszont ezzel a rendhagyó alakjukkal az informatikával, az internettel kapcsolatos jelentést szimbolizálják.

Érdekes és viszonylag friss jelenség, hogy az angol nyelvű írásbeliségben az e- kezdetű kifejezések helyesírása sokszor teljesen megváltozott, elmaradt belőle a kötőjel, és a nagy betűs utótaggal egybe írják, így eInclusion, eAccessibility. (Mindkét kifejezést csak körülírni tudjuk, magyar megfelelője nem közhasználatú; eIncluson ’az információs társadalomból leszakadók bevonása’; eAccessibility ’az információs infrastruktúrához való hozzáférés’.) A magyar nyelvhasználatban ez a gyakorlat még nem terjedt el, pusztán ritka esetekben fordul elő, ennek viszont kiváló példája az eMagyarország alak, amelyben a belső nagybetű teljes mértékben indokolt. Megjegyzem, hogy sok esetben az utótag nagybetűje nem tulajdonnevet jelöl, hanem az egybeírt kisbetűs előtagot különíti el, pl. eBusiness. A többi köznyelvi kifejezésekben viszont még nem jellemző a magyar írásgyakorlatban az angolos forma, pl. az e-mail inkább így fordul elő, bár jómagam elég gyakran írom kötőjel nélkül is, így: email.

Bódi Zoltán