Netidők Blogtársaság

Ön gondolná, hogy az egykoron divatos otthoni számítógép, a Commodore 64 a hidegháború egyik gazdasági fegyvere volt? Pedig pontosan így volt, ugyanis a nyugati országok által vezetett „fekete-listázós” szervezet, a COCOM az 1980-as évek elején ezt a számítógépet is tiltott gyümölcsnek minősítette a kelet-európai (azaz KGST) országok és Kína számára. Ez az igazi oka, hogy az 1982-ben megjelent C64-es csak 1985 után kerülhetett legálisan Magyarországra.

Megdöbbentő sebességgel telik az idő. Most éppen 30 esztendeje, hogy a Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines bejelentette annak a mikroszámítógépnek a gyártását, amelyet a világ Commodore 64 néven ismert meg. Erről az évfordulóról a Netidők is megemlékezik majd, hiszen úgy gondoljuk, hogy a C64 nem csupán kellemes és nosztalgikus emlékeket ébreszt sokakban, hanem igen fontos szerepe volt a digitális forradalom kialakulásában, hiszen minden idők legtöbbet eladott számítógépmodellje lett gyártásának több mint tíz éve alatt. S bár az IBM PC és klónjai összességében jóval nagyobb darabszámot és máig nem szűnő sikert mondhatnak magáénak (a PC 1981 óta létezik, mint arról már beszámoltunk), de a 80-as évek még kétségtelenül a C64 dominanciájával teltek el (persze emellett olyan sikeres gépekkel, mint a ZX Spectrum, a ZX81, az ABC80 stb.), s ma már talán kijelenthetjük, hogy ezek a leginkább játékgépeknek használt masinák megalapozták a piacot ahhoz, hogy a 90-es években „bedurrranjon” a PC-világ és az internet.



Hadd tegyek említést arról, hogy bár tinédzserként jómagam is elsősorban a játékok után érdeklődtem a Commodore 64-essel ismerkedve a városkánk egyik mezőgazdasági termelőszövetkezetének könyvelése által indított számítógép-tanfolyamon, de el kell mondjam, hogy az MGTSZ-ben már akkor hasznos funkciója volt a számítógépnek. A C64-est ugyanis könyvelésre használták a 80-as évek közepén! A kimutatásokat mátrixnyomtatóval nyomtatták, az adatokat pedig flopi-meghajtóval rögzítették mágneslemezre. Merevlemez még nem volt ezekben a masinákban, RAM is csak 64 kilobájt (erre utal a masina nevében a 64-es szám). Megdöbbentő, hogy a korabeli reklámban összevetik a C64-est a versenytársaival: az akkori IBM PC-nek 16 kilobájt RAM-ja volt és a 1600 dollárba került, az Apple II-esnek már 48 kilobájt RAM mellett volt 1500 dolláros ára, míg a C64 a kezdetekben mindössze 600 dollárba került, és ezt az árat aztán két év alatt 200 dollárra csökkentették. Ez a relatív olcsóság lett a kezdeti sikerek záloga. A gépnek már színes grafikája volt (persze mindössze 16 színt tudott megjeleníteni) és a maximálisan 320x200 képpontos felbontás sem mondható a mai fogalmaink szerint HD-nak, de akkor nagyon menő volt.

A mai tizen-huszonévesek számára meglepő lehet, hogy az 1980-as évek Magyarországán eleinte nem volt könnyű C64-est vásárolni és nem azért, mert az akkor uralkodó hivatalnok elvtársak tiltották volna – éppen ellenkezőleg, 1982-től három éven át a nyugati (kapitalista) országok tiltották a Commodore 64-es kelet-európai (szocialistának mondott) országokba exportálását. Létezett ugyanis egy olyan szövetség, amely a „csúcstechnológiai” eszközök kivitelét tiltotta a nagy ellenfél, a Szovjetunió és érdekövezetének számító országokba. Ezt a szövetséget hívták COCOM-nak, és az általuk összeállított listát COCOM-listának. Mai tudásunkkal teljességgel döbbenetes, hogy a Commodore 64-es is felkerült erre a listára, mint hightech eszköz. A COCOM-listának ugyanis az volt a célja, hogy a keleti blokk országai egyre jobban lemaradjanak a fegyverkezési versenyben (hiszen ekkor még javában zajlott a hidegháborús gazdasági hadviselés), így tehát közvetetten arra következtethetünk, hogy a nyugati országokban bizony attól is tartottak, hogy a népszerű játékgépet, a C64-et esetleg komolyabb (talán katonai?) feladatokra is felhasználhatják… Mindenesetre érdemes végignézni, hogy milyen informatikai eszközök kerültek akkor COCOM-listára a C64-esen kívül: az IBM PC, az Ethernet, az Apple Macintosh, a digitális telefonközpontok, a mobiltelefon technológia stb.

A COCOM-lista hatálya alól közel 20 évvel ezelőtt elsőként Magyarország került ki.

Szilágyi Árpád

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Annyira az életünk részévé vált a fényképezőgép és a videókamera, hogy már mindenhova magunkkal akarjuk vinni azokat. Évek óta lehet kapni olyan fényképezőgépeket és kamerákat, amelyek elviselik az extrém körülményeket: ütésállóak, vízállóak, hőtűrőek. De egyetlen probléma van ezekkel a készülékekkel: szükség van valakire, aki kezeli azokat. Mert hiába a legjobb masina, aktív sportolás közben szükség van a kezeinkre, nincs egy harmadik végtag az exponáláshoz. Ráadásul száguldás közben nem lehet a filmezésre ügyelni.

Akik mégis szeretnék megörökíteni, amit sportolás közben látnak, azoknak a Liquid Image készülékei a tökéletes megoldás. A kemerák a védőszemüvegbe vannak beépítve. Külön típus áll a búvárok, a sízők, az offroad sportokat űzök rendelkezésére.
A készülék a hagyományos videokamerák képességeivel rendelkezik. Alkalmas 720p HD felvételek rögzítésére, természetesen hanggal, másodpercenként harminc kocka sebességgel. Fényképezőgépként öt megapixeles (2560 x 1920) képek készítésére alkalmas.

Természetesen az adott sportnak megfelelő minden védelemmel rendelkezik, például a búvárverzió harmincöt méter mélységig használható.
Kereskedelmi forgalomban 300 dollár (kb. 56 000Ft) körüli áron kapható.

Toochee, a Galaktikus

Az ember legalább 15 évet tanul, amíg az első diplomáját megkaphatja és további éveket, ha egy másikat is szeretne. Mi lenne, ha diploma helyett online kitűzőket (badge) szerezhetnének az emberek néhány nap, hét vagy hónap leforgása alatt? Lehet, hogy elsőre nem világos miről van szó, úgyhogy megpróbálom elmagyarázni.

Egy nagyon izgalmas cikkre bukkantam a minap, ami azt taglalta, hogy új jelenség ütötte fel a fejét az Egyesült Államok oktatási piacán: diploma helyett (mellett vagy után) egyre többen úgynevezett online kitűzőket gyűjtenek. Vagyis olyan „jelvényeket”, amelyek igazolják, hogy ehhez vagy ahhoz értenek, jártasak benne, vagy az adott téma szakértői. A diplomák alapján ugyanis vajmi keveset tudni arról, hogy pontosan mihez is ért a tulajdonosuk, miket tanult, miben ügyes igazán.

Mondok egy példát, én szociológus vagyok, ilyen diplomám van, de nem ugyanahhoz értek, amihez egy ugyanilyen diplomával rendelkező másik szociológus. Már feltehetően az egyetemen is másfajta tárgyakat hallgattunk, más volt az érdeklődési körünk. Az életrajzunkban azonban mégis ugyanaz szerepel az oktatásnál. Mennyivel jobb lenne viszont, ha olyan hitelesített igazolásokkal rendelkeznénk, hogy például értünk a kérdőívszerkesztéshez vagy teszem azt a tanításhoz – az alapján, amilyen tárgyakat tanultunk, vagy ahol később dolgoztunk, amilyen tudásra életünk közben szert tettünk. Így sokkal gyorsabban átlátható lenne, hogy valaki milyen készségekkel rendelkezik, a helyett, hogy csak annyit tudunk, mi a végzettsége.

Kicsit olyan ez, mint a LinkedIn szakmai közösségi oldal újítása, ahol készségeket, úgynevezett skilleket adhatunk hozzá a profilunkhoz. Azzal a különbséggel, hogy a LinkedIn esetében ezt senki sem hitelesíti, míg a badge-rendszerben tőlünk független szereplő igazolhatja, hogy az adott terület jeles képviselői vagyunk. Ezzel ugyanis elkerülhető, hogy a Mekk Elekek visszaéljenek a rendszer nyújtotta lehetőséggel.

Látszólag ennek semmi köze az információs társadalomhoz. Valójában ez az információs társadalom szülte élethossziglani tanulás szerves következménye. Szerteágazó tudásra, ennek folyamatos frissítésére és ehhez kapcsolódóan gyorsan megszerezhető igazolásokra van szükségünk, hogy tényleg rendelkezünk az adott tudással. Ezt a hagyományos oktatási rendszer bizonyítványon és diplomán alapuló struktúrája már nem tudja biztosítani. Az egyik megoldás tehát a badge-rendszer lehet, hogy a munkaerőpiacon igazolni tudjuk sokrétű tudásunkat és készségeinket.

Pintér Robesz

Egy 19 éves filozófiaszakos egyetemista, Isak Gerson Svédországban megalapította azt a vallást, amely az internetes fájlcserélés szabadságát hirdeti. A svéd hatóságok kétszer elutasították a bejegyzési kérvényt, de most már bejegyezték, mégpedig a Kopimizmus Missziós Egyházaként. A Netidők műsor szerkesztésekor megkértem svédországi hallgatónkat és egyben civil tudósítónkat, Matolcsi Ferkót, hogy nézzen utána az egyháznak az észak-európai országban. Hiszen érdekes lehet, hogy miért alakulhat ki Svédországban ilyen jelenség, mint a Kopimista Egyház?

Matolcsi Ferkó: Hát ehhez pihent agyra, elszántságra, és főleg lehetőségre van szükség. Ugye nemrégen felbukkant ez a Kalóz Párt, aminek az a fő célja, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyát helyreállítsa a művészetek és a fogyasztók között és hogy a nem jövedelemszerzés céljára letöltött művészeti anyagokat szabadon használhassák. Tehát az információ szabad áramlása a lényeg. Engem nagyon érdekelt ez a jelenség, ezért megkerestem az alapító misszionáriust, aki a bejegyzett egyház vezetője és itt van velünk a vonalban. Rögtön meg is kérdezem, hogy milyen egyházi szertartásokat képzelhetünk el, hogy például megáldják a torrent szervert vagy megátkoznak egy operációs rendszert?

Isak Gerson: A rituálék azok körülbelül úgy néznek ki, hogy egy szerverszobában találkozunk és fájlokat másolunk át egymás gépei között. Tehát egy óriási fájlmegosztó szertartást tartunk.

Matolcsi Ferkó: Milyen erkölcsi normák érvényesülnek a Kopimista Egyházban? Mi az, amit erkölcsös másolni és mit nem? Mi a véleménye az illegális fájlmásolásról?

Isak Gerson: Véleményem szerint mindent kell másolni és minden másolható. Szerintünk a szerzői jog, mint olyan alapjaiban téves és rossz.

Matolcsi Ferkó: Hogyan lehet valaki tagja ennek az egyháznak?

Isak Gerson: Hittel kell másolni! Bármit, bárhol és bármikor. A honlapunkon fent lesz egy jelentkezési űrlap, ahol bárki jelentkezhet és így tagja lehet a gyülekezetnek.

Kovács Tücsi Mihály: Ebben az egyházban ki számít bűnösnek?

Isak Gerson: Szerintünk az a bűn, ha valaki megakadályozza vagy meg akarja akadályozni, hogy egy másik ember másoljon.

Nagyistók Tibor: A történelemben emlékszünk vallásháborúra. A Kopimista Egyház tervez ilyet, hogy az ellenzők ellen indítanak hasonlót?

Isak Gerson: Hiszek a demokráciában és hiszek abban, hogy politikai úton meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, és hogy nem kell feltétlenül harcba bocsátkozni.

Dragon György: Minden vallásnak van rá jellemző speciális köszönése, mint „Áve” vagy „Dicsértessék”. Itt mi a köszönés? Talán a „Jó estét, jó másolást!”?

Isak Gerson: Jelenleg még nincs ilyen, mivel egy frissen bejegyzett vallásról beszélünk. Viszont mikor búcsút veszünk egymástól, akkor szoktunk egymást arra ösztökélni, hogy „Másoljatok, testvérek!”

***

Nagyistók Tibor: Ez most komoly vagy egy vicces paródia?

Borek András: Ha akarom ez, ha akarom az. Ha azt nézzük, hogy szabad vallásgyakorlás van és ha a másolás a vallás részévé válik, onnantól nagyon érdekes lesz az a filozófiai vagy jogi vita, hogy lehet-e korlátozni a vallásgyakorlást a szerzői jogok előtérbe helyezésével? Ez is egy vicces dolognak hat, de ha ez a két dolog találkozik egy perben, mondjuk a két ellenérdekelt törvény, akkor onnantól ez már nem a vicc kategóriája, mert ott már büntetésre, ne adjisten börtönbüntetésre megy majd a dolog.
A dolog vicces részéhez azért mindenféleképpen emlékezzünk meg arról, hogy kétszer is, ahogy említetted visszautasították az egyháznak a bejegyzési kérelmét. Az volt az indoklásban, hogy az egyház bejegyzéshez nem tudták felmutatni azt a hitrendszert, amiben megtestesül ez az egyház, valamint az imádság módját.

Bódi Zoltán: Mitől lenne ez vallás? Hogy lehet hinni vallásosan-dogmatikailag a copy-paste-ben vagy a fájlcserélésben? Ezt én nem tudom megérteni. Félve szeretnék vitatkozni a dologgal, mert egy filozófus jegyezte be, tehát csak tudja… de hívő római katolikusként fel nem bírom fogni!

Borek András: Itt a szentségeket a Ctrl+C és a Ctrl+V testesíti meg. Ez attól szentség, hogy dogmatikusan kijelentik, hogy Szent Kontrol Cé és Szent Kontrol Vé!

Bódi Zoltán: Nem tudom, hogy lehet ebben vallásos módon hinni? De oké, ha ezt félretesszük, a dolog tényleg zseniális, hiszen ha hivatalosan elismerték ezt a valamit egyháznak, és ennek most már ezek szerint tényleg le van írva a dogmatikája rendesen, tehát a vallásgyakorláshoz tartozik a torrentezés meg a fájlmegosztás, meg a szerzői joggal védett tartalmaknak a lopása és terjesztése és ez el van ismerve egyházi tevékenységként, akkor nem perelhető!

Borek András: Nem a szerzői jogsértés a vallás alapja, hanem általában a másolás! Tehát lehet azt jóra is használni, meg rosszra is használni. Innentől érdekes, hogy amikor majd valaki gyakorolja a vallását és azt mondják, hogy „Te olyan módon gyakoroltad, hogy ezzel szerzői jogot sértettél!”, na itt lesz majd érdekes az a jogvita hogy akkor most melyik kerül előtérbe: a szabad vallásgyakorlás joga vagy a szerzői jog. Annyira felkapott lett az egyház a bejegyzés hírére, hogy az oldaluk elérhetetlen jelen pillanatban, a szerverük nem bírja a sok látogatót.