Netidők Blogtársaság

A 90-es években még egyértelműen ’Byte’-nak írtuk, aztán a magyar nyelvi környezetben szép fokozatosan átálltunk a bájt írásmódra. (Noha a Wikipédia szócikkében mind a mai napig byte-ként találjuk meg.) Kevesen tudják, hogy a szót angolul azért írják így, hogy ne lehessen összekeverni az eredeti ’bite’ alakot az informatikában egész mást jelentő ’bit’ alakkal – noha itt Magyarországon így is összetévesztik sokan. Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mint a milliméter és a centiméter közti különbség.

A byte kifejezést egyébként egy német származású amerikai számítógéptudósnak, Werner Buchholznak köszönhetjük. Buchholz úr egyébként idén szeptemberben lesz 90 éves. 1956 júliusában született a szó, amikor az IBM a 7030-as számítógépén dolgozott. (Ismertebb neve: Stretch, ez volt az IBM első tranzisztorokkal megépített szuperszámítógépe.)



Ma már sokan tudják, hogy egy bájt 8 bitből áll. Vagy még pontosabban: 8 összetartozó bit alkotta adatsorozatot nevezzük bájtnak. Nem volt mindig ilyen egyértelmű, hiszen a „forradalminak” is tekinthető 7030-as tervezése közben még 1 és 6 bit közötti méretű adategységet neveztek bájtnak, aztán ugyanezen év végén áttértek a 8 bites adatsorozatra. (Egyébként létezik 9 bites byte is, de ez eléggé „egzotikus” és kivételes.) Ez a 8 bites adatsorozat annyira bevált, hogy átvették az IBM System 360-as gépébe, majd ettől kezdve a modern számítástechnika mértékegysége lett. Lényegében ma is ezt használjuk a PC-ben, a mobiltelefonokban, a táblagépekben, de még a tévés set-top-box-okban is.

Érdekes még az is, hogy hogyan mondjuk azt, ha nagyon sok bájtot akarunk említeni. Bódi Zoltán Infoszótárában erre is kitért, vagy a Wikipédia szócikkében is utánanézhetünk e kifejezésnek. Érdemes vigyázni arra, hogy a bájt jele a nagy B, és a kilobájt kivételével (kB) minden prefixumát is nagy betűvel kell írni, például megabájt = MB, gigabájt = GB és terabájt = TB. Ez utóbbit is érdemes megjegyezni: nem terra, hanem terabájt – egy r-rel!

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a számítástechnikában használatos még egy nagyon hasonló jelentésű kifejezés: a ’szó’ vagy ’szóhossz’. Ez a szó annyit tesz, hogy egy működési lépés alatt hány bit információt tud feldolgozni a gép. Ha pedig megadjuk a processzor szóhosszát, akkor a belső szóhosszról beszélünk. A 15-20 évvel ezelőtti PC-k processzora 16 bites volt, tehát a belső szóhossza 2 bájt, míg a modernebb 32 bites processzorok 4 bájt szóhosszúságúak, a 64 bitesek pedig 8 bájtos szóval dolgoznak.

Szilágyi Árpád

A sajtótermékektől és általában a hagyományos tömegmédiától azt várjuk el mi, fogyasztók, hogy informáljanak a világ eseményeiről, tehát a média a tradicionális tartalomprodukáló információforrás, amely készen kínálja az információkat, a tudást, az adatok első számú forrásává vált. A modern világban ez a folyamat annyira előrehaladt, hogy a média hitelesíti a híreket, úgy is fogalmazhatunk Marshall McLuhan gondolatával élve, hogy a média maga az üzenet. A hagyományos média szerkezete ehhez jól alkalmazkodik, és a szerkesztőségi rendszer megszűri, kontrollálja az információkat, hangsúlyokat tesz ki, természetes működésével meghatározza a lényeges témákat, azaz tematizál. Mindebben a tevékenységi körben szinte monopolhelyzete van a média zárt szerkesztőségi modelljének, amely kevésbé vonja be a tartalomprodukálásba a befogadót.

Ebben a helyzetben a weben az igazi változást a web 2.0 világa hozta, amikor megjelentek a felhasználók, és elkezdtek szabadon, különösebb technikai, szakmai kontroll nélkül saját tartalmat produkálni. Egy ügyes blogger némi íráskészséggel, megfelelő felkészültséggel és jó témaérzékenységgel szerencsés esetben jelentős befogadóközönséget tud elérni. És hangsúlyozom, hogy mindezt adott esetben az újságírói szakmai környezet és ismeretanyag nélkül teheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy blogger gyorsabban, szubjektívebb hangvételben, esetleg az újságírói műfaji szabályok betartása nélkül képes informálni a közvéleményt. A gyakorlott, aktív, támogatott bloggerekből könnyen válik véleményvezér. A tartalomprodukáló felhasználó a szerkesztőségi, vállalati kötöttségek nélkül olyan témákkal, olyan nézőpontból is foglalkozhat, ahogy a hagyományos, meghatározó (mainstream) média nem. Azaz a web 2.0 világában már nemcsak a hagyományos média képes tematizálni a közvéleményt, hanem a blogok, a web 2.0 alkalmazások szerzői is.

A nemzetközi felmérések (pl. a Technorati elemzése: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/page-2/) szerint is hatással van mindez a hagyományos tömegmédiára, hisz már jól mérhető az is, hogy van a bloggereknek egy olyan, egyelőre még igen vékony rétege, amelyik hivatásos újságíróként vagy egykori profi újságíróként blogol, és akár pénzt is kap a bejegyzéseiért. Megjelentek tehát a felhasználók, a web 2.0-ás véleményvezérek és az egyszerű bloggerek a médiában, az ellenőrzött műfajú és információtartalmú, alapvetően nem interaktív, objektivitásra törekvő médiaműfajok lazulnak, és az interakció, a szubjektivitás irányába fordulnak.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Most már biztos, hogy az idei év a fájlmegosztás körüli harc jegyében fog eltelni. A múlt héten a helyzet egyre drámaiabban alakult.

A kalózkodás elleni SOPA (Stop Online Piracy Act) jogszabály-tervezet megalkotásával a képviselőház foglalkozik, az intellektuális tulajdon védelmét célzó PIPA (Protect Intellectual Property Act) törvénytervezetével pedig a szenátus foglalkozik. A törvénytervezetek támogatói szerint a filmekhez és zeneművekhez való jogosulatlan hozzáférés évente sokmilliárd dolláros kárt okoz az amerikai vállalatoknak, az ellenzők szerint viszont a tervezett szabályozás az internet cenzúrázásához vezethet és megbéníthatja az innovációt.

Szerdán, a törvénytervezetek elleni tiltakozás napján leállt a Wikipedia angol nyelvű, valamint több ezer más internetes cég összes szolgáltatása, a Google pedig 7 millió felhasználó támogatását szerezte meg a petíciójához. Egyetlen nap leforgása alatt a legkevesebb 6 szenátor visszakozott a PIPA támogatásától.

Az első áldozat a MegaUpload, a világ egyik legnagyobb fájlmegosztó szolgáltatása. Az a MegaUpload, amelyről dal is készült, és klipjében sztárok  biztosították a világot a fájlmegosztó iránti szeretetükről.


A legviccesebb az egészben, hogy a dal nem sokáig volt fent a YouTube-on, mert a Universal Music levetette a videomegosztóról szerzői jogsértésre hivatkozva. De a szolgáltatás víruskampányát nem tudta megállítani a kiadó, a jelenleg elérhető verziót több mint 11 millióan tekintették meg.

Azonban csütörtökön eltűnt a fájlmegosztó oldala, és helyette csak az alábbi kép jelent meg:

Az amerikai hatóságok vádjai szerint ötszázmillió dollárnyi kárt okoztak az oldalon megosztott filmek, zenék és egyéb fájlok jogtulajdonosainak a MegaUpload működtetői. Az amerikai igazságügy-minisztérium közleménye szerint a céget vezető Kim Dotcomot és három társát Új-Zélandon tartóztatták le a hatóságok az Egyesült Államok kérésére.  A jogsértésekben való közreműködéssel két további személyt vádolnak, akik egyelőre szabadlábon vannak.

Még aznap az Anonymous hackereinek bosszút álltak. Tíz amerikai kormányzati honlap, többek közt az FBI és az igazságügy-minisztérium honlapjának megtámadását vállalták magukra. Az oldalak csak ideiglenesen váltak elérhetetlenné a hackertámadás nyomán. A hackercsoport lemezkiadó cégek, a Warner Music a BMI és a Universal Music honlapját is megtámadta. A hackerek az egyik, általuk feltört oldalon közölték az amerikai filmipari szövetség, az MPAA vezetőjének, Chris Dodd connecticuti szenátor személyes adatait is. Az Anonymous megtámadta a MPAA oldalát, és a lemezkiadókat tömörítő szervezet, az RIAA honlapját is.

Péntek este jött a nagy pofon az amerikai kongresszus határozatlan időre felfüggesztette az internetes kalózkodás elleni törvénytervezetek, a SOPA és a PIPA kidolgozását. Indoklásul az online szolgáltatók ezreinek, és a felhasználók millióinak tiltakozását hozta fel.   A törvénytervezetek további kidolgozásának felfüggesztését pénteken a szenátus részéről Harry Reid, a demokrata többség vezetője, a képviselőház nevében pedig Lamar Smith, a ház jogi bizottságának elnöke jelentette be.

Kíváncsian várom, hogyan folytatódik ezen a héten.

Toochee, a Galaktikus

Az infokommunikációnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az oktatásban – állítja a brit Royal Society frissen napvilágot látott jelentése, amelyről a BBC számolt be. Az Egyesült Királyságban – ahogy Magyarországon is – kiemelt figyelmet kap az informatika. Azonban kicsit másképpen, mint idehaza.

A britek a problémát abban látják, hogy unalmas és rosszul megtervezett kurzusokban folyik a téma oktatása. Azt tervezik, hogy megvizsgálják mi az oka annak, hogy évről-évre csökken az infokommunikációval foglalkozó diákok száma – tehát a kiinduló helyzet hasonló, mint nálunk. Az erőfeszítések mögött az a felismerés áll, hogyha nem vagyunk képesek megragadni a fiatalok figyelmét, hogy érdekes módon tanítsuk számukra az informatikát, akkor jelentősen megnő a kockázata annak, hogy a jövő munkaereje képzetlenül és nem megfelelő informatikai tudással kerül a munkaerőpiacra.

Mi lehet a megoldás? Nem csupán a felsőoktatásban kell megjelennie komolyan a területnek, hanem különböző iskolai szinteken mást-mást kell tanítani. Ez szorosan összefügg azzal, hogy részterületekre kell osztani a tárgyat, külön kell kezelni például a számítástechnikát (computer science) és a digitális írástudást. Előbbit legalább annyira komolyan kell venni, mint a fizika vagy a matematika oktatását, utóbbit pedig, mint az írni-olvasni tudást. A digitális írástudás alapkészséggé kell, hogy váljon. További fontos felismerés, hogy szaktanárokra van szükség, infokomra szakosodó tanároknak kell tanítani a tantárgyat, nem pedig más területek oktatóinak.

A koncepcióban számomra az az igazán érdekes, hogy emberközelibbé teszi az informatikát, részekre bontja és a felhasználók számára hasznos ismeretek-készségek elsajátítására is koncentrál, nem pusztán az elméleti alapokra vagy a gyorsan avuló ismeretekre (pl. programozás adott programnyelven). Azt a sztereotípiát kell megváltoztatni, hogy az informatika unalmas és száraz. Ehhez a koncepció másik számomra kedves eleme lehet a segítségünkre: már az általános- és középszintű képzésben is jelenjen meg színesen a terület oktatása.

Pintér Robesz

Mészöly Miklós Kossuth díjas magyar író. 1992-ben egyik alapítója volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, majd a modern kor szavát meghallva 1998-ban Digitális Irodalmi Akadémia létrehozásában is vezető szerepet játszott.

A DIA a legjelentősebb kortárs magyar írók-költők műveinek gyűjtőhelyévé vált az évek során. Olyan értékmegőrző hellyé vált, ami méltán nevezhető nemzeti kincsnek.

Hosszasan lehetne sorolni azokat a kiválóságokat akiknek a művei digitális formában közkinccsé váltak, ezzel lehetőséget biztosítva, hogy mindenki számára megismerhetőek legyenek az irodalmi nagyságaink művei.

Mára a DIA könyvtára több, mint 1200 kötetnyi anyagot számlál, de nem csak a művek miatt érdemes ellátogatni az oldalra. A szerzők életrajzát, a róluk és műveikről megjelent írásokat is kereshető formában, rendszerezve találja meg a látogató.

A DIA állami támogatásból tartja fent magát és a tagjai közé választott íróknak a műveik fejében rendszeres és évente emelkedő havi járadék illeti meg.

A hazai digitális értékmentő kezdeményezések között a DIA mindenképp úttörőnek számít, megérdemli, hogy e jeles napon megemlékezzünk róla és arról az emberről aki mindezt létrehozta.
Mészöly Miklós ma lenne 91 éves.