Netidők Blogtársaság

Egy ideje azon kaptam rajta magamat, hogy szinte mindenre egyszerű szövegszerkesztőt használok. Blogbejegyzés, elemzés, cikk vagy egy feljegyzés, mind egy faék egyszerűségű programmal készül. Hihetetlenül megdobja az ember alkotóképességét egy olyan alkalmazás, amit nagyon gyorsan be lehet lakni, és nem vonja el a figyelmet mindenféle sallanggal magáról az alkotásról. Az operációs rendszerekhez járó megoldások, finoman szólva sem kényeztetik el a felhasználókat. Az alternatívák szinte végtelenül sorjáznak, viszont a könnyen használható, nyílt forráskódú és a sok formátumot támogató hármasból általában csak kettő választható. Pedig van olyan szoftver, ami mindhárom feltételt teljesíti. Ez a lista nálam csak két programot számlál, egyet GNU/Linux rendszerre, egyet pedig Windows-ra. Szubjektív kedvencek következnek.

Gedit - GNU/Linux (Gnome)

Mindig is irigykedve néztem, hogy mennyire hatékonyan lehet programozni a TextMate névre hallgató programmal. Mivel sok kódot írok, így én is kerestem már egy ideje a nekem legjobban kézre eső megoldást. Szerelemebe is estem néhánnyal hosszabb-rövidebb időre. Aztán a mézeshetek elmúltával jött a kijózanodás. Nem ritkán túl hamar is.

Majd rátaláltam az új szerelmemre a Gnome beépített szerkesztőjére a gedit-re.

Persze aki ismeri a programot az teljes joggal kiálthat fel, hogy nekem elmentek otthonról!

Nos nem egészen. Csak a gedit olyan mint a békakirály. Homlokon kell csókolni néhány plug-in-nel és a gmate kiegészítővel. Erre az átváltozik egy szempillantás alatt egy TextMate klónná. Te is megteheted a varázslatot kevesebb mint egy perc alatt.

Szokás szerint az Ubuntu receptet közlöm amit a terminál ablakból kell megfőzni:

sudo apt-get install gedit gedit-plugins
cd ~/Downloads
git clone http://github.com/gmate/gmate.git
cd gmate
sh ./install.sh

Ennyi is volt. Legközelebb amikor a gedit programot elindítjuk akkor nem csak a kinézete változik meg a programunknak de funkcióiban is egy jelentősen kibővült olyan szerkesztővel állunk majd szemben, amiről mindig is álmodtunk. A még jobb testreszabhatóság érdekében érdemes körülnézni az Edit > Preferences > Plugins menük tájékán és engedélyezni mindazokat a kiegészítőket melyekre nekünk szükségünk lehet.

Notepad++ - Windows

A Windows felhasználóknak sem kell elkeseredniük, nekik ott van a Notepad++, amit innen letölthet bárki. Ha valaminek, akkor ennek a programnak ott a helye azon alkalmazások között, amit egyetlen egy felhasználó sem nélkülözhet. Az egyszerű tennivaló listáktól, a gyors feljegyzéseken át a nehézsúlyú felhasználásig (pl. programozás), mindenre lehet használni, ami a szövegkezeléssel kapcsolatos.

Természetesen ez a program is nyílt forráskódú és nagyon könnyen használható.

Nagyistók Tibor televíziós szerkesztő (Magyar Televízió) eddigi pályája érdekesen alakult, hiszen rádiós szerkesztőből lett tévés, és egy pár éve ismét továbblépett, jelenleg valahol a televízió és az internet között található. Interjú.
(Tegnap volt a televíziózás világnapja.)

Nagyistók Tibor a Médiaguru c. műsorban

Nagyistók: Egy kicsit leképezem azt, amit a televízió is csinál. Pont egy évvel ezelőtt született az a felmérés Magyarországon, amely szerint korábban a gyerekek átlagosan hat órát tévéztek, de mára ez az időtartam már csak egy órát tesz ki, miközben az internet használat meg feljött egyről három órára. Tehát ha az én középiskolás lányomat kérdezed, ő már mindent a YouTube-on néz meg. Szeretném ezt a folyamatot megérteni és ezért járok középiskolákba, hogy lássam a gyerekeknél, hogy miért olyan népszerű a YouTube, hiszen egész egyszerűen ez lett a „szabvány”. A YouTube-on minden ott van és ami még sincs ott, az nem létezik. Felzárkózott mellé ugye a Facebook, a blogokat pedig már csak a keresőkben való megjelenésre és az archiválásra használjuk. A tévéseknek pedig el kell kezdeni ezzel a problémával foglalkozni.

Szilágyi: A televíziósnak ez nem annyira jó, mert elmegy a figyelem a tévétől. Apaként mit gondolsz erről a változásról?

Nagyistók: A világ a direktből az indirekt felé megy. Ez gyereknevelésre és televíziós műsorkészítésre ugyanúgy érvényes. Direkt mondatok – „ne cigizz!” – már nem léteznek, mert rögtön rágyújt. Ezért nekem úgy kell vezetni a nézőmet, mint tévés műsorkészítő, hogy szinte maga motiválódjon. Nem hogy kevesebb, hanem több a munkánk, mert a televíziós, a videós, a „youtube”-os tartalmakra iszonyatos nagy szükség van. Nagyon leegyszerűsödött a helyzet: a profi és az amatőr arcáról van szó. Tehát itt már nem televízióról meg online-ról van szó. Ugyanazon a platformon, amit te nézel, meg nekem is itt van ez az androidos készülék – ugyanazt megkapom, mint a televízióban. A plazmatévé pedig ma az egyetlen hely, ami köré a család összegyűlhet.

Szilágyi: Azért látható, hogy vannak olyan tartalmak a televízióban, amelyek a mai napig őrzik a csalogató jellegüket. Ilyen például a sport, amiről azt mesélted, hogy a nyári sporteseményeknek máig tartó közösségteremtő hatása van. És ezeket a videókat a közösségek nem tudják előteremteni, ezek kifejezetten televíziós tartalmak.

Nagyistók: Igen, itt jön elő a profi. Mi kifizetjük azt az iszonyatos jogdíjat, amit egy világbajnokság közvetítéséért elkérnek és amit a kereskedelmi adók nem is tudnak megengedni maguknak, hiszen ehhez egy állami összefogás kell, vagy az EBU-nak a segítsége kell, hogy te lásd a világbajnokságot. Mi odaküldtük a nyolc riporterünket és most először a televíziózás történetében kezükbe nyomtunk egy húszezer forintos HD kamerát egyenként. És olyan eseményeket mutattak hátulról… tehát nem azt, amit direktbe a közvetítés kamerái mutatnak, amit egyébként máshogy nem lehet látni. Kétmillió ember nézte meg a foci vb háttérinformációit, amit a műsorvezetők és kommentátorok vettek fel a saját kis kütyüjeiken.

Szilágyi: Sőt, ahogy hallom, ez a közösség azóta is él és virul…

Nagyistók: Kilencezres közösséggel fejeztük be a vb-t és most tart 11 ezer valamennyinél. Nincs még magyarázat, hogy miért. Valószínűleg azért, amit tíz évvel ezelőtt felírtam egy másik televízió falára, hogy „Közönségből közösséget, közösségből közönséget!” Magyarul: kell nekünk a közösség, kell ez az élmény, amit a hagyományos tévé nehezen tud megadni.

Szilágyi: Mit lehet hónapokkal később még beszélni egy foci vb-ről?

Nagyistók: A sportot. Ha a Lost vagy a 24 c. sorozat befejeződik, akkor az amerikai tévétársaság Facebook oldalán azon a napon be is fejeződik az utolsó posztolás. Nálunk itt Magyarországon úgy tűnik, hogy tart tovább a közösség ereje.
Az egyik új mániám a videoújságírás: játsszunk rádiót a tévében, három az egyben! Tehát megfogom a kamerát, mint szerkesztő, plusz meg is vágom (szeretnek, mert költséghatékony) és innen már csak egy ugrás a közösség szervezése. Kaptunk egy olyan formátum-ötletet, hogy egy mozgalmat indítsunk be a fiataloknál. Én azt írtam a formátum készítőinek, hogy hát ez már nem tévés műfaj. Régen a Ki mit tud?, meg az Ász, amit Geszti Péter csinált, az volt - de azóta megszűnt a tévé monopóliuma! Először a Facebook-on erősítse meg a közösségét és amikor az rendben van, na akkor rakjunk rá televíziót. Így kezd átalakulni a dolog. A tehetségkutató show-k is kezdenek kifújni, én látom az adatokat. Egy dolog miatt ülnek már csak le az emberek: végre együtt van a család a tűz körül, amit televíziónak hívunk.

Szilágyi: Az archívum jelleg nagyon erős funkciója a weboldalaknak, tehát az, hogy lement az élő műsor a tévében és aztán vissza tudom keresni.

Nagyistók: Ez már nem érdekli az embereket. Az van, hogy a fiatalok már nem e-maileznek, hanem fészbúkoznak. Tehát minden, ami off-air vagy offline, az már nem menő. Akit én ott megtalálok a cseten, az létezik, aki nincs ott, az nem létezik. Az, hogy archívból visszanézzek egy tévéműsort… nem elég, hogy nem tévéznek az emberek, de hogy archívumban nem keresik a műsort, az biztos. Ha archívum, akkor az legyen ott a közösség helyén, a YouTube-on vagy a Facebook-on.

Szilágyi: Mi az a videolevél?

Nagyistók: Jöttek hozzánk finn gyakornok lányok. Azt a feladatot adtam ki nekik, hogy „írjanak” videolevelet. Komplett idiótának néztek, szokás szerint. Viszont a kezükbe adtam a kis kamerát és azt mondtam: ne is lássalak benneteket három napig! Olyan videolenyomatokat hoztak Budapestről „by Finnish eye” – ahogy a finnek látják -, hogy az valami hihetetlen. És a videolevél lényege, hogy nem kell vágókép, hanem elindítja és mondjuk egy-két perc alatt megmutatja maga körül a látnivalókat. Ezt tölti fel a YouTube-ra és a „Két finn lány Magyarországon” c. tévécsatornát megcsinálták egy perc alatt a YouTube-on. Ha valaki nem tud írni-olvasni, akkor analfabéta. De ha nem tud video-írni-olvasni, amin keresztül az információ 80%-a jön, akkor senkit nem érdekel. Nem csak Magyarországon, Amerikában sem.

A trollok a skandináv népmesékből származó misztikus óriások, akik a különböző irodalmi feldolgozásokban vad, agresszív hősökként jelennek meg, gyakran szerepelnek sötét, erdei környezetben. A skandináv meseirodalomból a romantikán át vezetett a trollok útja a fantasy irodalomig, és például J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura és J. K. Rawling Harry Potter című regényében is szerepelnek. Természetesen a fantasy irodalommal kapcsolatos számítógépes játékokban is megjelentek a trollok.

Az internetes szövegkörnyezetben funkcionális, metaforikus jelentésváltozáson ment keresztül a troll kifejezés, és elsőként az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején jelent meg a troll új jelentéstartalommal. Ez az új jelentés a következőképpen írható le: a Usenet, majd később a fórumok, a csetszobák, a blogok közösségeiben azokat a szereplőket nevezik trolloknak, akik kizárólag provokatív, közösségromboló, heccelődő céllal jelennek meg, kötekedő magatartást tanúsítanak. A troll tehát egy misztikus, mesebeli lény nevéből valós, magatartásforma nevévé vált. A trollok magatartása és a közösségromboló, provokatív, vitázó internetes szereplők magatartása megegyezik, hisz veszélyesek egy közösségre nézve. Így módosult, bővült az alapkifejezés jelentéstartalma.

A troll főnév, ám az angolban a folyamatot is képesek kifejezni ennek a szónak a továbbképzett formájával: a trolling jelentése és alakja hozzávetőlegesen a trollozás, provokálás, közösségrombolás alakokkal fejezhető ki.

Ugyan nincs közvetlen nyelvi vonatkozása, de ha már a trollokról ejtünk szót, említsük meg, hogy nagyon fontos alapelv fejeződik ki A trollok etetése tilos! felszólításban. Ez azt jelenti, hogy ha troll téved a közösségbe, akkor ne válaszoljon senki a provokatív, közösségromboló hozzászólásaira, mert azzal csak kialakul egy senki által nem kívánatos vita. Azzal, hogy a troll hozzászólására való reagálást etetésnek nevezik, metaforikusan a vita táplálására asszociálunk. Emellett kicsit becsmérlő értelmezéssel A trollok etetése tilos! mondatról az állatkertben olvasható Az állatok etetése tilos! felhívásra gondolhatunk, így a közösségromboló trollokat az állatokkal azonosíthatjuk.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Egy amerikai talkshow műsorvezetője, Jimmy Kimmel érdekesen fogalmazta meg azt a problémát, ami már engem is hónapok óta foglalkoztat. Hány barátod van?

Mert biztosan nem annyi, mint ahány a Facebookon bejelölt. Ezért november 17-re meghirdette a Nemzeti Baráttalanítási Napot. „Ha nem adnál valakinek kölcsön 50 dollárt, töröld ki a barátaid közül. Ha nem hívnád meg a születésnapi bulidra, töröld ki. Ha nem sírnál, amikor elüti egy busz, töröld ki” – hirdette a műsorban Kimmel. Teljes joggal.

Hónapok óta gondolkozom azon, hova tűntek a „barátok”. A barát fogalma az elmúlt 2-3 évben sokat vesztett az értékéből. Néhány éve még azt jelentette, hogy az az ember, akire bármikor számíthatsz.  A jóisten a barátaiddal kér bocsánatot a családodért – tartja egy régi mondás.  Mára mit jelent a barát? Azt, hogy bejelölt a Facebookon.

Nagyapám hajdanán azt mondta: „Ha van többszáz ismerősöd – népszerű ember vagy. Ha van néhány tucat haverod – szerencsés ember vagy. Ha van öt barátod – boldog ember vagy.

Az egyik legmélyebb emberi kapcsolat egybitessé vált: igen/nem, barát/nembarát. Másféle kapcsolat a virtuális térben nincsen? Azt gondoljuk, a közösségi háló a való világ virtuális leképezése. De a mindennapi életben vannak szomszédaink, ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  A Facebookon csak barátaink.  Ebből a szempontból jobb az iWiW: ott csak ismerőseid vannak. Az ismerősbe mindenki belefér, annak legkisebb szelete a barátok.

Lehet ez ellen tenni valamit? Nem tudom. Már hiába jelennének meg újabb kategóriák, már nem tudnánk váltani. Furcsán nézne ki, ha eddigi barátainkat lefokoznánk az új kategóriákra. Sértődések lesznek. Mert az életben lehet, hogy léteznek ezek a kategóriák, de nem hangoztatjuk azokat, nem is igazán vállaljuk fel azokat. Mert nincs rá szükség. Két ember között lényegtelen a kapcsolat fokának megjelenítése, nagyobb csoportban meg lényegtelen.

De a virtuális térben van egy fontos szempont: az információ-megosztás. Mást akarsz megosztani a családoddal, mint a barátaiddal, vagy a munkatársaiddal. Már van rá lehetőség, csoportokba rendezed az embereket: lehetnek ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  Beskatulyázhatod őket, hozzáférést biztosítasz az információkhoz. De mi van akkor, ha egy csoporton kívüli akar az információhoz jutni. Például a munkahelyeden elmondod, hogy a barátaid láthatják a nyaralásod képeit. Aki melletted ül évek óta, és együtt lógtok, ekkor jön rá, hogy nem tartod a barátodnak. Jó esélyed van rá, hogy a kapcsolat megromlik köztettek.

Mi lehet a megoldás? Nem tudom. Már a legtöbben eljutottunk arra a szintre, ha valaki bejelöl minket, már nem firtatjuk a kapcsolatot, hanem szó nélkül visszaigazoljuk. Mert nincs időnk/kedvünk azzal foglalkozni, tényleg ismerjük-e. Lesz egy újabb álságos kapcsolatunk, egy álbarátunk. Ezért később sem fogjuk az újra-kategórizálással felvállalni a baráttalanítást: maradnak az álvilág álkapcsolatai.

De amilyen gyorsan változik az internet, lehet, hogy erre is születik megoldás.

További elérhetőségek:

Vasárnap bezár az Űrhódító kiállítás. Édes gyermekem, sok energiát áldoztam rá, kezdve a MADOK program keretében folytatott gyűjtéssel, egészen a kiállítás megrendezéséig és üzemeltetéséig. Sok nagyszerű embert ismertem meg általa – és sok új projekt indult el a kiállítással összefüggésben, mint például az azonos című videojáték konferencia.

Lenne hát okom egy picit gyászolni a kiállítást, de hát ez az élet rendje: a kiállítások idővel bezárnak, hogy átadják a helyüket valami újnak. Ez még az állandó kiállításokkal is megesik (bár Magyarországon akadnak húszévesek is), nemhogy az ilyen kisebb tárlatokkal.

Vidáman búcsúztatjuk hát az Űrhódítót, annak reményében, hogy a kialakult, összekovácsolódott gamer közösség megmarad: azok az emberek, akiknek a játékkultúra és a múzeumi örökségvédelem egyaránt fontos. Megmarad a kiállítás Facebook oldala is, mondhatjuk azt is, virtuális kiállításként.

A kiállítás záróeseménye egy új magyar találmány bemutatója lesz. Az eredeti feltaláló, Rátai Dániel jön el hozzánk, s a múzeum konferenciatermében bemutatja Leót, azaz Leonar3Dot, az első személyi számítógépre fejlesztett teljes virtuális valóság eszközt. Egy olyan 3D készletet, amely alighanem még sok meglepetést tartogat a játékok kedvelőinek. Szabad platform, lehet fejleszteni rá! De nemcsak a játékban, hanem az animációs művészetben, az oktatásban, a prezentációkészítésben is sok lehetőséget rejt magában. Ezekből kapunk ízelítőt a november 21-én, 10 órakor kezdődő, interaktív előadáson. Főépületünkben, a Városligeti körút 11-ben.

S aki eljön hozzánk, remélem vet egy búcsúpillantást az Űrhódítóra is, amely május vége óta – szinte napra pontosan a Pac-man harmincadik születésnapja óta – várta a látogatókat, igazi NES-sel köszöntötte Super Mario 25. születésnapját, s november eleje óta ezzel a nagyszerű magyar találmánnyal, s annak eredeti prototípusával bővült ki.

A szívószálból, hurkapálcikából és mindenféle más ház körüli eszközből eszkábált deszkamodellt látva akaratlanul a garázsban alakult Apple cég sztorija jut eszembe, s reménykedem, hogy hazánkban is lehetséges egy hasonló sikertörténet. Ugyanez az érzés fog el, amikor a Leo stílszerű helyen lévő bemutatótermébe lépek (hát persze! a Frankel Leo úton!).

Minden esetre a gyártott példány dobozán jó érzés a Made in Hungary feliratot látni!

A vasárnapi bemutatóhoz itt is lehet csatlakozni.

Várom ezt a napot. Másnap lebontjuk a kiállítást, de már fejben tervezem a következő eseményeket. Több mint hat éve dolgozom a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (és jogelődjénél, az Országos Műszaki Múzeumban ), s már volt alkalmam magyar feltalálókkal találkozni. Nálunk, a múzeum Tanulmánytárában mutatkozott be a Gömböc, ez a matematikai szenzáció, s persze többször találkoztam régebbi időszakok konstruktőreivel is. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, a szememben ők az igazi „celebritások”. Van egy - beismerem, nem túl eredeti - megfigyelésem: az igazán nagy koponyák szerények és közvetlenek. Jó a társaságukban lenni.

A múzeumunk róluk szól, az ő sikereikről és kudarcaikról. No meg a felhasználókról, az alkalmazókról. Nem győzöm hangsúlyozni: a múzeum nem poros, régi tárgyak gyűjtőhelye, hanem jellemző és fontos tárgyaké. Ezért is adtunk helyet örömmel a Leónak, s ezért sem hagyjuk abba a gyűjtést, kutatást, a kiállítások rendezését.

Örömmel tölt el, hogy az Űrhódító, ahol közel ötvenéves kibernetikai játékok is megtekinthetőek voltak, egy vadonatúj tárgy bemutatásával zár be. A kiállítás alcíme ez volt: "a számítógépes játék /r/evolúciója".

S ezt a szójátékos küldetést teljesítettük: a jelenig visszük az evolúciót – és jelezzük, hogy a forradalom is itt dübörög még. Három dimenzióban!

(Képes Gábor)