Netidők Blogtársaság

Igazi hiánypótló kötet jelent meg, hiszen régóta vártunk egy olyan könyvre, ami érthetően bemutatja a számítógépes játékok világának egészét – ez volt az első reakcióm, amikor Beregi Tamás kezembe nyomta a most megjelent Pixelhősök c. könyvének egy példányát, hogy a műsorbeli beszélgetés előtt belelapozhassak.

- A sztori a 90-es évek végén indult az ELTE Bölcsészkarán, amikor rádöbbentem, hogy fiatalságom legszebb éveit elherdáltam különféle számítógépes játékklubokban, amíg a barátaim szórakoztak és csajoztak. Nagy Commodore-os és Amigás voltam. Akkor találtuk ki az ELTE-n, hogy fogunk csinálni egy számítógépes játékmúzeumot; ez akkor úgy fogalmazódott meg a fejemben, hogy írok egy könyvet a videojátékok történetéről. Aztán inkább egy virtuális múzeumot csináltunk, mivel rengeteg emulátor terjedt el akkor a neten, és sok C64, Amiga, meg Spektrum játékot lehetett összegyűjteni. Ekkor építettünk egy elemzésekkel és tipológiával teli "múzeumot". Aztán Angliában doktoráltam és most tíz év elteltével kanyarodtam vissza az eredeti ötlethez, hogy csináljuk meg ezt a könyvet.

- A történet – a könyvben – az 50-es években kezdődik…

- Számítógépek akkoriban egyetemeken és nagy hadiipari központokban voltak. Óriási mainframe méretű gépeket képzeljünk el, amik körül fehérköpenyes tudósok, operátorok serénykedtek. Akkoriban az ilyen szobaméretű gépek kicsi és gagyi monitorán amőbaszerű játékokkal kezdtek játszani. A 60-as években már ezek a mainframe játékok is elkezdtek különféle műfajokra, stílusokra oszlani, majd a 70-es években indultak el a számunkra is ismert nagy klasszikus arcade játékok. A 80-as évek volt az az időszak, amikor a hétköznapi ember számára is ismertekké váltak a digitális játékok és bekerültek az otthonokba különböző őskonzolokon, illetve háziszámítógépeken.

- A 80-as évekre használod az „aranykor” kifejezést, pedig a mai játékok grafikai megjelenítéséhez és színvonalához képest a 80-as évek nem volt még olyan fejlett…

- Ez igaz, ebben nyilván benne van az én gyerekkorom és fiatalságom. Az is lehet, hogy a 20 évvel későbbi generáció ezt a mai időszakot fogja aranykornak tekinteni, de az egészen biztos, hogy egy egészen elképesztően káprázatos stílusgazdagság és kísérletező kedv jellemezte ezt az időszakot. Minimális memóriából kellett kihozni maximális teljesítményeket. Ez pedig tényleg káprázatos programozói és mondhatom azt is, sokszor művészi bravúrokra inspirálta a játékkészítőket, alkotókat. Ezt a teljesítményt egyébként hiányolom a 90-es évek közepétől a 3D-s grafika megjelenésével, amikor már igazi ipari teljesítmény egy játék és most már a hollywoodi filmek szintjén mozog ez az egész iparág.

- Lövöldözős játék már a 80-as években is volt?

- Persze, rengeteg lövöldözős játékot készítettek már akkor is, persze főleg ezek az oldalnézetes lövöldözős játékok voltak divatban. Én azt szerettem a régi, 80-as évekbeli játékokban, hogy nagy teret hagytak az én képzeletemnek. Mint egy mesekönyv, amiben csak egy-két illusztráció van, amihez hozzáképzelhetem a világot. Tulajdonképpen nem is a játékkal játszottam, hanem ami a fejemben kialakult a játék közben.

- Azt mondod, hogy az a műfaji gazdagság, ami a 80-as években már kialakult a számítógépes játékok világában, az már tovább nem fejlődött igazán?

- Dehogynem fejlődött, de inkább összeolvadtak műfajok, inkább nagyon erős trendek alakultak ki. Ha egy játék sikeres lett, akkor elkezdték elképesztő mértékben klónozni, utánozni. Ez persze megvolt a 80-as években is, de mivel egy játékot akkoriban egy-két ember készített, ezért sokkal nagyobb szabadságot és kreativitást, bátorságot, kísérletező kedvet tapasztalhattunk, míg szerintem most nagyon biztos receptekre épülnek a játékok, hiszen nem lehet kockáztatni. Ha befektetek akárhány-százmillió dollárt egy játékba és bizonytalan a siker, akkor vége van a cégemnek és nem csinálhatom tovább. Ugyanakkor tök érdekes, hogy ha van egy forradalmi és különleges ötlet van, akkor az általában be szokott jönni, csak kevesen mernek kísérletezni.

- A könyvben sok képpel illusztráltad a játékokat. Több mint fél évszázad, ezer játék. Enciklopédikus a könyv, ahogy a fülszövegben is olvasható. És emellett átlátható a játékvilág szerkezete.

- Ez volt a célom, hogy olyan könyvet írjak, ami érdekes egy hardcore gamernek és érdekes egy laikusnak is. A könyvnek az az alcíme, hogy a számítógépes játékok első ötven éve, én pedig kifejezetten a számítógépes játékokkal foglalkozom a videojátékokon belül. De mivel a számítógépes játékok evolúcióját nem lehet megérteni anélkül, hogy ne ismernénk azt, hogy milyenek voltak a 70-es években, a 80-as évek közepéig a játéktermi videojátékok, egy Pacman, egy Tetris egy Space Invaders, vagy egy Supermario nélkül nem érthetjük meg a későbbi játékokat. Később már nem beszélek a konzolokról, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt meg akkor ez egy 1500 oldalas könyv lett volna.

***

A Pixelhősök c. könyvben szó esik még a magyarországi játékfejlesztésről is, például arról, hogy kb. 1982 és 87 között világszínvonalú volt a magyar játékfejlesztés, benne van a Novotrade sztorija is röviden, de Beregi Tamás úgy látja, hogy olyan sok érdekes dologgal találkozott ebben a témában, hogy önálló könyvet érne meg. A könyvhöz tartozik egy lemezmelléklet is, amelyen régi játékprogramok találhatók.

A mai mobilvilág egyik legszexisebb, legdivatosabb kifejezése az Android. Egy komolyabb androidos mobil akár státuszszimbólum is lehet. Nekem is androidos készülékem van kb. egy hónapja, no persze ezt nem azért írom, hogy dicsekedjem vele. Nézzük inkább a szó történetét és jelentését.

Ez egy ógörög kifejezés, amely az androsz főnév (ami az anēr ’férfi’, főnév birtokos esete) és az –eidesz ’valami példánya’, ’valamihez hasonló’ utótag (ami az eidosz ’faj’ névszóból származik) kapcsolatából áll. Az android tehát eredetétől fogva nemhez kötött, hím nemre vonatkozik, ám a nemzetközi nyelvhasználatban nemtől függetlenül az ’emberhez hasonló’, ’emberalakú’ jelentést hordozza.

Kifejezetten gyakori az android kifejezés a kultúra, a tudomány számos területén. Maga az android szóalak már a 13. században belekerült az európai kultúrába, Albertus Magnus vagy más néven Nagy Szent Albert, a középkor egyik legnagyobb teológusa, filozófusa és univerzális polihisztora a legenda szerint alkotott egy androidot vagyis gépembert, amit aztán tanítványa, Aquinói Szent Tamás megsemmisített. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberi lét, az intellektus lényege, az antropológia ’embertan’ Albertus Magnus gondolkodásának a középpontjában állt. Innentől kezdve időről-időre felbukkant az európai, illetve majd az amerikai kultúrában is az android ’emberhez hasonló’ kifejezés.

Sok területen használják az emberhez hasonló, emberformájú eszközök megnevezésére az android szót. Talán a legismertebb származéka a droid (ami csonkolással alakult ki) George Lucas Csillagok háborúja című filmjében jelent meg, és már nem csak az emberszabású, hanem mindenféle robot jelentésében is elkezdték használni.

Az informatikában az androidot olyan robotok vagy mesterséges organizmusok, rendszerek elnevezésére szokták használni, amelyek úgy néznek ki, mit egy ember, vagy emberi módon cselekednek. Ám filmcímként, különböző számítógépes és egyéb játékok neveként, zeneszámok címeként is előfordul. Tehát az emberkinézetű vagy ember módjára cselekvő mesterséges szerkezet gondolata megtermékenyítette a kulturális, a művészeti és a tudományos életet is.

Az informatikában, pontosabban a moblitelefónia világában az Android egy tulajdonnév, ami a Google által (illetve a Google által felvásárolt Android Inc. kezdeményezésével) 2007 novemberére mobiltelefonok részére kifejlesztett, nyílt forráskódú, Linux alapú operációs rendszer neve. A névadás motivációja tehát világos, az operációs rendszer a fejlesztő vállalat nevét vitte tovább, tehát itt egy névátvitellel találkoztunk. És az eredeti név, a vállalat nevének a jelentése jól átláthatóan kapcsolódik a technológiai környezet a jelentésvilágához.

Ám ennek a mobilos operációs rendszernek a népszerűsége hatására az android kifejezés hallatán a legtöbb ember elsősorban a mobiltelefonokra asszociál, és csak másodsorban jut eszébe az 'ember alakú' jelentés.

Bódi Zoltán

Mikor lesz jó egy mesterséges intelligencia? Ha nem látjuk partnerünket, és nem tudjuk eldönteni, hogy egy emberrel vagy egy géppel társalgunk.

Erre szolgál a Turing teszt. Lényegileg abból áll, hogy az ember pusztán billentyűzet és monitor közvetítésével kérdéseket tesz fel a két tesztalanynak, akiket így se nem láthat, se nem hallhat. A két alany egyike valóban ember, míg a másik egy gép - és mindketten megpróbálják meggyőzni a kérdezőt arról, hogy ők gondolkodó emberek.

Ülünk a televízió előtt a gyerekekkel, de nem a tévét nézzük, hanem a YouTube-ot. A viharvadászokról szóló 4 perces tudományos ismeretterjesztő kisfilmet azért kezdtük el nézni, hogy villámokat lássunk. Mert, hogy pár perccel korábban egy könyvben villámokat találtunk, ami nagyon felkeltette a gyerekek érdeklődését – miután azonban könyvben maximum Harry Potter világában vannak mozgóképek, bekapcsoltuk a tévére kötött HybridBox-ot és elkezdtünk villámos videókat keresgélni az interneten. Van, aki azt mondja, ez már a televíziózás jövője. Szerintem azonban ez a jelen, amit ráadásul egy magyar szerkezet, a HybridBox tesz lehetővé.

A HybridBox gyakorlatilag egy tv-re köthető személyi számítógép, de a szerkezet lelke a gépre előre telepített HomeSys nevű ingyenes szoftver, amely kezeli a különböző tartalmakat, például a digitális tévéadást vagy a webről elérhető internetes anyagokat, mint amilyen a mese.tv vagy youtube. De mivel a HybridBox egy PC, Windows is futtatható rajta – sőt, a HomeSys-hez is ez szükséges – vagyis közvetlenül kapcsolódik az internetre (wifi-n vagy kábelen keresztül), így bármelyik böngésző futtatható rajta, tehát nem kötelező a HomeSys használata. Mivel a HybridBox esetében egy Windows alapú PC-ről van szó, tulajdonképpen minden program fut rajta, ami egy Windows-on – ezt azt hiszem felesleges tovább ragozni (egyetlen dolgot emelnék csupán ki, a Picasa-t, amivel saját fényképeinket és videóinkat varázsolhatjuk viszonylag egyszerűen a nappaliba). Mindezek miatt azonban érdemes egy jó nagy tévét is beszerezni, hogy a kanapéról is jól lehessen látni a képet, a kanapészörf ugyanis ebben az esetben nem csak tévézést, hanem valódi internetezést is jelenthet – vagy akár elmerülést az excel táblák szórakoztató világában, nem árt tehát, ha látjuk mit csinálunk.

A HybridBox egyik óriási előnye, hogy képes kiváltani a hagyományos tévé előfizetést, mivel alkalmas a digitális földfelszíni tévésugárzás vételére megfelelő antenna csatlakoztatásával, sőt, egy USB-s kártyaolvasó révén még a kódolt (előfizetős) csatornákat is kezeli – feltéve, hogy valaki beszerzi a MindigTV-től a szükséges kártyát hozzá. Ezek után a készülék képes a saját árát is „visszatermelni”, hiszen, ha lemondjuk a régi tévé előfizetésünket és előfizetünk a jóval olcsóbb digitális tévére, akkor a különbözetből lassacskán visszacsorog a HybridBox ára – legalábbis, ha a mi esetünkben van ilyen különbözet. Ehhez persze nélkülöznünk kell néhány csatornát, mivel a MindigTV kínálatában jelenleg nem érhető el minden olyan csatorna, ami például kábelen megkapható. De mindezért jócskán kárpótolhat minket a tévénkbe beköltöző internet - például a TED ismeretterjesztő videói.

A HybridBox másik nagy haszna, hogy lehetőséget ad a lineáris tévénézésről való leszokásra, vagyis nem muszáj azt néznünk, amit éppen adnak. Egyrészt a HomeSys révén van benne elektronikus programújság (EPG) a televízió adások rögzítésére (időzíthetjük sorozatok felvételét, egy adott színészét, rendezőét stb. elmentve a felvételt a készülék merevlemezére). Másrészt mivel közvetlen kapcsolata van az internethez, bármit megnézhetünk kényelmesen a televízió előtt ülve, amit korábban a számítógép előtt kellett megtennünk.

Azt szokták mondani, hogy a hagyományos tévé hátradőlős, ejtőzős műfaj és, hogy erre nem képes a számítógépes mozgókép fogyasztás, mivel maga a számítógép igényli az aktív közreműködést. Nos, a HybridBox ötvözi a kettőt, kedvünktől, hangulatunktól függően választhatunk, hogy mire használjuk a készüléket: egyszerű tévézésre, vagy aktív kikapcsolódásra. Ezért a HybridBoxban talán az a legkönnyebben megszerethető, hogy lehetőséget ad erre a választásra.

Nemrég repülőn utaztam, és a szomszédom út közben elővette a mobiltelefonját, csatlakoztatta a fülhallgatót, és elkezdett filmet nézni. Nem zavart senkit, gondolta, az unalmas, három és fél órás repülőúton szórakozik egy kicsit. Ám kisvártatva jött a zord légiutas-kísérő, és kikapcsoltatta a telefont. Szomszédom hiába hivatkozott arra, hogy hiszen repülő üzemmódban van a készülék, és most repülünk, nem volt vita, a készüléket teljesen ki kellett kapcsolni. Ekkor jutott az eszembe, hogy érdemes lenne elgondolkodni kicsit azon, hogy miért is nevezzük a repülő üzemmódot éppen így.

A repülő üzemmódnak tehát az a funkciója, hogy mobiltelefonban letilt minden vezeték nélküli, hálózati kapcsolatot. Erre akkor lehet szükség, amikor nem szeretnénk, ha a telefonunk megszólalna, de a hálózati kapcsolatot nem igénylő funkciókat (pl. határidőnapló, médialejátszó, képgaléria, játék stb.) használni akarjuk. Egyes készülékekben ugyanezt a funkciót offline módnak nevezik, ami egy merőben egyszerű, leíró funkciójú megnevezés, offine, azaz ’hálózaton kívüli’.

A repülő üzemmód olyan kifejezés, amely képi jelentést hordoz. Logikai úton magyarázható a jelentése, hiszen a repülőgépeken tilos mobiltelefont használni, mert a mobiltelefonok rádióhullámai, amelyeket a vezeték nélküli kapcsolat létrehozásához használnak, zavarhatják a repülőgép műszereit. Azonban ha letiltjuk a vezeték nélküli hozzáférését a készüléknek, akkor nincsenek rádióhullámok, nincs zavarás sem. Ezért a készülékek így elvileg használhatók a repülőgépeken. Innen a név: repülő üzemmód. Ez az üzemmód tehát a a tervezők elképzelése szerint az egyik tipikus alkalmazási területről kapta a nevét, ám természetesen nemcsak repülőn lehet használni így a készülékünket, hanem például tárgyaláson is, ha tudjuk, hogy szükségünk lehet a készülékünkben tárolt adatokra, ám nem szeretnénk, ha megcsörrenne a telefonunk.

Hiába a találó repülő üzemmód név, ha éppen a repülőkön lehet a legritkább esetben így használni a telefonunkat. Mindegy, egy unalmasabbnak ígérkező tárgyalás előtt, amikor átállítjuk a telefonunkat, legalább képzeletben egy pillanatra repülőre szállhatunk.

Bódi Zoltán