Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Elektronikus "bejárónő"

Egy éve már, hogy beköltözött hozzánk egy kistestű "takarítómunkás". Igaz, hogy nem törölgeti le a port a polcokról, és nem viszi le a szemetet, de rendkívül önállóan és lelkiismeretesen porszívóz. Nem is lehetne hanyag, mert nem erre programozták.

Arra viszont igen, hogy egy helyiséget két és félszer porszívózzon ki, mielőtt szünetet tart. Hogy ez fárasztó lehet? Sajnos nem tudom, nem sikerült még szóba állnom a robotporszívónkkal, mert persze Róla van szó, így, nagy kezdőbetűvel. A robotporszívó családtag lett nálunk, igaz, a rangsor aljára került, a két cica után. Mégiscsak egy gép, nemde?

A porszívó speciális útvonalat jár be, az első néhány perc után már felméri, hogy mekkora a helyiség, és ezután arra törekszik, hogy ugyanazt a pontot több irányból is megközelítve alaposan kiporszívózza a területet. Ja, és nem esik le a lépcsőn sem!

Ügyesen körbejárja az asztalt, ha pedig elér a falhoz, akkor lelassít és puhán ütközik neki.

Sokat dolgozó háziasszonyként úgy vélem, hogy ez volt az egyik legjobb befektetésünk az utóbbi időkben, igaz, az ára még borsosnak számít, de mióta nálunk dolgozik, azóta alig-alig vettük elő a hagyományos porszívónkat. A robotporszívó bután intelligens - de megbízható.

Nem felejti ki a fotel alatti részt is kiporszívózni, takarítás alatt nem énekel idegesítően, nem töri össze a padlóvázát, és attól sem kell tartanom, hogy megszól azért, hogy már három napja nem pakoltam le a szobabicikliről az "ideiglenesen" odarakott ruhákat.

Intelligens abból a szempontból is, hogy beprogramozom, a hét mely napján, hány órakor induljon el, és az úgynevezett "virtuális világítótornyok" segítségével dolga végeztével átmegy a lakás következő helyiségébe, majd még tovább. Egy feltöltéssel általában kitakarít egy közepes lakást, vagy egy ház egyik teljes szintjét.

Olyannyira bevált nekünk, hogy legszívesebben más dolgokat is gépesítenék a háztartásban. Tudom, örüljek neki, hogy már nem kell kézzel mosnom, és a tányérokat is tisztán veszem ki a mosogatógépből, de még mindig ránk marad a padló felmosása, pedig már erre is fejlesztettek robotot. Állítólag nem csupán felmossa, de meg is szárítja maga után a padlót, és majdhogynem fertőtleníti is.

Mi annak idején azért szántuk rá magunkat, hogy beruházunk az elektronikus "takarítószemélyzetbe", mert allergiásként roppant érzékeny vagyok, ha felgyűlik a por a lakásban, hiszen ez kiváló lakóhelye a poratkáknak, akiknek az ürüléke számomra könnyfakasztó. Épp ezért a robotporszívót beprogramoztuk, hogy minden szerda délelőtt takarítson. Este tiszta nappalit találunk, amikor hazaérünk. Hétvégén pedig manuálisan indítjuk el, például mielőtt elindulunk a piacra bevásárolni, vagy moziba...

Most, amíg ezeket a sorokat írom, a konyhát és étkezőt porszívózza fel - ott (mint minden kisgyermekes családban) mindig van morzsa, és a macskák miatt kajamaradék.

Legfőbb előnye tehát ennek a kis kerek szerkentyűnek az, hogy időt takarít meg nekünk, a fáradtságos és unalmas munka helyett csinálhatunk más, szórakoztatóbb dolgot. Ez ám a jó világ, nem?

Nem állítom, hogy mindig, mindenhol tökéletesen kitakarít, de ha az ember rendszeresen elindítja őkelmét és rendszeresen kiüríti a tartályt - mert azért annak a kapacitása véges - akkor bármikor betoppanhat egy váratlan vendég, mindig tiszta a padló.

Az ismeretlen helyen és módon szaporodó pormacskák, hajszálak, morzsakupacok, szöszök és azonosíthatatlan hulladékok a kétrészes tartályban gyűlnek össze - és ha a lányunk kedvenc gyöngyszeme eltűnt, akkor itt legalább van esély rá, hogy megtaláljuk - szemben a porszívók nyithatatlan porzsákjával, ami mindent végérvényesen elnyel...

Amire még kíváncsiak voltunk, hogy mit szólnak az új családtaghoz a macskáink. Kiderült, hogy kissé félnek tőle, tartják a három lépés távolságot. Olyat sajnos nem láttunk, mint az alábbi videóban, hogy egy macsek utazásra használja a Roombát...

Titkon azt remélem, hogy egyszer majd a rendrakást, portörlést és az ablakmosást is elvégzi helyettem egy gép, és engem mindig ragyogóan tiszta lakás fogad...

Ja, hogy van ilyen, és bejárónőnek hívják? Hja kérem, az más! Egy idegent beengedni a lakásunkba, hogy a távollétemben tegyen-vegyen - ehhez nincs kedvem. Mint mondtam, a robot nem gondol semmit, ha kupi van a szobában vagy halomban áll a gyerekruha és a plüssállat a kanapén... És ez nekem így jó.

Kéky Kira

1 Tovább

Tunéziában a Wikileaks döntött?

A Wikileaks döntötte meg a tunéziai diktatúrát? - teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash a The Guardian brit napilapban minap megjelent cikkében. Vajon az internet, és azon belül a Wikileaks, a twitter vagy a Facebook képes demokratizálni a diktatúrákat, vagy éppen ellenkezőleg, a diktátorok kezébe ad újabb eszközt, hogy megtalálják és elhallgattassák a kritikusaikat? Ash szerint mindkét állítás egyszerre igaz, de nem egyenlő mértékben: a totális állam számára az ellenőrizetlen internet sokkal több veszélyt rejt, mint amennyit az elnyomásban segít. Vagy másképpen fogalmazva sokkal többet nyerhetnek a civilek az internettel, mint a zsarnoki állam. Mert információkhoz juthatnak hozzá, mert kommunikálhatnak, mert megszervezhetik az alulról jövő kezdeményezéseket, mert (akár nemzetközi) támogatásra tehetnek szert...

Az internet ugyanakkor nem csodaszer, egymaga nem képes megdönteni egyetlen politikai rezsimet sem, de jelentősen hozzájárulhat ahhoz, ahogy Tunézia esetében is történt. A Wikileaks révén kiszivárgott információ volt ugyanis az utolsó csepp a pohárban, amiből nem csak az derült ki, amit a tunéziaiak már jól tudtak (vezetőjük és a családja a velejéig korrupt), hanem, amit nem (hogy ezt mélységes undorral szemlélik az egyébként nyilvánosan rendszerbarát Egyesült Államokban).

Akinek esetleg ismerősen cseng Timothy Garton Ash neve, de nem tudja hová tenni: Ash a világon az egyik legismertebb Kelet-Európa kutató. Sokat foglalkozott a keleti tömbben végbement bársonyos forradalmakkal is, így jól ismeri a társadalmak működését gyökeresen felforgató események természetét. Ash szerint egyébként a kommunikációs eszközök minden forradalomban kulcsfontosságúak, de az sem új, hogy ezek szerepét rendre túlértékelik. Például ma már megmosolyogtató, hogy egyesek kis túlzással a fax elterjedésétől várták a világbéke kitörését negyed századdal ezelőtt. Hasonló illúzió az internet kapcsán is érzékelhető volt a kilencvenes években, sőt, ezek a vérmes remények egy-egy esemény kapcsán – mint amilyen most a tunéziai forradalom – időről-időre újra fellángolnak.

Kétségtelen tény azonban az internet demokratizáló hatása, amit a Hillary Clinton vezette amerikai külügy még nyíltan a zászlajára is tűzött, amikor a globális információszabadságot korunk egyik nagy esélyének állította be. Bár – ahogy Ash befejezi írását – ettől még ne várjuk azt, hogy az USA az általa terroristáknak kijáró bánásmódban részesített Wikileaks vezető Assange-nak rebegjen most hálát a Tunéziában történtekért. Pedig Clinton akár meg is tehetné, ha ebben a történetben nem éppen ő lenne a meg nem értett elnyomó szerepében, amikor a Wikileaks betiltása és Assange bebörtönzése mellett tör lándzsát. Ebből is jól látszik, hogy az internet mennyire kétélű fegyver, ha a politikáról van szó.

Probesz

1 Tovább

25 éves a számítógépes vírus

Az túlzás, hogy ünnepeljük, de éppen 25 évvel ezelőtt, 1986 januárjában látott napvilágot a Brain névre keresztelt vírus, mely az MS-DOS operációs rendszer boot szektorát fertőzte meg. A készítők, Basit és Amjad Farooq Alvi pakisztáni programozók voltak és azt kívánták megakadályozni, hogy az általuk készített egészségügyi szoftvert illegálisan lemásolják. Maga program egyébként csak a lemezműveleteket lassította le, és tudtára adta a felhasználónak, hogy vírusos lett a gépe, majd megadott egy telefonszámot, amin keresztül lehet kérni a vakcinát a digitális nyavalya ellen. Ezt a technológiát és terminológiát egy másik ismeretlen programozó felhasználva készítette el azt a vírust ami Brain néven vonult be számítástechnika hallhatatlanjainak a csarnokába. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Brain vírusnak volt egy korábbi verziója melyet Ashar-nak neveztek. A Brain vírust mindennek lehetett nevezni, de károkozónak a mai értelembe véve egyáltalán nem. Ma 25 év múlva, olyan károkozó programok terjednek, melyekhez képest a legelső mindennek hívató, csak nem károkozónak.

Manapság a vírusok, férgek és egyéb veszélyes programok, már nem csak a különlegesen jól képzett programozók kezei közül kerülnek ki, hanem gyakorlatilag bárki létrehozhat vírusokat ha megfelelő helyről beszerzi hozzá az alkarészeket. A rossz fiúk a hozzávalókat különféle csomagokban árulják, melyek árai a néhány tíz dollártól egészen a 4-5000 dolláros terjedhetnek. Aki ekkora összeget hajlandó kifizetni egy ilyen eszközért, az nagy valószínűséggel ennek a befektetett összegnek e többszörösét szeretné viszontlátni. A drága csomagok némelyikéhez már "terméktámogatás" is jár, ami egészen megdöbbentő egy gyakorlatilag illegális termék használata esetén.

Nem csak a rosszfiúk készítenek olyen-olyan kémprogramokat és vírusokat, de napjainkra már természetesnek vesszük, hogy két konfliktusos ország katonái, először a virtuális térben próbálják egymást meghátrálásra bírni. Ha ez nem sikerül akkor jöhetnek csak a hagyományos értelembe vett csapatmozgással járó hadműveletnek. Ezekben a kiber-háborúkban jól felkészült katonák vesznek részt, akik hosszú évekig tanulják ezt a "mesterséget". Mi egyszerű felhasználók pedig csak reménykedhetünk abban, hogy nem csöppenünk bele egy ilyen háborús helyzetbe, mert ott már valószínű, hogy a vírusirtó programjaink is csődöt mondanak.

1 Tovább

BBC, a közszolgálati portál

Gondoljunk csak bele, hányszor halljuk azt a szót napjában, hogy hírportál? Sokszor, igaz? A brit közmédia cég, a BBC webhelyére mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hírportál. Nyugalom, finomítom tovább a sarkos kijelentést!

 

Persze, hogy erős hírszolgáltatás van a BBC-nél és annak portálján: viszonyítási pont, kvázi mérce a hírújságírók számára. A fontos azonban most az, hogy nem csak hírportálként működik, hanem ennél sokkal szélesebb a kínálat. Nézzük csak meg a címoldalt, ott „csak” egy doboza van a közéleti híreknek (News – innen persze tovább lehet lépni a jól fejlett hírszolgáltatás felé), de ugyanilyen doboza van a sportnak, üzleti témáknak, szórakozásnak és más témaköröknek. Rendben, akár lehet mondani azt is, hogy ez utóbbiak is lényegében híreket szolgáltatnak – de rögtön szálljunk is vitába vele, pl. az üzleti gyűjtőoldalon (Business) megjelennek a tőzsdei adatok is frissítve. És a tartalomelemzést lehetne tovább folytatni…

A BBC portálja

Ha eltöltünk a megszokott gyors lapozáson túl egy kevéske időt a brit közmédia portálon, akkor rájöhetünk, hogy itt egy nagyon átgondolt struktúrában és médiastratégia szerint haladnak – tapasztalatom szerint kb. 3-4 éve nem nyúltak hozzá ehhez a szerkezethez (ez a letisztultságát dícséri!), a portál is egy igazodási ponttá vált abban a témában, hogy miképpen lehet jó portált összehozni, amit ráadásul a közpénzből hoznak létre. (Egyszerű az összefüggés: a BBC-nél létrejön egy sor tartalom, akkor azok a tartalmak jelenjenek meg a neten is, ráadásul visszakereshetően – sőt, ha már nem csak tévében és rádióban, hanem neten is megjelennek, akkor a netet is tömegkommunikációs csatornaként kezelik – egyébként idestova 15 éve.)

 

A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány fontos dolgot, ami érték és megfontolandó a portálépítésnél:

- A tartalmi funkciók: ha portálok világa felől nézzük, akkor teljesíti a tartalomszolgáltatás elvárásait (azaz a műsorok nélkül is értelmezhető tartalmakat találunk), ha a BBC hagyományos csatornái felől nézzük, akkor teljesíti a tévé- és rádióállomások támogatását (TV Channels, Radio).

- Sokféle útvonalon el lehet jutni a portálon ugyanahhoz a cikkhez vagy médiafájlhoz (hangklip, video). Azaz: a szervezéskor nem csupán abban gondolkodtak, hogy pl. van egy zenei interjú, akkor azt tehát nem csak annak a rádiócsatornának az oldalán helyezik el, ahol adásba került (sőt, talán nem is került adásba!), hanem a zenei gyűjtőoldalon is (Music homepage), és ez tematikusan még más oldalakra is kikerülhet. De el lehet jutni a cikkhez a keresőn keresztül, és még egy sor más úton is.

 

- Érdemes megnézni a nyitó oldal alján a „Can't find it? Try the A to Z” link mögötti elektronikus „tartalomjegyzéket”. Itt megtalálunk minden olyan címoldalt, rovatot, ami a BBC-n belül megtalálható. Gazdag kínálat! De ennél még érdekesebb, hogy pont olyan szerteágazó és teljességre törekvő a tematika, amennyire egy általános portálé, azaz nagyon nehezen találunk olyan témát, ami ebbe a tematikába nem illik bele.

 

- Így például a H betűnél két magyar rovatcímet is találunk, az egyik a 2005-ben megszűnt BBC Magyar adás weboldala. Lám, az oldalt ennek ellenére nem szüntették meg. Hiszen egy létrejött értékről beszélünk, ami közpénzből jött létre. A másik magyar vonatkozású oldal az, ami az országunkról szól – immár angolul.

 

- Érdemes megnézni a helyi oldalakat felsoroló címlapjukat is (a kedvencem itt a kattintható térkép!), ami megint csak árulkodó abban a tekintetben, hogy a BBC-nél nem csak egy „központi” médiaszolgáltatás van, hanem természetesen vidéki szerkesztőségek is, helyi tudósítókkal, újságírókkal. (Csakúgy, mint a magyar közmédia is rendelkezik vidéki és külföldi szerkesztőségekkel, tudósítókkal.)

- Jól szervezett, logikusan áttekinthető oldalon indulhatunk el a BBC műsorai felé is, akár a műsor címe, kategóriája (műfaja, formátuma) alapján és persze a műsorrend is megtalálható.

- És persze az archívum. A BBC történetétől kabaréfelvételeken át különféle műsorok archív összeállításaiig…

 

- Ne feledkezzünk meg a felhasználható eszközökről sem. Ebben a BBC érzékelhetően régóta igyekszik élenjárni: saját iPlayer lejátszójuk van, és a címlapon a logo mellett látható a mobil szolgáltatásuk linkje is. De gondolhatunk arra is, hogy a címoldalon a dobozokat kedvünkre pakolgathatjuk és saját igényeink szerint átszabhatjuk a tartalom részt – kivéve a címlapsztorit, ami állandó helyen van.

5 Tovább

Elektronikus irodalom

ePub

Androidos okostelefonomon birtokba vettem az e-book olvasót, apropó, miért is ne lehetne ezt e-könyv olvasónak vagy egyszerűen csak e-olvasónak nevezni? Tehát szükségem volt e-könyvekre (e-bookokra), ehhez letöltöttem egy programot, ami mindenféle szöveges formátumból képes az aktuális e-könyv olvasóhoz szükséges állományformátumot konvertálni. Az én rendszeremhez az ePub formátum szükséges.

Az ePub tehát egy fájlkiterjesztés, ami az állománynevekben szokás szerint .epub alakban fordul elő. Ám ez a jelölés egyben nyelvi jel is, így érdemes elgondolkodni a jelentésén, alakján. Az ePub az electronic publication ’elektronikus publikáció’ szerkezetből rövidült a fájlkiterjesztésekben megszokott néhány betűs, rövid alakra. Ez a szerkezet jól kifejezi ennek a formátumnak a lényegét is, hiszen publikálni mindenféle szöveget lehet, tehát az ePub formátum mindenféle szöveg elektronikus hozzáférését biztosítja. Ez az állománykiterjesztés egyébként az International Digital Publishing Forum (IDPF) szabad és nyílt formátuma, amit 2007 szeptemberében vezettek be, ám leginkább a 2010-es évben vált népszerűvé. A kifejezés írásmódja változatos, mert az általam használt belső nagybetűs ePubon kívül mindenféle alak előfordul (EPUB, ePUB, EPub, epub).

A másik népszerű e-könyv formátum a LIT, ami a literature ’irodalom’ kifejezésből rövidült. Ennek a kifejezésnek a jelentése kicsit szűkebb hátterű, hisz az irodalomra korlátozódik, szemben az ePub korlátok nélküli publikációjával. Ám hangsúlyozom, hogy itt csak a kifejezések jelentéstani hátteréről van szó, és nem a technikai tartalomról, hisz nyilvánvaló, hogy mint .lit, mind .epub kiterjesztéssel bármilyen szöveget lehet publikálni.

Az ePub utótagja, a pub egybeesik az angol pub ’kocsma’ szóalakkal, ám ez természetesen véletlen, és a két kifejezés olyan eltérő kontextusban használatos, hogy nem is zavarják egymást.

Engem meggyőzött az e-könyv olvasó, az irodalom már nem korlátozódik a könyvre, az elektronikus formátum is ugyanazt az értéket hordozza.

 

Bódi Zoltán

2 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek