Netidők Blogtársaság

Megrögzött hírfüggő vagyok, így folyamatosan vadászok a hírgyűjtő oldalakra és alkalmazásokra. Örömmel jelentem, hogy megtaláltam a világ legjobb információs technológiával és internettel kapcsolatos hírolvasóját. Egyetlen hiányossága, hogy csak mobil készülékekre elérhető, a neten nem férhető hozzá. A Pulse-ról van szó.

Az alkalmazás egyébként egy RSS olvasó, amely más oldalak tartalmaiból mazsolázik, azok friss híreit képes egyszerű és gyorsan áttekinthető formában hozzáférhetővé tenni. Mi teszi a Pulse-t annyira népszerűvé? A szerkezete: ha vízszintesen görgetünk, akkor az azonos hírforrásból származó hírek olvashatók egymás mellett, míg, ha függőlegesen, akkor az egyes különálló hírforrások következnek egymás után. Minden hír egy kis négyzetet kap, egy képpel és egy címsorral szerepel. Tehát az alkalmazás „a kedvenc weboldalainkból színes és interaktív mozaikot csinál” – ahogy a Pulse oldala fogalmaz.

A Pulse a beállítás során lehetőséget ad, hogy beállítsuk a számunkra érdekes hírforrásokat és felajánlja közülük a legnépszerűbbeket (pl. engadget vagy gizmodo stb.), de összeköthető a Facebook fiókunkkal is – ez esetben az ismerőseink által megosztott linkeket jeleníti meg. Végezetül használható klasszikus hírolvasóként is, beállíthatjuk a kedvenc blogjaink vagy híroldalaink RSS címét is, hogy a friss tartalmat mindig megjelenítse a számunkra.

A Pulse android rendszerű eszközökre, iPhone-ra és iPad-re ingyenesen letölthető.

Probesz

A múlt heti Oslo-i mészárlás kapcsán sok szervezet és politikus elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdőjelezze a túlzottan megengedő szabályozást ami lehetővé tette, hogy egy elmeroggyant ártatlanok életére törjön. A számítógépes játékok és azon belül a belső nézetes lövöldözős játékok az eset kapcsán a tiltást sürgetők célkeresztjébe kerültek ismét.

Nem kellett sokat várni ezekre a véleményekre, hiszen minden ilyen sajnálatos esemény alkalom arra, hogy a tiltás mellett pálcát törők ismét hallassák a hangjukat. Az 1500 oldalas agymenésében Anders Behring Breivik a Modern Warfare 2 és a World of Warcraft játékokat, mint gyakorló eszközöket említi. Breivik, aki hét ember életét oltotta ki a bombatámadással, majd további közel nyolcvan másik ártatlanét évek óta készült a tettére. Ehhez gyakorló bombákat gyártott és lőterekre járt, valamint számítógépes játékokat használt elsősorban gyakorlatozásaihoz.

Precízen mindent feljegyzett, így tavaly februárban azt is, amikor megvette a Modern Warfare 2 játékot, amit az év egyik legjobb játékának tartott. "A MW2-re úgy tekintek leginkább, mint a szimulációs gyakorlatom része. Mindazon által megszerettem a játékot, különösen a több játékos mód ami lenyűgözött. Többé-kevésbé jól szimulálható egy valós bevetés."

A hasonló játékok tiltása mellet érvelőknek ez egy újabb bizonyíték, hogy lám-lám az agresszív játék, agresszivitást szül. Holott Breivik azt is lejegyezte, hogy inkább a szerepjátékok töltik le, mint bármilyen más játék. A kikapcsolódáshoz, nem csak számítógépes játékokkal múlatta az idejét Breivik, de szeretett operába, színházba és kiállításokra is járni. Mégsem merül fel senkiben az, hogy esetleg meg kéne fontolni ezeknek a korlátozását.

Azon a véleményen vagyok, hogy aki ilyen cselekedetre ragadtatja magát, mint Breivik vagy egy iskolai ámokfutó, az nem a "lövöldözős" játékoktól kattan be és lesz ilyen. Ott sokkal mélyebb problémák vannak, melyen az ilyen játékok tiltása nem segít semmit sem.

Főleg akkor bosszantó ez, amikor másnapra egy blogposztot szeretnék összehozni. Reggel a PC a szokásos teendők közepette csak egy feketén maradt képernyővel válaszolt, többszöri újraindítás után is csak néhány elárvult füttyögés volt a válasz. Mit lehet tenni? Alább összefoglalom saját gyakorlatomat, mely talán a hozzám hasonlóknak is hasznos lehet. Nyugalom, nem a PC szereléséről lesz szó. És gyorsan hozzáteszem, hogy ez a poszt elsősorban azoknak szól, akik nem kívánják az ún. felhőalkalmazásokra építeni a személyes digitális környezetüket.

Bennem legalábbis fel sem merül, hogy a felhőre építsek. Éppen a számítógépes környezetem állandósága miatt, s hogy az adataimhoz lehetőleg mindig hozzáférjek, nem csak akkor, amikor megy a netkapcsolat, és az adott felhőalkalmazás is megy.

Nézzük, mi minden biztosítja jelenlegi nyugalmamat:

1.) Hordozható merevlemez. Ma már a hétköznapi halandó számára is elérhetőek a brutálisan nagy kapacitású (1-2 terabájtos) hordozható merevlemezek. Olyan nagyok, hogy a PC teljes tartalmát le tudom menteni, akkor is, ha már a Gmail (egy főre kiszabott) tárkapacitását is meghaladó az archívált postaládám, és az összes Netidők műsort örzöm a számítógépemen. Szánjuk rá azt a 10-20 ezer forintot, megéri. És aztán ha megvan az eszköz, akkor tényleg mentsük is adatainkat rendszeresen. Mondjuk kéthetente. Tényleges összeomlás esetén csak az utolsó két hét anyagai vesznek el. De a nagyon fontos adatokat, akár naponta, vagy félnaponta is menthetjük. És ha eljő' a minden gépet előbb-utóbb érinntő elmúlás, akkor ezt a hordozható merevlemezt egyszerűen USB porton csatlakoztatjuk a másik géphez.

Kép forrása: http://lessofme-lora.blogspot.com/2007_08_01_archive.html

2.) Másik gép. Manapság már nem olyan nehéz hozzájutni olyan olcsó géphez, ami nem mai darab, de az alapfeladatokra (szövegszerkesztés, netezés) bőven megfelelő. Sőt, éppen ezen meggondolásból szerintem a már kinőtt, túlhaladott eddigi pécénket semmiképpen sem érdemes kidobni vagy elajándékozni. Hiszen ismerjük a rigolyáit, ismerjük a képességeit, rajta vannak az általunk használt programok, a netkapcsolatot is beállítottuk rajta. Tehát tartsuk meg tartalékgépnek! Az asztal alatt/mögött elfér ez is, még csak ki sem kell húzni, viszont nagyon jól jön, amikor az aktuális gépünk - bármilyen okból - rakoncátlankodik. Javaslom azt is, hogy ezt a másodgépet teljes konfigurációként tartsuk meg, azaz a billentyűzetét, monitorát és egerét is tartsuk meg, és az egészet összerakva. Így gond esetén csak benyomjuk ezt a másik gépet, és be tudunk nézni a portálok híreibe, webmaillel a levelezésünkbe, vagy a közösségi oldalakba. És ha az 1-es pont szerinti hordozható merevlemezt csatlakoztatjuk ehhez a másodgéphez, akkor hozzáférünk az adatainkhoz is.

Hát pontosan így írom most én is ezt a posztot. Benyomtam a régi gépem és használom. A blogkiszolgáló rendszerünk (a Postr.hu) szerkesztő felülete pedig értelemszerűen felhőalkalmazás, oda már simán ki tudom másolni ezt a szöveget. De jó, hogy most nem kellett egy internetkávézóba mennem posztot írni!

Szilágyi Árpád

PS: telefonon azt a tippet adta Spányik "Chatman" Balázs, hogy elképzelhetően a gépem videokártyája adta meg magát. Miután felteszem ezt a posztot, utána is nézek...

Egér és húskonzerv

Az informatikai szakkifejezések nagy része közismert a laikus felhasználók körében, és gyakran kerül szóba ezeknek az amerikai angol kifejezéseknek a fordíthatósága. A közhelyes vélemények szerint az idegen kifejezések érthetetlenek, ezért le kell fordítani őket. Ám könnyen beláthatjuk ennek a véleménynek a megalapozatlanságát, ha végiggondoljuk, hogy nem egyértelmű, mi minősül idegen szónak, és nincs ok-okozati összefüggés az idegen eredet és az érthetetlenség közt.

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net

Az a mondat, hogy A paraszt szénát kaszál - az átlagember szerint csak ősi eredetű, igazi magyar szavakat tartalmaz. Ám kis nyelvtörténeti műveltséggel tudhatjuk, hogy a határozott névelőn kívül minden szava idegen (szláv) eredetű. Tehát a szavak idegenszerűségének megítélésében nagy szerepet játszik az egyéni nyelvi műveltség, az ízlés és az idő tényező: minél régebben fogadtunk be egy idegen szót, annál megszokottabb, annál inkább sajátnak tekintjük.

A szakkifejezések jelentése valamilyen új technológiai eljárást, eszközt, szakmai tartalmat hordoz, és a laikusnak majdnem mindegy, hogy ezeket a számára ismeretlen szakmai jelentéseket idegen eredetű vagy belső keletkezésű szóalak hordozza. Így van ez az informatikával is: voltaképpen mindegy, hogy installálásnak vagy telepítésnek hívjuk ezt az eljárást, az egyszerű felhasználó csak magyarázattal vagy a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve fogja megérteni.

Az informatikai szakkifejezés-készlet ráadásul erősen globalizálódik, néhány kivételtől eltekintve csupa amerikai angol szóalakból épül fel, amelyeket a legtöbb nyelvben átvesznek, használnak. Így van ez nálunk is, ennek a szókincsnek a jó részében megőriztük az idegen eredetű alakokat.

Az informatikai szakkifejezések egyes területeinek viszont olyan kiforrott, összefüggő képi hátterű kifejezéskészlete van, amelynek a honosítása komoly feladat.

Image: renjith krishnan / FreeDigitalPhotos.net

Érdemes áttekinteni a legáltalánosabb honosítási eljárásokat. A legszembetűnőbbek talán a betűszók, amelyeket többnyire megtartunk eredeti formájukban, ám ha kifejtjük, akkor lefordítjuk, például az USB betűszót a universal serial bus kifejezésből alkották, amelyet ha kifejtünk, akkor általában univerzális soros busz formában használunk.

Más a helyzet a közszókkal, szerkezetekkel, kifejezésekkel. Itt két eljárás van, az egyik, hogy használjuk az eredeti, idegen eredetű kifejezést (pl. port, driver, file) vagy lefordítjuk őket, meghonosodott megfelelőt keresünk nekik (pl. kapu, meghajtó, állomány).

Érzékeny pont a metaforák világa, hisz ezeket a képi kifejezéseket nem mindig lehet egyszerűen lefordítani, stílusában, képi világában hasonló megfelelőt kell keresni helyettük. A legritkább esetben lehet jó, ha egy nagyon áttekinthetetlen, vagy a kultúránktól távol álló metaforát lefordítunk. Például a mouse 'egér' egy olyan szerencsés metafora, amelyet könnyen megért mindenki, tehát el is terjedt a magyar, egér forma. Míg a pendrive, amely a 'tollmeghajtó' jelentést hozdozó összetétel, a magyar nyelvterületen nem terjedt el, ezért leginkább maradt idegen formájában, esetleg elkerülő, körülírásos alakokat használunk (pendrive > memóriakulcs, USB-kulcs). Ilyen például a spam is, amelyet soha nem mondunk húskonzerv formában, hanem körülírjuk, pl. kéretlen reklámlevél, kéretlen levél, esetleg levélszemét formában.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyek azok a kifejezések, metaforák, amelyek meghonosodott, magyar formában terjednek el, és melyek azok, amelyek idegen eredetű alakjukban épülnek be. Erre egyértelmű szabályt nem lehet fölállítani. Azt is nehéz befolyásolni, hogy megtartsuk egy kifejezés fordításánál a képi hátteret, vagy a leíró, definiáló jellegű honosított megfelelő terjedjen el. Itt a nyelvi lelemény, az iparági összefogás, a nyelvstratégiai kezdeményezés, a divat és a praktikusság az elsődleges befolyásoló tényező. Márpedig ezek a faktorok nem egyértelműek, kicsit homályosak és szubjektívek.

Bódi Zoltán

A szülőket egyre nagyobb aggodalommal tölti el a Facebook. A régi szép időkben legalább ismerte a gyerek barátjait, becsöngettek, együtt mentek el valahova, legalább látásból tudta ki-kicsoda. De a Facebook keresztbe tett a szülőnek. A hírekből úgy tudja, mindenféle történhet a gyerekkel az interneten, hallja, hogy hányszáz barátja van, akikről semmit sem tud. Ezért sokan úgy döntenek, kémkednek a gyerek után a Facebookon.

Társadalomkutatók azonban arra voltak kíváncsiak, hogy ez vajon hányan teszik. Egy kutatás keretében kétezer szülőt kérdeztek meg erről a témáról.  Az eredmény még a kutatókat is meglepte.

A szülők 55 százaléka használja arra a közösségi oldalakat, hogy megismerje a gyerek internetes életét. 5 további százalék szívesen megtenné, ha tudná, hogy ezt hogy kell megtenni. A szülők 11 százaléka azt is elismerte, hogy csak azért van Facebook profilja, hogy ellenőrizni tudja a gyereket.

Ellenben 13 százalék azt vallotta be, hogy idegen néven, egy közös ismerős nevében regisztrált a Facebookon. A szülők 15 százaléka jelölte be ismerősnek a gyerekét, de azok harmada visszautasította az ismertséget. (Hiába, nehéz az árvák élete )

39 százalékuk rendszeresen olvassa el az üzenőfalon megjelent szövegeket, 29 százalék ellenőrzi a feltöltött fotókat is. 37 százalékuk egyéb módszereket is alkalmaz.

Mi ebből a tanulság? Igazából semmi. A bizalmatlan szülők régen a fiókokat, szekrényeket, zsebeket és táskákat nézték át, most a netet. Aki megbízik a gyerekében, az régen se kémkedett, és most sem teszi.

 Tücsi a Galaktikus