Netidők Blogtársaság

Egér és húskonzerv

Az informatikai szakkifejezések nagy része közismert a laikus felhasználók körében, és gyakran kerül szóba ezeknek az amerikai angol kifejezéseknek a fordíthatósága. A közhelyes vélemények szerint az idegen kifejezések érthetetlenek, ezért le kell fordítani őket. Ám könnyen beláthatjuk ennek a véleménynek a megalapozatlanságát, ha végiggondoljuk, hogy nem egyértelmű, mi minősül idegen szónak, és nincs ok-okozati összefüggés az idegen eredet és az érthetetlenség közt.

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net

Az a mondat, hogy A paraszt szénát kaszál - az átlagember szerint csak ősi eredetű, igazi magyar szavakat tartalmaz. Ám kis nyelvtörténeti műveltséggel tudhatjuk, hogy a határozott névelőn kívül minden szava idegen (szláv) eredetű. Tehát a szavak idegenszerűségének megítélésében nagy szerepet játszik az egyéni nyelvi műveltség, az ízlés és az idő tényező: minél régebben fogadtunk be egy idegen szót, annál megszokottabb, annál inkább sajátnak tekintjük.

A szakkifejezések jelentése valamilyen új technológiai eljárást, eszközt, szakmai tartalmat hordoz, és a laikusnak majdnem mindegy, hogy ezeket a számára ismeretlen szakmai jelentéseket idegen eredetű vagy belső keletkezésű szóalak hordozza. Így van ez az informatikával is: voltaképpen mindegy, hogy installálásnak vagy telepítésnek hívjuk ezt az eljárást, az egyszerű felhasználó csak magyarázattal vagy a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve fogja megérteni.

Az informatikai szakkifejezés-készlet ráadásul erősen globalizálódik, néhány kivételtől eltekintve csupa amerikai angol szóalakból épül fel, amelyeket a legtöbb nyelvben átvesznek, használnak. Így van ez nálunk is, ennek a szókincsnek a jó részében megőriztük az idegen eredetű alakokat.

Az informatikai szakkifejezések egyes területeinek viszont olyan kiforrott, összefüggő képi hátterű kifejezéskészlete van, amelynek a honosítása komoly feladat.

Image: renjith krishnan / FreeDigitalPhotos.net

Érdemes áttekinteni a legáltalánosabb honosítási eljárásokat. A legszembetűnőbbek talán a betűszók, amelyeket többnyire megtartunk eredeti formájukban, ám ha kifejtjük, akkor lefordítjuk, például az USB betűszót a universal serial bus kifejezésből alkották, amelyet ha kifejtünk, akkor általában univerzális soros busz formában használunk.

Más a helyzet a közszókkal, szerkezetekkel, kifejezésekkel. Itt két eljárás van, az egyik, hogy használjuk az eredeti, idegen eredetű kifejezést (pl. port, driver, file) vagy lefordítjuk őket, meghonosodott megfelelőt keresünk nekik (pl. kapu, meghajtó, állomány).

Érzékeny pont a metaforák világa, hisz ezeket a képi kifejezéseket nem mindig lehet egyszerűen lefordítani, stílusában, képi világában hasonló megfelelőt kell keresni helyettük. A legritkább esetben lehet jó, ha egy nagyon áttekinthetetlen, vagy a kultúránktól távol álló metaforát lefordítunk. Például a mouse 'egér' egy olyan szerencsés metafora, amelyet könnyen megért mindenki, tehát el is terjedt a magyar, egér forma. Míg a pendrive, amely a 'tollmeghajtó' jelentést hozdozó összetétel, a magyar nyelvterületen nem terjedt el, ezért leginkább maradt idegen formájában, esetleg elkerülő, körülírásos alakokat használunk (pendrive > memóriakulcs, USB-kulcs). Ilyen például a spam is, amelyet soha nem mondunk húskonzerv formában, hanem körülírjuk, pl. kéretlen reklámlevél, kéretlen levél, esetleg levélszemét formában.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyek azok a kifejezések, metaforák, amelyek meghonosodott, magyar formában terjednek el, és melyek azok, amelyek idegen eredetű alakjukban épülnek be. Erre egyértelmű szabályt nem lehet fölállítani. Azt is nehéz befolyásolni, hogy megtartsuk egy kifejezés fordításánál a képi hátteret, vagy a leíró, definiáló jellegű honosított megfelelő terjedjen el. Itt a nyelvi lelemény, az iparági összefogás, a nyelvstratégiai kezdeményezés, a divat és a praktikusság az elsődleges befolyásoló tényező. Márpedig ezek a faktorok nem egyértelműek, kicsit homályosak és szubjektívek.

Bódi Zoltán

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád

Csehországban már jelzőtábla figyelmeztetheti az autósokat azokon a helyeken, ahol a GPS információkkal gond lehet.

Szaporodik a GPS használók száma, és egyre több olyan baleset fordul elő, ahol az autósok a GPS készülékek hibás adatait okolták. Behajtott a folyóba, mert a GPS szerint ott komp volt, lehajtott az útról, mert ott a készülék utat jelzett. Hasonló esetekből egyre több van. Egyre több vezető magyarázza balesetét azzal, hogy a navigációs rendszer mást mutatott, mint az útjelző táblák.

Csehországban mostantól piros háromszögben áthúzott GPS-jel táblákkal figyelmeztetik az autósokat arra, hogy az adott helyen megváltoztak a közlekedési körülmények.

Bevallom, én soha nem értettem azokat az autósokat, akik vakon hittek a navigációs rendszerük utasításainak, pedig a sofőrnek csak néznie kellene kifelé az ablakon. Vagyis arról van szó, hogy a sofőrök annyira bíznak a készülékben, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a közlekedési táblákat, figyelmeztetéseket, előrejelzéseket.

Ennek fényében viszont teljesen értelmetlen az anti-GPS tábla, mivel a sofőrök ezt sem fogják figyelembe venni, sőt észre sem fogják venni. Vagyis pusztán pénzkidobás az egész projekt.

Javasolnék viszont egy olyan projektet, ami ennek a töredékébe kerül. Például ahol kiderül, hogy a GPS téved, annak a néhány cégnek, akik a térképadatbázisokat készítik, küldjék el egy e-mailben a hiba jegyzőkönyvét. Nem kerül semmibe, és a leghamarabb így lesz a hiba korrigálva.

Ezt már olvasta:

GPS helyett GNSS (I.)

GPS helyett GNSS (II.) – Galileo

GPS a kesztyűben

GPS nyakörv

Toochee, a galaktikus

 | Még több lehetőség

Rendhagyó bejegyzés következik: oldalajánló. A Social Media Examiner saját meghatározása szerint a közösségi média iránytűje. Az oldal célja, hogy bemutassa, hogyan lehet az olyan eszközöket, mint a Facebook, twitter vagy LinkedIn minél okosabban használni – elsősorban üzleti célra.

A szakértők által üzemeltetett blog egy-egy bejegyzését rendre több százan osztják meg a twitteren. A Technorati és az AdAge a világ 100 legbefolyásosabb üzleti blogja között tartja számon. 87 ezer regisztrált felhasználójuk postafiókjába jutnak el e-mail hírleveleik révén.

A Social Media Examiner rendszeresen közöl esettanulmányokat, videóikban bemutatják, hogy hogyan használjunk 1-1 új eszközt (például a Google+-t), összefoglalják a friss kutatási eredményeket és interjúkat közölnek az egyes területek szakértőivel.

Néhány érdekesebb olvasnivaló a Social Media Examiner anyagaiból:

• 21 Creative Ways To Increase Your Facebook Fanbase
• 2011 Social Media Marketing Industry Report
• 10 Top Facebook Pages and Why They’re Successful
• 5 Tools That Help Measure Your Social Media Influence

Pintér Robesz

Bár a manda szónak – nekünk magyaroknak - kissé ezoterikus dallama van, a japán rajzfilmek kedvelői számára viszont egy képzeletbeli hatalmas szörny elnevezése, ennek ellenére itt és most egy fontos állami programról lesz most szó. A MaNDA, azaz a Magyar Nemzeti Digitális Archívum azért jön létre, hogy a magyar kultúrkincseket digitális formában tárolja és elérhetővé tegye egy egységes felületen. Az első hírek arról szóltak, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakulásával jön létre ez az adattár, de persze nem csak filmek vannak ebben az adatbázisban. A MaNDA miniszteri biztosával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Digitális Archívum Főosztályának vezetőjével, Lovas Lajossal beszélgettem.

Lovas Lajos: Az a célunk, hogy a következő félévben a magyar digitalizált kultúrkincs egy központi nyilvános felületen elérhetővé váljon. Ez azt jelenti, hogy a meglévő kulturális digitális adatbázisokat összekötjük, átjárhatóvá tesszük és egy intelligens metaadat-kereső segítségével párhuzamos kereséseket indítva a felhasználó számára lehívjuk a kért dokumentumokat, adatokat a saját központi felületünkre. Ez az első lépés, amit meg fogunk tenni.
Viszont a MaNDA nem csak egy keresőfelület lesz, hanem egy infotainment portált is mellérakunk, tehát a játéktól a szórakoztatáson keresztül a tudományos igényű munkák közzétételéig fogunk szerkeszteni kulturális honlapot. Meghatároztunk egy célt magunknak: amikor a béta verzió beindul, utána két hónapon belül el akarjuk érni a százezer egyedi látogatót és ezt meg is tudjuk csinálni.

Szilágyi Árpád: A kultúrkincsbe mi tartozik bele?

Lovas Lajos: Első lépésben a múzeumok, könyvtárak, levéltárak digitalizált anyagát jelenti, illetve a teljes gyűjteményét, mert előbb-utóbb, tehát a következő öt-hat évben ezeknek a gyűjteményeknek a száz százalékát feldolgozzuk.

Szilágyi Árpád: Tehát a MaNDÁ-t úgy képzelhetjük el, hogy olyan lesz, mint egy nagy szuperkönyvtár, ahol lényegében mindent megtalálok. Hogyha szeretnék egy könyvről valamit keresni, vagy egy filmről, vagy éppen egy zeneszámról vagy egy festményről, akkor szerző vagy a cím vagy bármilyen adat alapján megtalálhatom a művet magát.

Lovas Lajos: Gyakorlatilag igen, ez a cél. És a megvalósítása ennek a következő három évben meg fog történni. Hozzáteszem, hogy bizonyos pontokon, mert a jogdíjjal terhelt alkotások esetében bizonyos feltételeknek teljesülni kell. Én azt gondolom, hogy nem lehetetlen megoldani a jogdíj kérdését sem. Hogyha most valami nagyon egyszerűt mondok, hogy a könyvtárban is kell tagdíjat fizetni, tehát ha mondjuk befizetnek egy bizonyos kreditet egy ilyen gyűjteménybe és súlyozottan le tudják hívni, le tudják tölteni ezeket az alkotásokat. A szerzői jog tulajdonosaival kell erről megegyezni. Informatikailag ez nem jelent problémát.
A digitalizációnak önmagában túl sok értelme nincs, ha nincs mögötte a metatartomány, ugyanis innen tudjuk azt, hogy kié, micsoda és hol van. A legfontosabb felismerésünk az volt, hogy az eddigi fejlesztéseknél a kormányzat, mint az európai uniós pénzeknek a kezelője, nem követelte meg azt, hogy kompatibilis adatbázisok épüljenek egymásra. Tehát mondjuk múzeumi területen felépítettek négy egészen jól működő nyilvántartó rendszert, hogyha mondjuk egyet vettek volna, valószínűleg sokkal olcsóbb lett volna, és mondjuk az egyik tudná használni a másikét. Ez most nem így van. De az összes többi területet említhetném. Mi azt ismertük fel, hogy takarékosabb az, ha valamilyen központi szabályozás mentén történnek a fejlesztések és a MaNDA törvényen dolgozunk, röviden így hívjuk, ez a digitális köteles példány fogalmát fogja tisztázni, valamint a közgyűjtemények és a MaNDA mint módszertani központnak a viszonyát. Az a célunk, hogy digitalizációra pénzt költeni, állami forrást vagy uniós forrást úgy lehessen, hogyha a kedvezményezett vállalja azt, hogy átjárható adatbázist épít, a meghatározott metaadat sztenderdeket használja és megnyitja ezeket a közönség számára. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztések a gyűjteményeknek a helyén történhetnek. Tehát nem akarjuk megállítani a digitalizációs munkát a szellemi központokban, de ezeknek egy központi felületen is elérhetőnek kell lenniük.

Szilágyi Árpád: Mikortól kereshetjük fel a MaNDA weboldalát?

Lovas Lajos: Idén decembertől a béta verziót nyilvánosságra fogjuk hozni.

Szilágyi Árpád