Netidők Blogtársaság

Veszprémben mutatták be az MTA Regionális Kutatások Központjának Nyugat-magyarországi Intézete Okos városok (Smart cities) címmel készült tanulmányát. Az IBM Magyarország megbízásából folytatott kutatás lehetőséget adott rá, hogy az Akadémia szakértői átfogó felmérést készítsenek kilenc vidéki magyar város fejlettségéről, innovációs adottságairól, hatékonyságukról erőforrásaik felhasználásában. A tanulmány megállapításai nyomán számos konkrét lehetőség körvonalazódott a hatékony városüzemeltetéstől az intelligens közlekedés-irányítási megoldásokon át a mobil technológiákon alapuló turistairányító rendszerekig. A városok „okos” projektterveikhez EU-s és kormányzati forrásokért is pályázhatnak. A műsorban Pongrácz Ferenctől, az IBM operatív igazgatójától érdeklődtem, hogy mi a helyzet Magyarországon.

Szilágyi Árpád: Mit jelent az, hogy okos város?

Pongrácz Ferenc: Azt jelenti, hogy használjuk azokat az okos technológiákat, amik ma már elérhetők. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egy élőlénnyé válna a város. Vannak érzékszervei, ezek lehetnek telefonok, kamerák, mindenféle érzékelő eszközök. Aztán van egy idegrendszere, ezek mindenféle hálózatok, telefonhálózat, internet, a közlekedés. És van egy agya is.

Szilágyi Árpád: Ez utóbbi a város irányítását jelenti?

Pongrácz Ferenc: Azt jelenti, hogy azt a rengeteg információt ma már modern eszközökkel fel lehet dolgozni. Statisztikai elemzéseket lehet készíteni, előrejelzéseket lehet készíteni és aztán be lehet avatkozni a közlekedésbe és egy csomó területbe.

Szilágyi Árpád: Úgy hallottam, hogy létezik egy mérőszám, ami megmutatja, hogy ha megnézzük a város különböző jellemzőit, akkor hol tart mondjuk egy 10-es skálán az a bizonyos város.

Pongrácz Ferenc: Van egy kutatóintézetünk, ami eredetileg arra szakosodott, hogy javaslatokat tegyen befektetőknek, hogy hol érdemes a pénzüket kamatoztatni és ez a kutatóintézet kidolgozott egy módszertant arra, hogy mennyire okos egy város. Körülbelül négyszáz mutatószám van, például hogy mennyi az internetet használók aránya vagy száma a városban, közülük hányan használják a netet ügyintézésre. De vannak más mérőszámok is, például a hagyományosabbak: az egy főre eső GDP a városban, vagy az egy főre eső vízfogyasztás. Tehát rendkívül széles a mutatóknak a köre és két dimenzió mentén csoportosítjuk ezeket. Az egyik a városnak a szolgáltatásait fedi le, hogy mit nyújt az embereknek. A másik dimenzió meg négy kategóriától függ: költenek-e az adott területre a városban (ha nem költenek, akkor kisebb az esélye, hogy eredményes lesz az adott terület), a második kategória, hogy azt mennyire logikusan, struktúráltan teszik, egy stratégia mentén, a harmadik szól az informatikáról, azaz, hogy a modern rendszereket mennyire használják és az utolsó, hogy ennek mi az eredménye.

Szilágyi Árpád: Mit lehet mondani e számok alapján a magyar városokról?

Pongrácz Ferenc: Két felmérést is csináltunk. A részletes felmérésnél három magyar várost hasonlítottunk össze nyolc egyéb várossal, amelyek magyarok és nem magyarok. És volt egy másik felmérés, ahol kilenc magyar várost viszonyítottunk egymáshoz, nagyon hasonló módszertannal, bár ez egy kicsit kevésbé volt részletes. Azt lehet mondani, hogy egy 10-es skálán, hogy ha minden városnak kivennénk a legjobb gyakorlatát és egy elméleti legjobb várost építenénk ebből össze, akkor 8,3 pontot érne el.

Szilágyi Árpád: Tehát 10-es nem tud senki elérni?

Pongrácz Ferenc: Nem, az az elméleti maximum. A legjobb város a mérés alapján Stockholm, amely 7,4 pontot ért el. A magyar városok pedig 4,4 és 4,7 pont között vannak. Egyébként nem nagy különbség van a magyar városok között. Csehországban, pl. Brno körülbelül 5 pontot ér el.

Szilágyi Árpád: Ezek szerint nagyon le vagyunk maradva?

Pongrácz Ferenc: Igen.

Szilágyi Árpád: Lehet-e következtetni a magyar városok jelenlegi helyzetéből, ezt a fejlődési tempót követve, hogy mikor érik utol, egyáltalán utolérhetik-e Stockholmot valaha is?

Pongrácz Ferenc: Én optimista ember vagyok. Gyakran látjuk, hogy akik később lépnek be a technológiai fejlődésbe, azok nagyobbat tudnak ugrani. Volt erre a történelemben sok példa. Most lehetőségünk van arra, hogy amiket mások már jól megcsináltak, azokat mi viszonylag gyorsan adoptáljuk. Tehát én nem tartom kizártnak azt a forgatókönyvet se, hogy egy nagy ugrással akár élre is tudunk törni. Persze ehhez nagyon optimistának kell lenni…

Szilágyi Árpád

Néhány héttel ezelőtt egy csokorra valót bemutattam a legrosszabb IT reklámfilmekből. Természetesen nem ennyire rossz a helyzet, vannak igen színvonalas, sőt humoros művek is. Jóvátételként jöjjön néhány a legjobbak közül:

Szőke hölgy és a terhességi teszt

Autórádió

Ezt a poént nem lövöm le:

Irodai düh:

Élet a Marson

Sony webcam:

Tücsi, a galaktikus

Az ausztrál University of Queensland és a Queensland University of Technologykutatói olyan robotokat fejlesztettek ki, amelyek hozzájárulnak a térbeli orientáció, a nyelvi kommunikáció kapcsolatának és a nyelvi rendszernek a kutatásához. Ruth Schultz, Arren Glover, Michael J. Milford, Gordon Wyeth és Janet Wiles a Lingodroids: Studies in Spatial Cognition and Language (Lingogroidok: A területérzékelés és a nyelv tanulmányozása) című publikációjukat 2011 májusában közölték az IEEE International Conference on Robotics and Automation (ICRA) című konferencián Shanghaiban.

Azért jó ötlet egy nyelvi képességekkel felruházott robot használata az általános nyelvészeti kutatásokra, mert így előállítható az a közel ideális helyzet, hogy a nyelvi rendszert olyan módszerrel kutassák, amelyet nem befolyásol a kutató saját nyelvismerete, nyelvi kompetenciája. Ez a nyelvtudomány régi kutatási paradoxona, miszerint csak olyan kutatók tudnak pontos képet adni a nyelvekről, amelyeknek a kutatási módszereit nem befolyásolják a saját nyelvtudásuk. Ehhez az ideális kutató egy nyelvtudás nélküli szereplő lenne, ami ugye paradoxon. Ezt lehet feloldani a robotokkal.

A nyelvtudományi ágak végső célja minden esetbe az, hogy a végső kérdésekre keresse a választ: milyenek a nyelvek valójában és miért olyanok, hogyan alakultak ki, és miért alakultak ki a mai formájukban, miért és hogyan változnak a nyelvek, milyen általános jellemzői vannak  a nyelveknek. Ez utóbbi kérdéskör megvilágítása az általános nyelvészet körébe tartozik.

Az általános nyelvészet tehát a nyelvek egészére, vagy bizonyos csoportjaira általában jellemző, közös sajátosságokat, úgy nevezett univerzálékat kutat, másrészt pedig  nyelvtípusokba sorolja a nyelveket, hogy a tulajdonságait jobban meg tudja ismerni. A nyelvi univerzálék tehát függetlenek a nyelvrokonságtól, hisz egymással rokoni kapcsolatban nem lévő nyelveknek is lehetnek közös univerzáléik. Ahhoz, hogy ezeket az univerzálékat megismerhessük, a nyelvi rendszerek alapos ismeretére van szükség. A hagyományos módszerrel ez olyan hatalmas és széles körű nyelvtudással rendelkező kutatót igényelt, amelynek az általános nyelvismerete alapján megfelelő intuíciói lehettek, majd ezeket kellett a vizsgált  nyelveken ellenőrizni. Az informatikai eszközök segítségével nyelvi modelleket, adatbázisokat lehet felállítani, és ezekből tud meríteni az informatikai eszköz, ezt a korpuszt tudja összehasonlítani. Sokkal nagyobb kapacitással és gyorsasággal tud dolgozni egy ilyen eszköz, mint egy ember. Ám a nagy felkészültségű kutatóra ezután is szükség lesz, mert a számítógépes elemzés által elvégzett összehasonlítások, statisztikai eredmények valóságtartalmát értékelni kell, és ki kell szűrni belőlük az ismétlődéseket, értelmetlenségeket.

A bejegyzés kiindulópontjául szolgáló cikk a Lingodriodokról itt olvasható.


Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Szinte hihetetlen, hogy a hetvenes-nyolcvanas években milyen volt az ár/ teljesítmény arány a számítástechnikában. Ma ezt már elképzelni sem tudjuk: az egyetlen hordozható eszköz a floppy akkora, mint egy szalvéta. Egy merevlemez akkora, mint egy kocsikerék, és a kapacitása 10 megabájt. Egy XT még csak álom. Ma már nevetséges képességek, elképesztő árak. Néhány hirdetés erről a korszakról sokkal jobban mesél:

80 megabájt 12 000 dollár alatt (1977)

Mia fene az az elektronikus levél (1981)

Technico Inc TMS9900: "Két byte jobb mint egy" (1978)

16 kilobájtos memóriamodul (kb. 1977)

Telefon modem (1971)

A színes komputert bemutatja Isaac Asimov (1982)

"Aktatáska hordozhatóság" (1976)

Már húsz éve csábítottak, hogy felejtsük el a papír alapú számlázást(1991)

"Bemutatjuk a Microsoft Excelt" (1987)

"Megterveztünk egy forradalmi koncepciót" (1985)

Tücsi, a galaktikus

Igen, június elsejétől már nem csak tesztsugárzás, hanem kereskedelmi célú digitális rádióadás is lesz. De ha a kérdés tényleges tartalmát nézzük, akkor korántsem vagyok ilyen biztos. Ugyanis a hazai, technikailag meglehetősen konzervatív közönségen múlik, hogy lecserélik-e rádióikat DAB+ rendszerű készülékre.

Jól emlékszem, hogy 1995. december elsején, a Magyar Rádió 70. születésnapján egy riportermagnóval a „kapcsolóteremben” jártam, ahol az akkori műszaki igazgató mutatta meg azt az egységet, amivel a közrádió DAB kísérleti adása elkezdődött. (Egyébként ez volt az a pillanat a rádiózás hazai történetében, amikor a közrádió egy sor fejlesztés szempontjából még mindig élenjáró volt, bár már érzékelhető volt, hogy ha nem történik irányváltás, akkor elenyészik az előny. Ami sajnos meg is történt.) Mindez több, mint 15 éve volt, de a digitális rádiózás még mindig nem terjedt el Magyarországon.

Márpedig 2012 elején elvileg meg kellene szűnnie a földfelszíni (azaz nem kábelen továbbított) analóg műsorsugárzásnak, legalábbis az Európai Unió direktívája alapján. Ebből következően logikus lenne, ha a rendelkezésre álló frekvenciákon digitális rádióadások jelentkeznének, csak hát a probléma szerintem az, hogy ma még egyáltalán nem elterjedt Magyarországon a digitális rádióműsor sugárzás és a DAB rövidítést szerintem csak a leglelkesebb mérnökök és techie-őrültek használják. (És persze tudunk róla mi, rádiósok is.) Pedig a DAB-nak sok előnye lenne. A legfontosabbat már szintén 15 év óta emlegetjük: megszűnne a frekvenciaínség és kis túlzással akárhány országos rádióadást lehetne indítani.

Tegyük hozzá, hogy 2008 októberének végén még az elszánt rádióőrültek is csalódottak lettek, amikor az Antenna Hungária beszüntette az addigi (elsőgenerációs) DAB adást és helyére szűk három hónappal később a DAB+ rendszerű tesztsugárzást tette, amivel csak az a probléma, hogy a „régi” DAB vevőkészülékekkel nem foghatók az „új” DAB+ adások, mert másfajta tömörítést használ a digitális jelfolyamban. Márpedig az első DAB-képes rádiókat igen borsos áron lehetett megvenni – különösen magas ez az ár akkor, ha egyáltalán nem lehet használni a készüléket semmire. (Emlékszem, hogy kedvenc hi-fi márkám, a Technics is gyártott egy DAB rendszerű rádiótunert, pénzem sajnos nem volt rá, ma meg már okafogyott, sőt sajnos a Technics márka sincs már jelen a hi-fi cuccok piacán.)

DAB+ helyzet, 2011, május (forrás: Antenna Hungária)

Az újdonság most az, hogy néhány nap múlva, 2011. június elsején elindul a kereskedelmi célú DAB+ adás, elsőként a Neo FM országos kereskedelmi rádió indul a digitális platformon, noha a tesztsugárzás már egy ideje megy jónéhány csatorna műsorával: Budapesten fogható a közrádió három programja (Kossuth, Petőfi, Bartók), továbbá az Inforádió, a Katolikus Rádió, a Klubrádió és a Lánchíd Rádió. A pár nap múlva induló szolgáltatás szintén a fővárosban és környékén érhető elő, jelenleg az itt élők 25%-a számára lehetőség a DAB+ adás, más kérdés, hogy mikorra lesz kimutatható a vételre alkalmas rádiókészülékek száma. A sajtóközlemény szerint Németországban is most készülnek a DAB+ adások újraindítására, pedig ott sokkal jobb eredményeket értek el a korábbi DAB rendszerrel, de a mostani fejleményeknek nyilván hatása lehet az itteni helyzetre is, hiszen ha a németeknél elterjed a DAB+, akkor nagyobb darabszámban fogynak az erre alkalmas készülékek és így nagyobb eséllyel jutnak majd Magyarországra is olcsóbb rádiók.

Szóval kicsit hosszú szülésnek tűnik 1995 óta, de talán most tényleg van esély az elterjedésre. A kérdés csak az, hogy a rádióhallgatók is észreveszik-e a „pluszt”…

Szilágyi Árpád