Netidők Blogtársaság

Digitális környezetben alkotjuk a szövegeink java részét, és a dolgozatokhoz, összefoglalókhoz törvényszerűen használunk forrásokat. Ezeknek a forrása törvényszerűen a web. A hagyományos környezetben tudunk tájékozódni a szakirodalom, a szakszövegek, a források között, mert megtanultuk, hogy a könyvtárban, a folyóiratokban, a kézikönyvekben, tankönyvekben megjelenő szövegeket el lehet hinni, belőlük bátran ki lehet indulni. A weben viszont az új környezethez igazodó új forráskritikai stratégiákat kell alkalmazni .A hagyományos forráskritikai stratégia bővült egy elemmel: az online forrásokkal. Ám nincs kiforrott stratégia a használatukra, csak kísérleti eljárások alakultak ki.

Első stratégiai kísérlet: teljes elutasítás. Ennek az az oka, hogy az ellenőrizhetőség és az állandóság együttes meglétét nehéz garantálni a webes szövegeknél, és még a nyilvánosságot és a nagy tömegek általi használatból eredő kontrollt nem vesszük figyelembe. Ez a stratégia jól megfigyelhető a tudományos forráskritikában a web kettes források (pl. a Wikipedia, a blogok stb.) elutasításában a hagyományos könyvtári források javára.

A másik, az előzővel teljesen ellentétes, általános stratégia a Wikipedia – Citizendium stratégiája. Dacára az előző, végletesen elutasító magatartással, ezeket a tudásmegosztó bázisokat jóformán mindenki használja. A Wikipediában virtuális nevek alatt bárki megoszthatja a tudását, és önkéntes alapon szerkesztik is a szövegeket. A végeredmény az, hogy nincs a tárgyi valósághoz köthető lektorálás, így a tényleges forrásérték ugyan csökken, de ennek ellenére tömegesen írják, szerkesztik és használják ezt a forrást. A Citizendium hasonló a Wikipédiához, mindenki írhat ide is, de csak a saját nevén, és bárki, aki regisztrált, saját nevén szerkesztheti a szövegeket. Tehát a szövegalkotás és a tudásmegosztás továbbra is önkéntes, ám a valós személyiséghez, így a valós szabályok számonkéréséhez van kötve. A regisztráció útján jelentkező író személyét a meglévő közösségnek el kell fogadnia, s csak ez után lehet valaki tagja a szerkesztőségnek. Mindennek az az eredménye, hogy pontosabb, ellenőrzöttebb tudás jelenik meg ezen a felületen, mint a Wikipédiában, ám jóval kisebb és válogatottabb a tartalom mennyisége, mert álnéven jóval könnyebb és kevésbé felelős eljárás a publikáció.

A harmadik stratégia: alkalmazkodás a virtuális térben a valós térben kialakított forráskezelési elvárásokhoz. Ez jól követhető a nyomtatásban már megjelent és azonosítható anyagok weben történő duplikálása során. Folyóiratok, hagyományos médiumok online változatai jönnek létre, így a valós térhez való kapcsolódás legitimálja ezt a webes tartalmat. Ebbe a sorba igazodik az is, amikor letöltünk egy forrásszöveget és megjelöljük a letöltés időpontját (bár hozzáteszem, hogy a szövegünk publikálásának az időpontjából ez automatikusan levezethető). Ha a webes szöveg szerzőségével nincs probléma, akkor akár jogilag is lehet hitelesíteni a webről letöltött szövegeket. Az mindenesetre biztos, hogy a webes viszonyokhoz alkalmazkodó új forráskezelési stratégiákat kell kialakítanunk.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az LTE (Long Term Evolution, azaz „hosszútávú evolúció”), vagyis a negyedik generációs mobil adatátvitel eljöveteléről már tudunk egy ideje. Immár belátható távolságba került a technológia bevezetése, hiszen január elsejétől Magyarországon is elérhető lesz. A lehetőségekről Maradi István, a Magyar Telekom műszaki vezérigazgató-helyettese beszélt a műsorunkban.

Maradi István: Sokan emlékszünk rá, hogy 1990-ben elindult a 450 MHz-es rendszer, emlékszünk a nagy telefonokra – ez volt az „1G”. Aztán 1992-ben elindult Európában, majd 1994-ben Magyarországon a „2G”, vagyis a GSM. Ez már tudott egy picit „adatozni”, de ez is arról szólt alapvetően, hogy hogyan tudnak az emberek beszélni egymással. Majd 2005-ben következett egy nagy lépés: ekkor készült el a 3G rendszer, amellyel alapvetően azt tűzte célul a fejlesztő közösség, hogy lehessen internetezni és a mai napig ez van igazán üzemben, ez van a kereskedelmi forgalomban, ezt használjuk. Aztán megjelent a „4G”, amelyet az az igény hozta létre, hogy hihetetlen sokat internetezünk, hihetetlen sokat szeretnénk átvinni adatban a mobileszközökön. Megjelentek az iPad-ek, az okostelefonok, amelyek esetében az adatéhség megjelent abban, hogy akadozik a kép. Tehát nem csak a hangátvitel minőségét néztük, meg azt, hogy e-mailt át lehetett küldeni vagy nem, hanem lehet-e mozgóképet, 3D-s filmet letölteni vagy nem és ezt az igényt elégíti ki ez a negyedik generációs világ, ahol az adatsebesség gyakorlatilag 100 megabit/s-os tartományig el tud jutni.

- Most Magyarországon egyelőre csak kísérletezünk – hiszen január 1-én indul az üzemszerű működés –, de milyen szolgáltatásokat tud az LTE, amit a korábbi technológia nem tudott?

Maradi István: Két-három évvel ezelőtt jelent meg a szabvány, majd a gyártók nekiálltak fejleszteni készüléket és rendszert is, majd jöttek a szolgáltatók. Nagyon sok minden kell hozzá: nem csak ezek az eszközök, hanem kell hozzá frekvencia (a frekvencia itt az az „út”, ahol a jelek közlekednek és ha nincs ebből elegendő, akkor az adat sem tud átmenni). Nagyjából most alakult ki az a helyzet, hogy van frekvencia és van technológia, ezért lehet az LTE-t elindítani. Azt gondolom, hogy az elkövetkező 20 évben az LTE különböző lépcsőiről fogunk majd beszélni és ez viszi felfelé az adatsebességet ebbe a 100 megabit/s-os tartományba.

- Tulajdonképpen ez a 3G-nek a felturbózása?

Maradi István: A 3G egy fejlődés-sorozaton ment keresztül 2005 óta. Ha megnézzük, hogy akkor milyen sebesség volt, akkor azt látjuk, hogy kezdtük 300 kilobit/s-mal és nagyon-nagyon büszkék voltunk rá, hiszen akkor leváltott egy olyan technológiát, ami tudott 40-50 vagy maximum 100 kilobit/s-ot. Innen jutottunk el oda, hogy a 3G különböző lépcsőkön keresztül eljutott a 20-40 megabit-es tartományba és ez azt jelenti, hogy már szinte az utolsó cseppet is kifacsartuk a rendszerből, az elméleti technológiai határokat feszegetjük ezzel. Ez volt az a pont, amikor megérett a helyzet egy gyökeresen újabb technológia fejlesztésére. Ez lett a 4G, vagyis az LTE. A Long Term Evolution azt írja le, hogy ez egy hosszabb távon, modulárisan fejleszthető rendszer, ahol az operátorok, a készülékgyártók és a rendszerfejlesztők együtt találták ki azt, hogy milyen szempontoknak kell megfeleljen az új rendszer. Nagyobb sebesség, kisebb átfutási idő. Arról is érdemes beszélni, hogy ez nem fogja helyettesíteni az otthoni nagy sávszélességű vezetékes internetet. Hiszen ha a család egyszer beindul és a nappaliban meg a két gyerekszobában mindegyikben egy-egy 3D-s film megy, ami folyamatosan érkezik a videotékából, akkor az azt jelenti, hogy mindenkinek külön csatornája van… Nem erre van a 4G-s mobilrendszer, hanem arra, hogy digitális hordozható eszközökön (iPad-en, laptop-on, okostelefonon) tudjuk elérni azt, amit szeretnénk. Nem csak a videókat, hanem azt is, hogy egy nagy fájl nagyon gyorsan átmenjen. Vagy egy fényképezőgépről a stúdióba beérkezzen a kép, a fotó elsütése után néhány másodpercen belül. Tudjuk, hogy egy nyers kép a maga 12 megapixelével óriási méretű és ez „husss” át tud menni. Az ilyen mobileszközökre van igazán kitalálva az, hogy legyen 4G. Majd később biztosan lesz 5G meg 6G is…

Az Index.hu híre szerint egy számítógépes szakértő és nyelvész társai a modern gépi fordítóprogramok technikáit is felhasználták egy 1730-as évekből származó rejtjelezett könyv titkosításának felderítéséhez.

Módszerében is különlegesnek számít az, ahogy egy amerikai-svéd kutatócsoport megfejtette a mindeddig elolvashatatlan tartalmú, 105 oldalas, 18. századi kézírásos könyv, az úgynevezett Copiale Cipher szövegét.

A metódus során felhasználták számítógépes nyelvészet és azon belül a gépi fordítóprogramok módszertanát, melynek köszönhetően a csoport az első 16 oldal megfejtését mutatta be. A kutatás szerint ez a szöveg egy olyan titkos társaság szertartásainak és politikai nézeteinek a leírása az 1730-as évekből, melynek tagjai valamilyen oknál fogva le voltak nyűgözve a szemészettől, bár maguk nem voltak szemészek.

A kézirat megfejtésekor az áttörést akkor érték el, amikor rájöttek, hogy a vegyesen latin betűkből és változatos jelekből álló szövegben a latin betűk jelzik a szóközöket, a szimbólumok pedig a betűket, illetve a jelzett hangzók mennyiségi jellemzőit (hosszú, rövid hangzók).

A módszer újdonsága és a siker egyik titka, hogy felhasználták a statisztikai alapú fordítórendszerek új eredményeit. Erre alapoztak, amikor a német nyelvet feltételezve szógyakoriság-elemzést végeztek a kódolt szövegen.
(A cikk forrása: http://index.hu/tech/2011/10/27/szamitogeppel_fejtettek_meg_egy_titkosirast/)

*

Az eredeti könyv egyik oldalpárja, melyen jól láthatók a latin betűkkel összekapcsolt változatos formájú jelek.

A számítógépes nyelvészet lényege, hogy a nyelvi szerkezetek, alkotóelemek mennyiségi jellemzőit, illetve az ezekből levezethető minőségi összefüggéseket az informatikai eszköz nagy számítási kapacitásának igénybe vételével elemzik, számolják. Ennek köszönhetően a kutatók olyan összefüggésekre jöhetnek rá, amelyekre hagyományos, kézi módszerekkel csak igen nehezen, mert a számítógépek olyan hatalmas nyelvi anyagot képesek egyszerre áttekinteni, amekkorában az emberi elme képtelen átfogó összefüggéseket fölfedezni. A jelenlegi kriptográfiai elemzésnél is igen fontos mozzanat volt, hogy a hatalmas terjedelmű szövegben az ismétlődéseket, és azoknak a nyelvi szerkezetekkel való összefüggését igen nagy számítási kapacitás igénybevételével tudták feltárni, összeszámolni és meghatározni.

A másik eljárás, pedig a manapság már igen fejlett számítógépes fordítástámogató rendszer igénybevétele volt, ennek köszönhetően pedig a statisztikailag feltárt mintázatokat, szerkezeti hasonlóságokat különböző nyelvek szerkezeti alapjellemzőivel hasonlították össze. Így jöttek rá arra a történeti kutatásokkal korábban már valószínűsített tényre, hogy a szöveg német nyelvű tartalmat titkosított.

Minden bizonnyal bravúros az eljárás módszertana, amelyet a kriptográfia tudománya távlatilag is beépíthet a módszerei közé. Így az erősen interdiszciplináris titkosírás, illetve titkosítás-megfejtés, -elemzés tudományában tovább erősödik az informatikai, statisztikai, nyelvészeti terület.

*

Akit érdekel a felfejtett szöveg eredetije, az itt találgatja:
http://stp.lingfil.uu.se/~bea/copiale/images150/00.png az első oldala, majd a végén a 00.png helyére kell 01.png, 02.png-t írni, egészen az 54.png- ig, amelyen a csodás borító látható.

Bódi Zoltán

(Az Index.hu hírének nyomán)

| Még több lehetőség

Az internetes felületeken, műfajokban való írásstratégiák egyes elemeiről már sokszor esett szó az Infoszótárban, és hagyományosan igen alaposan feldolgozott terület ez a szakirodalomban is. Már régóta tudjuk, hogy a webes környezetben való írás más stratégiákat követ, mint a hagyományos, tárgyi valóságban. Ez a másság szembetűnő, és sokakból sztereotip, előítéletes véleményt vált ki, például azt, hogy az interneten hevenyészve, szabálytalanul, hibás helyesírással írunk, ami tönkreteszi az íráskultúránkat.

Tény, hogy az írott szöveg jó megformálása iránti igény csökken az interneten, és ennek több oka is van. Az infokommunikációs környezetben születő szövegek könnyen szerkeszthetőek, ezért az alkotásuk is kevésbé fegyelmezett, mint a hagyományos írott szövegeké. Ez feltűnő, hisz az évszázadok során az írott szöveg, különösen a nyomtatott szöveg a tudás, a szabályosság szimbólumává vált. Ám a nyelvi változások tényével érdemes szembesülnünk.

Gyakran követünk el hibákat az informatikai szövegalkotó eszközök használata során, hisz nagyon kevesen tanulják a billentyűzetek kezelését. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy még az is heves ellenérzéseket vált ki a közvéleményben, ha valahol a közoktatás alsó osztályaiban kötelező tananyagnak nyilvánítják a billentyűzettel való szövegalkotást.) Az aktív használók jellemzően elnézőbbek is ebben a környezetben megjelenő szövegek megformálásával szemben.

Azt azonban nem kell elfelejteni, hogy a stílus, a norma- és hagyománykövetés természetes igény az arra érzékenyek számára. Az interaktív és multimédiás eszközöknek köszönhetően írásos környezetben is elvárhatjuk – a megfelelő műfajok esetében – a szövegek komplex, multimédiás felépítését, és az azonnali interakció igényét, ám a jól formáltság is lehet műfaji, stílusbeli igény.
A weben tehát másként írunk, más stratégiákat követünk az írás során, és az írásbeliségünkkel kapcsolatos attitűdünk is lassan változik.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ez a nemzetközi vándorszavakban gyakran előforduló, latin eredetű előtag a vele összetételben álló elem sokszorosát jelenti. A nyelvi ökonómiát követi, hogy a multinacionális alak helyett gyakran használjuk csak a multi formát. A divatot követve egyébként megjelennek már a mega- és a giga- fokozó, túlzó funkciójú előtagok is.

Az informatikai szaknyelvben a multi- gyakran fordul elő a multitask, a multimédia és a multitouch szerkezetekben.

A multitask egy angol szóösszetétel, amely azt jelenti, hogy 'sokfeladatú, többszörös feladatú'. Jellemzően operációs rendszerekkel kapcsolatos, mert ezek a műveleti rendszerek rendszerint egyszerre több feladatot is képesek végrehajtani. Nagyon kifejező a sokfeladatú vagy sokfeladatos alak a multitask mellett, ám mivel szűk szakmai körökben használatos a multitask kifejezés, és a nagyközönség igen ritkán találkozik vele, ezért nem közhasználatú egyetlen magyarosított forma sem.

A multimédia pedig két igen gyakori kifejezés összetétele, amelyek közismertek, a multi- előtag mellett a média, médium alakok is ismerősek. A multimédia 'többféle média (vagyis a látvány, a hangzás) kapcsolódása' egyes webes dokumentumokban. A world wide web lehetőséget ad a felhasználóknak arra, hogy multimédiás állományokat töltsenek fel éa webre és kapcsoljanak össze hiperlinkekkel.

A érintőképernyő az angol touch screen szerkezet egyszerű tükörfordítása, hiszen a touch jelentése 'érintés', a screen pedig a 'képernyő' jelentésű főnév. A multi-touch screen kifejezés többszörös összetétel, így jelentése csak körülírható: 'többujjas, többszörös, összetett érintésre reagáló képernyő'. Jól követhető itt is, hogy a multi- előtag megtöbbszörözi az utána álló szerkezet értelmét. A világ főként a 2007-ben bevezetett iPhone miatt figyelt fel erre a technológiára, hisz ebben az eszközben olyan multi-touch képernyő van, amelyen például két ujjunkat széthúzva lehet egy fényképet nagyítani.

A magyarban a multi-touch screen leginkább multi-touch képernyő alakban él, amit vegyes összetételnek nevezünk, tehát az igen összetett jelentéstartalmú multi-touch szerkezetet (egyelőre?) eredeti formájában használjuk, a képernyő utótagot pedig magyarul. Létezik a multi-input touch screen kifejezésforma is, ami szó szerint fordítva közelítőleg 'többszörös bemenetű érintőképernyő', ám a jelentése megegyezik a multi-touch screenével.

Bódi Zoltán