Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

40 éves a Cray

Akik már az 1989-90-es rendszerváltás előtt eszméltek, azoknak ismerős lehet a Cray neve: különféle tudományos ismeretterjesztő műsorokban láthattuk a szuperszámítógépet, amely az alapító, Seymour Cray nevét viselte. Idén a szuperszámítógép fogalmát bevezető cég, a Cray Research éppen 40 éves. Vajon tudjuk-e, mi a különbség a szuperszámítógép és a nagyszámítógép között?

Manapság, amikor a személyi számítógépek robbanásszerű elterjedésén túl vagyunk, és a éppen azt látjuk, hogy a sorozatgyártás nyomán mennyiféle digitális eszköz származik a PC-ből, az okostelefontól kezdve, a táblagépeken át és netbook-okon keresztül a spéci szerverekig és célszámítógépekig, már szinte elhomályosult, hogy a számítógépeknek felhasználásuk szerint mind a mai napig több csoportja, kategóriája van. Az internet révén a szerverekről vagy kiszolgálógépekről már mindenki hallott, no meg arról is, hogy szerverként „sima” PC-ket is használnak. Az állami intézményeknél, nagy cégeknél bankoknál azonban szükség van olyan nagyteljesítményű, nagy tárkapacitású gépekre, amelyek igen üzembiztosan szolgálják ki a kritikus alkalmazásokat, amelyek a nyilvántartásban, a statisztikában vagy éppen pénzügyi tranzakciók feldolgozásában jeleskednek. A nagygépekre sokszor csatlakoznak terminálok vagy inkább már terminálszerűen működő PC-k.

A szuperszámítógépek meghatározása ehhez képest nem is annyira magától értetődik, amit az is mutat, hogy a Wikipédia magyar oldalain a szuperszámítógép kifejezést a nagyszámítógép szócikkhez irányították, igaz, azon belül egy viszonylag részletes szempontrendszert sorakoztatnak fel a nagygép és a szupergép közti különbségek megvilágítására. Mi most csak a lényeget próbáljuk megfogni elnagyoltan: a szuperszámítógép olyan, mint egy versenyautó, a nagygép meg inkább mint egy autóbusz. A versenyautónak egy komoly feladata van, minél gyorsabban célba juttatni a versenyzőt, az autóbusz viszont ki kell szolgáljon egy sor utast, nagy teherbírásúnak kell lennie és nagyon üzembiztosnak is. A szuperszámítógép egyik jellemző felhasználása, hogy nagyon számításigényes tudományos projektet segítő szoftvert futtassanak a gépben, míg egy nagygépen például egy pénzintézet sok-sok adatát tárolják és lebonyolítják a pénzügyi tranzakciókat is. Idézem a Wikipédiából: „A szupergépek főként a tudományos és a katonai alkalmazások területén, a nagygépek pedig az államigazgatási és üzleti alkalmazások területén dolgoznak. Az időjárás-modellezés, a fehérjeláncok elemzése, digitális rajzfilmek és effektek készítése a szupergépek működési területe. A bankkártya tranzakciók nyilvántartása, a számla kezelés, népességnyilvántartás, ipari folyamatok irányítása a nagygépek működési területe.” Nyilván nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a két gépkategória között.

Cray gép napjainkban.

A Cray azonban egyértelműen a szuperszámítógépek gyártásában tűnt ki a 70-es évek közepétől kezdve, a Cray-1 gép 1976-ban készült el és nagyon sikeres lett a maga területén, mivel sokkal gyorsabban működött minden más számítógépnél. A sor ezután napjainkig és tovább folytatódik, és a NASA-tól kezdve különféle nagynevű tudományos szervezetekig használnak Cray gépeket.

Az alapító Seymour Cray egyébként 71 évesen, 1996-ban hunyt el, számtalan projekt és jónéhány cég fűződik a nevéhez, de mindezek közül is legfényesebb a szuperszámítógépeket megteremtő Cray Research megalapítása.

Szilágyi Árpád

0 Tovább

Idén 56 éves a bájt

A 90-es években még egyértelműen ’Byte’-nak írtuk, aztán a magyar nyelvi környezetben szép fokozatosan átálltunk a bájt írásmódra. (Noha a Wikipédia szócikkében mind a mai napig byte-ként találjuk meg.) Kevesen tudják, hogy a szót angolul azért írják így, hogy ne lehessen összekeverni az eredeti ’bite’ alakot az informatikában egész mást jelentő ’bit’ alakkal – noha itt Magyarországon így is összetévesztik sokan. Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mint a milliméter és a centiméter közti különbség.

A byte kifejezést egyébként egy német származású amerikai számítógéptudósnak, Werner Buchholznak köszönhetjük. Buchholz úr egyébként idén szeptemberben lesz 90 éves. 1956 júliusában született a szó, amikor az IBM a 7030-as számítógépén dolgozott. (Ismertebb neve: Stretch, ez volt az IBM első tranzisztorokkal megépített szuperszámítógépe.)

IBM 7030-as, azaz Stretch nevű számítógép

Ma már sokan tudják, hogy egy bájt 8 bitből áll. Vagy még pontosabban: 8 összetartozó bit alkotta adatsorozatot nevezzük bájtnak. Nem volt mindig ilyen egyértelmű, hiszen a „forradalminak” is tekinthető 7030-as tervezése közben még 1 és 6 bit közötti méretű adategységet neveztek bájtnak, aztán ugyanezen év végén áttértek a 8 bites adatsorozatra. (Egyébként létezik 9 bites byte is, de ez eléggé „egzotikus” és kivételes.) Ez a 8 bites adatsorozat annyira bevált, hogy átvették az IBM System 360-as gépébe, majd ettől kezdve a modern számítástechnika mértékegysége lett. Lényegében ma is ezt használjuk a PC-ben, a mobiltelefonokban, a táblagépekben, de még a tévés set-top-box-okban is.

Érdekes még az is, hogy hogyan mondjuk azt, ha nagyon sok bájtot akarunk említeni. Bódi Zoltán Infoszótárában erre is kitért, vagy a Wikipédia szócikkében is utánanézhetünk e kifejezésnek. Érdemes vigyázni arra, hogy a bájt jele a nagy B, és a kilobájt kivételével (kB) minden prefixumát is nagy betűvel kell írni, például megabájt = MB, gigabájt = GB és terabájt = TB. Ez utóbbit is érdemes megjegyezni: nem terra, hanem terabájt – egy r-rel!

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a számítástechnikában használatos még egy nagyon hasonló jelentésű kifejezés: a ’szó’ vagy ’szóhossz’. Ez a szó annyit tesz, hogy egy működési lépés alatt hány bit információt tud feldolgozni a gép. Ha pedig megadjuk a processzor szóhosszát, akkor a belső szóhosszról beszélünk. A 15-20 évvel ezelőtti PC-k processzora 16 bites volt, tehát a belső szóhossza 2 bájt, míg a modernebb 32 bites processzorok 4 bájt szóhosszúságúak, a 64 bitesek pedig 8 bájtos szóval dolgoznak.

Szilágyi Árpád

0 Tovább

Informatika tanítás színesen

Az infokommunikációnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az oktatásban – állítja a brit Royal Society frissen napvilágot látott jelentése, amelyről a BBC számolt be. Az Egyesült Királyságban – ahogy Magyarországon is – kiemelt figyelmet kap az informatika. Azonban kicsit másképpen, mint idehaza.

A britek a problémát abban látják, hogy unalmas és rosszul megtervezett kurzusokban folyik a téma oktatása. Azt tervezik, hogy megvizsgálják mi az oka annak, hogy évről-évre csökken az infokommunikációval foglalkozó diákok száma – tehát a kiinduló helyzet hasonló, mint nálunk. Az erőfeszítések mögött az a felismerés áll, hogyha nem vagyunk képesek megragadni a fiatalok figyelmét, hogy érdekes módon tanítsuk számukra az informatikát, akkor jelentősen megnő a kockázata annak, hogy a jövő munkaereje képzetlenül és nem megfelelő informatikai tudással kerül a munkaerőpiacra.

Mi lehet a megoldás? Nem csupán a felsőoktatásban kell megjelennie komolyan a területnek, hanem különböző iskolai szinteken mást-mást kell tanítani. Ez szorosan összefügg azzal, hogy részterületekre kell osztani a tárgyat, külön kell kezelni például a számítástechnikát (computer science) és a digitális írástudást. Előbbit legalább annyira komolyan kell venni, mint a fizika vagy a matematika oktatását, utóbbit pedig, mint az írni-olvasni tudást. A digitális írástudás alapkészséggé kell, hogy váljon. További fontos felismerés, hogy szaktanárokra van szükség, infokomra szakosodó tanároknak kell tanítani a tantárgyat, nem pedig más területek oktatóinak.

A koncepcióban számomra az az igazán érdekes, hogy emberközelibbé teszi az informatikát, részekre bontja és a felhasználók számára hasznos ismeretek-készségek elsajátítására is koncentrál, nem pusztán az elméleti alapokra vagy a gyorsan avuló ismeretekre (pl. programozás adott programnyelven). Azt a sztereotípiát kell megváltoztatni, hogy az informatika unalmas és száraz. Ehhez a koncepció másik számomra kedves eleme lehet a segítségünkre: már az általános- és középszintű képzésben is jelenjen meg színesen a terület oktatása.

Pintér Robesz

0 Tovább

Mészöly Miklós és a Digitális Irodalmi Akadémia

Mészöly Miklós - forrás: Wikipédia Mészöly Miklós Kossuth díjas magyar író. 1992-ben egyik alapítója volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, majd a modern kor szavát meghallva 1998-ban Digitális Irodalmi Akadémia létrehozásában is vezető szerepet játszott.


A DIA a legjelentősebb kortárs magyar írók-költők műveinek gyűjtőhelyévé vált az évek során. Olyan értékmegőrző hellyé vált, ami méltán nevezhető nemzeti kincsnek.

Hosszasan lehetne sorolni azokat a kiválóságokat akiknek a művei digitális formában közkinccsé váltak, ezzel lehetőséget biztosítva, hogy mindenki számára megismerhetőek legyenek az irodalmi nagyságaink művei.


Mára a DIA könyvtára több, mint 1200 kötetnyi anyagot számlál, de nem csak a művek miatt érdemes ellátogatni az oldalra. A szerzők életrajzát, a róluk és műveikről megjelent írásokat is kereshető formában, rendszerezve találja meg a látogató.


A DIA állami támogatásból tartja fent magát és a tagjai közé választott íróknak a műveik fejében rendszeres és évente emelkedő havi járadék illeti meg.


A hazai digitális értékmentő kezdeményezések között a DIA mindenképp úttörőnek számít, megérdemli, hogy e jeles napon megemlékezzünk róla és arról az emberről aki mindezt létrehozta.
Mészöly Miklós ma lenne 91 éves.

0 Tovább

Asszociációk a web 2.0 fogalmáról

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek