Netidők Blogtársaság

Olyan kísérteties egybeeséseket fedeztem fel egy tudományos kutatás-fejlesztésről szóló hír és a StarTrek sorozat egyik eleme között, hogy igazán zavarban vagyok, igaz lehet vagy sem?

A hír. A Microsoft kutatói kifejlesztettek egy beszédszintetizálóval összekapcsolt fordító eszközt, amely a felhasználó saját hangján képes megszólalni. Az eszköz, miután azonosította a fordítandó szöveget, a felhasználó hangján mondja el olyan nyelven, amelyen a felhasználó valójában nem beszél. A fejlesztés során tehát nemcsak a gépi fordítást oldották meg különböző nyelvek között, hanem a beszédfelismerést és a beszédszintetizálást is. A felhasználó beszédét (és annak prozódiai elemeit is) körülbelül egy óra alatt képes az eszköz elsajátítani olyan szinten, hogy képes legyen azt szintetizálni. Az eszköz 26 nyelvpár között képes oda-vissza fordítani, és megszólalni a memóriájában tárolt személy hangján. Itt lehet meghallgatni a példákat. A példából nyilvánvaló, hogy ezek nem ugyanannak a szövegnek a fordításai, hanem valószínűleg egy szöveg folytatásai.

És ami miatt azonnal a StarTrekre asszociáltam, a következő. Először is, a StarTrek filmsorozatban központi szerepet játszik az univerzális fordító, amelynek segítségével az Enterprise csillaghajó legénysége fel tudja venni a kapcsolatot idegen kultúrákkal. De ez nem lenne elég, hanem tegyük hozzá azt is, hogy a StarTrek The Next Generation sorozatában Datának, az androidnak kiváló univerzális fordítója és beszédszintetizátora van, és a film története szerint Data alkotója a zseniális Noonien Soong professzor volt. És a Microsoft jelenlegi fejlesztéseit Frank Soong professzor vezette. Kísérteties a nevek és a téma egybeesése. Olyannyira, hogy fölmerült bennem a kétely: lehet, hogy egy jó kis médiahackről van szó? Kétségeimet viszont eloszlatta a források ellenőrzése: a cikk eredeti változatát az MIT Technology Review című orgánumán publikálták, Soong professzorról pedig olvasni lehet a Microsoft Research oldalán.

Azt mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a fejlesztés során számos tudományos és technológiai kihívással kellett megküzdeniük a kutatóknak, mérnököknek. Ha csak a nyelvészeti problémákat nézzük, először is, egy valós idejű fordító automatára van szükség, amely 26 nyelvpár között működik, ez nem kis kihívás. Másodszor pedig meg kellett alkotni egy olyan eszközt, amelyik képes szintetizálni egy hang- és szövegminta alapján a felhasználó beszédét. Harmadszor, a nyelveknek és beszédkörnyezetnek megfelelő prozódiai sajátosságokat is szintetizálnia kell az eszköznek. Vagyis a nyelvek és a tartalmak jellemzőinek megfelelő, helyes nyomaték, beszédritmus, szünet, hanglejtés és hangerő váltakozási módokat kell alkalmazni. A publikált eredmények alapján kijelenthetjük, hogy különösen e tekintetben még van mit tenniük a fejlesztőknek.

Bódi Zoltán

http://infoszotar.wordpress.com

| Még több lehetőség

A napokban ünnepli a Twitter a 6. születésnapját. Mára az egyik fontos mikroblog szolgálatássá nőtte ki magát. Érdemes felidézni ennek a 6 évnek a legfontosabb állomásait.

1996. március 21-én indult útjára Jack Dorsey szolgáltatása a Twttr. Igen akkor még Twttr-nek hívták, de már akkor is Twitter-nek kellett ejteni. A cég startja nem volt viharoktól mentes, kiválások, sértődések és személyeskedések kísérték míg kiváltak az Odeo nevű cégből, ahol az alapítók dolgoztak. Az első verzió hihetetlen, de egy laptopon indult el, ami nagyon gyorsan komolyabb gépre költözött. Az ötletet a szolgáltatás beindításához a mobil telefonokon elérhető rövid szöveges üzenetek adták, amelyek 140 karakter hosszúságúak lehettek, Dorsey sokszor mondta, hogy a Twitter ennek a mobilos üzenetküldésnek az internetes változata.

A hat év alatt a felhasználók száma elérte a 140 milliót és minden harmadik nap 1 milliárddal több rövid üzenetet küldenek a világba arról, hogy mit csinálnak, mik a hírek. A Twitter az egyik leggyorsabb hírcsatorna lett. Nincs olyan komoly hírcsatorna amelyik ne rendelkezne saját Twitter fiókkal, de a politikusok, művészek és celebek is nagy szeretettel kürtölik világgá a velük kapcsolatos rövid híreket.

A Twitter-t működtető programok is nagy változásokon estek át az elmúlt évek alatt. Egy időben rendszeresen találkoztak a felhasználók azzal képpel, ahogy egy bálnát kis madarak madzagon emelnek a magasba. A képhez egy üzenet is tartozott: a szervereink jelen pillanatban túlterheltek. Technikai értelemben igazi állatorvosi ló a szolgáltatás története. A hatalmas számú felhasználót és az általuk küldött óriási mennyiségű üzenetet ugyanis hagyományos módon relációs adatbázisokkal és mezei webszerverekkel már nem lehetett kiszolgálni. Az igazi kihívás az volt, hogyan lehet menet közben kicserélni a szolgáltatást támogató rendszereket anélkül, hogy nagyobb kimaradás történjen, ami a cég végét is jelentette volna. Szerencsére a feladatot sikerült megoldaniuk, amiről a cég programozói konferenciákon rendszeresen és részletesen beszámoltak. Sok más induló vállalkozás köszönheti a sikerét ezeknek az előadásoknak, mert nekik már nem kellett átesni azokon a gyermekbetegségeken, amivel a Twitter mérnökei rendesen megizzadtak.

A Twitter üzletileg is sikeres vállalkozássá nőheti ki magát. Jelenleg a reklámbevételei éves szinten 240 millió dollárra rúgnak, és elemzői előrejelzések szerint ez a szám két év múlva meghaladja majd az 500 millió dollárt is. A szép bevétel ellenére azonban a működése ma is veszteséges. De a befektetők bizakodóak és áramlik a cégbe a tőke, aminek segítségével nemrég felvásárolták a Posterous-t és nem utolsó sorban a fejlesztőnek a számát is sikerült 400-ról 900-ra növelnie. Nemrég elindították a közösség segítségével a Twitter felületének fordítását is. Egy dolog hibádzik, hogyan lehet a bevételeket majd dinamikusan növelni és a céget nyereségbe fordítani, mert enélkül a cég szerintem vékony jégen korcsolyázik, de az biztató jel, hogy fejlesztések nem álltak meg és a cég próbál előre menni.

Amerikai felhasználók közel 40% fedezte már fel barátja közösségi oldalakon megjelent posztjai alapján, hogy annak más a politikai beállítódása, mint, amit korábban feltételezett róla. Érdekes felmérés eredményeit tette közzé a napokban a Pew Research Center: az Internet & American Life kutatássorozatának részeként a közösségi oldalakon folyó aktivitás politikai vonatkozásait vizsgálták. Hogyan kommunikálnak a politikáról barátaik között az amerikaiak az online térben?

Először is, már eleve nem egyenlőek a viszonyok, mivel a politikai beállítódásnak szignifikáns kapcsolata van a közösségi oldalak használatával. A magukat liberálisnak vallók nagyobb része aktív a közösségi térben, mint a konzervatívoké: 74%-a azoknak az internet felhasználóknak, akik liberálisnak vallják magukat, használnak közösségi hálózati oldalakat (SNS), míg a konzervatívoknál ugyanez az arány 60%.

A politika egyébként elég kényes téma a közösségi oldalakon folyó személyes párbeszédekben. A közösségi oldalak használóinak 18%-a blokkolta, vagy rejtette el a hírfolyamban korábbi ismerőse bejegyzéseit esetleg vonta vissza a bejelölést, mivel az vagy túl gyakran tett közzé politikai üzeneteket a közösségi oldalon, vagy túl sértő volt a bejegyzése, esetleg azért, mert nem értett egyet azokkal. Ugyanakkor több mint 80% soha sem tett ilyet politikai tartalom miatt. Meglepő lehet, de a liberálisok a legkevésbé toleránsak, esetükben a teljes népességre jellemző 18% helyett 28% élt a fentebb említett kizáró eszközökkel.

Akik úgy nyilatkoztak, hogy zártak már ki valakit politikai megnyilvánulások miatt a barátaik közül, vagy rejtették el, blokkolták a közzétett üzeneteiket, elsősorban távoli ismerősökkel tették ezt (67%), a közeli barátokkal kapcsolatban ritkábban éltek ezzel az eszközzel (31%), de leginkább a családtagok azok, akikkel szemben elnézőek voltak (csak 18%-ukat „zárták ki” politikai megnyilvánulásaik miatt) – izagolódni látszik tehát, hogy az ember a barátait megválogathatja, míg a családtagjait nem.

A kizárással szemben azonban sokkal elterjedtebb gyakorlat a megerősítés, amikor valaki lájkolja az ismerőse politikai tartalmú közlését: 47% mondta azt, hogy már tett ilyet. 38% pedig pozitív hozzászólást is tett már politikai tartalmú bejegyzéshez.

Annak ellenére, hogy Amerika szabad ország, ahol a politikai vélemények kifejtésének nagy hagyománya van, a válaszadók több, mint ötöde (22%-a) mondta azt, hogy a közösségi oldalakon az öncenzúra eszközével él és soha nem tesz közzé politikai tartalmú bejegyzéseket, mivel attól tart, hogy ez mások számára bántó vagy sértő lehet. A liberálisok és konzervatívak gyakrabban éltek ezzel az eszközzel, mint a mérsékelt politikai beállítódásúak.

Az eredményeket látva elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Az az érzésem, hogy sokkal többen élhetnek a politikai témák személyes közlésekből való kizárásával (az öncenzúrával): több a rejtőzködő, aki nem traktálja politikai nézeteivel az ismerőseit, mert tart azok reakcióitól. Ugyanakkor biztosan vannak, akik politikailag igen aktívak ezeken az oldalakon, sőt, ismerőseiket is megválogatják ezen szempont alapján. Persze igazán egy jó felmérés segítene ezen, hiszen a közösségi oldalak használata Magyarországon sem kevésbé népszerű, mint az Egyesült Államokban, a Socialbakers szerint már közel 4 millió Facebook felhasználó él idehaza, az internetezők köze kétharmada használja ezt a szolgáltatást...

A felmérést az Egyesült Államokban készítette a Pew Research Center, 2012 január 20 és február 19 között, 2253 válaszadó részvételével, amelyből 1729 fő volt internet használó. A kutatás módszertana telefonos megkérdezés angol és spanyol nyelven.

Pintér Robesz

Éppen most fejeztem be kéthetes tanulmányutamat Belgiumban. A Kortrijk városában (kb. 100 km-re Brüsszeltől) lévő Howest egyetemen voltam egy Erasmus Intenzív Programon, ahol 8 fős nemzetközi hallgatói csoportoknak kellett megoldani egy marketingkommunikációs feladatot. A csoportokban voltak portugál, spanyol, belga, holland, osztrák, finn és magyar hallgatók, tehát a környezet valóban interkulturális és nemzetközi volt.

Két kifejezetten érdekes tapasztalatomat szeretném most megosztani a nagyérdeművel. Az egyik, hogy a 8 hallgatói csoportból 6 a Prezi segítségével állította össze a végprezentációját. Mindezt olyan természetességgel, ami szinte meglepő volt nekem. Különösen ahhoz képest, hogy a kéthetes programon legalább 12-14 előadást hallgathattunk meg külső szakértőktől, egyetemi oktatóktól, és ezeknek az előadásoknak kis része, 1-2 használt csak Prezit, míg a többiek PDF állományokat vagy PPT prezentációt használtak. Érdekes tanulság, az európai egyetemi hallgatók körében egyre kézenfekvőbb a Prezi innovatív, kreatív kommunikációs lehetőségeinek a használata. A Prezi látszólag pusztán egy prezentációs eszköz, ám az eredmények alapján megállapítható, hogy a hallgatók gondolkodását, a feladatmegoldást is kreatívabbá, könnyebbé tette, a megoldásokat és összefüggéseket világosabban, kreatívabban tudták ábrázolni. 

Itt a linkje az egyik csoport Prezi bemutatójának: http://prezi.com/bieegkklsfnq/ip-ecommotive-team-orange/

A másik tanulság a hallgatói csoportok feladatmegoldásából vonható le, amely egy bizonyos témával kapcsolatos (a téma most tényleg mellékes) kommunikációs terv kidolgozása volt. Tehát marketingkommunikáció, médiakommunikáció, stratégia, taktika, célcsoport, üzenet, médiahasználat költségvetés stb. kidolgozása volt a feladatuk. Rendkívül érdekes volt, hogy mind a 8 hallgatói csoport kifejezetten nagy hangsúlyt helyezett a kommunikációs tervében a web 2.0 alkalmazások használatára, legalább olyan fontos szerepet tulajdonítottak a Facebook, Twitter, blog, Tumblr, mobil marketing, QR kód eszközök használatának, mint a szokásos ATL eszközöknek. Nyugodtan kijelenthetem e nemzetközi projekt alapján, hogy a mai 20 év körüli marketinget és kommunikációt tanuló, majdani marketinges szakértői csoport véleménye szerint a közösségi web alapvető fontosságú makretingkommunikéációs eszköz, amely nélkül megközelíthetetlen a fiatalabb közönség. És a web 2.0 alkalmazások – a csoportok véleménye szerint – az internetet kevésbé vagy egyáltalán nem használó, idősebb közönség számára is fontos marketing eszköz, mert a véleményvezérek jelentős része éppen a Facebook, Twitter, blog segítségével érhető el, így a hatásuk messzire elér.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A Warner Bros tulajdonosának a Time Warnernek új ötlete támadt arra, hogyan elégíthetnék ki a fogyasztók digitális tartalmak iránti étvágyát. Az új szolgáltatást a disc-to-digital (lemezt digitális másolatra) néven kívánják bevezetni és ettől azt remélik, hogy az illegális másolatok terjedésének gátat vethetnek, a profitcsökkenésüket megállíthatják és a fogyasztóiknak is kényelmes és legális alternatívát nyújthatnak. A terveket Kevin Tsujihara, a Warner Home Entertainment csoport elnöke jelentette be a Morgan Stanley által szervezett technológiai, média és telekommunikációs konferencián San Franciscoban szerdán. Az üdvözlendő, hogy a kiadók végre elkezdtek gondolkodni arról, hogy a fogyasztók igényét kéne elsősorban kielégíteni, de a bejelentés részleteit megismerve erős kétségek vannak afelől, hogy mennyire lesz sikeres ez az új kezdeményezés.

A most bejelentett javaslat szerint az eredeti DVD birtokosainak "egyszerű" dolguk lesz, ha élni kívánnak ezzel a cég ajánlatával:

1. Keresniük kell egy hozzájuk közel lévő üzletet, ahol rendelkezésre áll a varázsdoboz amivel a konverziót elvégzik
2. Oda kell adni az eredeti DVD-t a kezelő személyzetnek
3. Meg kell várni amíg a konverzió elkészül
4. A kasszánál ki kell fizetni a konverzió árát (ennek mértékéről nincs információ)
5. Haza lehet vinni a DVD-t
6. Otthon lehet reménykedni, hogy a konvertált tartalom elérhető lesz a felhőben

Nem kell nagy vátesznek lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy ha az ár nem lesz a nullához igen közeli érték, akkor ennek a sikeressége finoman szólva is kétséges, de hogy kényelmesnek nem lehet nevezni az szinte biztos. Az ár valószínűleg nem lesz túl alacsony, mivel ezen a szakmai konferencián az is elhangzott, hogy a cég a nyereségességének megőrzését várja el ettől a szolgáltatástól. Egyben elhangzott az is, hogy a már most elérhető legális alternatíváktól (RedBox és Netflix) ez az új szolgáltatás 20-30%-kal magasabb profittal kecsegtet. Az "egyszerűség" mellett a "jóárasítás" is igen kétséges. A cég új szolgáltatása nem lesz versenyképes a mostani legális kínálattal amit a streaming szolgáltatók nyújtanak. Az szürke/fekete megoldásokkal szemben pedig egyértelműen vesztésre áll.

Jogi oldalról is felvetődnek kérdések. A lemezek digitális jogkezelési megoldással vannak ellátva (DRM), ami legálisan lehetetlenné teszi azt, hogy azokról másolatot készítsen bárki, mert ehhez meg kell kerülni a beépített védelmet. A DMCA (Digital Millenium Copyright Act) kifejezetten büntetni rendeli azt, ha a védelmet bárki (ebben az esetben akár a jogtulajdonos) megkerüli. A Warner ezért elkezdett lobbizni azért, hogy a szabályozás tegyen kivételt arra, hogy a jogtulajdonos megkerülheti a védelmet. Mindeközben természetesen a fogyasztói érdekérvényesítő csoportok is lobbiznak azért, hogy a magáncélú másolat készítése a megvásárolt DVD-ről legyen ugyanúgy legális, mint az a hangzó anyagoknál lehetséges. Ha ez utóbbi csoport sikerrel jár, akkor a Warner ötlete eleve halálra van ítélve, mert akkor már sem kényelemben, sem árban nem tud majd versenyezni a most még bizonyos országokban illegális megoldásokkal.

Számos program van már most is a piacon amellyel a legálisan birtokolt DVD lemezeinkről egy gombnyomással másolatot vagy más formátumú videó állományt készíthetünk. A műsorunkban korábban beszéltünk már a kiváló nyílt forráskódú programról a Handbrake-ről amivel egy kattintással elvégezhetjük az átalakítást mi magunk is.