Május végén új szabályozás lép életbe az Európai Unióban az internetes cookie (süti) használata kapcsán. Hasonló lépésre készülődnek a tengerentúlon is, ahol nemrégiben terjesztettek elő törvényt a témában. De mindezeken túl a webes technológiák közé is be kívánják illeszteni a cookiek újfajta kezelhetőségét. A lépésekkel azt szeretnék elérni, hogy a felhasználók jobban védhessék személyes adataikat az interneten. Mindez azonban gyökeresen megváltoztathatja a böngészést és nem mellékesen hatással van az erre épülő iparágak működésére, üzleti modelljeik fenntarthatóságára, így végeredményben akár az ingyenes internet végét is jelenthetik.
Az, hogy ki figyelheti meg az internetes tevékenységünket, persze eredendően rajtunk, internetezőkön kellene, hogy múljon. Az internetes cookie a meglátogatott weboldalak által a felhasználó gépén elhelyezett adatcsomag, amelynek célja, hogy legközelebb már felismerhesse az oldal a látogatót, így egyszerűbb, személyre szabottabb legyen annak kiszolgálása. Az internetes sütik célja tehát elvileg az, hogy kényelmesebbé, hatékonyabbá tegyék a böngészést. Előfordul azonban, hogy a felhasználók megkérdezése és tudta nélkül egyéb célokra is felhasználják, például célzott hirdetésekhez gyűjtenek vele információkat. Az új szabályozás és technológiai megoldás lényege, hogy megtilthassák a felhasználók a velük kapcsolatos cookiek kezelését, ráadásul Európában egyenesen kötelező lesz előzetes engedélyt kérni a felhasználótól, mielőtt cookie települhet a gépére (jelenleg vita folyik arról, hogy a már elfogadott elvet hogyan lehet az egyes nemzeti jogrendszerekbe beilleszteni és a gyakorlatban kivitelezni).
A cél természetesen támogatandó és nemes. Mi akkor a bajom vele? A dolog kivitelezhetősége és nem szándékolt következményei. A cookiek célzott szolgáltatásokat tesznek lehetővé, illetve kényelmesebbé teszik a böngészést, jelenleg szinte teljesen észrevétlenül. Ha az embereket folyamatosan arra késztetjük, hogy a sütik elfogadását engedélyezzék (például felugró ablakokban), akkor az rontja az internetezés élményét, miközben egyáltalán nem garantálja a kívánt cél elérését (személyes adataikat tekintve tudatosabbak legyenek az internetezők, legyen lehetőségük megválasztani, hogy kinek mit engedélyeznek ezen a téren). Különböző, az internetre épülő iparágak (mint például a reklámozás – vagy a piackutatás, amiben én is dolgozom) félelmei szerint a törvényeknek megfelelő megoldások és a felhasználók jelenlegi járatlansága (mondhatjuk tudatlansága), nemtörődömsége oda vezethet, hogy a böngészőbe beépülő automatikus megoldások, mások által meghatározott alap beállítások fogják meghatározni azt, hogy a laikusok többsége hogyan fogja kezelni a jövőben az internetes sütiket. Mindez pedig oda vezethet, hogy az internetes reklámok kevésbé lesznek célozhatók vagy a kutatások kivitelezhetők, adataik megbízhatóak és relevánsak, mivel a felhasználók tömegesen tilthatják meg az ehhez szükséges cookiek települését.
Persze mondhatja az egyszeri felhasználó, hogy ez nem az ő baja. Csakhogy az ingyenes internetnek elválaszthatatlan része a célzott reklám, sok esetben ez teszi lehetővé a tartalom ingyenességét, e nélkül nem lenne ugyanolyan az internet. Tehát az új szabályozás feletti aggodalom nem csupán néhány, az internetezőkön „élősködő”, amúgy megtűrt rossznak tekintett iparág lobbistáinak nyavalygása. Ha az amúgy nemesnek tekinthető cél (rendelkezhessünk az adataink felett az interneten) kivitelezése felemásra sikeredik, annak hosszú távon lehetnek kihatásai az internet működésére, mivel a reklám alapú üzleti modell alapjait kérdőjelezhetik meg. Magyarul nem lesz (annyi) pénz a reklámokból a felhasználóknak nyújtott ingyenes tartalmakra és internetes szolgáltatásokra. A felhasználók az adataik (és a reklámra irányuló figyelmük) helyett kénytelenek lesznek a saját pénzükkel is fizetni. Az új szabályozásokhoz kapcsolódóan tehát olyan megoldásokra volna szükség, ahol az adatok feletti rendelkezés és az internet jelenlegi üzleti alapjai megférnek egymás mellett.
Utolsó kommentek