Netidők Blogtársaság

Úgy tűnik bebizonyosodik, hogy amit sejtettünk, az maga a valóság. Az Egyesült Államok módszeresen és rendszeresen megfigyeli az embereket az interneten és a telekommunikációs hálózatokon. Nem csak célzottan, megalapozott gyanú esetén, bírói engedély birtokában vagy terrorizmust feltételezve teszi ezt, betartva a saját maga által hozott jogszabályokat. Hanem információkat előzetes gyanú nélkül összegyűjtve, azokat elemezve, hátha találnak valamit, illetve eltárolva, hátha később jó lesz még az valamire. Mindez alkotmányellenes, a jogvédők szerint sérti az emberek szólásszabadsághoz és magánszférához való jogát, amelyet az amerikai alkotmány első és negyedik kiegészítése garantál.

Botrány! - gondolhatnánk. Ha azonban megnézzük az amerikaiak véleményét az ügyről, akkor azt láthatjuk, hogy nincs "ügy". Már jó előre, 911 után "beárazta" az amerikai közvélemény a totális megfigyelhetőség lehetőségét, csak az volt kérdés mikor derül ki, hogy tényleg létezik ilyen rendszer. Az amerikaiak többsége közel egy évtizede elfogadja, hogy a kormány a terrorizmus utáni hajsza érdekében megsértse a magánszféráját. Ezért aztán az sem lehet igazán meglepő, hogy a többség az NSA most kiderült konkrét gyakorlatát is támogatja. A szabadság (freedom) nincs ingyen (free) - igazolják álláspontjukat.

Felesleges lett volna Edward Snowden tette, amivel egy életre eldobta a kényelmes, jól fizető állását (évi 200 ezer dollárt) és kispolgári nyugalmát Hawaiin - jobb esetben is a szegénységet és a bujkálást választva? Vajon kinek volna bátorsága hasonló helyzetben utána csinálni? Tettét ő azzal indokolta, hogy az NSA által működtetett rendszer létéről, működéséről tudniuk kell az embereknek (public) és nekik maguknak kell megítélniük, hogy az elfogadható-e, igazolható-e a létezése. Nem azoknak kell ugyanis egy ilyen rendszer létezését megítélniük, akik jól felfogott üzleti érdekből az adófizetők pénzén üzemeltetik azt.

Snowdent egyelőre az vigasztalhatja, hogy ha az emberek többsége ki is áll az online megfigyelés rendszere mellett és sokan hazaárulónak tartják őt, a civil szabadságjogokat védelmező szervezetek együttes erővel léptek fel a napokban, követelve, hogy hagyjanak fel az alkotmánysértő gyakorlattal, illetve állítsanak fel vizsgálóbizottságot a történtek kivizsgálására.

Szögezzük le, Amerika (az USA) nem rendőrállam, nem totalitárius rendszer. Ugyanakkor rémisztő, hogy a biztonság oltárán milyen könnyen hajlandó feláldozni az amerikai társadalom a szabadságának egy részét és 200 éves hagyományait.

Epilógus: persze Amerika messze van, miért kell, hogy ez érdekeljen minket itt Magyarországon? Csak a tisztánlátás kedvéért: a rendszer nem válogat, ha igazak a vádak, akkor mindenkit megfigyelhetnek bárhol a világon, aki használja az érintett cégek szolgáltatásait, amelyek a világ legnépszerűbb online oldalait üzemeltetik, levelezőrendszereket, keresőket, közösségi oldalakat, fotómegosztókat, felhő szolgáltatásokat, nem csak online, hanem okostelefonokon is.

Pintér Robesz

Május végén új szabályozás lép életbe az Európai Unióban az internetes cookie (süti) használata kapcsán. Hasonló lépésre készülődnek a tengerentúlon is, ahol nemrégiben terjesztettek elő törvényt a témában. De mindezeken túl a webes technológiák közé is be kívánják illeszteni a cookiek újfajta kezelhetőségét. A lépésekkel azt szeretnék elérni, hogy a felhasználók jobban védhessék személyes adataikat az interneten. Mindez azonban gyökeresen megváltoztathatja a böngészést és nem mellékesen hatással van az erre épülő iparágak működésére, üzleti modelljeik fenntarthatóságára, így végeredményben akár az ingyenes internet végét is jelenthetik.

Az, hogy ki figyelheti meg az internetes tevékenységünket, persze eredendően rajtunk, internetezőkön kellene, hogy múljon. Az internetes cookie a meglátogatott weboldalak által a felhasználó gépén elhelyezett adatcsomag, amelynek célja, hogy legközelebb már felismerhesse az oldal a látogatót, így egyszerűbb, személyre szabottabb legyen annak kiszolgálása. Az internetes sütik célja tehát elvileg az, hogy kényelmesebbé, hatékonyabbá tegyék a böngészést. Előfordul azonban, hogy a felhasználók megkérdezése és tudta nélkül egyéb célokra is felhasználják, például célzott hirdetésekhez gyűjtenek vele információkat. Az új szabályozás és technológiai megoldás lényege, hogy megtilthassák a felhasználók a velük kapcsolatos cookiek kezelését, ráadásul Európában egyenesen kötelező lesz előzetes engedélyt kérni a felhasználótól, mielőtt cookie települhet a gépére (jelenleg vita folyik arról, hogy a már elfogadott elvet hogyan lehet az egyes nemzeti jogrendszerekbe beilleszteni és a gyakorlatban kivitelezni).

A cél természetesen támogatandó és nemes. Mi akkor a bajom vele? A dolog kivitelezhetősége és nem szándékolt következményei. A cookiek célzott szolgáltatásokat tesznek lehetővé, illetve kényelmesebbé teszik a böngészést, jelenleg szinte teljesen észrevétlenül. Ha az embereket folyamatosan arra késztetjük, hogy a sütik elfogadását engedélyezzék (például felugró ablakokban), akkor az rontja az internetezés élményét, miközben egyáltalán nem garantálja a kívánt cél elérését (személyes adataikat tekintve tudatosabbak legyenek az internetezők, legyen lehetőségük megválasztani, hogy kinek mit engedélyeznek ezen a téren). Különböző, az internetre épülő iparágak (mint például a reklámozás – vagy a piackutatás, amiben én is dolgozom) félelmei szerint a törvényeknek megfelelő megoldások és a felhasználók jelenlegi járatlansága (mondhatjuk tudatlansága), nemtörődömsége oda vezethet, hogy a böngészőbe beépülő automatikus megoldások, mások által meghatározott alap beállítások fogják meghatározni azt, hogy a laikusok többsége hogyan fogja kezelni a jövőben az internetes sütiket. Mindez pedig oda vezethet, hogy az internetes reklámok kevésbé lesznek célozhatók vagy a kutatások kivitelezhetők, adataik megbízhatóak és relevánsak, mivel a felhasználók tömegesen tilthatják meg az ehhez szükséges cookiek települését.

Persze mondhatja az egyszeri felhasználó, hogy ez nem az ő baja. Csakhogy az ingyenes internetnek elválaszthatatlan része a célzott reklám, sok esetben ez teszi lehetővé a tartalom ingyenességét, e nélkül nem lenne ugyanolyan az internet. Tehát az új szabályozás feletti aggodalom nem csupán néhány, az internetezőkön „élősködő”, amúgy megtűrt rossznak tekintett iparág lobbistáinak nyavalygása. Ha az amúgy nemesnek tekinthető cél (rendelkezhessünk az adataink felett az interneten) kivitelezése felemásra sikeredik, annak hosszú távon lehetnek kihatásai az internet működésére, mivel a reklám alapú üzleti modell alapjait kérdőjelezhetik meg. Magyarul nem lesz (annyi) pénz a reklámokból a felhasználóknak nyújtott ingyenes tartalmakra és internetes szolgáltatásokra. A felhasználók az adataik (és a reklámra irányuló figyelmük) helyett kénytelenek lesznek a saját pénzükkel is fizetni. Az új szabályozásokhoz kapcsolódóan tehát olyan megoldásokra volna szükség, ahol az adatok feletti rendelkezés és az internet jelenlegi üzleti alapjai megférnek egymás mellett.

Pintér Robesz