Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Launcher – amivel mindig találkozunk, és mégsem ismerjük igazán

Főként androidos rendszereken igen népszerűek a launcher alkalmazások, amelyeket az átlag felhasználó talán nem is ismer, ám mégis állandóan használja. A launcher voltaképpen a rendszer kezelőfelülete, az a felület, amellyel a mobil eszközeink képernyőzárának feloldása után találkozunk. A launcher alkalmazás biztosítja tehát a felhasználói felületet, idegen szóval user interface-t, rövidítve csak UI-t. Mivel az androidos rendszerek lehetővé teszik az eredeti felület megváltoztatását, ezzel élnek is a gyártók, illetve az alkalmazásfejlesztők. Az androidos telefonokat előállító cégek rendszerint saját launchert, azaz kezelőfelületet készítenek a készülékre telepítendő androidhoz, ezzel saját köntösbe bújtatják az eszközeiket. Ám ez a lehetőség nyitva áll az alkalmazásfejlesztők előtt is, így se szeri, se száma az androidon elérhető launchereknek.

A launcher alapja az angol launch ige, amelynek az aktuális jelentése: ’elkezd’, ’elindít’, ’alapít’. A launcher szóalak jelentésszerkezetéből kiderül, hogy ez az indító, kezdő felület, amelynek használatán keresztül voltaképpen elindíthatjuk az eszköz alkalmazásait.

Az androidos launchereknek megvan az az előnyük, hogy ha megunjuk az eredeti felhasználói felületet, lecserélhetjük egy vadonatújra, amely egész más funkciókat, vizuális környezetet és beállítási lehetőségeket rejt. Egy mozdulattal meglephetjük magunkat karácsonyra egy vadonatúj vizuális környezettel!

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Hihetelen komputerház

Már évtizedes múltra nyúlik vissza, hogy az unalmas asztali számítógépeket egyedivé tegyék. De hogy ez egy komplet dioráma legyen, arra kevés példa van. Ez a különleges komputer Hiroto Ikeuchi munkája.

0 Tovább

2013 a Twitter és a Google szerint

Lassan magunk mögött hagyjuk ezt az esztendőt is. Ahogy az már lenni szokott itt a Netidők blogon, nézzünk vissza és emeljünk ki néhány eseményt, trendet az elmúlt hónapokból, ezúttal a Twitter és a Google segítségével.

Mik voltak a twitter szerint 2013 legmeghatározóbb eseményei, amiről a legtöbbet csiripeltek az emberek? Szokás szerint fontos volt az amerikai szolgáltatás életében a #Superbowl döntője vagy az Oscar-díjkiosztó (#Oscars). A 85. Oscar-gáláról 8,9 millió tweet született, a győztesekről, vesztesekről, a műsorról és természetesen a ruhacsodákról. Ezt is "túlharsogta" viszont a Superbowl döntője szeptember elején, amiről 24,1 millió bejegyzés született az oldalon. A 2011-es királyi esküvő után 2013 a királyi babától volt hangos (#RoyalBaby), a twitteren hamar körbejárta a világot a hír és az ahhoz tartozó képek, videók. 2013 áprilisában a twitteren jelent meg az elsők között a bostoni marathon elleni merénylet híre, a szemtanúk beszámolói - majd a tettesek utáni hajtóvadászatot is nyomon lehetett követni a szolgáltatással (#BostonMarathon).

27 millió bejegyzésben beszélték meg az emberek a futóverseny elleni támadást és a merénylők elfogását. Az új pápa megválasztása is élő világeseménnyé vált, másodpercenként 130 ezer csirip jelent meg a témában márciusban (#the-new-pontifex). Érdemes ellátogatni a twitterre és megnézni, hogy mi érdekelte az embereket, miről beszéltek a legtöbbet - hónapról-hónapra: 2013 Year on Twitter.

Megszokhattuk már, hogy a Google is készít számunkra a "korszellemről" egy összeállítást, így idén is elkészült a Zeitgeist, amit egy másfél perces videóban összegzett a kereső 2013 meghatározó kulcsszavairól, amikre a legtöbben és a legtöbbet kerestek az évben. Ebben is az angol királyi baba szerepel az első helyen, majd az új pápa, a világűr felfedezése és a Boston Marathon... felkavaró érzés végignézni a videót.

Miután megnéztük a magyar nyelvű felirattal is ellátott videót, a Google a 100 legnépszerűbb keresést mutatja be egy képes tablóban - emeljünk ki ezek közül néhányat, a számunkra legfontosabb technológiai, informatikai vonatkozású kereső kifejezésekből: 8. a Samsung Galaxy S4, 11. az iOS7, 35. a GTA (Grand Theft Auto) kódok, 50. a Windows 8.1, 53. a Cube World, 55. a HTC One, 68. az iPad Air, 86. a Blackberry 10, 92. a Galaxy Note és 97. Edward Snowden.

Akit inkább a magyarok keresési szokásai érdekelnek, az érdekes videót kap az év top 5 keresőszavaiból - ahol megnézheti minden egyes napra, hogy mi érdekelte aznap a magyarokat. Nehéz ennyi adatból kiemelni valamit, de például 2013. október 16-án, a születésnapomon, Christian Louboutin volt az első helyen (úgyhogy most már kénytelen leszek rákeresni, hogy ki ő). Persze továbbra is meg lehet nézni "hagyományos", lista formátumban is a top kifejezéseket, amikre rákerestek a Google felhasználói. Ennek felfedezését azonban meghagynám az olvasóknak.

Végül, a Google lehetőséget ad arra, hogy megosszuk - természetesen a Google Plus segítségével - a számunkra legfontosabb 2013-as történetet, eseményt, pillanatot egy képben. El is gondolkodtam, hogy vajon számomra mi volt a legfontosabb esemény ebben az évben... 

Pintér Robesz

0 Tovább

HTPC – mozi a nappaliban

Mind nagyobb népszerűségre tesznek szert azok a célszámítógépek, amelyek helyettesítik és egyesítik a multimédiatartalmak tárolására, lejátszására, rögzítésére alkalmas eszközöket. Ez egy tipikus konvergens technológia, ami manapság hozzáférhető, közkeletű, beszerezhető vagy megépíthető – olvastam a 2013. év karácsonyi hajrájában egyik kedvenc informatikai hírportálomon: http://ipon.hu/hir/minimalista_silverstone_szamitogephaz_htpc_epitesehez/28034.

 

A HTPC mozaikszó a home theater PC szerkezetből alakult ki. A home theater pedig ’otthoni mozit’ jelent. A theater alapjelentése ’színház’, ám átvette a ’mozi’ jelentését is, mint ahogy mi is használjuk a filmszínház összetételt. A home theater ebben a szerkezetben tehát az ’otthoni mozi’, pontosabban ’otthoni filmszínház’ jelentést hordozza. A filmszínház ebben az esetben pedig névátvitel, tehát képi jelentés logikai összefüggés alapján. A HTPC alapvetően a mozit otthonunkba hozó technológiát jelenti, és a technológia itt az eredményt, az élményt jelenti.

Másképp közelíti meg a jelentés kifejezését a multimédia PC szerkezet, ami a tárolt, lejátszott, rögzített állományokra utal. Egyértelmű és világos mind a két kifejezés.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

A napokban jelent meg egy könyv az Eötvös Kiadónál, A világhálóba keveredett ember címmel, Veszelszki Ágnes szerkesztésében. A kötetben többen vallanak arról, hogy hogyan változtatta meg az internet az életüket, gondolkodásmódjukat. Az alábbiakban a kötethez való kedvcsináló gyanánt az a szöveg olvasható, amit jómagam írtam a blogposzt címében jelölt kérdésre. A kötetről itt lehet bővebben olvasni.

Sziámi ikrek

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

Minden egy lánnyal kezdődött. Ültem a pécsi (vagy a szegedi?) IC-n 1996-ban és egy velem egykorú aranyos egyetemista lánnyal csacsogtam, akinek már csak a becenevére emlékszem, Coffkának hívták. Az utazás vége felé megadta az e-mail címét – akkoriban még nagyon kevés mobiltelefon volt az országban, iWiW-et, Facebook-ot pedig még egyáltalán nem használhattunk, mivel még nem „találták fel” őket. Szóval az e-mail cím megadása remek kezdetnek ígérkezett. A bökkenő csak az volt, hogy nekem nem volt még e-mail címem, sőt, tulajdonképpen még életemben nem interneteztem. Így aztán egy barátom e-mail címét kezdtem el használni és terjedelmes, esszé méretű leveleket küldözgettem Coffkának, amikben a világ dolgairól locsogtam. Akkoriban még volt időm néhány sornál többet írni és volt is, aki elolvassa. Az ELTE Szociológiai Intézetében volt kitéve egy számítógép e-mailezésre, monokróm zöld monitorral, fölé a falra kiragasztva egy papír kábé 15 sor paranccsal, hogy hogyan jelentkezzünk be az „internetre”, aztán a Pine-ba (fapados levelezőprogram, régebben nagyon népszerű volt). Majdnem minden nap eltöltöttem jó 10-15 percet a géppel és leveleket írogattam.

Pár hét múlva megterhelő lett a barátom számára, hogy ugyanazt a mailboxot használjuk, így aztán kiderítettük, hogy hogyan lehetne nekem is saját e-mail címem: egy nyomtatott(!) formanyomtatvány kitöltésével igényelni kellett az ELTE BTK rendszergazdájától, aztán időről-időre személyesen érdeklődni, hogy készen van-e már (e-mail cím híján hogyan is értesítettek volna). Előre meg kellett adni két felhasználónevet is, hátha az első foglalt lenne. Így ragadt rajtam a Robesz becenév is mind a mai napig – azelőtt sosem használtam.

Aztán 1996 őszén végre internetezhettem is – mert az e-mailezést akkoriban még nem tartottam annak. A nem sokkal korábban induló Imágó magazin harmadik számába kellett volna cikket írnom a karaokéról. (Az egy másik történet, hogy végül az Imágó két szám után megszűnt, viszont a cikk elkészítése kapcsán elinduló eseménysorozatok révén lett belőlem később internet kutató, illetve a feleségemet is így ismertem meg.) Emlékszem, az első internetezéskor megilletődötten ültem az ELTE esztétika szak géptermében a csilivili PC-k között és bámultam a Netscape logóban folyamatosan lefelé hulló meteorokat, miközben arra vártam, hogy betöltsön az Altavista (akkoriban azzal gugliztak az emberek). A legelső keresésemkor beírtam, hogy karaoke – kézenfekvő volt, hiszen erről szerettem volna cikket írni. Körülbelül 400 ezer(!) találatot kaptam, javarészt karaoke CD-kről. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy jó dolog a keresés, de pontosítás, megfelelő, átgondolt keresési taktika nélkül esélye sincs az embernek. Ma már nem létezik az Altavista – a Yahoo oldalára mutat – és a karaoke szóra 208 millió találatot ad ki a Google. (Ha jobban belegondolunk nincs érdemi különbség a 400 ezer és a 208 millió között, tulajdonképpen egyiket sem képes senki sem átnézni és amint ezt belátja, szűkíteni fog a keresésen). Miután a karaoke szóval kudarcot vallottam – nem meglepő módon így nem találtam hasznos szakirodalmat – tettem egy próbát Erving Goffman nevével, ő volt az a szerző, akinek a szerepelméletét fel szerettem volna használni az elemzésben. Goffman-ra viszont nem volt érdemi találat, sőt, egyáltalán nem volt fent az interneten. Ma 408 ezer találatot dob ki rá a Google és az első tíz között megtaláljuk a Wikipédia szócikkét, az életrajzát, a könyveit, egyéb szövegeket, sőt még a „homlokzatóvás” kifejezést is, ami a magyar Wikipédián szerepel.

Tehát azt biztosan kijelenthetjük, hogy 1996 óta jelentősen megváltozott az internet. Ha nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem az én gondolkodásmódom változott meg, hanem az internet. Én már 1996-ban is azt vártam az internettől, hogy ott legyen rajta mindaz, amire szükségem van, hogy választ adjon a kérdéseimre. Persze ahogy az internet változott, egészen biztosan változtam én is és a gondolkodásmódom is. 1996-ban, amikor először interneteztem, 21 éves voltam, most 38 vagyok. Pár év és többet éltem internettel, mint nélküle. De vajon a gondolkodásom miben változott meg az elmúlt 17 évben és mekkora része írható az internet számlájára? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, nem tudom megmondani, hogy az internet hogyan változtatta meg a gondolkodásmódomat vagy az életemet. De az biztos, hogyha most egyik napról a másikra hirtelen eltűnne az információs szupersztráda, annak nagy hatása lenne az én életemre és a gondolkodásomra is.

Lássuk be ugyanakkor, hogy nagyon digitális bevándorlós kérdés az, hogy az internet hogyan változtatja meg a gondolkodásunkat. Mindez csak addig érdekes ugyanis, amíg volt internet előtt (i.e.). Sokak számára azonban nincs internet előtt – mint például a mostani hallgatóimnak, akik 1990-ben születtek és akkor kezdték az általános iskolát, amikor én Coffkával zötykölődtem a vonaton és elkezdtem internetezni. Számukra ez már történelem előtti (időszámításunk előtti, i.e.), így aztán valószínűleg nem is érdekes. A digitális bennszülöttek érthető okokból nem tudják megmondani, hogy hogyan hatott az internet a gondolkodásukra.

Persze ez így, ebben a formában azért egy kis csúsztatás. Mert az internet is folyamatosan és jelentősen változik. Így annak a gondolkodásra kifejtett hatása, ereje is átalakul, ami észrevehető. Kezdetben – a ’90-es években – elsősorban a portálok, híroldalak, fórumok és levelezőlisták világa volt a meghatározó az interneten. A webkettő forradalma és a Facebook, mint végtelen mennyiségű felhasználói időt elnyelni képes „internetes fekete lyuk” megjelenése csak újabb jelenség. Viszont így könnyen belátható, hogy azok életére is időről-időre másképpen hat a világháló, akik már az internettel együtt nőttek fel.

De ne térjünk el a tárgytól – azaz, hogy hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat. A legfontosabb szerintem, hogy az internet nem olyan, mint egy életre meghatározó olvasmány vagy egy halálközeli élmény, hanem folyamatosan velünk van, miközben állandóan változik maga is. Így a hatása is aprólékos és fokozatosan megy végbe, amit nagyon nehéz észrevenni. Viszont, ha valamit mégis muszáj kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a számomra leginkább szembeötlő változás – illetve, amiben a leginkább bizonyos vagyok – az, hogy másképpen írok ma, mint az internet előtt vagy akár csupán pár évvel ezelőtt. Olyan két-három éve kezdődött, hogyha egy új szöveget kezdek el írni, akkor nem lineárisan készítem el azt, hanem egyszerre 4-5 helyen írom a szöveget, egy kicsit itt, egy kicsit ott. Egyszerre gondolkodok az „elején” és a „végén”. Azért teszem ezeket az utóbbi szavakat idézőjelbe, mivel amikor a szöveget írom, még nem is biztos pontosan, hogy melyik rész pontosan hová kerül majd. Ha ezt le akarom fordítani a gondolkodás fogalmaira, akkor azt mondanám, hogy gyengül a linearitás, a sorrendiség hatása és egy régi kifejezéssel szólva, a hipertextualitás és a párhuzamosság felé mozdult el a gondolkodásom, még azokban az esetekben is, amikor a linearitásnak, sorrendiségnek kellene alárendelni azt.

1993-ban kezdtem el péntekenként böjtölni, amikor csak gyümölcsöt, zöldséget, olajos magvakat, néhány féle tejterméket (például yoghurtot), mézet eszem és többnyire vizet, száz százalékos gyümölcslevet és néha bort iszom. Amikor először meghallja ezt valaki – miután remek ötleteket ad, hogy melyik másik napra kellene átraknom a böjtöt – mindig felmerül a kérdés, hogy mi változott meg, amióta ezt csinálom. Őszintén, nem tudom, mert már nem emlékszem milyen volt előtte, mivel már a részemmé vált a dolog. Azt kell, hogy mondjam, így vagyok az internettel is. Már nem tudom, hogy milyen lenne nélküle élni és milyen lennék nélküle én, vagyis, hogy hogyan változtatta meg az életemet vagy a gondolkodásmódomat. Olyanok vagyunk, mint a sziámi ikrek, hozzám nőtt az internet. És szerintem jól van ez így. Szeretem az internetet.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek