Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Megjegyzések az év üzletéhez

A Google legutóbbi akvizíciójától hangos a technológia és gazdasági sajtó napok óta. Sokan egyetlen egy okot látnak a felvásárlás mögött, mégpedig a szabadalmi portfóliót. Ettől azonban szerintem sokkal összetettebb a dolog.

Hirtelen felindulásból történt a bevásárlás?

Sokak szerint a hiteles történet valahogy így zajlott:

Larry Page-nek elromlott a telefonja és odaszólt a titkárnőjének:
- Vegyetek nekem egy telefont. Motorolát.
Kisvártatva visszaérkezik a titkárnő és mondja, hogy megvan a Motorola.
- Melyik modellt vettétek meg?
- Modellt?!

A viccet félre téve, annyi bizonyos, hogy a vásárlás sürgető volt, de nem a perek miatt, hanem mert egy másik kérő is ácsingózott az arára. A források szerint többen is régóta tárgyaltak a cég megvásárlásáról. Az egyik kérő a Microsoft volt, amelyet csak a szabadalmi portfólió érdekelt a cégből, hogy megtorpedózhassa vele az Androidot. Mi tagadás szüksége is lenne rá, mert a Nokiával kötött egyezség ellenére nem muzsikál valami fényesen a cég mobil operációs rendszere a piacon.

Ez is közrejátszott abban, hogy a Google is tárgyalásokat kezdett a céggel, ami sokkal sikeresebb volt, hiszen itt a készülék gyártást is vitte a cég. A vételár sem lehetett mellékes, mert a 60%-os felár a részvényárfolyam felett, azt mutatja, hogy árverseny is volt. Az üzlet megköttetett és a gyártással együtt kb. 17.000 mobil telefonos szabadalom mellé, még 7.500 folyamatban levő szabadalom is volt a hozományban, ami a vezeték menetes rádiós kapcsolat egészét érinti.

A tárgyalások egyébként mindössze öt hétig tartottak közvetlenül az elnök vezérigazgatók között, alig néhány felső vezető bevonásával. A tárgyalásokba bevonták Andy Rubin-t is, aki az Android társalapítója volt. Ez erősíti azt a kommunikációt, amit Larry Page és a Google folytatott az akvizíció után, miszerint a cél egyértelműen az Android operációs rendszer helyzetének a megerősítése volt. A tárgyalások igaz gyorsan zajlottak, de nem valami hirtelen ötlettől vezérelve.

Lőnek az Androidra

Az Android operációs rendszer az okos telefonok és a táblagépek piacán is nagyon fontos. A mobil készülékek piacán az úttörőt befogták a versenytársak a nyílt rendszerrel és a trendek azt mutatják, hogy a táblagépek piacán is hasonló dolog fog történni. Nem véletlen, hogy az ellenérdekeltek minden lehetséges módon igyekeznek lassítani a folyamatot. Ezek a támadások ugyan minden esetben egy konkrét cég ellen irányulnak, de tulajdonképpen az egész OHA (open handset alliance) elleni támadásként lehet értékelni. Ebbe a szövetségbe tartozik a Google mellett, a HTC, LG, Samsung, Sony Ericsson, Acer, Asus és természetesen a Motorola (egyébként jelenleg több, mint 80 taggal). Egyébként pont ezek azok cégek amelyek szálkák mint a Apple, mind a Microsoft és új szövetségese a Nokia szemében is. Az OHA sikere leginkább az Applenek és a Nokiának fáj a legjobban, a Microsoftnak ez "csak" azt jelenti, hogy a mobil operációs rendszere nem fog úgy növekedni, ahogy azt szeretné.

Az Android mellett elkötelezett többi gyártó, nem véletlenül üdvözölte a megállapodást, hiszen ezzel egy nagyon tőkeerős cég, nagyon komoly szabadalmi portfólióval tudja támogatni a szövetség tagjait, ami jelenlegi szabadalmi perek és viszontkeresetek mellett létfontosságúak. Maga a szabadalmi rendszer a jelenlegi formájában egyébként már rég megérett egy komplett felülvizsgálatra és átalakításra, ám amíg ez nem történik meg (nem fog egyhamar), addig szükség van olyan fegyverek beszerzésére amivel a támadásokat vissza lehet verni.

Mi lesz a gyártással?

Érdekes és nem mellékes kérdés, hogy mi lesz majd a gyártással. A Google a tervek szerint különálló entitásként kezeli a most megvásárolt céget, megtartva a márkanevet és a cég eredeti profilját. Nem ritka, hogy cégek ilyen módon vásárolnak meg egy másikat. Leginkább az autóiparban látunk hasonlókat, de a háztartási- és szerszámgépek vagy a vegyipar piacán sem ritka ez a fajta felvásárlás. Extrém esetben az is elképzelhető, hogy a K+F megmarad a Motorolánál, míg a gyártás egy részét akár kiszervezhetik valamelyik OHA partnerhez, amihez jó helyzetben van a HTC és az Asus is, amelyik rendelkezik ilyen szerződéses elektronikai gyártó tapasztalattal és kapacitással. Egy ilyen szcenárió ugyan nem elképzelhetetlen, de a megvalósítása akár éveket is igénybe vehet. A piacon ettől függetlenül még versenyezhetnek egymással a vevőkért a márkák és fognak is, ahogy ezt más iparágakban is látjuk.

Még mit várhatunk?

A Motorola Mobility üzletága nem csak telefonokat gyárt, de egyéb háztartási berendezéseket is gyárt. Többek között kábeltévéhez set-top-box-okat, amiből a legnagyobb vevő a Time Warner. A technológiai know-how és a piaci ismeret tehát adott ahhoz is, hogy a sokadszorra sikertelen Google TV új startot vehessen. Az általam csodált és mára piacvezető Netflix-et ugyan nem fogja egyhamar megszorongatni, de nem is lehetetlen, hogy esetleg erős másodiknak berobbanjon a Google TV, ezt a piacot is megkavarva. Ez persze csak spekuláció a részemről de ha végignézünk a két cég portfólióján, ez egy felettébb valószínű forgatókönyv lehet, de jelenleg semmiféle prioritást nem élvez a perek árnyékában.

Egy éve az volt a benyomásom, hogy a Google kicsit megült a babérjain és belassult mindenféle szempontból. Most ezt a nézetemet felül kell, hogy vizsgáljam. Üzletileg nagyon érdekes időszak kezdődik a cég életében. Ha Larry Page számítása bejön, akkor a mennybe mehet, ha nem akkor a befektetők büntetni fognak, amit a részvényárfolyamok fognak leginkább tükrözni.

0 Tovább

Betörés a NATO rendszereibe?

Amikor 10-15 évvel ezelőtt elkezdtünk ismerkedni az informatikai biztonság fogalmával, akkor azt gondoltuk, hogy a katonai rendszerekbe, pl. a NATO-hoz betörni biztosan nem lehet, mert erre nagyon odafigyelnek a szakértőik. Ehhez képest, biztonsági szakértőnk, Keleti Arthur arról számol be, hogy egy Anonymus nevű csoport bejárkál a NATO adatbázisaiba…

Keleti Arthur: Úgy tűnik, hogy bizonyos célok érdekében bizonyos emberek nagyon ügyesen és okosan megszervezik a hackerek tevékenységét. A NATO-sztori úgy kezdődött, hogy ez a szervezet felismerte a problémát, és június eleje környékén kiadott egy információs riportot, amelyben sok mindenről szó volt, név szerint az Anonymus csoportról is. Velük kapcsolatban azt jegyezte meg a riport, hogy ezekkel a srácokkal még komoly baj lesz, de hát egyszer mindenkit utolér a végzete és aki betör valahova, az mindenképpen bűnhődni fog… Pontosan az történt, hogy kb. 15 nappal ezután fel is törték a NATO egyik e-könyvesboltját, ahol a NATO által kiadott könyveket forgalmaztak. Elloptak innen adatokat, s egyszercsak bejelentette az Anonymus csoport (2-3 héttel ezelőtt), hogy betörtek a NATO nagyobb rendszereibe is, ahol egy adatbázist törnek fel. Na most, nem biztos, hogy mindenki észreveszi a jelen időt. Mondjuk úgy, hogy a pofátlanságnak arra a szintjére értünk el, amikor a hackercsoport már a hackelés közben bejelenti, hogy ő most csinálja és máris itt vannak az első adatok. Közzé is tettek egy oldalt, ahol megjelent a felirat: „NATO restricted” vagyis a NATO által titkosnak minősített információ. Közölték, hogy nem hozzák még nyilvánosságra az eddig kiszedett információkat, mert „ez egy felelőtlen viselkedés lenne”. Ezen nagyon meglepődtem, mert mióta gondolkodnak ők azon, hogy ez egy felelősségteljes dolog-e, amit csinálnak? Azt mondták, hogy azért lenne felelőtlenség, mert ők úgy gondolják, hogy az adatok megfelelő nyilvánosságra hozatala fontos ahhoz, hogy a különböző politikai irányokat milyen módon befolyásolják. És ez viszont már nagyon ijesztő, mert ez egyértelműen azt jelzi, hogy elérték a szervezettségnek azt a szintjét, amikor ennél sokkal komolyabb helyekre is be tudnak törni és nagyon komoly információkat tudnak megszerezni és azokat szivárogtatni tudják, amivel egyértelmű politikai szándékaik vannak… Persze, erre sok reakció érkezett. Nagyon érdekes, hogy közvetlenül e kiszivárogtatás előtt tartóztattak le tizenhat Anonymus csoporttagot, ami egy másik vetületét jeleníti meg a problémának. Mégpedig azt, hogy hasonlóan, mint egy terrorista sejt szervezetnél, úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel nem lehet néhány ember letartóztatásával a dolgot megszüntetni. Úgyhogy mi biztonsági szakemberek őszintén szólva egyre jobban aggódunk e jelenség miatt, mert a szervezett, profi, fiatal, egyszóval motivált csapatok, akiknek még valahogy a felelősségtudata nem épült ki eléggé, illetve mondjuk úgy, hogy az oktatási rendszereinkben egyelőre még nem készültünk fel arra, hogy az ő tudásukat valamilyen formában orientáljuk. Ezek az emberek rendkívül veszélyesek.

Szilágyi Árpád: Nyugtass meg bennünket és hallgatóinkat, hogy a NATO különböző fegyverzeteihez, rakétáihoz, ágyúihoz nem lehet hozzáférni ilyen módon.

Keleti Arthur: Ezzel kapcsolatban én senkit nem tudok megnyugtatni. Arról, mint biztonsági szakember egyszerűen nem nyilatkozhatok, hogy egy adatbázishoz nem lehet hozzáférni. Az elmúlt években bárki ilyet mondott, azt garantáltan megcáfolták, úgyhogy én nem is merem kimondani. De azt azért mellé tenném, hogy nyilván különböző szintek vannak. Az a szint, amit elért ez a csapat, egy nagyon alacsony biztonsági szint. Tehát azért oda eljutni, amit te is említettél, nagyon sok energiába telik, de nem lehetetlen és olyan szervezettséggel, meg olyan képességekkel, amikkel a srácok rendelkeznek, előbb-utóbb bekövetkezhet.

Szilágyi Árpád


0 Tovább

Divatok és nevek a számítógéptípusok között

Hagyományosan az egyik leggyakrabban használt számítástechnikai kifejezés a PC (personal computer 'személyi számítógép') volt, amellyel a laikus felhasználók az otthoni, illetve a kis irodai mikroszámítógépeket nevezték meg. Manapság viszont már ez is változóban van, hisz az Apple gépei és legújabban a táblagépek is egyre gyakoribbak. Azt is vegyük észre, hogy a 21. század mikroszámítógépei egyre mobilabbak, ezért könnyen magunkkal vihetjük őket, így könnyen divattermékké válhatnak. Ennek pedig van nyelvi vonatkozása is, hiszen a számítógéptípusok nevei közül néhány már divatkifejezéssé vált.

A mikroszámítógépeknek hagyományosan két főbb típusa terjedt el, és így ezeket használtuk gyakran az informatikai nyelvben: a PC és a Macintosh, ez utóbbit szokták röviden Mac formában is használni. Ám a 21. század első évtizedében fokozatosan elterjedtek az ultramobil eszközök, és ezek között is elsősorban a netbookok és a táblagépek.

 

Image: Arvind Balaraman / FreeDigitalPhotos.net

 

Meg kell jegyezni, hogy korábban a PC-t használták a Macintoshra is, sőt a Commodore, a Sinclair és más mikroszámítógépekre is, de a kategóriamegnevezésből a PC egyre inkább az úgynevezett 'IBM-kompatibilis számítógép' szinonimájává vált. Olyannyira igaz ez, hogy a 2000-es években is sok esetben a PC-kategória részének tekintik a Macintosh-gépeket, pedig ezek már egyértelműen külön kategóriát alkotnak. A PC betűszó követi az angolos, csupa nagybetűs írásmódot, míg a Mac egy tulajdonnév (a Macintosh) rövidítése, így csak a kezdőbetűje nagy.

Érdemes összefoglalni az otthoni használatra szánt számítógép-kategóriák típusait. A sort az IBM PC nyitja, 1981-ben kezdték el gyártani, ezek voltaképpen asztali (desktop) gépek voltak. Röviddel ezután, 1984-ben jelentek meg a piacon a szintén személyi (tehát nem ipari, kutatási) használatra szánt Macintosh gépek. Ezek a gépek tehát alapvető kategóriát alkottak, így a megnevezésük is népszerű, divatkifejezéssé vált. Ma már senki nem keveri össze a PC-t és a Macintosht, mert ez utóbbiak nagyon népszerűvé váltak.

 

Image: Idea go / FreeDigitalPhotos.net

 

A hordozható számítógépek koncepciója ugyan már az 1970-es években megszületett, ám csak az 1980-as években jelentek meg a mai laptopokhoz hasonló eszközök, de a hétköznapi használatban csak az 1990-es évektől terjedtek el, szintúgy a 2000-es évekre már a laptop szinonimájává váló notebookok. Kisméretű, zsebben, tenyérben elférő gépek, a palm PC-k, a palmtopok, illetve a handheld PC kategóriáját 1989-ben indították útjára, és a hasonló kategóriájú zsebgépet, a PDA-t (personal digital assistant) 1992 januárjában dobta piacra az Apple. Az utóbbiak viszont már kezdenek véglegesen eltűnni a közhasználatból, így a szókincsben is a háttérbe szorultak.

 

Image: Nutdanai Apikhomboonwaroot / FreeDigitalPhotos.net

 

A szintén hordozható, jó multimédiás képességű, kihajtható kijelzőjű, kézírást is felismerő tábla PC (angolul tablet PC) koncepcióját 2001-ben jelentette be a Microsoft, és a 2010-es év februárjának a nagy újdonsága az Apple iPad-je ezt a kategóriát újította meg. Különösen érdekes nyelvhasználati zavar tapasztalható a táblagépek megnevezésében, mert nem ritka, hogy ezeket az eszközöket tábla PC-nek nevezik, ám tudhatjuk, hogy a 2010. évtől kezdve gombamód szaporodó táblagépek már nem a Microsoft-féle tábla PC kategóriájába tartoznak, hanem inkább az Apple táblagépének a kategóriájába, így pontosabb a táblagép elnevezés.

2006 februárjában jelent meg és nagy ütemben fejlődött az új PC-kategória, az UMPC (ultra mobile PC), amely voltaképpen a laptop és a PDA, palm PC közötti kategória, amely kiemelkedő internetezési képességekkel, és kis méreteivel hozott újdonságot. Az UMPC kategóriájában számos alváltozat jelent meg a 2007-es, 2008-as években: az összefoglaló kategórianévként használatos MID (mobile internet device) és a netbook kategória (amelynek a legendás, divatteremtő modellje a 2007-ben debütált ASUS-féle EeePC). A netbookok népszerűségének köszönhetően fejlesztették ki 2008-ra a hagyományos desktop gépek és a netbookok képességeit ötvöző nettop kategóriát. Ám mindezek közül is a netbook lett a legnépszerűbb divatkifejezés, de ahogy a 2011. év trendjeit megfigyelhetjük, a netbookok szerepét folyamatosan kezdik átvenni a táblagépek, így a netbook kifejezés is egyre inkább háttérbe szorul, az aktuális trendet a táblagép kifejezés vezeti 2011 nyarán.

 

Bódi Zoltán

0 Tovább

Komputeralkatrész-művész

Érdekes fotósorozatra bukkantam a Techweb oldalán. Olyan műalkotásokat láthatunk, amely kizárólag számítógép alkatrészekből készültek. Sajnos arról nem találtam információt, hogy ezek unatkozó rendszergazdák bütykölésének eredményei, vagy művészek kerestek új platformot maguknak. De érdemes végignézni a képeket, bár némely alkotás egyszerű, mások komoly művészi értékkel bírnak, de hátha nekünk is kedvet csinálnak az alkotáshoz.

 

Tücsi, a Galaktikus

0 Tovább

Generációs törések a hordozható kütyük terjedésében

A nagypapának e-olvasója van, a fiának táblaPC-je, az unokájának pedig okostelefonja. Hihetetlen? Az amerikai adatok egyre inkább azt mutatják, hogy a legújabb hordozható infokommunikációs kütyük generációs törések mentén terjednek.

Azt eddig is tudtuk, hogy az eltérő korosztályok más-más módon viszonyulnak az egyes kommunikációs eszközökhöz, médiumokhoz. Például a tájékozódást, hírfogyasztást tekintve az idősebb generációk jellemzően inkább preferálják az újságokat, a középkorúak hírmédiája a televízió, a legfiatalabbak viszont már elsősorban az interneten tájékozódnak. Az azonban újabb trend, hogy ez a generációs törés a hordozható mobil eszközöknél is megjelent – legalábbis az Egyesült Államokban.

Az Affinity Research felmérése szerint a baby boomer generáció tagjainak (akik a második világháború utáni demográfiai robbanás idején születtek) az átlagnál 19%-kal nagyobb valószínűséggel van elektronikus könyvolvasója. Ugyanakkor az X-generációnak (a ’60-as évek végétől a ’80-as évek legelejéig születettek) az átlagnál 16%-kal nagyobb valószínűséggel van táblaPC-jük. Végül a milleniumi korosztály (az X-generáció utáni generáció) az átlagnál 28%-kal nagyobb valószínűséggel birtokol okostelefont.

Persze ez nem azt jelenti, hogy az adott eszközzel csak az arra nyitott generáció rendelkezik, hanem, hogy a körükben az átlagoshoz képest felülreprezentáltak az adott készülék használói, mivel nyitottabbak az adott kütyüre. Ha tehát ezeket az eredményeket leegyszerűsítjük, akkor azt kapjuk, hogy a 60 évesek a XXI-ik században is könyvet szeretnek olvasni, a 40-esek kanapészörfölnek a táblaPC-jükön és fogyasztják nem alkotják a tartalmat, míg a huszonévesek mindig és mindenhol az okostelefonjukat nyomogatják.

Vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Azt hiszem nagyon meg lennénk lepve, ha az e-könyvolvasó tulajdonosok között felülreprezentáltak lennének a 60 felettiek, a táblaPC tulajdonosok leginkább jólszituált negyvenesek lennének és csak a húszéveseké lenne az okostelefónia. Magyarországon egyébként is csak az okostelefon piac létezik, a könyvolvasók és a táblaPC-k elterjedése még igencsak gyerekcipőben jár.

Pintér Robesz

 

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek