Netidők Blogtársaság

Tegye fel a kezét, aki rendelt már valamit az interneten! Lássuk csak: százból nagyjából hetvenen. És ki az, aki hideg élelmiszert vásárolt már a neten? Senki? Na jó, azért három kezet mintha látnék…

Valószínűleg a fenti jelenet játszódna le, ha véletlenszerűen összeválogatnánk száz netezőt, és feltennénk nekik ezeket a kérdéseket. Ugyanis míg a felnőtt internetezők 72 százaléka legalább egyszer rendelt már valamilyen terméket, szolgáltatást a világhálón keresztül, addig azok aránya, akik hideg élelmiszert (figyelem, nem melegételt!) vásároltak már ilyen módon, nem éri el a 3 százalékot; az elmúlt egy évben pedig csupán 1 százalékuk (vagyis kevesebb mint 40 ezer felnőtt) rendelt élelmiszert online módon.

Azt, hogy az online élelmiszervásárlás ennyire népszerűtlen a hazai internetezők körében, szokták a szűkös kínálattal is magyarázni. Ugyanis ma még nagyon kevés bolt kínál élelmiszert az interneten, a nagy hipermarketláncok nem rendelkeznek magyar webáruházzal, és a kisebb láncok sem a teljes kínálatukkal jelennek meg a neten. Kérdés azonban, hogy csak ebben keresendő-e az érdeklődés hiánya.  Vajon ha kedvenc üzleteink egyszer csak megjelennének a neten, akkor varázsütésre megnőne-e a kereslet is; vagy esetleg vannak további olyan tényezők, amelyek gátat szabnak az online élelmiszervásárlás terjedésének? Ezeket a kérdéseket vizsgálta az NRC egyik legutóbbi felmérése, amelyet azon netpolgárok körében végeztek el, akik szoktak saját maguk vagy háztartásuk számára élelmiszert vásárolni.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az élelmiszer bizony korántsem olyan egyszerű termék az online értékesítés szempontjából, mint amilyennek első látásra tűnik. Bár kedvenc szalámink vagy tejfölünk kiválasztása és megrendelése egy webáruházból kockázatmentes műveletnek tűnik, ezeknél a termékeknél a kézzelfoghatóság hiánya sokkal erősebb korlátként jelenik meg a vásárlók fejében, mint más árucikkek esetében. A kulcsszó a bizalom, illetve a bizalom hiánya: a magyar internetezők jelentős része ugyanis meg van róla győződve, hogy az online élelmiszeráruházak nem a legfrissebb portékát szállítják ki a vevőknek, így nem csoda, hogy a netes élelmiszervásárlás egyik legfontosabb hátrányának is azt érzik, hogy nincs lehetőségük ellenőrizni a termékek lejárati idejét.

Az, hogy eddig még kevesen próbálták ki a netes élelmiszervásárlást, és mindössze minden tizedik netpolgár tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben él ezzel a lehetőséggel, azt mutatja, hogy az elsősorban a bizalomból fakadó hátrányok alaposan felülírják az előnyöket. Merthogy természetesen előnyei is vannak annak, ha valaki online boltból szerzi be az élelmiszert. Elsősorban a kényelem: a cipekedést kiküszöbölő házhozszállítás vagy a sorbanállás elkerülése.

Azért persze a kiinduló állításunk is igaz: a szűkös kínálat is felelős azért, hogy ma még kevesen nyitottak az online élelmiszervásárlásra. Ha kedvenc élelmiszerboltja teljes árukínálatával megjelenne az interneten, már a netezők több mint negyede lenne nyitott arra, hogy webáruházból szerezze be az élelmiszert. Az előnyöket (házhozszállítás) és a hátrányokat (a frissességgel kapcsolatos kétségek) egybevetve nem meglepő, hogy az online rendelés elsősorban a nagybevásárlást vagy annak egy részét válthatja ki, és az olyan tartós, nagy mennyiségben vásárolható élelmiszerek lehetnek az e-kereskedelem slágerei, mint a szárazáru (só, cukor, liszt, tészták stb.), a konzervek vagy az ásványvíz. Az internetezők leginkább ilyen termékeket lennének hajlandóak interneten vásárolni; a tejtermékeket vagy mindennapi kenyerüket virtuális kosár helyett továbbra is inkább egy valódi bevásárlókosárba pakolnák be.

Kurucz Imre

Május végén új szabályozás lép életbe az Európai Unióban az internetes cookie (süti) használata kapcsán. Hasonló lépésre készülődnek a tengerentúlon is, ahol nemrégiben terjesztettek elő törvényt a témában. De mindezeken túl a webes technológiák közé is be kívánják illeszteni a cookiek újfajta kezelhetőségét. A lépésekkel azt szeretnék elérni, hogy a felhasználók jobban védhessék személyes adataikat az interneten. Mindez azonban gyökeresen megváltoztathatja a böngészést és nem mellékesen hatással van az erre épülő iparágak működésére, üzleti modelljeik fenntarthatóságára, így végeredményben akár az ingyenes internet végét is jelenthetik.

Az, hogy ki figyelheti meg az internetes tevékenységünket, persze eredendően rajtunk, internetezőkön kellene, hogy múljon. Az internetes cookie a meglátogatott weboldalak által a felhasználó gépén elhelyezett adatcsomag, amelynek célja, hogy legközelebb már felismerhesse az oldal a látogatót, így egyszerűbb, személyre szabottabb legyen annak kiszolgálása. Az internetes sütik célja tehát elvileg az, hogy kényelmesebbé, hatékonyabbá tegyék a böngészést. Előfordul azonban, hogy a felhasználók megkérdezése és tudta nélkül egyéb célokra is felhasználják, például célzott hirdetésekhez gyűjtenek vele információkat. Az új szabályozás és technológiai megoldás lényege, hogy megtilthassák a felhasználók a velük kapcsolatos cookiek kezelését, ráadásul Európában egyenesen kötelező lesz előzetes engedélyt kérni a felhasználótól, mielőtt cookie települhet a gépére (jelenleg vita folyik arról, hogy a már elfogadott elvet hogyan lehet az egyes nemzeti jogrendszerekbe beilleszteni és a gyakorlatban kivitelezni).

A cél természetesen támogatandó és nemes. Mi akkor a bajom vele? A dolog kivitelezhetősége és nem szándékolt következményei. A cookiek célzott szolgáltatásokat tesznek lehetővé, illetve kényelmesebbé teszik a böngészést, jelenleg szinte teljesen észrevétlenül. Ha az embereket folyamatosan arra késztetjük, hogy a sütik elfogadását engedélyezzék (például felugró ablakokban), akkor az rontja az internetezés élményét, miközben egyáltalán nem garantálja a kívánt cél elérését (személyes adataikat tekintve tudatosabbak legyenek az internetezők, legyen lehetőségük megválasztani, hogy kinek mit engedélyeznek ezen a téren). Különböző, az internetre épülő iparágak (mint például a reklámozás – vagy a piackutatás, amiben én is dolgozom) félelmei szerint a törvényeknek megfelelő megoldások és a felhasználók jelenlegi járatlansága (mondhatjuk tudatlansága), nemtörődömsége oda vezethet, hogy a böngészőbe beépülő automatikus megoldások, mások által meghatározott alap beállítások fogják meghatározni azt, hogy a laikusok többsége hogyan fogja kezelni a jövőben az internetes sütiket. Mindez pedig oda vezethet, hogy az internetes reklámok kevésbé lesznek célozhatók vagy a kutatások kivitelezhetők, adataik megbízhatóak és relevánsak, mivel a felhasználók tömegesen tilthatják meg az ehhez szükséges cookiek települését.

Persze mondhatja az egyszeri felhasználó, hogy ez nem az ő baja. Csakhogy az ingyenes internetnek elválaszthatatlan része a célzott reklám, sok esetben ez teszi lehetővé a tartalom ingyenességét, e nélkül nem lenne ugyanolyan az internet. Tehát az új szabályozás feletti aggodalom nem csupán néhány, az internetezőkön „élősködő”, amúgy megtűrt rossznak tekintett iparág lobbistáinak nyavalygása. Ha az amúgy nemesnek tekinthető cél (rendelkezhessünk az adataink felett az interneten) kivitelezése felemásra sikeredik, annak hosszú távon lehetnek kihatásai az internet működésére, mivel a reklám alapú üzleti modell alapjait kérdőjelezhetik meg. Magyarul nem lesz (annyi) pénz a reklámokból a felhasználóknak nyújtott ingyenes tartalmakra és internetes szolgáltatásokra. A felhasználók az adataik (és a reklámra irányuló figyelmük) helyett kénytelenek lesznek a saját pénzükkel is fizetni. Az új szabályozásokhoz kapcsolódóan tehát olyan megoldásokra volna szükség, ahol az adatok feletti rendelkezés és az internet jelenlegi üzleti alapjai megférnek egymás mellett.

Pintér Robesz

Ha tudod, mit takar a közösségi vásárlás fogalma, akkor bizony kisebbségben vagy – a netezők 57 százaléka ugyanis nem tudja, mit jelent, sőt 29 százalékuk még csak nem is hallotta a kifejezést.

Pedig a közösségi vásárlás már nem annyira újkeletű dolog: tavaly ősszel nálunk is elindultak az első, erre szakosodott weboldalak, és azóta jónéhány cikket is olvashattunk a témában. A dolog lényege, hogy az internetezők kedvezményes áron vásárolhatnak kuponokat bizonyos termékekre, szolgáltatásokra, amennyiben megfelelő számú érdeklődő jelentkezik az akcióra. Egyfajta csoportos kedvezmény eléréséről van tehát szó, amihez mindössze regisztrálni kell a közösségi vásárlás lehetőségét kínáló honlapok valamelyikén, és ha minket érdeklő ajánlattal találkozunk, akkor megvásárolhatjuk a terméket vagy szolgáltatást. A kedvezmény – és ezzel együtt a vásárlás – akkor realizálódik, ha a megadott idő alatt összejön a megfelelő számú vásárló. A közösségi jelző tehát kissé megtévesztő – az akciót igénybe vevőknek nem kell ismerniük egymást, és természetesen a megvásárolt szolgáltatást sem kell közösen igénybe venniük.

Merthogy a közösségi vásárlások célpontjában – ma még – elsősorban szolgáltatások állnak: éttermi fogyasztás, szabadidős- és sportprogramok, egészségügyi és szépségápolási szolgáltatások vehetők kedvezményesen igénybe.

Az NRC friss – az elmúlt héten végzett – felmérése szerint a hazai internetezők egynegyede regisztrált már valamelyik közösségi vásárló oldalon, de eddig csak kevesebb mint 6 százalékuk próbálta ki az internetes vásárlást. Rendszeres közösségi vásárlóknak azonban közülük is csak egy kisebb szegmenst tekinthetünk, ötnél többször ugyanis csupán egynegyedük vett igénybe valamilyen kedvezményt, míg ugyanennyien vannak, akik eddig mindössze egy alkalommal vásároltak valamelyik közösségi vásárló oldalon.

A kifejezetten közösségi vásárlásra szakosodott weboldalak közül a Kupon Világ és Bónusz Brigád a legismertebb: előbbit az internetezők közel 40 százaléka, utóbbit csaknem egyharmada ismeri, a közösségi vásárlást kipróbálók körében pedig mindkét oldalt közel 90 százalék ismeri. Az ismertebb oldalak közé tartozik még a Citibrands, a Napi Tipp és a Tsoonami is, ugyanakkor a hazai piac egyik úttörője, a Veddvelem.hu a kutatás eredményei szerint kevésbé van benne a köztudatban.

Természetesen az egyes oldalakat használók száma összhangban van az ismertségükkel. Legtöbben a Bónusz Brigádon és a Kupon Világon regisztráltak, és a vásárlók száma is ezeken az oldalakon a legmagasabb. Azt egyébként egyelőre nem mondhatjuk, hogy a hazai közösségi vásárlók a lehető legtöbb helyre beregisztrálva vadásszák a kedvezményeket, közel 50 százalékuk ugyanis csak egy vagy két oldalnak regisztrált tagja, kétharmaduk pedig csupán egyetlen oldalon próbálta ki eddig a közösségi vásárlást – annak ellenére, hogy ma már tucatnyi ilyen honlap csalogatja csoportos akciókkal a hazai internetezőket.

Pedig az igazi akcióvadászoknak érdemes több lábon állniuk, hiszen az akciók nyomonkövetése nem igényel különösebb aktivitást – e-mailen, de akár közösségi oldalakon keresztül is kaphatnak értesítést az aktuális ajánlatokról. Előbbi megoldás igen jellemző, utóbbi már kevésbé: e-mailből a vásárlók 90, közösségi szájtról egyharmaduk szokott tájékozódni. A vásárlók egy kis részére ugyanakkor az is jellemző, hogy barátaiktól, ismerőseiktől értesülnek az akciókról, esetükben tehát valóban van valamilyen közösségi jellege a csoportos kedvezmény elérésének.

És hogy mit vásárolnak a közösségi vásárlásra szakosodott honlapokon? Legtöbben éttermi fogyasztást és szépségápolási szolgáltatást vettek igénybe kedvezményesen. Előbbire 60, utóbbira 38 százalékuk vásárolt kupont, de a közösségi vásárlók több mint egynegyede vett igénybe kedvezményesen valamilyen sport- vagy szabadidőszolgáltatást (például mozijegyet) is.

A megkérdezettek többsége úgy véli, a közösségi vásárlás hatására az ember hajlamos kipróbálni új termékeket, szolgáltatásokat, és akár olyat is megvenni, amit amúgy nem állt szándékában. Általános vélemény ugyanakkor, hogy a közösségi vásárlás jó lehetőség a spórolásra – több mint 90 százalék ért egyet ezzel az állítással annak ellenére, hogy csak minden ötödik vásárló érzi úgy, hogy valóban sikerült pénzt megtakarítania. Ennél többen vannak viszont azok, akik saját bevallásuk szerint is többet költenek szolgáltatásokra, amióta kipróbálták a közösségi vásárlást.

Kurucz Imre

Vajon lenne különbség a foci drukkerek, a tévé sorozat rajongók és a forma1 lelkes követői között a közösségi oldalak használatát és saját társadalmi hálózatuk erejét tekintve? Egy különös internetes kutatás akár erre is fényt deríthetne.

Tegnap lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy vajon miről írjak ezen a héten a blogon. Mivel múlt alkalommal szemrehányást kaptam, hogy csak valaki más angol nyelvű blogbejegyzését összegeztem magyarul (amit egyébként nem is titkoltam), valami eredeti tartalomban gondolkodtam. Végül – bármilyen meglepő – reggelre, közvetlenül óra csörgés előtt, megálmodtam a választ. Az álmom a következő volt: Manuel Castells (az egyik leghíresebb információs társadalom és internet kutató) és munkatársai olyan kutatást végeztek a weben, amely során üzeneteket küldtek ki egyes közösségi oldal felhasználók nevében, feltörve azok közösségi oldalon lévő profilját, majd összegezték, hogy az egyes csoportokba tartozó emberek hány pozitív visszajelzést kaptak az adott üzenetre. A foci drukkerek például 9%-ot, a tévézők 42%-ot – a többi számra már sajnos nem emlékszem.

Már az álmomban sem tetszett azonban, hogy kutatási célból közösségi oldalon lévő profilokat törjünk fel, mivel ez illegális – és nem hiszem, hogy aki épeszű, publikálna ilyen felmérést. A kutatási ötlet azonban szerintem használható (bár én elfogult vagyok, hiszen én álmodtam meg). Az elképzelés kis módosításával arra kaphatnánk választ, hogy az olyan jellemzőknek, mint a foci drukkerség vagy a tévésorozat rajongás van-e valami hatása a társadalmi hálózatunk alakulására, kapcsolataink kétirányúságára, aktivitására. Ugyanis lehetne úgy változtatni a kutatás felépítésén, hogy az legális is legyen és eredményeket is hozhasson. A Facebook esetében például a csoport oldalak kilistázzák a tagokat: a tagok közül véletlenszerűen válasszunk ki egy mintára valót, jelöljük őket ismerősnek, hogy visszajelölés után láthassuk a bejegyzéseiket (nem mellesleg, kutatás etikai és adatvédelmi szempontból is fontos, hogy a kutatás tényéről az érintetteket előre értesítsük). Azok között, akik visszajelöltek nézzük meg a saját oldalukon közzétett aktivitásokat, az arra adott reakciókat. Végül egy sablon üzenetet tegyünk közzé az oldalukon és figyeljük a hozzászólások számát, tartalmát.

Milyen következtetéseket lehetne ebből levonni? A teljesség igénye nélkül:

• egyik vagy másik csoport tagjai jelölnek-e inkább vissza egy ismeretlent? (Ha kétségeink vannak, hogy a visszajelölésre hatással van a jelölő profilja, bonyolítsuk meg a dolgot és hozzunk létre többféle profilt.)
• hasonlítsuk össze azokat, akik visszajelöltek: melyik csoportba tartozóknak van átlagosan több ismerőse, több üzenete, több visszajelzése a bejegyzéseikre (pl. több like-ja)?
• hol reagáltak pozitívabban a mi általunk feltett üzenetre?

A kutatási dizájn több ponton is „megbolondítható”, hogy még profibb legyen és kontrollálni tudjuk az egyes változók hatását. Például több vizsgálati profilt hozhatunk létre, több fajta rajongói csoportot vizsgálhatunk, osztályozhatjuk az alanyok üzeneteit, a reakciókat, végül az általunk megfogalmazott üzenet is lehet támogató, semleges vagy kritikus stb.

Azt hiszem a módszertan még közel sem tökéletes, de el tudnám képzelni, hogy kísérleti jelleggel ilyen kutatás folyjon, ami során finomítható volna. Első megérzésre a kutatás sikere nagy mértékben azon múlik, hogy a vizsgált tényezők (pl. csoport tagság) hatását el tudjuk-e megfelelően különíteni más hatásoktól (pl. életkor, nem stb.). Mindenesetre indulásképpen el tudnék képzelni néhány szakdolgozatot a témában (és szakdolgozót, aki kivitelezi "kicsiben" a kutatást), aztán, ha a módszer kellően kifinomult, akár felvételt nyerhetne a hálózatkutatás széles módszertani repertoárjába is.

Pintér Robesz

A cég közleményében kicsit elbújtak az érdekes számok: csak a mondat eleje az, hogy az Ericsson 150 fővel bővíti a budapesti kutató-fejlesztő központjának létszámát. A másik fele ugyanis az, hogy – dacára a mindenféle válságoknak – az elmúlt két évben is 400 mérnökkel bővítették az állományt! Vagyis ha ezentúl 1150 mérnök dolgozik a jövő távközlési technológiáin, akkor három éve még 600-an voltak, tehát ez idő alatt közel kétszeresére nőtt a központ. Tizenöt éve létezik a központ és az utolsó három évben gyorsul fel a létszámbővítés – vajon mi következik ebből?

A sajtóanyag szerint így országunk legnagyobb K+F központja jön létre, ez azért ebben az időszakban nem kis dolog ám. Sőt, ha kicsit a számok mögé nézünk, akkor jobban fogjuk érzékelni, mi is a jelentősége ennek a hírnek. Két adalékot is szeretnék elmesélni mindehhez. Az egyik az, hogy amikor jó tíz évvel ezelőtt meglátogathattam a svéd távközlés-technológiai cég óbudai bázisát, akkor a fiatal mérnökök elmesélték, hogy nem mesélhetnek el mindent, hiszen 2-3 évvel később bevezetendő megoldásokat tesztelnek és fejlesztenek. Mindez nem meglepő, de azért jó tudni. Volt olyan helyiség is, ahova biztonsági ellenőrzés után léphettem be és volt olyan is, ahova már egyáltalán nem léphettem be…


A másik adalék pedig az, hogy az idén éppen száz éve hazánkban jelenlevő Ericsson itteni K+F bázisán a kutatások „elsősorban a hálózatmenedzsmentre és a jövő IP-hálózataira irányulnak. A fejlesztő tevékenységet végző szakértők többsége a kutatásokhoz kapcsolódó szoftverfejlesztéssel, azon belül hálózatmenedzsment-, IP-, platform- és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozik. Az alapkutatásokra épülve jelentős hardvertervezés és fejlesztés is folyik Magyarországon, mely világviszonylatban is egyedülálló.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az újgenerációs hálózatok fejlesztésében igen komoly előrelépést lehet prognosztizálni, ha ennyi mérnökre van szükség. És az is, hogy a jövő távközlési technológiája itt készül a mi fővárosunkban!

Sinisa Krajnovic, a K+F központ igazgatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy a budapesti központból kikerülő magyar mérnöki szabadalmak meghatározóak a világ jelenlegi mobil- és vezetékes széles sávú internetes kommunikációt lehetővé tevő rendszereiben. A szakikról pedig elmondta, hogy az ezer mérnök közül száz már rendelkezik PhD fokozattal vagy nemsoká megszerzi. A mérnöki szakmában ez tényleg nem semmi.

Szilágyi Árpád