Netidők Blogtársaság

A digitális szakadékról rendszerint az internetet használók és a nem használók közötti szakadék jut az eszünkbe, valójában ez a fogalom legalább öt dolgot takar. A héten három olyan élmény is ért, ami ezt az egyébként általam régen gyakran használt fogalmat ismét az előtérbe tolta és leginkább az országok közötti szakadék jellegére mutatott rá.

Szóval mi is az az öt dolog, amit a digitális szakadék jelent? Először is az országok, világrégiók, a fejlett és fejlődő világ közötti különbségeket a digitális eszközök elterjedtségét, hozzáférhetőségét és használatát illetően. Másodszor – immár az egyes országokon, társadalmakon belül – az eszközökhöz hozzáférők és nem hozzáférők közötti szakadékot (ezt hívjuk hozzáférési szakadéknak). Harmadszor az eszközöket ténylegesen használók és nem használók közötti különbséget (ezt hívjuk elsődleges digitális szakadéknak) – mert nem elég hozzáférni az eszközökhöz, ha nem használjuk azokat. Negyedszer a használók közötti eltéréseket – mert ugyanazokat az eszközöket eltérő módon használjuk (ezt hívjuk másodlagos digitális szakadéknak). Végül, ötödször, egyes amerikai politikusok a ’90-es években Mercedes-szakadékról beszéltek a digitális szakadék kapcsán, amivel arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a digitális szakadék csökkentése kiemelt szociálpolitikai feladat kellene, hogy legyen (mert ugyebár mindenki szeretne Mercedes-t, de nem lehet mindenkinek és nem állami feladat ennek orvoslása – tehát mindenki szeretne internetezni, de nem tud, viszont ez szerintük nem állami probléma).

Az elmúlt 15-20 évben persze megcáfolták a Mercedes-szakadék megközelítést, igenis fontos, hogy foglalkozzon a politika is a kérdéssel. Ugyanakkor az internet terjedésével egyre gyengült a digitális szakadék diskurzus, ma már sokkal ritkábban beszélünk róla, mint például amikor kiemelt kérdés volt az internet elterjesztése Magyarországon. Ettől még a jelenség persze létezik, amire a héten három dolog is felhívta a figyelmemet.

A napokban jelent meg a World Economic Forum éves jelentése, a Global Information Technology Report (GITR), amely a világ legnagyobb, országokat összehasonlító és rangsoroló jelentése (idén 142 ország adataival). Ez bemutatja, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak az országok között az információs technológiák alkalmazása terén és egyéb fontos kapcsolódó területeken (mint az oktatás, gazdasági vagy jogi környezet). Magyarországon például igen gyorsan és könnyen lehet vállalkozást indítani (hazánk 8. a 142 ország közül e tekintetben), a digitális tartalmak hozzáférhetősége jó (21. hely) és nemzetközi összevetésben is kevés az analfabéta (13. hely). Viszont a jogi rendszer hatékonysága az új területeken hagy kívánnivalót maga után (119. hely), nagyon kevés a kockázati tőke (117. hely), túl magasak az adók (112. hely) és ritka a munkavállalók továbbképzésen való részvétele, tehát az élethossziglani tanulás (111. hely). Mindez arra mutat rá, hogy az egyes országok teljesítménye nem csak önmagában érdekes, hanem a többi országgal való összevetésben nyeri el értelmét. Nem csupán országon belül, hanem országok között is érdemes követni a digitális szakadék (vagy inkább többes számban szakadékok) alakulását. Ehhez pedig kiváló eszköz az évről-évre megjelenő GITR.

Szintén pár napja jelent meg az Ipsos (a kutatócég, ahol dolgozom) több sajtóhíre is, amely 24 ország internetezőire vonatkozóan közölt adatokat. Az adatokból jól látszik, hogy érdemi különbség van az országok között a tekintetben, hogy mire és hogyan használják a lakosai az internetet. Magyarország például világbajnok e-mail használatban és az elsők között van az internet személyes szórakozásra, kikapcsolódásra, hobbira való használatát illetően, de például a videójátékok használatát tekintve hátul kullogunk. Mindez arra hívja fel a figyelmet – ami sokszor elsikkad vagy mondhatni nem látható számunkra -, hogy másképpen használjuk az internetet az egyes országokban, ami teljesen eltérő piaci lehetőségeket ad a vállalkozásoknak, eltérő környezetet jelent a (sokszor multi) hirdetőknek és másfajta beavatkozásokat igényel a politikától. A helyhez kötött csőlátásunkból viszont az fakad, hogy erről elfelejtkezünk és sokszor azt hisszük mindenhol ugyanúgy működik ez a világ, a máshol működő dolgok könnyedén átültethetők a helyi viszonyokra.

Végül a harmadik élmény: a héten a digitális szakadékról tartottam órát a gazdaságinformatika mesterszakos hallgatóimnak, ahol arról beszélgettünk, hogy vajon létezhet-e társadalmi egyenlőtlenségek nélküli világ (arra jutottunk, hogy az emberek különbözősége okán erre szerintünk nincs esély – ezt itt most nem fejteném ki), illetve hogyan hathat a társadalmi egyenlőtlenségekre az informatika. Meglepő, de nem biztos, hogy csökkenti az eleve meglévő társadalmi különbségeket az internet vagy az okostelefon. Ami pedig az országok közötti különbségeket illeti, olybá tűnik, hogy az elmúlt húsz évben, miközben folyamatosan zárkózik fel a fejlődő világ, a fejlett országok mindig megtalálják azokat az új területeket, ahol újra hatalmas előnyökre tesznek szert. Az országok közötti digitális szakadék tehát folyamatosan újratermelődik, érdemes odafigyelni rá.

Pintér Robesz

Találkoztak már okostelefonjában elmerült felhasználóval vásárlás közben? Meglehet, hogy az illető nem az e-mailjeit ellenőrizte vagy unalmában böngészett a neten, hanem azon dilemmázott, hogy vajon megfelelő-e a bolt megvásárolni a kiválasztott terméket, nem találja-e meg ugyanazt máshol kedvezőbb feltételekkel.

Kutatások szerint egyre többen használják „bemutatóteremként” a boltokat – legalábbis az Egyesült Államokban. Bemennek a boltba, megnézik, kipróbálják a terméket aztán megrendelik az interneten – így még csak haza sem kell cipelniük – vagy egy árösszehasonlító oldal segítségével kiválasztják azt az áruházat, ahol a legolcsóbban megkapják a kiszemelt árut és átmennek oda, megvásárolni azt.

A Pew Internet and American Life Project 2012. januári felmérése szerint minden negyedik amerikai mobiltelefon felhasználó élt már ezzel a lehetőséggel. Az Insight Express 2011-es kutatása szerint pedig az okostelefon tulajdonosok körében – érthető okokból – még elterjedtebb a dolog: 59%-uk kipróbálta már, hogy így vásárol. A ForeSee szintén 2012. januári kutatása szerint sokan az adott bolt weboldalát is felkeresik még az áruházban – tehát a kereskedőknek arra is oda kell figyelniük, hogy az árazásuk következetes legyen a boltokban és online, nehogy pont ezzel riasszák el a potenciális vevőket:

Mit tehetnek a boltok a jelenség kezelésében? Többen próbálkoznak a bolti vásárlásban olyan „szakértő” eladókat alkalmazni, akik külön odafigyelnek az ilyen vásárlókra és segítségükkel megragadni a lehetőséget, hogy személyes kapcsolatra, párbeszédre van lehetőség a vásárlóval (ami online vásárláskor sokkal nehezebb, ha éppen nem lehetetlen). A másik jó eszköz, hogy a bolt egyedi ajánlatokat ad a boltokban, ami egyrészt lehetetlenné teszi az árak összehasonlítását más bolthálózatokkal, másrészt meggyőzi a vásárlót arról, hogy érdemes azonnal, helyben megvásárolni az adott terméket. Végül egyes áruházak már nem csak az online vásárlásoknál, hanem a bolti árusításban is felajánlják az ingyenes házhozszállítást.

Pintér Robesz

A kormányok aláírták az ACTA szerződést, a jogvédők tiltakozásokat szerveztek ellene. A téma 15 éve folyamatosan jelen van azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e megregulázni az internetet nemzetközi összefogással. A Netidők c. rádióműsor felkérésére az NRC Piackutató online kutatásában néhány nappal ezelőtt (2012 februárjának végén) megvizsgálta, hogy a magyar netezők mit gondolnak a jogi törekvésekkel kapcsolatban. Az eredményeket Kurucz Imre foglalja össze.

Szükség van-e az internet nemzetközi szabályozására? A kérdés ismét napirendre került, különösen azok után, hogy az Európai Unió tagállamai (köztük Magyarország) január végén aláírták a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodást, közkeletű nevén az ACTA-t.

Ezzel párhuzamosan mind több aggály fogalmazódik meg a szabályozásokat, illetve azok vélt hatásait illetően; az internet szabadságát féltők tiltakoznak, az Európai Bizottságnak címzett petíciót pedig 2,4 millióan írták alá.

De vajon mit gondol a hazai internetező minderről? Szükséges-e fellépni az internetes kalózkodás ellen, és nemzetközi egyezményekkel, jogi szabályozással korlátok közé szorítani az internetes tartalmakat, azok megosztását, letöltését?

Az NRC február végi kutatása szerint a felnőtt hazai netpolgárok 46 százaléka egyetért a szabályozással (nem konkrétan az ACTA-val, hanem általában véve az internet valamilyen jogi szabályozásával), és csak minden harmadik van ellenkező véleményen. Mindebből az is következik, hogy az internetezők egyötöde nem tud, vagy nem akar véleményt nyilvánítani ebben a kérdésben.

A netpolgárság persze ebben a kérdésben is erősen megosztott. Talán nem meglepő, hogy a férfiak kevésbé támogatják a szabályozást, mint a nők, és a fiatalok körében is magasabb az elutasítók aránya, mint az idősebbek között. Az egyik végletet – a letöltésekben leginkább jeleskedő – huszonéves férfiak jelentik: mindössze egynegyedük támogatja a törvényi szabályozást, 62 százalékuk viszont ellenzi; a skála másik végén az 50 évnél idősebb internetező hölgyek állnak: az ő körükben 76 százalék a támogatók, és mindössze 7 százalék az ellenzők aránya.

A támogatás, illetve elutasítás okaként számos állítást szokás megfogalmazni, és – a fenti adatoknak némiképp ellentmondva – úgy tűnik, a netezők többsége egyetért azokkal az érvekkel, amelyeket a szabályozás ellenzői hangoztatnak. A legáltalánosabb ellenérv az információ szabadságának elve. A hazai netezők elsöprő többsége, közel 90 százaléka egyetért azzal, hogy ennek teljesülése mindennél fontosabb, ugyanakkor az szabályozás-ellenesek körében az egyetértés foka érezhetően magasabb, mint a korlátozást támogatók között. A szabályozással egyet nem értők 85 százaléka emellett azon a véleményen van, hogy az internetes letöltéseket jogi eszközökkel sem lehet korlátozni, és érdekes módon a szabályozás-pártiak kétharmada is többé-kevésbé osztja ezt a véleményt.

További érdekesség, hogy a hazai internetezők többsége sem a zene-, sem a filmipart nem félti a szabad letöltésektől. Négyből hárman úgy vélik, a mozi akkor is működni fog, ha a neten szabadon terjedhetnek a filmek, háromból két netpolgár szerint pedig a zenészek inkább a koncertezésből éljenek meg, mint a felvételek után járó jogdíjakból. A szabályozást ellenzők természetesen ezekkel az állításokkal is inkább azonosulnak, mint azok, akik szerint szükség van valamilyen korlátozásra. Utóbbiak körében a kiadók iránti rokonszenv is nagyobb: 53 százalékuk gondolja úgy, hogy a nagy kiadók fontos értéket adtak, adnak a popkultúrához, míg a szabályozást elutasítóknak csak az egyharmada van ezen a véleményen.

A felmérést az NRC 2012. február 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)

A twitter is helyet követel magának a piackutatási piacon, elkezdték árulni a felhasználók csiripelését cégeknek. Aki képes a kb. havi 200 ezer forintos szolgáltatási díjat kifizetni az a Datasift - a twitter partnerének - rendszerén keresztül juthat az adatokhoz. Az adatvédők szokás szerint fanyalognak a legnagyobb cégek sorban állnak, hogy kipróbálhassák a megoldást.

A twitter évek óta keresi azt az üzleti modellt, amivel bevételre tehetne szert, leegyszerűsítve pénzzé tehetné a felhasználói által létrehozott tartalmat. Pár éve még egy versenyt is kiírtak, hogy a tömegek bölcsességét felhasználva jussanak működőképes ötletekhez. A nyertes akkor (is) a piackutatás lett - vagyis, hogy trendek, fogyasztói párbeszédek stb. kutatására, esetleg rövid gyors felmérésekre használják a twittert és ebből csináljanak pénzt. A mostani megvalósult szolgáltatás annyiban más a nyertes javaslathoz képest, hogy nem interaktív, tehát nem kérdezik a felhasználókat, hanem egyszerűen megfigyelik az általuk közzétett tartalmat.

Az adatvédők azért kritizálják a szolgáltatást, mert az eddigi 7 napos korláttal szemben ennek segítségével a cégek 2 évre visszamenőleg nézhetnek bele a felhasználók twitjeibe. Persze a twitter soha nem árult zsákbamacskát, hogy szolgáltatása teljesen nyilvános, tehát bárki megnézheti másvalakinek a csiripelését, de azt nem tette lehetővé, hogy hosszabb időre visszatekintve elemzéseket végezhessen (ennek persze kevésbé adatvédelmi okai voltak, sokkal inkább az, hogy az adatbázisok mérete korlátozza a lehetőségeket).

Azt gondolom a mostani megoldás csupán egy teszt, ha jól sül el, akkor sokkal cizelláltabb megoldásokkal fogunk találkozni a jövőben a twittertől. Ez egyelőre egy nagyon korlátozott szolgáltatás, csak egy partnercégen keresztül, megadott havidíj fejében vehető igénybe és csak a korábbi csiripelést elemezhetjük. Ha kedvező fogadtatásra talál a szolgáltatás, akkor érzésem szerint akár közvetlen hozzáférést is kaphatnak a cégek és a felhasználás függvényében alakulhat az előfizetési díj.

A siker azonban egyáltalán nem garantált, kérdés ugyanis, hogy mennyire hasznos a cégeknek csupán a múltbéli adatokat elemezni a közösségi média mindössze egyetlen szolgáltatásában, ahelyett, hogy egy integrált, folyamatos jelen idejű képet kapjanak számos közösségi média szolgáltatás alapján. Ráadásul nehogy azt higyjük, hogy ez csupán a jövő, már ma is cégek tucatjai kínálnak ún. social media listening szolgáltatásokat (például az Ipsos is, ahol jómagam dolgozok), ahol nem csak a twitterből kapnak adatokat a cégek. Sőt, már Magyarországon is elérhetőek ilyen szolgáltatások. A twitter tehát egy igen pezsgő piacra lépne be, ahol erős a verseny...

Pintér Robesz

Arról, hogy Magyarországon hányan használnak okostelefont, a közelmúltban jónéhány adat látott napvilágot, és ezek az adatok nincsenek mindig összhangban egymással. Ennek egyik oka, hogy tulajdonképpen nem létezik egyértelmű definíció arra vonatkozóan, mit tekintünk okostelefonnak, másrészt pedig a mobiltulajdonos sem mindig tudja eldönteni, vajon egy okos- avagy csak egy „butatelefon” büszke tulajdonosa-e.

Az NRC kutatása olyan, érintőképernyős vagy teljes (QWERTY) billentyűzetes, internetezésre alkalmas mobilkészülékként definiálja az okostelefont, amely külön operációs rendszerrel rendelkezik, és amelyre különböző alkalmazásokat lehet letölteni. E meghatározás alapján a hazai internetezők egynegyede állítja azt, hogy okostelefonja van, ami körülbelül 945 ezer embert jelent.

Bár az okostelefon lényege, hogy applikációkat töltünk le rá, és internetezünk a segítségével, tulajdonosaikra nem feltétlenül jellemző az, hogy élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Négy smartphone-használóból például csak hárman neteznek a zsebükben hordott készüléken, heti rendszerességgel pedig  mindössze kétharmaduk – így nagyjából 600 ezer olyan okostelefon-használó van Magyarországon, aki telefonján rendszeresen csatlakozik a világhálóra.

A férfiakra, a fiatalokra és a Budapesten élőkre jellemző leginkább az, hogy okostelefonon neteznek – vagyis ez a csoport összetételében nagyon hasonlít ahhoz, amelyik 10-12 évvel ezelőtt az internetezésben úttörő volt. A használat tekintetében is felfedezhetünk párhuzamokat az internet hazai hőskorával: a legtöbben e-mailezésre, információkeresésre, böngészésre használják a mobiltelefont, de emellett népszerűek az olyan, internetkapcsolatot igénylő alkalmazások is, mint az útvonaltervezés és az időjárás. Az időigényesebb, nagyobb odafigyelést vagy erősebb bizalmat igénylő tevékenységek, mint a vásárlás, az e-bank használata, vagy az online játék ugyanakkor még csak kevesekre jellemző.

Az, hogy a hosszabb időt igénylő szolgáltatások használata még nem olyan elterjedt, annak is betudható, hogy a mobilon netezők többsége legfeljebb napi 10 percet internetezik telefonja kijelzőjén. A mobil tehát még csak amolyan kiegészítő funkciót tölt be az internetezésben, és bár a használók 17 százaléka úgy érzi, már most is megnehezítené az életét, ha nem internetezhetne a telefonjával, 88 százalékuk egyetért azzal, hogy az okostelefon nem helyettesítheti a számítógépet – ennek fő okaként pedig a kisméretű kijelzőt, a lassú adatforgalmat, továbbá azt említik, hogy a honlapok jelentős része még nincs mobiltelefonra optimalizálva.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)