Netidők Blogtársaság

Vatera.hu, ingatlan.com, stockfresh, habostorta.hu, használtautó.hu, IND, portfolio.hu, profession.hu, netpincér.hu. Vajon mi a közös bennük? Mindegyik a magyar internet meghatározó vállalkozása, amit honfitársaink hoztak létre és tettek sikeressé. Hogyan csinálták? Kiderül a Digitális sikertörténetek című interjúkötetből, amelyet Dunder Krisztián internetes tanácsadó készített.

Vajon hányunknak fordult meg kósza ötletként a fejében, hogy milyen lenne, ha a saját magunk urai lehetnénk, saját vállalkozást indítanánk? Hogy milyen lenne meggazdagodni az interneten, saját sikeres vállalkozást indítani – belevágni, kipróbálni magunkat? Megmondom őszintén, nekem már átvillant egy-két alkalommal az agyamon, hogy a magam ura legyek. Ami visszatart az a félelem a kudarctól, illetve, hogy nem tudom hogyan vágjak bele. Ódzkodás a várhatóan rengeteg munkától, amiért az egyáltalán nem biztos sikert mérik, a felelősségtől, hogy másoknak is munkát adjak, akik elsősorban csak rám számíthatnak. Ezért is minden elismerésem a kötetben szereplő szerzőknek, hogy volt bennük bátorság, kitartás, ügyesség, hogy sikerre vigyék az ötletüket.

Az interjúkötetet lapozva egyértelmű, hogy bár nincs egyetlen recept a sikerhez, kellenek mögé azok a meghatározó emberek, akik folyamatosan újítanak, terveznek, mennek előre. Éppen ezért, aki ma Magyarországon sikeres online vállalkozást szeretne indítani vagy vezetni, mindenféleképpen tanulhat a könyvből, számukra kötelező olvasmány, amely hasznos praktikákat és közvetve tanácsokat adhat.

De a laikus internet használó olvasónak is izgalmas lehet a könyvvel töltött idő. Mi magyarok egyszerre szeretjük, utáljuk és irigyeljük a sikeres embereket. Szeretjük, mert büszkék lehetünk rájuk, utáljuk, mert biztosan „nem véletlenül” lettek sikeresek, és irigyeljük, mert jól megy nekik. Dunder Krisztián remek interjúi révén viszont lehetőséget kapunk arra, hogy sztereotípiánkat és előítéleteinket félretéve ismerhessük meg a hazai internetes cégek sikeres vezetőit – testközelből. Eldönthetjük, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rájuk, lennénk-e a helyükben, vagy esetleg számunkra tényleg nem szimpatikus, amit csinálnak.

Dunder Krisztián: Digitális Sikertörténetek (szerzői kiadás, 2011. november)

Oldalszám: 208

ISBN: 978-963-08-2463-7

Ajánlott fogyasztói ár: bruttó 3 900 Ft

Jelenleg könyvesboltokban nem kapható!

Pintér Robesz

Digitális környezetben alkotjuk a szövegeink java részét, és a dolgozatokhoz, összefoglalókhoz törvényszerűen használunk forrásokat. Ezeknek a forrása törvényszerűen a web. A hagyományos környezetben tudunk tájékozódni a szakirodalom, a szakszövegek, a források között, mert megtanultuk, hogy a könyvtárban, a folyóiratokban, a kézikönyvekben, tankönyvekben megjelenő szövegeket el lehet hinni, belőlük bátran ki lehet indulni. A weben viszont az új környezethez igazodó új forráskritikai stratégiákat kell alkalmazni .A hagyományos forráskritikai stratégia bővült egy elemmel: az online forrásokkal. Ám nincs kiforrott stratégia a használatukra, csak kísérleti eljárások alakultak ki.

Első stratégiai kísérlet: teljes elutasítás. Ennek az az oka, hogy az ellenőrizhetőség és az állandóság együttes meglétét nehéz garantálni a webes szövegeknél, és még a nyilvánosságot és a nagy tömegek általi használatból eredő kontrollt nem vesszük figyelembe. Ez a stratégia jól megfigyelhető a tudományos forráskritikában a web kettes források (pl. a Wikipedia, a blogok stb.) elutasításában a hagyományos könyvtári források javára.

A másik, az előzővel teljesen ellentétes, általános stratégia a Wikipedia – Citizendium stratégiája. Dacára az előző, végletesen elutasító magatartással, ezeket a tudásmegosztó bázisokat jóformán mindenki használja. A Wikipediában virtuális nevek alatt bárki megoszthatja a tudását, és önkéntes alapon szerkesztik is a szövegeket. A végeredmény az, hogy nincs a tárgyi valósághoz köthető lektorálás, így a tényleges forrásérték ugyan csökken, de ennek ellenére tömegesen írják, szerkesztik és használják ezt a forrást. A Citizendium hasonló a Wikipédiához, mindenki írhat ide is, de csak a saját nevén, és bárki, aki regisztrált, saját nevén szerkesztheti a szövegeket. Tehát a szövegalkotás és a tudásmegosztás továbbra is önkéntes, ám a valós személyiséghez, így a valós szabályok számonkéréséhez van kötve. A regisztráció útján jelentkező író személyét a meglévő közösségnek el kell fogadnia, s csak ez után lehet valaki tagja a szerkesztőségnek. Mindennek az az eredménye, hogy pontosabb, ellenőrzöttebb tudás jelenik meg ezen a felületen, mint a Wikipédiában, ám jóval kisebb és válogatottabb a tartalom mennyisége, mert álnéven jóval könnyebb és kevésbé felelős eljárás a publikáció.

A harmadik stratégia: alkalmazkodás a virtuális térben a valós térben kialakított forráskezelési elvárásokhoz. Ez jól követhető a nyomtatásban már megjelent és azonosítható anyagok weben történő duplikálása során. Folyóiratok, hagyományos médiumok online változatai jönnek létre, így a valós térhez való kapcsolódás legitimálja ezt a webes tartalmat. Ebbe a sorba igazodik az is, amikor letöltünk egy forrásszöveget és megjelöljük a letöltés időpontját (bár hozzáteszem, hogy a szövegünk publikálásának az időpontjából ez automatikusan levezethető). Ha a webes szöveg szerzőségével nincs probléma, akkor akár jogilag is lehet hitelesíteni a webről letöltött szövegeket. Az mindenesetre biztos, hogy a webes viszonyokhoz alkalmazkodó új forráskezelési stratégiákat kell kialakítanunk.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Minden harmadik magyar internet-felhasználónak van okostelefonja vagy okostelefon-funkciókkal bővített hagyományos mobilja és 28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet – többek között ez derült ki a KutatóCentrum által 2011 augusztusa során első alkalommal végzett E-Tech Report kutatásból. Sütő Anna kutatási projekt menedzser volt a műsorunk vendége.

Sütő Anna: A jövőben bizonyos technikai eszközök használata várhatóan kevésbé lesz elterjedt – elsősorban a hagyományos eszközökre gondolok, mint például a csak telefonálásra használható mobiltelefonok vagy az asztali számítógépek, és ezzel szemben az olyan eszközök, mint a notebook, a netbook illetve az okostelefonok elterjedése várhatóan hatványozódni fog a közeljövőben.

Nagyistók Tibor: Az is kiderült a kutatásból, hogy a tábla PC-knek nagyon kicsi Magyarországon az elterjedtsége…

Sütő Anna: Van a technikai eszközöknek egy másik csoportja, például ide tartoznak a tábla PC-k és az e-readerek, azaz e-könyvolvasók, amelyeknek jelenleg még nagyon kicsit a penetrációja. Azt látjuk, hogy a tableteknek nincs meg még az a kihasználtsága a felhasználói körében, amelyekre alkalmasak lennének, és nagyon sokan idegenkednek az e-könyvek használatától. A kutatásban résztvevők négyötöde mondta azt, hogy inkább a hagyományos könyveket részesíti előnyben és nem szeretne elektronikus eszközökre váltani.

Borek András: Arra kitért a kutatás, hogy aki esetleg azt mondta, hogy nem szeretne elektronikus könyvet olvasni, az látott már ilyet az életben?

Sütő Anna: Nem, erre nem tér ki a kutatás. Akik ilyen választ adtak, azok nem rendelkeznek e-könyvolvasóval és általában kevesebb modern technikai eszközük van.

Bódi Zoltán: Az derül ebből ki, hogy a mítoszok roppant erősek: nem tudják, nem ismerik, nem használták még, de jól elzárkózunk tőle, hogy „ilyet semmiféleképpen sem”. Fogalma sincsen róla, hogy mi az, amit elutasít…

Sütő Anna: Viszont érdekes módon az okostelefonok esetében nem nagyon élnek ezek a mítoszok. Itt a válaszadóknak a kétharmada mondta azt, hogy hasznos eszköznek találja, illetve több mint 80% mondta azt, hogy azért is hasznos, mert más eszközöket helyettesít, illetve kivált.

Bódi Zoltán: De a válaszadóknak hány százaléka birtokol okostelefont?

Sütő Anna: 35%

Bódi Zoltán: És nyilván lényegesen kevesebben birtokolnak e-könyvolvasót, amivel kapcsolatban nagyobbak is a mítoszok…

Sütő Anna: Ez így van. Ezt a példát csak azért hoztam fel, mert nem minden egyes modern technikai eszköz iránt van ekkora idegenkedés.

Dragon György: Azért azt tegyük hozzá, hogy a marketing tevékenység, amelyet hétköznap tapasztal a kedves felhasználó, mondjuk egy televízióadás megtekintése közben okostelefon-reklám 8-10 darab van minimum, e-book reklámot egy darabot se láttam.

Nagyistók Tibor: Azt megvizsgáltátok-e, hogy milyen a magyarok technológiai érettsége?

Sütő Anna: A kutatásban résztvevőknek közel fele mondta azt, hogy jártasnak érzi magát a technikai eszközök világában, ugyebár itt internetezőkről van szó. Nagy részük internetes fórumokon tájékozódik. Érdekes, hogy főleg a férfiak teszik ezt és a nők elsősorban családtagok, ismerősök véleményére hallgatnak, tehát a férfiak inkább utánanéznek és a nők pedig utánakérdeznek. Az okostelefonokkal kapcsolatban a napokban megjelent másik kutatásból kiderül az, hogy ez az eszköz inkább egy trendi státusz-szimbólum jelenleg, tehát nem feltétlenül a funkciói miatt választják. A kutatás a telefonon végzett tevékenységeket vizsgálta és ebből kiderült, hogy sokan azért veszik a telefont, hogy különböző közösségi oldalakon és fórumokon láthatóvá tegyék magukat az eszköz segítségével. Nagyon fontos tendenciának látszik, hogy az eszközök és a funkciók egyre inkább integrálódnak: úgy néz ki, hogy az okostelefon veszi át ennek az univerzális eszköznek a szerepét. Például a hordozható zenelejátszók esetében látszik az, hogy egyre csökken a használatuk, viszont egyre többen hallgatnak a telefonjukról zenét.

A könyvolvasó nem az egyedüli keléke a XXI. századi iskolának. Kell hozzá tananyag is.

Komolyan gondolom, hogy a könyvolvasónak ott a helye a modern oktatás eszköztárában. Szerencsére akad azért már olyan tartalom, ami itthon is elérhető. Két helyet helyet érdemes kiemelni, ahonnan legálisan lehet beszerezni elektronikus könyveket PRC formátumban. Az egyik ilyen a Magyar Elektronikus Könyvtár, a másik a Kindle Varázs tékája. Ezeken a helyeken a nagy klasszikusokat találjuk, melyek közül jó néhány kötelező olvasmány is egyben. Ahogy ezek a könyvek át lettek ültetve könyvolvasóra, úgy a szintén szabadon elérhető tananyag is konvertálható lenne.

A kor technológiai színvonalán viszont van lehetőség arra, hogy interaktív tananyagot állítsunk elő. Sőt megváltoztassuk a tanulás egész folyamatát, amihez csak elhatározásra és kitartó munkára van szükség. Erre az egyik legjobb példa amit Salman Khan hozott létre a Khan Akadémiával. Sal pézügyi elemző munkája mellett, 2004-ben kezdett el rövid videókat készíteni unokahúgának, hogy segítsen neki a tanulásban. Ezeket azután feltöltötte a Youtube-ra, és óriási nézettsége lett a diákok között. Nem véletlenül, hiszen remek előadó, akit aztán elhalmoztak köszönő kommentekkel amiért segített elmagyarázni olyan dolgokat, amiket a saját tanáruk képtelen volt. 2009-re aztán már több ezer ilyen videó volt az Youtube-on, egyenként is több tízezres nézettséggel. Ebben az évben elnyerte a Microsoft Tech Award-ot, és a Google is támogatta 2 milló dollárral, hogy a videók több nyelvre is elkészülhessenek. Sal otthagyta az elemzői állását és kizárólag a Khan Akadémia non-profit alapítvánnyal foglalkozik, továbbra is készíti a videókat.

Az Akadémia kapott egy szájtot is, ahol nem csak a videók nézhetők meg, de már a videókhoz kapcsolódó feladatokkal is gyakorolhatunk. A sorozatos jó válaszokkal és a videók megtekintésével pontokat és kitűzőket gyűjthetünk. Ezen felül segítségünkre van egy tudástérkép is, ezzel a különböző feladatokat olyan sorrendben tudjuk megoldani, ahogy az egymásra épülő tudásunk gyarapszik. Az egész nagyon jól van felépítve a diákok számára. Kellően motivál a jutalomrendszerrel, de nem enged tovább, amíg nem biztos a tudásunk. Tényleg játék a tanulás.

Az igazán jó ötlet, hogy az oldal használói tanárok lehetnek egyben és segíthetik más diákok tanulását. Ehhez minden eszköz a rendelkezésre áll. Látható, hogy melyik tanuló mennyi időt töltött el a videókkal és mennyit a feladatok megoldásával. Ezekből az adatokból kiderül, hogyha valaki megakadt valamelyik téma elsajátításával és ilyenkor a tanárnak lehetősége van személyes segítséget nyújtani.

Amerikában kísérleti jelleggel két ötödikes és két hetedikes osztályban kezdték használni az oldalon található tananyagokat, mégpedig úgy, hogy a tanuló otthon készülnek fel az órára a videókkal és a feladatok megoldásával, míg az iskolában a tanár azokkal tud foglalkozni akiknek nehézséget okoz az adott tananyag elsajátítása. Ez merőben új módszer, ami lehetővé teszi a tanár-diák közvetlen kapcsolat maximalizálását.

Persze mondhatnánk, hogy könnyű ezt ott megvalósítani, ahol a kerítés kolbászból van. De még nem beszéltem arról, hogy a Khan Akadémia videói nem csak az angolul jól beszélőknek lehetnek hasznosak. Azokat ugyanis el lehet látni idegennyelvű felirattal bárkinek, aki regisztrált az oldalon. Ezt egy webes felületen tudjuk megtenni és egy-egy videó feliratozása nem kerül több időbe, mint 30-40 perc. El is kezdtem ezt a munkát, hogy a gyerekeimnek és mindenkinek aki szeretne tanulni, ezzel is segíthessek. Jó lenne, ha lenne több önkéntes is rajtam kívül. Ha te is beszállnál a fordításba, akkor csatlakozz a fordítók közösségéhez a Facebookon és kezdd el a munkát. Alig száz ember, egy hónap alatt elkészíthetné az összes videó fordítását, ami a legnagyobb közösség által létrehozott tananyag lenne Magyarországon. Az első két feliratozott videót a helyiértékekről megtalálod a fordítói Facebook oldalon.

Nem értem mi értelme van még a tankönyveknek nyomtatott, papírzabáló, táskanehezék formájában. Nem csak a táskát terheli, a diákot, de a pénztárcát is teljesen feleslegesen. Inkább könyvolvasót kéne venni, amivel az első osztálytól a doktori címig el volna mindenki, sőt az után is.

Mi az a könyvolvasó?

Ez egy olyan eszköz, ami a hagyományos táblagépekkel szemben elektronikus tintával működő kijelzővel vannak ellátva. Ez leginkább egy papírra nyomtatott könyv olvasási érzését nyújtja, ami napfényben is tökéletes olvasást biztosít és nem erőlteti meg a szemet, szemben az LCD kijelzőkel. Ezen felül csak a lapozáshoz használ energiát amivel több hetes üzemidőt is elérhető egyetlen feltöltéssel. Aki még nem látott ilyet, annak feltétlenül meg kell néznie egyet élőben, mielőtt azzal jönne, hogy elektronikus berendezésen nem lehet huzamosabb ideig olvasni.

Amazon Kindle

A könyvolvasók piacán az első sikeres szereplő az Amazon volt a Kindle névre keresztelt eszközzel. Ezzel a cég új trendet teremtett és Amerikában már a nyomtatott könyvekkel szemben ez a platform az amelyen a legtöbb könyvet értékesítik. Az első szériát már leváltotta a második, majd a harmadik verzió is. A megjelenés előtt már akkora volt az érdeklődés, hogy csak hónapos várakozási idő után lehetett a készülékhez hozzájutni. A újabb generációs készülék már rendelhető volt 3G-s verzióban is, amivel a világ szinte bármely pontján minden egyéb korlátozás és járulékos költség nélkül vásárolhatott elektronikus könyvet minden tulajdonos az Amazon kínálatából.

Barns & Noble Nook Simple Touch

A kihívója az Amazon készülékének a Barns & Noble kiadó és könyvkereskedő vállalat lett a Nook fantázianévre hallgató olvasójával. Ez a készülék is már a második generációs változatnál tart, de a Kindle-lel szemben érintőképernyős interfésszel van ellátva. Valamint ez a berendezés is rendelkezik azokkal tulajdonságokkal és szolgáltatásokkal, amivel a Kindle. Azaz lehet 3G-n keresztül vásárolni a B&N kínálatából és ez is több hetes üzemidőt biztosít egy feltöltéssel, az alkalmazott technológiának köszönhetően.

Mindkét készülék rendelhető csak WiFi-s verzióban, amivel szükség van egy vezeték nélküli internet elérésre, amin keresztül elérhetjük az elektronikus könyváruházakat. Vannak a piacon más független gyártók is, de ezeknek a készülékei mögött nem áll rendelkezésre olyan hatalmas könyvkínálat, mint az előző kettőnél.

Úri huncutság?

Röviden: egy frászt. Az igazi pénzpocsékolás, az a tankönyvek évről-évre történő megvásárlása. Minden évben 15-20 ezer forintot kidobálni olyan kiadványokra amelyeknek a szavatossága nem több 10 hónapnál, egyáltalán nem indokolható semmivel a XXI. századi technológiai fejlettség mellett. Hihetetlen elpocsékolása ez az erőforrásoknak mindenféle értelemben: szervezés, nyomtatás, raktározás, szállítás, finanszírozás csak, hogy pár dolgot említsek. Aztán itt van a minden évben menetrendszerűen megérkező politikai cirkusz is, hogy melyik önkormányzat nem fizetett még a terjesztőnek. Ez mind felesleges.

Egy könyvolvasó most olyan 25-30 ezer forintos nagyságrendű dollárért, euróért, angol fontért beszerezhető. Ez igaz, hogy magasabb összeg, mint egy éves tankönyvkészlet beszerzése, de a készülék nem egy évre szól, hanem sokra. Ha csak a tankönyvek árát vesszük az egész csomagból és a munkafüzeteket továbbra is hagyományos formában vásároljuk - ezt is ki lehetne váltani, de ezt most hanyagoljuk, erről majd jövő héten írok -, akkor is évente alsó hangon 7-10 ezer forintot költünk egy tanévben egy tanuló tankönyveire. Ha a készülék mondjuk 5 év alatt lestrapálódik annyira, hogy újat kéne venni, akkor is 35-40 ezer forintnyi könyv áll szemben a 25-30 ezer forintos eszközzel. Ha azt mondjuk, hogy ne finanszírozza meg az állam semmilyen módon ennek a könyvolvasónak a beszerzését és azt piaci alapokon, mondjuk pénzintézetek tennék meg haszonnal, akkor is ugyanott vagyunk anyagilag, mint amennyit most kidobunk az ablakon. Egyébként az elsők között piacra dobott Sony könyvolvasók immár 7 éve működnek tökéletesen, így az előbbi öt éves időt nyugodtan tekinthetjük annak az időnek, amikor egy banki finanszírozott eszköz, egálba kerül a hagyományos könyvekkel. Öt évet meghaladó élettartam esetén pedig egyértelműen olcsóbb az e-olvasó, mint a hagyományos könyv. Ha a kötelező olvasmányokat is bele vesszük a pakliba, akkor megkockáztatom, hogy a megtérülési idő valahol a 3 év körül van.

Ki ír majd e-tankönyvet?

Azt kell, hogy mondjam, hogy meg vannak írva, csak nem használjuk őket. Kezeket fel, hogy ki hallott az SDT-ről? Aki azt hiszi ez valami újfajta vírus, az látogasson el a Sulinet Digitális Tudásbázis oldalra és csemegézzen a tananyagokból. Persze az itt lévő tananyagok nem tekinthetők teljesnek, de jó kiindulópont, ahhoz, hogy az első párszáz e-tankönyvet kieresszük a palackból. A többi ma használatos tankönyv sem az Erika írógépen készült, így ezeknek az átültetése elektronikus könyv formátumba sem nagy ördöngösség, pár hónap leforgása alatt az összes tankönyvet át lehetne konvertálni. Ehhez a legjobb lenne a crowd-sourcing, amikor civilek a saját idejüket és erőforrásaikat felhasználva átültetnék ezeket a digitális anyagokat. Működik, tessék példát venni a nyílt forráskódú fejlesztésekről!

A tananyagok írásában később ugyanúgy lehetne építeni a közösségi hozzájárulásra, mint az előbb emlegetett nyílt forráskódú fejlesztések esetében, de említhetném a Wikipédiát is, mint remek példát. A minőségbiztosítás is megoldható, mint ahogy ez már más crowd-source projekt esetében is megoldott volt. A dög unalom ellen lehetne játékot is szervezni, pl. hiba vadászatot az elkészült anyagokban. A legjobb tananyagok a közösség által biztosított természetes szelekciónak köszönhetően nem csak szakmailag lennének jók, de a diákok is szívesen forgatnák. Figyeljetek a jövő héten, mert akkor folytatom a módszertannal és bemutatok néhány remek példát.

Mit nem helyettesít?

Az elektronikus könyvolvasó nem csodafegyver, így nem képes kiváltani a tollat, ceruzát és a papírt, ha a megtanult tananyag gyakorlásáról van szó. Erre szerintem még mindig a legjobb a hagyományos füzet, munkafüzet páros. A munkafüzetet esetleg át lehet költöztetni elektronikus formába, ami feladatok leírását és a megoldásokat illeti, de a gyakorláshoz nekünk magunknak kell felgyűrni az ingujjat és papíron megküzdeni a gyakorló példákkal. Az esszé típusú feladatok természetesen át kéne, hogy költözzenek a számítógépre és az írással egyidőben a gépírást is meg kéne tanítani már az általános iskolában. Én mai napig nem tudok rendesen gépírni, ami egyre jobban frusztrál, mert ez egyértelműen a termelékenységem rovására megy. Egy év alatt meg fogok tanulni rendesen gépírni ígérem.

Ha rajtam múlna én már a jövő héttől bevezetném az általános iskolától kezdődően ez elektronikus könyvolvasót és az elektronikus tankönyvet. Még csak pénzbe sem kerül, csak elhatározásba.