Netidők Blogtársaság

Elegem van a 20. századból. Egészen pontosan a 20. századi megoldásokból, amelyek makacsul tartják magukat, amikor már egyszerűbb, jobb, olcsóbb, hatékonyabb lehetőségekkel is rendelkezünk. Mondok pár példát, hogy érthető legyen, mire gondolok.

Lányom iskolájában csak a hónap egyetlen napján és csakis készpénzben lehet befizetni az ebédpénzt. A gyerekkel is be lehet küldeni az összeget egy borítékban, de személyesen is be lehet fizetni kb. 10-60 perc sorban állás után. Amikor pár hónapja erre panaszkodtam a közösségi médiában az ismerőseimnek, kiderült, hogy ez nem egyedi, máshol is ez a helyzet. Nem igazán értem miért ragaszkodnak a készpénzhez, több száz gyereknél ez már milliós tétel havonta. Se nem biztonságos, se nem egyszerű a pénz eljuttatása az ételt kiszállító vállalathoz. A feleslegesen elhasznált borítékok miatt még környezetbarátnak sem mondható (lányom iskolája környezetbarát iskola minősítéssel rendelkezik). Ráadásul, aki lemarad az aznapi befizetésről az egy héttel később, igazgatói engedéllyel fizetheti csak be az ebédet – ismét csak személyesen, készpénzben. Az iskola viszont e-mailben küld dorgáló üzenetet, ha valaki ezt a pótbefizetést igénybe veszi. Úgy látszik nem ragadtak teljesen a 20. században. Nem azt mondom, hogy töröljük el a készpénz befizetést (nyilván vannak, akiknek más megoldás gondot okozna), de tegyük már lehetővé, hogy az összeg átutalható legyen. 21. századi megoldás. Kényelmes, gyors, olcsó. Miért nem használjuk?

Másik példa: kézírást minden hazai iskolában tanítanak, gépírást csak elvétve. A mai felnőtteknek csak egy kisebb része ír bevásárló listánál hosszabb szöveget rendszeresen kézzel. Géppel szinte mindenki ír, aki használ számítógépet vagy internetezik (a felnőtt lakosság kb. kétharmada). Mégis, minek kellene történnie, hogy belássák az oktatáspolitikai felelősök és az egyéb érintettek, hogyha most ez a helyzet, akkor feltehetően a jelenleg kézírást tanuló gyerekeknek felnőtt korukban még inkább szüksége lesz gépírás tudásra? Tehát nem csak kézírást, de gépírást is kellene tanítani. Kötelezően, mindenhol. Még csak nem is 21. századi megoldás, de nehezen lehet nélküle boldogulni ebben az évszázadban.

Mondhatok további példákat is, teszem azt miért nem lehet elektronikusan hozzájutni idehaza magyar nyelven a könyvekhez, amelyeket elektronikusan írnak, elektronikusan szerkesztenek és elektronikusan jutnak el a nyomdába? Nem vagyok a nyomtatott könyv ellensége, maradjon meg az is, de aki inkább könyvolvasóval vagy egyéb eszközzel olvasná a szöveget, az juthasson hozzá úgy is. Persze nem vagyok naiv, ismerem a sokszereplős történetet, az ellentmondásos szabályozási hátteret, a hagyományos üzleti modell erejét, a jelenlegi értékesítést satöbbi, ami oda vezet, hogy idehaza gyakorlatilag nincs elektronikus könyves piac. De lehetne.

Kérdés, hogy miért vannak ezek a 20. századi megoldások még mindig velünk? Visszakérdezek: miért ne lennének? Maguktól nem fognak eltűnni a bevett, megszokott, korábban már bizonyított megoldások. Még akkor sem, ha ma már sok esetben nyilvánvaló, hogy van mellettük, helyettük jobb is. Nekünk kell tenni érte. Több ok van, ami miatt még mindig a 20. században élünk. A kulcsszereplők ellenérdekeltsége. Maradiság. Félelem az újdonságtól. Lassan változó szokások. Régi, az új helyzethez nem alkalmazkodó szabályok... Ha mi, felhasználók, szülők, vásárlók, szavazók stb. nem emeljük fel a hangunkat, akkor maguktól csak igen lassan fognak kikopni a 20. századi megoldások. Mert a fentebb említett három példa teljesen esetleges, zsákszám vannak hasonlók az életünk számos területén.

Pintér Robesz

Jó volna többet tudni a friss internetes jelenségekről? Leásni a mélyére annak, hogy vajon milyen hatással van az életünkre az internet, illetve mi magunk hogyan hatunk az internet fejlődésére? Miután a dolog sokakat foglalkoztat, jobbnál-jobb könyvek látnak napvilágot a témában. 45 könyv – nem csak – az internetről.

Kezdődik a félév a Corvinus Egyetemen, ahol ősszel ismét a digitális világ jelenségeivel foglalkozó tárgyat tartok. A tavalyi évnek, elsősorban a szakdolgozati időszaknak egyik furcsa felismerése volt, hogy a hallgatók nem hivatkoznak könyveket. Sokszor csak cikkekre, hírekre és saját kutatásra építik a munkájukat, eltekintve a kevés alap tankönyvtől, amiket a képzés során forgattak. Valahol érthető ez, hiszen iszonyatosan gyorsan változó világról van szó, kevés az általános érvénnyel, huzamosabb ideig használható könyv. Ráadásul az oktatóktól is azt látják (tőlem eddig biztosan, de éppen most tervezek gyökeresen változtatni rajta), hogy a kurrens folyamatok bemutatásához híreket, statisztikákat, rövidebb elemzéseket használnak elsősorban és kevés elméleti munka vagy könyv kerül elő.

Mindez oda vezet, hogy a diákok azt gondolhatják nincs is releváns szakirodalom, ami azonban egyáltalán nem igaz. A múlt héten néhány órára beleástam magam az Amazon kínálatába és 45 olyan könyvet találtam (sajnos mind angol nyelvű), ami érdekes és hasznos lehet nem csak a diákoknak vagy azoknak, akik az internet kutatásával foglalkoznak, hanem mindenkinek, aki csak szimplán meg akarja érteni ezt a világot. Úgyhogy létrehoztam egy egyelőre 45 könyvből álló publikus Amazon wish list-et internetről szóló könyvekből.

Persze nem csak internetről szóló könyvet találunk itt, hanem számtalan kapcsolódó témában elmélyedhetünk az agykutatástól kezdve, a videójátékokon át az arab forradalmakig. De valamennyi erősen kötődik az internet folyamataihoz, jelenségeihez. Van itt népszerűsítő irodalom, tudományos szöveggyűjtemény, mozgósító propaganda a technológia mellett és ellen. A válogatással megpróbáltam visszaadni ennek a sok előítélettel, félelemmel és reménnyel terhelt témának a sokszínűségét. Valamennyi könyv hasznos lehet azonban, ha megfelelő kezekbe kerül. Persze minden lista önkényes, így biztos erről is hiányoznak könyvek, főleg, amelyek nem az elmúlt években jelentek meg.

Végül, tudom, hogy manapság sokan egyre ritkábban olvasnak hosszú szöveget, mint amilyen egy könyv. Ha valakinek nehéz nekidurálnia magát az olvasásnak, javaslom, hogy először az alábbi viccesnek tűnő, de halálosan komoly cikket nézze meg, amely a könyvolvasó típusokról szól. Ez után valószínűleg könnyebb lesz eldöntenie, hogy mi a neki való könyv.

Pintér Robesz

Toochee, a Galaktikus

Az előző részekben [1 2 3] igazából hagyományos módon használtuk a könyvolvasót. Viszont ha jobban utána gondolunk, van minden háztartásban olyan "könyvecske", ami nem kell nekünk rendszeresen, de ha kell, akkor nagyon és biztos, hogy nem fogjuk megtalálni.

Használati utasítás

Ilyen az összes otthoni berendezésünk használati utasítása és még számos más nem igazi könyv. Nekem szokásom, hogy a különféle háztartásban előforduló berendezéseknek a használati utasításait letöltöm a netről és lehetőleg eltárolom egy mappába a számítógépen. Ez jó is, meg nem is. Egyrészről jó, mert legalább megvan, de egy számítógéppel billegni egy programozható kazántermosztát, vagy táviránytó felett a nem éppen kényelmes mutatvány. Arról már ne is beszéljünk ha az a valami pedig a kertben használatos, akkor biztos, hogy a legnagyobb verőfényes napsütésben lesz dolgunk, nehogy valami olvasható legyen a használati utasítás. Ilyenkor jön jól, ha inkább a könyvolvasón is megvan a kézikönyv. Márpedig ezeket csak egy mozdulat átrakni PDF formátumban az olvasóra. Próbálkoztam azzal is, hogy a PDF dokumentumot átültetem a Calibre-vel igazi elektronikus formátumba. Mivel a legtöbb PDF kézikönyv is mérsékelten kiváló színvonalon készült el, így a konverzió utáni végeredmény sem hoz nagy javulást. Próbálkozni azért érdemes.

Receptek

Ki ne látott volna már saját szakácskönyvet otthon? Ez általában valami lerobbant régi füzet teleírt lapokkal, és gazdagon tele van tűzdelve mindenféle újságokból kivágott receptekkel, de ott lapulnak még a körlevelekben kapott csodakuglófok kinyomtatott receptjei is. Ez is egy járható út szó se róla, de én mást javaslok. Fogjuk munkára a könyvolvasót. Az internet kifogyhatatlan tárháza a különféle jobbnál-jobb ételek receptjeinek. Ha ráakadunk egy olyanra amit magunk is szívesen elkészítenénk akkor elég csak megnyomni a Kindle-It gombot a böngészőnkben, majd az oldalt elküldeni az olvasóra. Pontosan ugyanúgy, mint egy hosszú újságcikket, vagy könyvet, amit később szeretnénk elolvasni. Az olvasón aztán megfelelően rendszerezhetjük a friss szerzeményeket, hogy később könnyen megtaláljuk majd azokat. Az én gyűjteményem szépen gyarapodik és volt már nálunk olyan hétvégi nagy főzés, ahol már nem papírral vagy laptoppal billegtem a konyhában, hanem a könyvolvasómmal.

Utazáshoz

Itt nem arra kell gondolni, hogy jó sok könyvet veszünk magunkhoz digitális formában. Hanem arról, hogy az utazáshoz szükséges dokumentumokat is inkább elektronikus formában érdemes eltárolni. Ilyenek lehetnek a repülőgép és szálloda foglalások, a biztosítási kötvényünk vagy egyenesen az útlevelünk másolata. Ha valami baj van, akkor az útlevél számát szinte biztos, hogy nem fogjuk fejből tudni. A biztosítási kötvényünk számát sem tudja senki szerintem és azt sem, hogy külföldön hova kell fordulni a segítségért. Ezeket az információkat is eltárolhatjuk az eszközön. Ebben az esetben viszont gondoskodni kell arról, hogy az olvasó bekapcsolása, csak jelszó ellenében legyen lehetséges.

Ezzel zárom is egy időre a könyvolvasós sztorikat, mindenkinek jó olvasást kívánok!

Két hete azzal foglalkozom, hogy bemutassam, hogyan tölthetjük meg könyvolvasónkat magyar nyelvű olvasnivalóval. A klasszikus irodalomtól a kortársakig. Most pedig bemutatom, hogyan csinálhatunk "újságot" az általunk naponta látogatott weboldalak tartalmából.

Ehhez megint a Calibre segítségére lesz szükségünk. Ha megnézzük a program menüsorát, akkor találunk egy N betűt és mellette egy lenyíló menüt. Ez utóbbira kattintsunk rá, hogy kiválasszuk azt az online hírforrást, amiből újságot szeretnénk csinálni az olvasónkra.

Megnyitva a "Schedule news download" (hírek időzített letöltése) menüpontot, elénk kerül egy lista azokkal a hírforrásokkal, amelyekhez már elkészült az a plug-in, amivel a cikkeket letölti a program. A hírforrásokat nyelvek szerinti csoportosításban találjuk.

A megnyíló ablakban alul van egy mező (Delete downloaded news older than) ami azt mutatja meg, hogy hány nap után törölje a program a korábbi híreket. Én ezt 1 naposra állítottam be magamnak. A példa kedvéért az egyik kedvenc híroldalamból (CNN) készített újság beállítását fogom bemutatni.

Válasszuk ki a CNN-t, mint hírforrást.

A Schedule (időzítés) fül alatt találunk egy sor beállítást. A legfontosabb, hogy a Schedule for download-ot jelöljük be, ezzel állítjuk be, hogy ezt a hírforrást szeretnénk bizonyos időközönként letölteni. Ha már nem szeretnénk kapni az újságot, töröljük innen a kijelölést és nem fogunk több újságot kapni innen. Én a mindennapi letöltést választottam ki. Napi rendszerességgel frissülő tartalmaknál nekem ez a logikus beállítás. A haladó beállítások között megadhatjuk, hogy a letöltött tartalmat milyen címkével lássa el a Calibre, ami a későbbi rendszerezést nagyban megkönnyíti.

A Calibre az oldalakat háttérben futó programmal olvassa, jó lassan. Ennek nem elsősorban a Calibre az oka, hanem az, hogy a programnak el kell látogatnia a kérdéses weboldalra. Ott körül kell néznie és kicsemegézni a linkeken keresztül a fontos tartalmat. Ez nekünk embereknek egyszerű feladat, de a legtöbb weboldal - még a legnagyobbak is - meglehetős trehánysággal készültek, amelyekből valóságos művészet kinyerni a lényegi információkat. Az éppen futó folyamatokról a főképernyő jobb alsó sarkában forgó ikonra való kattintással bővebben is tájékozódhatunk.

Az éppen futó folyamatok ablaka:

Ha a program megküzdött a weboldallal, akkor készít belőle egy újságot majd a beállított Amazon-os email címünkre elküldi azt, amit az olvasónk következő szinkronizálásakor megkapunk.

Amióta kitanultam a Calibre kezelését a kedvenc oldalaimat így szemlézem napi, heti rendszerességgel. A könyvolvasóval aztán egy nyugodt hétvégi délelőttön leülhetünk egy meghitt sarokba vagy ha az időjárás engedi akkor a szabadba. Kell még hozzá egy jó tea vagy kávé és visszaköltözik az a pillanat, amikor még évtizedekkel ezelőtt az újsággal tettünk ugyanígy.

Legközelebb még egy alkalmazását mutatom meg a könyvolvasónak, aminek időnként hallatlan nagy hasznát veszem.